Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-01-13 / 4. szám

­­c 14 ) -ketést a’ nép’ tulajdon parliamentjére biza. (Halljuk!) De a’ cana­­daiak törvényhozó tanácsukat is épen úgy kívánók választhatóvá tenni mint a’ követ va­gyíilésházat, s ezenkül minden statustisztet kényük szerint hivatalától megfoszthat­óvá. Mivel e’ kívánatjokat nem lehetett megad­nunk , megtagadák tőlünk az adót és megakaszták az országos erőmű mozdulat­it. Ő­felsége miniszerei ek­szerint csupán védelmileg viselik ma­gukat Alsó-Canada irányában. Azonban, ha minden tőlünk követelt vál­toztatáshoz egyezésünket adnák is, az még nem biztosítná a­ gyarmat nyugalmát ’s egyetértését. Anglia mostani helyzete Canadához ’s az , melly­ben Amerikához állott, egészen különbözik egymástól. Midőn a’ mult parliament ülésiben keresztü­l mentek az ismert törvényhatárzatok , nem engedek magamnak semmi határzott jóslatot; reményemet fejezem ki mindazáltal, jó következményeik iránt, noha talán eleinte csekély és muj­lékony ellenszegülést támaszthatnának. Most, midőn megkezdek az ellen­­szegülést, épen nem érzek aggságot következménye iránt. Megvallom ugyan, miszerint a’ britt hatalom azon gyarmatban a nemzet világos aka­ratja ellen, sokáig fon nem fogja magát tarthatni (Halljuk! néhány ra­dical követ résziről) ; de nem hiszem, hogy a’ canadai nép rosz­indulatot táplálna keblében Anglia ellen. Én a’most támadott ellenszegülést mester­­kélési szüleménynek tartom. (Tetszés az ellenzési oldalon.) Ha ez ellen ö szegülést becsületes eszközökkel megszüntethetni, nem látom át, mért nem maradhatna meg Anglia fölsége alatt Canada, melly törvénygyakor­lata ellen nem panaszkodhatik, mihelyt ezen izgatás megszünend. (Halljuk!) Mindenek daczára, mik három év óta történtek, nem tartom szükséges­nek ’s nem is reménytem megtörténendőnek Canada elválását az anyaor­szágtul. Ha éjszakamerikai gyarmatink függetlenséget óhajtnak , némelly ellenséges indulatu külhatalmak, mellyek mindenkép erőnket gyöngitni ’s hatalmunkat csökkenteni törekszenek , ellenünk czélba vett vállalatik­tól nehezen fognak elrettenni, mostani engedékeny bánásmódunkat lát­ván. Lehetőnek mondák azon esetet , hogy idegen hatalmak vegyülend­­nek e’ csatába. Ez állítás reám épen semmi hatást nem gyakorol. (Tet­szés az ellenzési oldalon.) A’ harcz még most nem is gyanítható véget fog ugyan érhetni, ’s külhatalmak is járulhatnak fegyveres erővel hoz­zá; de ha Anglia félénk, kislelkü hangon szóland , (Halljuk!) ha azo­kat föláldozzuk, kik utalmat várnak tőlünk, ’s a’ britt alattvalókat, kik mindi°- hír ragaszkodással viseltetének irántunk, katonáinkat visszahúz­­va kíméletlenül ellenség dühének áldozzuk föl; ha mondom , gyalázatos gyáva bánásmódhoz nyúlnánk, magunk szólitnák föl ellenünk támadás­­ra a’ külhatalmakat, ’s alkalmat adnánk nekik imigy szólhatásra : „Néz­zétek a’ nagy britt nemzetet! miután annyi dicsőséget nyert harcziban ’s jólétet békenapjaiban , most egyik saját gyarmata irányában gyalázat­tal kénytelen elvonulni a’ hareztérrül!“ A’ világ minden esetre azt gon­dolná, hogy a’ sokáig világított nap­felhők mögé rejtezék. (Halljuk!) Ha azon hang, mellyen szomorúságomra többen szól­nak, ma e házban általányosan uralkodóvá lenne , vagy pedig mi több, az egész országban , úgy az valóban káros­ következmény­eket vonna maga után, mint bármelly canadai zendület. (Hangos tetszés az ellenzési részen.) Ha már magunk összeesküszünk bukásunkra ’s lealáztatásunkra, ám vesszenek el akkor bízvást canadai tartományaik, ’s még arra sem lesz szükség, hogy azért tanácskozásra gyűljön össze a’ parliament. — “ Harvey egészen egyér­­telműleg szólt ezután Leaderrel. Canadában jobbadán az egész ellenzési sajtót elnyomó ugyan a’ kormány; de mégis montreali lapok is majd egyértelműleg állítják , mi­szerint Papineau’s O’Callaghan parancsi alatt mintegy hatezer harczos áll fegyverben , ’s igy csakugyan nem igen adhatni némelly tory lapoknak hitelt, mellyek kétségbeesettnek mondják a' zendületi pártot. Nov. 2-án Belle-Riviéreben három szint zászló tűzetvén ki, számos fegyveres fran­czia csoportait össze ker­ülte, ’s a‘ tartomány egyéb