Jelenkor, 2008. július-december (51. évfolyam, 7-12. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám - Radics Viktória: Posztháború: A boszniai irodalmi körkép elé
RADICS VIKTÓRIA POSZTHÁBORÚ A boszniai irodalmi körkép elé Tizenhárom évvel vagyunk a boszniai háború és Szarajevó negyvennégy hónapig tartó ostroma után. Szarajevó ma eleven, nyüzsgő nagyváros, Bosznia-Hercegovina pedig szuverén állam. Földrajzilag a világ egyik legszebb országa egyébként a folyóival, patakjaival, zuhatagaival és hegyormaival. A Csarsi-dzsámi mellett ülök a most is varázslatos Szarajevóban, bosnyák kahvát iszom, mellettem sadrván csobog. Elhangzott a hangszórókból az imára hívó arab ének, ilyenkor van ideje az esti leborulásnak, amit abbeszt, rituális mosakodás előz meg. Nemcsak odabent, hanem kint a tornácon is végzik a színpompás imaszőnyegeken, ki-ki a saját ritmusa szerint, külön a férfiak és külön a nők, a hajlongó imádságot, a gyerekek pedig, a kerítésen keresztül látom, az udvarban sertepertélnek, és közben észrevétlenül tanulják az élet rendjét. Köröttem gyakran libbennek el kendőbe bugyolált lányok, asszonyok, de még több nő van „civilben"; a közelemben kávézó családanya és a barátnői például lazán cigarettáznak. Nemsokára megjelenik az asztaluknál a családfő is, fájdalmasan húzza a műlábát, és a keze is csonka. A felesége lesegíti róla a dzsekit. Egy kicsit megpihen, aztán a kislányával bemegy a dzsámiudvarba, hogy elvégezze ő is a namazt. Ez a férfi nyilvánvalóan háborús rokkant. A jelenet mélyen az emlékezetembe vésődött, különösen a korombeli férfi minden mozdulatra megránduló, szenvedő arca, és ahogy segítettek neki a családtagjai. A mai Szarajevó orientális hangulatát áthatja az ilyen fájdalom. Nem csak a romok és a temetők, hanem az itt és más városokban, falvakban látható vadonatúj dzsámik és minaretek is a pusztításról tanúskodnak. Az irreverzibilitásról. Arról, ami nem gyógyítható. A politika persze egészen más szemszögből spekulál ezekről a dolgokról, de engem most ez nem érdekel. Hanem az irodalom, a boszniai nyelvű* irodalom, mégpedig az a A boszniai nyelv (bosanski jezik) az a nyelvváltozat, amelyet Bosznia-Hercegovinában a bosnyákok, szerbek és horvátok egyaránt beszélnek, a bosnyák nyelv (bosnjacki jezik) pedig az a nyelvváltozat, amelyet jobbára a bosnyákok (vallásos vagy nem vallásos muzulmánok) beszélnek; ebben több az orientalizmus és az archaizmus. Erről a nyelvi kérdésről egyébként ma az országban lingvisztikai és politikai viták folynak. A boszniai nyelv legújabb szótára (Rjecnik bosanskog jezika, Sarajevo, 2007) mindenesetre elfogadó és befogadó, több nyelvváltozatot tartalmaz, és alternatívákat ajánl fel. 737