Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-29 / 8. szám
PEST, vasúm, jan. 29-én.Jelenkor 1843. Stk. 8 z ti ut. Megjelenik a’ Társalkodóval együtt, minden héten kétszer , ki. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a' szerktő 's kiadó tulajdonosnál úri utcza 4.3dik szám alatti Tra 1t ner - Kisrolyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik 's pontosan kö z ö l t e tik Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk lapjainkból.vít válaszul több rendű tudakozásra’ Ezek elfogyta után csupán azon számtól kezdve küldhetjük meg azokat , mellynek nyomtatásakor a megrendelés szerkesztő hivatalunkhoz érkezik. A’ JELENKOR és TÁRSALKODÓ szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély: erdélyi országgyűlés nevezetes végzése ; Gaj hírlapját eltiltja ; fels. az illír melléknév-viseléstől; alapítvány; Wesselényi és Kossuth. IV. gr. Széchenyi Istvántól; budapesti napló, válasz Török urnák ; irodalmi újdonságok ; Vieuxtemps és színházi krónika; pesti gyermekkórházat illető adakozások; népkönyvkiadó társulat; a’ bécsi tud. egyetemben 1842 ben koszorúzott orvostanár hazánkfiai; Békésmegye közgyűlése sa’botoztatást eltörli nagyobb részben’sat. Eger városi tisztujitás ; Tata-tóvárosi némelly jámbor óhajtások. Spanyolország. A’ kormány a’ sajtót korlátozni szándékozik ; Espartero nyilatkozata a’ nemzetőrséghez. Anglia. Adatok az angol-franczia ingerültségről. O’Connell új évi kivonata. Franczia ország. Ellenzéki mozgalmak; a’ válasz-felirat szerkesztésire Dumon bízatott meg. Értesítő. — Magyarország, és Erdély. Érd. országgyűlési nevezetes végzés az Unió tárgyában. Jan. 16-i országos ülésben alsófehéri követ,Kemény Dénes b. indítványára—nem szólván ellene senki—határoztatok hogy a’ közigazgatási ügyekben munkáló rendszeres biztosságnak kötelességévé tétessék, miszerint a’ Magyarországgali egyesülés tervét minden egyéb tárgy előtt dolgozza ki, hogy a’ törvényhatóságoknak módja legyen e’tárgyban részletes utasítást adni jövő országgyűlésen tárgyalás alá vétethetés végett. A’ folyó országgyűlésre nézve alázatosan megkérendik a’ Kb. c igét, hogy mindaddig, mig a’függőben levő nevezetesb tárgyak, jelesen systematica deputatio, magyar nyelv, országos muzeum, nemzeti színház, országgyűlési terem és a’ szemelvények iránt alkotott törvényjavaslatok törvényezőkké nem válnak, az országgyűlés berekesztése idejét kegyesen meghosszabbitni méltóztassék. E. H. Erdélyi püspök Kovács Miklós , amaga az erdélyi országos múzeumra 5000 pftot ajánlott. A zágrábi német politikai lap legnagyobb örömmel jelenti, mikép ő cs. ’s ap. kir. föls. Gaj horvát nyelvű újságát az „illyr“ melléknév viseléstől legk. eltiltani méltóztatott. Ennek minden buzgó hazafi méltán örvendhet, miután reménybetni, hogy ezen legf. intézkedés az úgynevezett illír párt heves vérét kissé megfogja hűteni. Wesselényi és Kossuth, tr. Wesselényivel, mint mondám, nemcsak barátsági lánczolat, de politikai hit is kapcsolt össze. Midőn azonban az érintett lánczolat részemről legalább soha nem gyengült, politikai hitem azon arányban ágazott az ő politikai vallásától el, a’ mi ilyenben mindinkább és inkább kimutatá ezer szövevényei és bonyodalmai között az udvar, hogy szándéka csakugyan szilárd volna: „magyar népével mind alkotvány mind nemzetiség tekintetében kibékülni." Miszerint természetes, hogy Wesselényinek modora nekem többé nem tetszhetett, melly felette helyes volt ugyan olly kormánnyal szemközt, melly „nem akart," és ekkép tökéletesen jó igazunkban valánk; ámde napról napra gyakorlatnélkülibb ’s ekkép viszszásb jön olly kormány átellenében, melly nem azért nem állott márul holnapra hű magyarjának, ’s megengedem, leg—igazságosb követelésire, mert ,,nem akart," hanem mert illy műtéteinek teljesítése minden helyzetek közt, és ekkép annál inkább közbirodalmi szövevényekben , sokkal könnyebben van kimondva és követelve, mint teljesítve; és e’ szerint „jó igazunk," mellyre sarkalhatnék hangosb és nem annyira válogatott szavakkal is követelésinket, háttérben részint nem létezett többé, részint napról napra kisebb pontra olvadt. ’S most kérdem minden elfogulatlantól, ki egy kissé mélyebben tud a’ dolgok szövevényibe hatni, mint angol monda szerint az , ki mindig a’ kérdésnek csak felét birja felfogni, és ki egyébiránt nem néz egyedül vármegyei vagy legfeljebb magyarországi ablakon ki, onnan az egész világiul