Jelenkor, 2007. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)
2007-01-01 / 1. szám - Forgách András: Zehuze
FORGÁCH ANDRÁS Zehare könyörüljetek és írjatok! 1957 jól tudom, milyen hajszolt életetek van még normális időben is, hát még ezekben a rettenetes hetekben, képzelem, repülnek az órák, és nincs segítséged otthon, mert minden fillér kell, és így is édeskevés, nálunk zuhogó téli esőtől csatakos a város, ki se merek menni az utcára, oly áradata van a viharos időnek, mintha megérezné a tél, micsoda baj van veletek, sir velünk együtt, azt mondják, kiáradt a sarkon, ilyet se láttunk még, akármilyen disznóságok és bűnök voltak, az ellenforradalom jól kihasználta a jogos diáktüntetést, a Soviet katonák mentettek meg titeket a fascismustól, különben vér folyna még mindig Budapest utcáin, irod, a bányák nem dolgoznak teljes kapacitással, tehát nincs szén, gondolom, sejted, hogy Hanna és Dmitri, félretéve saját gondját, minden áldozatra hajlandók, csak nektek segítséget nyújthassanak, pedig nekik se könnyű a 3 gyerekkel és Dmitri rémes, haldokló anyjával a nyakukon, az egyszerű emberek undorodnak a háborútól, de nem szeretik a kommunistákat, viszont a hosszú sztrájk, mint a bumeráng, épp a munkásosztályt sújtja legjobban, sajnos tudjuk, hogy a kis bagatell csomag és pénz inkább csak arra való, hogy irántatok való szeretetünket kifejezzük, de hathatós segítséget a Népi demokráciának kell nyújtani, remélem, lassan-lassan bővebben írhattok, és persze Robi beígért Naplóját az eseményekről is nagyon várom, és kedves leányom tapasztalatát írásban, szép attól a csibész Michaeltől, hogy végre fölbukkant az árból, tudjuk, hogy nagy nemzetközi Párttanácskozás volt nálatok, bámulatos, hogy a küldött szappan rudacska ilyen jól kézre érkezett, mert mosópor az még nem kapható, még küldünk iyet.