részeiben is élénkül fegyverkezik a’ nép. Montrealban naponkint növekszik a’ rémülés, ’s már mindenütt védtorlaszokat (Schuz­barricade) emelnek az utczákon , a' kapuk nagyobb részét pedig befalazok, ’s a’ hatóság önkényteseket szólita föl a’ város védelmére. Az elkeserültség legfőbb fokra hágott már a’ két párt közt; a’kormánypártiak ugyanis fölgyujtatni parancsolák valamennyi föllázadt helységet, ezek lakosi pedig minden királypártit kínos halállal fenyegetnek. Számos elfogatás történt ugyan már , de a’ legnevezetesb foglyok az egyesült státusokba illantak el, honnan már több ezer puskát csempéztek Canadába vajas hordókban. Még a’ kormánypártiak közt is nyugtalanító forrongás uralkodik. Az M. Post Cambridge, vagy ha ez nem akarna menni, tehát Wellington liget kívánja Canadába küldetni alkirályul, a’ lázadást fékezni. — O’ Connell már két iratot intéze megbízóihoz a’ szegényi törvény ügyében, mellynek leginkább azon két pontját gáncsolja, melly szerint pap ne viselhessen szegényi gondviselőséget, ’s a­ bérlőkre több rovassék szegényi adó­ fizetésül, mint a’földbirtokosokra. — A london­­birminghami vasúton erősen dolgoznak, ’s a legroszabb állomásokon már szerencsésen túl haladtak munkálatikkal. Reményük , hogy az egész vo­ll­alt 1. év. odt. elején meg fogják nyithatni. A’ Courier szerint Canadába néhány skót ezredet szándékozik szál­lít­tatni a’ kormány, mivel a’néppártiak hatalma folyvást növekszik, no­ha inkább csatárul és egyéb közelebbi körülményekről erejük iránt, még eddig kimerítő részletes tudósítások nem érkeztek, miknek tökéletes hi­telt lehetne adni, mert eddig mind a két párt túlzó szik­ekkel füsti hely­zetét. — Canadát 1496ban bizonyos John Cabot bristoli polgár fedezé föl. Először IGOSban szállíta gyarmatosakat e’ tartományba Francziaor­­szág, kiktül azt 1626 ban az angolok elvevék. Hat év múlva azonban ismét visszaadák, ’s ezóta egész 1759ig békén bírták a’ francziák , mi­dőn aztán a’ quebeki csata után ismét Anglia hatalmába került a’ gyar­mat­, 's 1791 ben alkotmányt kapott az angol kormánytól. Népessége most egy millióra mehet. — A’ Standard szerint az ismért tory aláírat ed frartczia követ nőstül ellenben szüntelen az udvarban forganak 's általá­­nyos hir szerint igen mély kegyébe jutának a’ királynénak. Mivel Ofa­­liának ministerelnökké neveztetése által egyik kormánydtáknokság meg­ürült, vélik, hogy a’ kormányzó királyné Zea Bermudez urat, kit VII Ferdinand Ofalia gr. helyettesévé neveze ki végintézetében, azonnal Madridba fogja idéztetni e’ hivatal-elfogadásra. A trónkövetelő dec. fogy­tán szemlét tarta néhány zászlóalj fölött, ezt a­ carlospártiak indulási készületnek nevezgetik a’ főváros ellen. Cabrera Saragossához közelíte, de me°‘támadás nélkül azonnal ismét visszavonult. A’ föloszlatott angol seg­edcsapat harczosi még mindig San Sebastianban tartózkodnak; az ang­ol követ mindent elkövet az spanyol kormánynál követeléseik legalább egy részbeni kielégíttetése iránt, hogy mégis végre visszatérhessenek hazájukba. A­ dzsidások mindazáltal alkalmasint ismét spanyol szolgá­latba lépnek. Az trónkövetelő végre csakugyan mégis meguné az hosszas veszteg­­lést Amurrioban ’s dec. 22ikén Ordoniába téve át fő­hadiszállását, Gar­cia tábornok pedig ugyanazon napon az új hadszállítvány első osztályá­val Llodioból megindult é s Castiliát szándékozik megtámadni. Utóbbi, dec. 26iki levél Bayonnebul e’tárgyban ezt írja: ,,A’ carlosi sereg egy része átment Ebro folyamon ’s erős állást foglalt Castiliában. A katonák ruhával ’s egyéb szükségessel jól ellátvák; rendeltetésüket azonban még bizonyosan nem tudhatni. Narvaez tábornokot mindenkép akadályozni törekszenek munkálatiban a’ carlos-párti guerilla-csoportok elannyira, hogy csak legnagyobb erőködéssel képes előmozdítani a’ reá bizott új tartalék-sereg- alakítást. Legújabb madridi hírek szerint az alig összeállótt ministerséget már ismét bomladozás fenyegeti, ’s Espartero tábornokon kívül, ki megtartani szándékozik a’ hadi tárczát, az egész ministerség meguj­uland , melly­­nek jövendő tagjaiul többi közt Toreno grófot ’s Martinez de la Rosa urakat is emlegetik. Ugyan