Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-11-19 / 93. szám

pénzbeli a’jószolgálat. A’ rovatok­közt előfordult az utcsinálás nem csekély rovata is, mit a’nép ingyen, minden betudás nélkül visel, ’s lelkes szózat emelkedik, hogy az utak’s hidak csináltatására annyi erő pazaroltatik ’s Pestmegye útjai mégis ollyanok, mint a’ miilyenek, mi valóságos botrány, mellynek palástolásául vagy ne sanyartassék a’nép, vagy ha csakugyan munkálnia kell, legyenek az utak legalább tűrhetők. Más szónok nem ugyan helyesléskép, de mégis némi mentségül több okát adá a’ pesti rész utaknak, hogy az alsó járásokban hiányzik a’ szükséges kőanyag ’s a’ pesti utakon sokkal több szekér jár, mint más jó u­­takkal bíró megyékben. Ezen palástolgatáson felakadt az előbbi szóló és sajno­san nevé, hogy épen az nem ért egyet vele, ki különben elveiben mindig oszto­zik, ’s ezen felakadás igen furcsa, mert csakugyan balgaság azt hinni, hogy ha valaki egy másnak egy vagy több elvében osztozik, már minden elvétel kelljen fo­gadnia, ’s ha a’ már kifejtett tárgyak iránt egyet ért, annak a’ még csak szóba jövendőkre nézve sem szabad önállólag vélekednie.Mi itt a’ mentőokokat illeti: igaz, a’ pesti utakat sokkal több szekér rongálja, mint bármellyiket is az ország­ban, hanem itt a’ számvetésből nem kell kifeledni, hogy ezen közlekedésnek csak­ugyan senki sem veszi olly hasznát, mint épen a’pestmegyei nép; mert Pestme­gyének jutott főleg a’boldogság, hogy népe minden termesztvényit mindig jóá­ron eladhatja, ’s majd az egész ország kincse keblébe gyűl össze, ’s e’ mellett még termékeny föld, kevés nép olly körülményeket idéznek elő, hogy Pestmegye, ha tizszer is annyi munkát fordít útjaira,mint Árva,hajszálnyival sem tett többet, ’s ha tett, senki hasznát nem mozdítja olly annyira elő, mint önmagáét. És mig Árva szegény népének zab mellett hegyeket kell egyengetni, ’s völgyeket töltögetni, addig a’ bőségben nyakig ülő középponti megyéről bizony semmi ügyvéd sem há­­ritandja el az önmaga’s egész haza iránti kötelesség mulasztásából rá nehezülő mulasztás súlyát. Szóltak a’ tárgyhoz többen, és vádoltaték a’ mérnöki hivatal is, mellynek főkötelessége útépítésre felügyelni: ez azonban mind csak közbeszó­lás volt, mert a’ tárgy különösen nem tárgyaltatott.—A’ czigányok polgáritására eddig külön adórovat volt, a’ czigányok gyermekei el szoktak vétetni ’s neveltetni, vagyis legalább úgy kellett volna történnie; ezen rovat jövendőre is meghagya­tott, de tárgya nem csupán a’ czigánygyermekek, hanem az általányos népnöve­­lés leend, ’s hogy ezen adó már jövő évben kivettessék, kidolgozás végett a’ nép­nevelési biztossághoz utasittatott. — A’katonatartás rovatánál szóba hozatott, hogy a’katonaszállásokért éjenként járó salgamalis kr. megtéríttetni keressék; azonban kifejtetett, hogy azt egy megyének sem szokták megtéríteni, kivévén e­­gyes eseteket, midőn vagy transennák, vagy pattantyúsok ’s más osztályok szál­lásozását e’ megyének is beszámítja a’ nm. htanács.—Nov. 1 -én Ürményi Ferencz ő exja felszólítása olvastatván, miszerint ő nm. Teleki József gr. helyébe a’ Pest­város és megye közt fenforgó előfogatozási kérdések tárgyában kir. biztosul levén kinevezve, felszólítja a’ BKet, hogy ez iránt Pest város küldöttjével egyezkedje­nek ’s maga közbenjárását is ajánlja, a’ felszólitás azon óvás ismétlése mellett, mit nm. Teleki József kineveztetése ellen tőnek, tudomásul vétetett. Ezután bő­vebben tárgyaltatott az adókivetés kulcsa iránti választmányi munkálat, melly­nek történeti előadásából kiemelendő, hogy 1­7­72. évig földadó nem volt, még akkor a’ megye szorgalomgátlónak tartá a’ földre ’s házakra adót vetni, de a’ nm.