Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-03-26 / 25. szám
nán tovább szállítani; ’s ámbár minden kalmárnak, borkereskedőnek, vagy más akárkinek is, továbbra sem lenne tiltva, áruik elszállíttatása végett, akárhovávaló hajómesterrel alkuba ereszkedni; mindazáltal jósok ne lehessen e’ czélra külföldi hajóst használni, kivevőn ollyat, ki Bécsbe fát szállít, ’s kire 1810 febr.áikán költ udv. kanczellariai határozat által azon kedvező kivétel kiterjesztetett, hogy visszamenet is rakodhassák. A’ hajómesterek azóta, ezen nekik engedett jogot, nem csak minden külföldi, hanem még a’ magyar hajósok iránt is ollyképen gyakorolják, hogy ezen utóbbiaknak se Magyarországba visszamenet, se Bécsen túl fölfelé hajózás esetén, semmiféle szállítást vállalniok nem szabad. Ezen tettlegi korlátozások , menrnyiben azok más tartományokbeli ausztriai hajómesterek ellen gyakoroltatnak, se a’mondott hajósi rendelkezés, se valami más törvény által igazolva nem lévén ; sőt inkább a’ többi e’ részbeni szorgalmi ágak emelkedhetése ’s a’ publicumnak azon szabadsága ellen, melly szerint dolgaiban minden mester szolgálatjával tetszése szerint élhet; de különösen a’ magyar hajómesterekre nézve, egyenesen az 1782. mártz. 21iki legfensőbb határozatba ütközvén, és pedig annál méltatlanabbal, minthogy Magyarországban a’ más tartományokbeli hajómesterek ellen hasonló kölcsönös korlátozások nem használtatnak, említett ’s mostanig divatban levő korlátozások ezentúl, ha mingyárt idegen külföldi hajósok ellen ideiglen még nem tiltatnak is, ausztriai és magyarországi hajómesterek ellen, m 1836. febr. 25ikén költ udv. kanczelariai, ’s Ő Felsége által is legfensebben jóvá hagyott határozat következésében, a’ nagyra, udvari Kamarának f. 1834. martz. 6iki rendelése értelméhez képest, jelen köztévéi kihirdetése napjától kezdve, megszüntetnek ’s a’ t. Bécs martz. 121kén 1834. Aláírva: báró Talatzko János alsóausztriai kormány-elnök, és Feiner József kormány-tanácsnok. ANGLIA. A’ matróz - fogdozás eltörlesztéséről a’ felsőházban Buckingham ur többek közt ezeket mondá: ,,A’ matrózt a’négerrel együtt családjából , ’s honjából kiragadják, ’s felsősége önkényére hagyják, ütlegekkel zaklatják dologra, ’s ha szökni készül, agyon lövik. Mi különség van tehát az erőszakkal fogott matróz, ’s rabszolga közt? Igen is, még is van egy. A’ matróz magát szabadszületésü brittnek hallván mindig neveztetni, a’ békét ’s iiséret fájdalmasabban viseli, mint a’ nyomáshoz 's szenvedéshez szokott néger. Mielőtt a’ rabszolgaság Nyugotindiában eltöröltetnék, azt állították mindig, czukrot termeszteni kényszerített dolgosak nélkül lehetetlen. Újabb parliament végzések azonban megmutatták, hogy szabad négerek is megteszik illő bérért azon inunkat, mellyet eddig rabszolgák vittek véghez. E’ szokást (az erőszakos matrózlfogdozást) törvényesnek mondották. Számos példa megczáfolja ezt. Egy eset történt Ituliban, mellynek e’ ház egyik tisztes tagja szemtanúja volt. Bizonyos czethalász-hajó a’ déli tengerről jött vissza, ’s Kumberbe akart befutni, midőn a’ kir. hadihajó Kövér megrohanó, ’s elfoglaló. A’ czethalász legénysége szülőföldére lépni vágyván, ’s e’ reményében csalatkozván , kapitányát, nehogy a’ dologba kevertessék, szobájába zárván, fegyvert ragadott, ’s a’ hadihajó embereiből kettőt megölt. Közülök evégett többen a’ yorki törvényszék élibe állíttattak. A’ kir. ügyvéd, ’s a’ biró erőködtek elhitetni az esküttekkel, hogy az erőszakos matrózfogdozás törvényes, az esküttszék a’ panaszlottakat még is fölmenté. Az erőszakos matróz-fogdozás tehát, nem törvényes, vagy törvényessége igen kétséges, de czéljával ellenkező is. Tegyük, hirtelen háború, vagy felkelés kénytelné az admirálságot, hogy a’ portsmouthi ’s plymouthi hajókat rakja meg ’s készítse ki. A’ hajók csolnakokat küldenének a’ partra, fogdozás végett. Azon 20,000 alkalmas ember közül, kik talán e’ két városban találtatnak, könnyen befoghatnának az utczákon vagy ezret, a’ többi 19.000 elijedve pajtásaik sorsán, bizonyosan elillanna, vagy a’ városban bújnék el, mivel tudjuk, hogy a’ fogdozók előtt az ajtókat soha sem zárják el. Sőt inkább, a’ lakosok tömege a’ tengermelléki városokban illy alkalomkor a’ matrózok pártját fogja. Ha a’ fogdmegek matrózokat nem lelnek, kézműveseket fognak be. Mondhatni erre, ezek a’ törvényszékek előtt panaszt tehetnek. Bizonyosan, azaz elhurczolják őket Kelet- ’s Nyugotindiába, ’s azután kereshetnek törvényszéket, melly igazságot szolgáltasson nekik. A’ kézművesek után a’ külföldiek jőnek. Anglia ’s Éjszakamerika czivódási egyik oka az volt, hogy mi amerikaiakat fogtunk be azon ürügy alatt, mintha azok szinlett vagy álangolok lettek volna.. Más oldalról legderekabb tengeri embereink idegen országokba futnak, Franczia ’s Oroszországba, Amerikába, ’s ügyességük és fenyítékjök által ezen hatalmak tengeri erejét nevelik. Tudjuk, az utolsó a-