Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-09-16 / 74. szám
vitások csöndesen ’s békés szellemben történhetnének, hogy így se a’nép foglalatosságiban ne háboríttassék, se azon alkotmányos hatalom, melly a’ törvényhozás mind két ágának sajátja, csorbát ne szenvedjen. Peel nagy részben a’ minister értelmében nyilatkozott, ’s dicsérte mérsékletét. O’Connell maga is osztozott a’ minister véleményében, noha keményen kikelt a’ felsőház ellen. Csak a’ legszélsőbb radicalok említették, hogy a’ ministerek sokat áldoznak azon óhajtásnak, mellynél fogyást a’ két ház összeütközését ki akarnák kerülni.— A’ conservativ lapok nagyon valószínűnek hiszik, hogy legalább a’ községi törvényjavaslatra nézve el fog a’ fenyegető összeütközés kerültetni, mert reményük, hogy mind a’ két ház engedékeny leend, ’s majd egyesülnek. Az izlandi egyháztörvényjavaslat pedig jövő ülésre fog halasztatni. Ugyanezen lapok oda is kacsintanak, mintha a’ ministerek Peelt kerítgetnék körükbe, mivel a’ ministeri lapok ismét fölötte áradoznak Peel dicséretében. — Brougham lord ellenmondást tett közzé a’ lordok indítványai ellen a’ községi törvényjavaslatban, melly tizenkét pontból áll. — FRANCZIAORSZÁG. Ha Lamartine beszéde a’ sajtótörvényjavaslat ellen elmére és szívre hatott, talán még fontosabb ’s mélyebb hatású vala Rover-Collardé, szinte a’ törvényjavaslat ellen, minthogy logikája ellenállhatlanul uralá az értelmet. A’ követház aug. 25-i ülésében alig nyilványítá Dupin az elnök, hogy a’ sajtótörvényjavaslat ellen Roger-Collard úrnak van első szava, azonnal olly mély csönd lett a’ teremben, hogy a’ szunyog-röppenést is meg lehetett volna hallani. Dupin ur e’ szócskát „ellen“ egészen kijelelő hangadással ejté. A’ hires szónok, ki öt év óta hallgata ’s most szólalt meg először, következőleg értekezett: „Nincs mit mondanom a’ gyilkos merényről, melly alkalmat nyujta e’ törvényre , hanem ha, hogy mind Europa mind az utóvilág előtt megnemesittetett némileg a’ király nagylelkűsége által. Azon tiszteletteljes csudálkozás, mellyet e’ nagyszivűség gerjeszt, hatékonyabb a’ jó rend ügyére, mint azon szigorú rendszabályok, mellyeket javasoltak (balról: „Nagyon igaz!“) A’ sajtóról van szó. Nekem, tudják Uraságtok, a’ rendetlenség nem tetszik. Ha tudnak hathatós viszszatorlásokat, mellyeket javai a’ charta, ’s tanácsol az okosság, támogatni fogom azokat. De a’ sajtóban a’ jó ’s rész elválhatlan. Nincs szabadság némi szabadosság nélkül; a’ vétség kicsuszszan a’ meghatározásból, a’ magyarázat önkényes marad. Maga a’ vétség is állhatatlan ’s ingadékony; ’s a’ mi vétség egy időben, nem az, a’ másikban. Ez által jutottunk azon nagy győzelemre, hogy a’ sajtóvétségek megbiráltatása az esküttszékekre bizassék. Minél nagyobb befolyást tulajdonítotok a’ sajtónak, minél inkább tulviszitek hatalmát, annál világosabb bizonyságokat adtak arra, hogy a’ társaságnak az esküttszék által kell föntartania egyenes részvételét a’ sajtó-megítélésben. Mármost a’ törvényre jövök. Nem nyílt ’s világos e’ törvény. A’ mit tenni mer, nem meri mondani. A’ kormányhoz méltatlan azon álatnál fogva, mellyhez képest az, a’ mi törvény és ész után vétség, egyszerre a’ status bátorsága megtámadtatásának neveztetik; a’ sajtó legfontosabb vétségei igy elváltoztatva, el fognak az esküttszék elől vonatni,’s titkos úton a’ pairkamarába jövendenek. Ez által az esküttszék lealacsonyíttatik ’s alkotmányszerű jogától megfosztatik. Jól van; nem akarok én hitre, hűségre, nem a’ chartára hivatkozni, — könnyen gyönge segédeszközök lehetnek ezek; — de bezzeg még más van e’ fölött: vigyázzatok! az esküttszék ama’ letétele aggasztó vállalat. Az esküttszék nem azon semmit jelentő törvényszékek közé tartozik, melly fölött a’ törvényhozó tolla olly könnyeden csuszszan el, mellyeket tetszése szerint fölebb, vagy lejebb csavarhat; inkább kevésbé törvényhatóság az, mint politikai intézvény hozzátok hasonlóan,s a’fölség ugyanazon lépcsőjével felruházva,— maga az ország. ’S miért veszté el az esküttszék pártolásokat? Ezerféle okát adták; nem hisznek neki úgymond,mert nem ítél el (kárhoztat)eleget. Nem ítél é el eleget? Tehát az esküitek lélekismeretességét támadjátok meg, mert hisz lélekismeretjök szerint kell ítélniük. De nem jut e eszökbe, uraim hogy az esküitek Uraságtok választóji; ugyanazon bélyeggel jelelvék, mint uraságtok’s uraságtokhoz hasonló űrjei a’ felségnek? Ha ma uraságtok nem bíznak bennük, nem gyanakodhatnának e azok is egykoron uraságtok ellen ? ’s bizonnyal volna joguk hozzá, én legalább, megvallom , hogy igen gyanakszom mindazon hatalom ellen, melly csak a’ közönséges törvényszolgáltatásban is bizatlankodik, mennyivel inkább az ellen, melly az ország törvényszolgáltatásában sem bízik! (Nagy tetszés az ellenző félen.) A’ ministerség, melly természetesen nem mer — hogyan is merne! — külön törvényszéket javaslani , uj alakítás által a’ pairkamarát választja kölönudvarául ’s katonai bíróságául. Úgy van, uraim, a’ pairkamara, melly már külön törvényszék a’ zendülési kérdésben, most különszékké neveztetik a’ sajtó ügyében is. — Természeténél fogva, mint általjában politikai hatalom, mellynek bírói hatalommá csak igen ritka esetben kellene fajulnia, hol maga a’ status közbenjárni, (a’ követház vádtételére), eredetileg a’ politikai fenségek legmagasb körébe állítva, hol méltósága ’s részrehajlatlansága tiszteletével mindent uralnia kellene, e’ fő kamara most egy katonai kurta (Pré votalhof) törvény