­htanács tanulságos előadással legyőzé ezen balvéleményt, ’s a’megye ingatlan javakra is kiterjeszté az adót, azonban sikere nem jön, mert foganatba nem véve, Pestmegyének tehát már akkor is megvolt a’ szép határzatok és azok nem teljesí­tése iránti nagy hajlama. Török pusztítás után legtöbb adó 48 pcent fizetteték a’ marhától, mert a’ pusztákon más alapja nem volt. A’ választmányi munkálat jö­vendőre 3 fő adóalapot állapita meg: 1)Fekvő birtok. 2) Személy. 3) Kereset­mód: földmivelés, kereskedés, mesterség, fuvarozás és napszám; faizás és nád­lás nem a’ megye,hanem a’ külön helységek számításiba tartozik. Tőkepénzesek a’ betáblázás, legelő a’ marha­ szám szerint vétessenek adó alá. Ezen javaslatt ’s tökéletesen soha meg nem szabható adóalapokhoz sokan szóltak’s igen tanulsá­gos beszédek válták fel egymást. A’ megyei hatóságnak kétségkívül legszebb jo­ga ezen adókivetés ’s behajtás, mivel más ország Európában, sőt már Erdély sem dicsekhetik; és mivel az adókivetés a’ mi jogunk’s kötelességünk, illik az adó iránti nézeteket bővebben ismernünk. Azért, mennyire lehet, előadjuk rövideden a’ tanácskozások kitünőbb pontjait. A’ személyekre nézve másod alisp.­ur indít­­ványzá, hogy valamint a’ megye már utasításul adta, miszerint jövőre a’ neme­­sek szolgái is állíttassanak katonáknak, úgy jegyeztessék fel orsz.gyűlésre, hogy a’ n­ek szolgái is adózzanak ’s ez el is határoztatok. A’ tőkepénzi adót sok szó­nok ellenzé, mivel a’pénz szüntelen forog, hollétét nem tudhatni, ’s ha valaki be­táblázta, épen azzal mutatja, hogy a’ pénz nem az ö­vé, más veszi hasznát,­­ csak kamatját; azt is átirták, hogy a’ pénz nem árú, ’s annak csak képzelt értéke van, mit a’vásárlótt áruba szokott tudni az eladó, ki az árutól adózik, de ez más áru­­val is úgy történik. A’ munkált választmány egyik tagja, ki az adóról sokat irt is már, a’tökére adót kívánt vettetni, mert úgymond, minden pénzt nem tudhatni ugyan meg, de a’ mi megtudható, adóztassák és a’ zsidórul ki pénzes ládáján ülve lógázza lábát, a’ ráeső adó ne hárittassék a’ földmives marhájára. N.Kőrös érde­mes bírája*) az adókivetésbe befolyást kívánt adatni a’közönségeknek, mivel e­­zek legjobban tudják a’ részletes szokásokat, ezek tapasztalják, hogy Soroksáron 10 tehén sokkal több, mint Tószegen ugyanannyi; a’ tőkepénzre pedig nem java­sol adót vettetni, mert épen a’betáblázás mutatja a’ tőke bizonytalanságát,’s elő­adták aztán mások is, hogy a’ pénzre vetett adót a’ hitelezők mindig az adósokra fognák hárítani. E’ fontos tárgy iránt előadá véleményét Széchenyi István gr. is, olvasóink örömest veendik tán beszédének ezen rövid vázlatát: „Nem örömest szólok a’ tárgyhoz. Néhány év előtt az angol parliamentben sir Robert Peel szá­jából hallám, hogy mindent adó alá kell vetni, mert a’ mostani angol adórendszer már akkor készült. Erre azt jegyzé meg valaki, hogy tehát azokat is meg kell ró­’(­') Őt a’ szónokok a’ város követének nevezék, de hibásan , mert őt bizony a’ vá­ros nem választá, sem utasitásokkal nem látáe], sőt most még el sem láthatja. Egy szóló kiemelő,hogy épen Pestmegyének jutott dicsőség, hogy gyűléseire néhány város keveteket küld, és ez sem áll. Mert­­Szabolcs gyűléseire is rende­sen, még pedig nem követ gyanánt, hanem hivatalból, városi lovakon bejár Nyir- egyháza