Jelenkor, 2003. július-december (46. évfolyam, 7-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám - Vörös István: Peren kívül: (egy regény elveszett fejezetei)
' VÖRÖS ISTVÁN Nu’ Peren kívüliegy regény elveszett fejezetei) I. Az ügyvéd szobájában - Lenivel a konyhán - Mint Szent György a sárkányt K. fölpattant, hogy meneküljön, de abban a pillanatban megértette, ha innen kirohan is, valami akkor is itt marad belőle. Csüggedten visszarogyott a székére. Halálra vagyok ítélve, gondolta, és ez a gondolat valósággal szórakoztató volt. Arcán üdvözült mosoly jelent meg, amit Leni rögtön észrevett, bár megint a háta mögött állt, és kibékülésük jeleként tenyerét K. vállára fektette. K.-nak jólesett ez a mázsás érintés. A törvény keze, gondolta. Csendesen megfogta és odahúzta az arcához. De nem csókolta meg, csak nézte. Vörös volt ez a kéz és cserepes. Block közben fölnézett az ügyvédre. - Mi fog velem történni? Van rá esély, hogy végre megkezdődjön a perem? - Az ügyvéd kényelmetlenül mozgolódott az ágyában. - Állj föl! — förmedt rá ügyfelére. - Tudok rólad mindent, ez az úr mindent kitálalt és csontos mutatóujjával K.-ra mutatott. K. hátán végigfutott a hideg, szólni akart, de Leni keze a szájára tapadt. K. úgy látta, mintha az ügyvéd is rákacsintott volna. K. bosszankodott. „Tehát végképp bele akarnak rángatni a mocskukba, hogy ne szabadulhassak tőlük. Pedig fölösleges. Hiszen amikor visszaültem, már eldöntöttem, hogy maradok, és az ügyvédnek sem mondok föl." Annyira fölzaklatta új elhatározása, hogy nem volt képes követni, mi történik körülötte. „Talán ide is költözöm. Átveszem Block szobáját a konyha mellett, és nem fogok mást csinálni, csak bírósági iratokat olvasok." E pillanatban még annak is örült, hogy elkezdődött ellene ez az egész per. Közben Leni elengedte a száját, Block pedig zavartan heherészett. - Hogy nekem több ügyvédem is lenne? Szemenszedett hazugság. De hiszen reggeltől estig itt vagyok. Benn ülök a cselédszobában vagy fát hordok a pincéből. - Igen, a pince. Mától oda költözöl - jelentette ki az ügyvéd. - De hát miért? - esett térdre Block. - Honnan vetted a bátorságot, hogy kételkedj a szavaimban? Ha azt mondom, hogy neked több ügyvéded van, akkor az úgy van, még ha te magad nem is tudsz róla. Ha mi csak annyit tudnánk, mint az ügyfeleink, akkor minek fizetnének bennünket. Block fülig pirult zavarában. - Hiszen én még soha egy fillért se fizettem az ügyvéd úrnak... - motyogta sötét arccal, mint aki a vesztét érzi. - Azt se tudod, hogy mi az ügyfeleinktől semmit nem fogadhatunk el? Hogy Leninek ajándékoztál ezt-azt, az nem rám tartozik, ő nem a beosztottam, sőt, ha meg akarnálak rémíteni, azt mondanám, hogy a fölérendeltem inkább. De hatalma nincs, tehát teljesen ártalmatlan. K. rosszat sejtett. Túl sokat tudott most meg egyszerre, és félt, hogy ezt a tér-