e’ hírek Cordova tábornokot éjszaki főparancsnok­ká ’s navarrai alkirállyá teszik. Calatrava az Eco del Comercioban meg­­czáfolni törekszik Martinez de la Rosa azon okait, mellyeknél fogvást az a’ cortesben állító, hogy a’ franczia kormány visszavoná a’ spanyol ha­társzélekről az együ­ttmunkálatra szánt franczia sergeket, ’s azt vitatja, hogy nem a’ la granjai zendület miatt maradt el az óhajtott együttmun­­kálat, hanem azért, mivel a’ tuileriák kabinetje soha nem tudott aziránt magával megegyezni, különösen pedig Lajos Fülöp mindig idegenkedett katonaszállítástól Spanyolországba; egyébiránt azonban tökéletesen egyér­­telműleg nyilatkozik Martinez de la Rosaval Calatrava ’s ő is azoni meg­győződését jelenti, hogy a’ négyesszövetségi szerződés csakugyan együtt­­munkálatra kötelezi Francziaországot. — A’ papságjavitási corteshatár­­zatot félrevető rendeletében, többi közt ezeket mondja a’ kormányzó ki­rályné: „A papságjavitási határzatot nem hagyhatom ugyan helyben; de következőket parancsolok mint kormányzó királyné: 1) Junta neveztessék, most említett elvek szerint kidolgozására a’ papság­javitási törvénynek; 2) E’ juntával minden a’ kormány hatalmában levő ’s e” tárgyat érdeklő oklevél közöltetni fog; tagjai pedig egy érsek, egy püspök ’s két kö­vet leend. “A Carlosi lapok sokat dicsekvének a’ trónkövetelő fényes hadával, melly ismét Castiliába vala nyomulandó, ’s im­e most kisült, hogy az egész roppant sereg alig menend 4500 har­czosra, kik jól föl van­nak ugyan öltözve; de rendezetük módfölött rész. Villareal nem foga­dd el a’ parancsnokságot e’ magasztalt sereg fölött, lehet, hogy majd Gomez nyerendi el azt, ha csakugyan végkép kibékül vele a’ trónkövetelő. A N G L I A. Visszatérőleg az alsóház érdekes vitáira Alsó-Canada ügyében, Rus­sell J. 1. beszéde főpontjait érintjük, mellyel Leader aggságit eloszlatni törekvék: „En mondó többi közt, a’ ház üléseit felr. Esője helyett január 16áig nem azért kívánom­ elhalasztatni, mintha rögtön veszélyháritó se­gélyhez nyúlást tartanék szükségesnek, hanem, mivel az alatt hétről hétre érkezhetnek újabb tudósítások ’s egy nyomos hirt kaptunk is már, mellynek következtében ellenkeznék e ház rendezetével ’s haza alkot­mányával, öt hétnyi hosszú időre elhalasztani a’ parliamentet a’nélkül, hogy ez előbb megegyezését nyilványithatná a’ kormánytól e’ tárgyban követelt politikai intézkedés iránt. Igen sajnálnom kell azon hangot, melly a mai beszédek némellyikében uralkodott. Ha Canada bir joggal elvárást követelni, mint némellyek erősitni törekszenek, miért nem állhat­nának ez ország egyéb részei is elő hasonló kívánattal? Tegyük föl pél­dául: Skótzia nem akar uralkodót hannover­i házból ’s mi megtagad­juk tőle ellenkező kivánatát; ugyan van , ezért Skótziának joga unió­­fölbontást sürgetni ? Ha erre igennel válaszolunk, úgy rövid idő múlva minden társulati rendviszony megszakadna. Ha Anglia, engedve Canada kivonatának elkerülni törekednék a­ polgárháborút, ő fölsége alattvaló­­ji közül számosan utalom nélkül maradnának Canadában , ’s élet-é s va­­gyonvesztési veszélynek maradnának kitétetve. (Halljuk !) Nem­ hallónk , ez nem canadaitól vagy külfölditől, hanem egyik tagjától e’ háznak, örömnyilatkozást a britt sergek veszteségin, s minden nyilványos és magányos vagyon előrelátható megsemmittetését; olly vagyonát, mit angol törvények kezessége és szentesítése alatt kaptak Canadában tulajdonul a’ gyarmatosak ! (Halljuk !). Állitás szerint az itteni kérdés egészen ahoz ha­sonló, mellybül az éjszakamerikai függetlenségi háború születik. Ellen­ben én azt állítom , miszerint a két kérdés lényegesen különbözik egy­mástól , s reményiem, a siiker is különböző leend. Amerika kész volt részévél pótolni a’ kormányzati költséget; de megtagadó a’ parliamenttül azon jogot, hogy megegyezése nélkül a’ bélyegtörvényt divatba hozhas­sa tartományiban. Van-e Canadában hasonló eset? Az alsó-canadai alkotmány 1791 ben lépett életbe, ’s néptü­l választható saját,törvényhozó testtel ajándékoztaték meg a­ gyarmat. Anglia nem törekvék adóz­tatni a’ canadaiakat, hanem e’ joggyakorlatot ’s adósokról rendelkez­

Next