főbírája ’s főjegyzője ’s arra példát nem tudok, hogy őket Szabolcs lel­kes rendei elnémították volna. A’ közlőd­ni, kik nagyon hosszú beszédeket tartanak, vagy haszontalan beszédeket monda­nak. Most én is mondhatnám: fizessenek azok is, kik mozdulni nem akarnak, na­gyon sokat fontolgatnak, vagy politikai charlataneriákkal untatják, ámítják a’ kö­zönséget. Nem akartam szólni, mert gyanúsítások korában élünk; én többször nem pártolám e’ megye inditványit, azért óvakodnom kell, nehogy a’ fontolva ha­ladókhoz számíttassam, ámbár a’fontolás, szó szerint, igen szépet­ jelent. Haladni akarok’s a’ mindent megölő „maradjont“ utálom, de ennek anathema-ereje meg­szűnt már. Azért most az adóról. Mi ebben is nagyon elmaradtunk. Ez olly szö­vevényes tárgy, hogy tökélyéhez csak közelíthetünk de nem érhetjük el; de mi­kép? Mi magyarok mindent tudunk, ’s épen azért mit sem tudunk, specialitásokig nem hatunk. Elmaradóknak az juta osztályunkul, hogy mi az aratásnál foghatjuk meg a’ többi nemzeteket. Sokat írtak már az adóról, de abban megegyeztek mind­nyájan, hogy a’ tőkepénzt nem kell adóztatni. A’gőzhajó kapitányának könnyű egy partot kikerülni, de úgy kormányozni a’ hajót, hogy a’ másikba se ütközzék, az már nehéz: itt is könnyű a’ megtudható tőkéből némi hasznot húzni, de a’ hasz­not az egész intézkedésre kiterjeszteni már nem könnyű. A’ pénzre vetett adó növeli a’ kamatot ’s felrugtatja a’ pénz árát. Mi liberálisok vagyunk, fölfelé emel­kedünk ’s le nem nézünk, a’ botot eltöröljük, de arról nem gondoskodunk, hogy mivel kormányozunk. Hosszú beszédemért engedelmet kérek, mert ámbár adó embere vagyok, mégsem szeretnék érte adót fizetni. Lelkesek vagyunk, és sokan azt hiszik, hogy nem nagy észszel, lelkesedéssel is haladhatunk, ’s e’ teremben is több szép lélek van, mint teli ész. Kímélet ’s ne egymásra tolás által haladjunk, minden osztály a’ maga hibáit javítgassa ’s a’ papok mondják egymásnak, hogy bi­zony azon egyházi javakból jó lenne valamit a’ népnevelésre is fordítani. De te­kintsük a ’ ládában heverő pénzt, mikép jött az a’ládába? bizony szinte csak több szerencse és munka után. Hagyjuk ki adóalapból a’ pénzt, mert még drágább le­end a’ pénz ’s általa a’ tőkéket nemhogy bekecsegtetnék, hanem kiszorítjuk ha­zánkból.“ A’többség aztán csakugyan ellene nyilatkozék a’ tőkepénzadónak ’s azon hires szónok, ki előbb a’ tőkepénzeseket azért kívánta megró­hatni, hogy ők se maradjanak a’közteher alól, most úgy nyilatkozott, miszerint csak azért óhaj­­tá azt, hogy már nagyon szeretne adót fizetni, mivel tudja, hogy adósak több­nyire a’nemesek szoktak lenni, ’s a’ hitelezők csakugyan rájok háritnák ez adót. Szép nyeglyéskedés!—Egy szóló azon akadt fel, hogy az észszel keresők kiha­­gyatvák, mi azért történt, mert e’ megyében honoratiorok nem adóznak, és e’ szo­kás továbbra is meghagyatott, mig az ország ez iránt nem rendelkezik. Mások a­­zon akadtak fel, hogy a’ szántóföld külön ’s a’ földmivelés ismét külön rovat alatt adóztatik, mintha a’ tehénért ’s ismét a’ fejesért is külön kellene adózni. A’ határ­­zat részleteiről máskor bővebben. E­mlítpesti siapló. Uralkodó fejdelmünk öcs. ’s ap. kir. föls.nép­nevelésünk előmozdítására öt mester­képező intézet fölállítását méltóztatott k. elhatározni. A’ tanítókat a’kir. kincstár fizetendi. Az intézetek Pest, Szeged, Miskolcz, Érsekújvár és Nagykanizsa városokban fognak fölállittatni. Szinte 6 fels. Pesten 3 ipariskolának fülállittatását méltóztatott legk. elhatározni; az első osztályban gazdasági, a’ 2ikban kereskedési, a’ mikban pedig technikai tudo­mányok fognak előadatni, magyar nyelven. Minden tanító díja 600 — 800 pg. for. leend, és szinte a’ kir. kincstárból fizettetik. Ezen első magyar ipariskola alapjául szolgáland a’ magyar polytechnikai intézetnek. A elemi iskolákra nézve is, uj, hazai nyelvünk terjesztésére igen hatandó tanítási rendszer legkkegyel­­mesebben immár megállapittatott, jövő iskolai évvel életbe léptetendő. — Most jelent meg ’s minden könyvárusnál kapható. „Törvényszéki orvostan alapszabályai“ Frommhold Károlyiul. Pesten 1843. Länderer és He­­kenastnál. Irodalmunk mezején e’ hiányt nagy szorgalommal törekvék betölteni jelen munkájával a’ szerző, ’s bár rövidsége, hasonlítva ezt a’német ’s franczia kiadásokhoz, szembetűnő,de említés nélkül egy tárgyat sem hagy, mellyek azok­ban előfordulnak; alapszabályi ezek a’törvényszéki orvostannak, egyszerűen ’s igen érthetőleg írva, és így annál czélszerűbbek, mivel nemcsak a’ törvény­széki orvos használatára iratvák, hanem egyszersmind törvényszéki biráink ’s ügyészink használatára is szolgálnak, kik irodalmunk e’ hiányát érzék, de kik nem legjobb kedvvel foglalkozhatnak illynemű hoszabb munkával sőt hasznukat veheti az országosan kinevezett büntető törvénykönyvtervet] készitő választott­­ság is, melly ezáltal könnyebben’s biztosan áttekintheti a’törvényszéki orvosi vizsgálatoknál előforduló eseteket.—A’szülésről szólván, annak különféle ne­mében és korában röviden ’s pontosan terjeszti elő tüneményit,’s ezek közt ter­jedelmesen emeli ki azokat, mellyeket bárki is biztosan vizsgálat alá vehet. A’ késő szülésről szólván, a’ határnapról maga véleményét nem közli, de az e’ rész­ről szóló és szinte orvosi vizsgálatokon alapuló külföldi törvényeket idézi, mik­ben a’határnap kijelöltetett. A’Il­k czikkben, melly az újszülöttekről szól, nem ártott volna némelly szavakat boneztani jegyzetekkel bővíteni, azok iránti figye­lemből, kiktől az általányos boneztan tudását nem követelhetni. A’ tüdővizsgálat több nevezetes orvos vizsgálatival bővítve a’kétes esetekben biztos útmutató. Az újszülöttek éktelenségénél, a’ šik pontban a’ nyelv kevéssé erőtetett és alig ért­hető. Az Vik czikkben a’ nemi­ ösztön kifejlődésénél az éghajlatot is tekintetbe kellett volna venni, melly nem legkisebb hatást gyakorol azok kifejlődésében. A’Vik­ik czikkben a’ vádolt betegségek elég terjedelmesen, a’titkoltak röviden vannak előadva, különben ezek úgyis nagyobb gyógytani ismereteket kívánnak, mellyeket itt közleni fölösleg volna. Az elme-é s kedélyi betegségeknél inkább ezek változásit mint az életművezet kérjeleit számítja elő ’s valóban ezen válto­zások biztosabb ítéletet adnak, mivel a’ kérjelek itt olly változók, hogy azokra keveset vagy épen semmit sem építhetni. Terjedelmesen értekezik a’ sértések­ről, előszámlálja azon kérdéseket, mellyek az ó és uj porosz büntető-rendszer­ben a’ törvényszéki orvosnak megfejtésül adatnak. De legnagyobb figyelemre méltó a’mérgezések leírása; itt az ásvány­ az első, a’növény-mérgek a’ má­sodik helyet foglalják el; az előforduló kórjelek’s kísérletek korunk hiresb vegy­­tanárai szerint, ’s főleg azok, mellyek a’közlésben gyakrabban előfordulnak bővebben előterjesztették. Csodálhatni, miért használja F.­ur a’ német műszava­kat a’ magyar műszavak felvilágosítására, midőn a’ ném­et c’ szavait idegen nyel­vektől kölcsönzi ’s mind a’ mellett némelly helyeken, hol a’ német műszó töké­

Next