nagy bölcsenitélgetvén,de ki előtt az ausztriai közbirodalomnak szövevényei is ismeretesek és kinek keblében elég igazságszeretet is él, kellőleg méltánylani, milly felette a bokros mű,s m olly annyira sok ágú és sok szinü körülmények közt, mint a’ mennyiek a’ közbirodalomban összefolynak, sőt néha ellenkezésbe is jőnek, a’ gyeplőt ugy tartani, hogy abban hibát senki ne találhasson — mire nálunk most de szinte még nem egy kicsapott iskolás is olly felette hajlandó — kérdem, az , ki csak egy kissé van igy felkészülve , mint érintem, ’s több, mint daczos, házsártos , akadékoskodó , vagy minden életgyakorlat nélküli zugjogász, ugyan mondhatjam , hogy az utolsó tizenhét év leforgása alatt nemzetalakulási vágyaink iránt rosz akaratot mutatott volna az udvar ? vagy nem lesz é kénytelen megvallani, hogy tán azért történt a’ lefolyt utolsó tizenhét évben olly kevés ’s csak olly kis vonása, mert a’ helyett, hogy udvarának hajlamát, becsületes szándékát ildomilag jól használta, ’s ébren ugyan de elfogultlan’s nyájas kedelylyel annak elibe is jött volna a’ magyar, e’ helyett kolomposaitul és kivált Wesselényi iská].Fiátul felhevitve , jobbadán azon intractabilis különeznek ölté magára és viselte szerepét, ki, mint a’ mese fakija, szőrszálhasogató prókátorilag mindig morgott, mindig harapós volt, bár verték bilincsbe , bár vittek számára legízletesb eledelt, míg természetesen — minthogy soha nem volt benne köszönet — elvégre saját tehetetlen sorsára hagyák őt. Nekem e’ modor nem tetszhetett, mondom, mert czélom : siker volt, siker hazánknak előmenetelét, feldicsőitését tekintve; illyest pedig mik reméllhetők olly eljárás következtében elérhetni, melly ingerlő léte által meg nem szűnő fagyos vizet öntött udvarunk jó szándékára, mellyet ítéletem szerint sokkal ildomosb, sokkal bölcsebb lett volna lehetőleg ápolni és érlelni, ’s az ebbeli jó szándékot kitelhető minden módon segítni elő. Mind errűl azonban hallgatok, mint sir. És pedig, mert tudom, mivel tartozom a’ barátság szent érzetének. Wesselényi megrontotta egész politikai pályámat, és miután több mint húsz éve, hogy úgyszólván egyedül Magyarország lebeg lelkem előtt, mondhatom , megrontá éltem legrdekesb ’s leghaszonhajtóbb részét. Azt senki nem tudta , vagy legalább nem tudta a’nagy közönség, miily meg nem szűnő súrlódások, ’s állíthatom, sőt mégis mutathatom, epedések közt éltem Wesselényivel sok éven át, ’s miily kínos pillanatokat sőt napokat tölték vele sokszor, mikor eljárását magára és kivált hazánkra nézve veszélyesnek és kárthozónak tartván, mindent elköveték, mit a’leghűbb hazafiság, a’ leggyöngédebb barátság csak sugalltat, hogy őt csalképzetibül kivegyem ; de ő ingerlékeny felfogásában, melly szerint ő mindazokban, kikkel a’ magyarnak dolga vala, kevés kivétellel, egyedül roszakarót, ellenséget, sőt árulót bírt látni, egy hüvelyknyit sem tágított; vagy ha néha hajlott is okoskodásom súlya vagy legalább jó szándékú voltára egy kissé, a’ legelső alkalommal, kivált ha a’ sokaság tetszésével jött érintkezésbe, azt tüstént szemből szalasztó ; mi által napról napra bizonyosabbá vált előttem, hogy Wesselényi minden kitűnő tehetségei mellett — miket legnagyobb ellensége sem tagadhat meg tőle— valamint emberisméretben, úgy körülmények megkülönböztetésében , de legtávolabbról sem gyakorlati; mihez képest politikai vitáink is — mert legjobb szándékom, legnagyobb iparkodásom is hasztalan volt — lassan kint megszűntek. A’ helyett, hogy karöltve ’s magasb felfogásilag, ellenzőji lettünk volna minden nemzetietlen ’s alkotványatlan kormánynak , sőt minden efféle lépésnek, olly kormányi eljáráson ellenben lehető legleyalisb érzettel iparkodtunk volna részünkről is, mennyire csak bírtuk vala, könnyitni, melly nemzeti és alkotványos mezőn áll, és ekkép lassanként többeket illy elvekhez és magunkhoz csatolván, hitelünk oda fent is nőtt volna, és ott olly színben állottunk volna , mint alkotványos magyarok , kik készek bár éltüket koczkáztatni vérük és alkotványuk védelmében; ámde ha e’ kincsüket kimérve sőt pártolva látják, tüstént a’ legházsárlosbakbul lehető legtradtabilisabbakká lesznek, a’nélkül mindazáltal, hogy ezért elalulnának, vagy éppen az udvari fénytül magukat elszédíttetni hagynák; mihez képest hitelünk ide lent is nőtt volna aránylag, mi — ’s itt vigyázzunk — egyedül következetes testületnek sikerülhetne, ’s illyesnek lehetne hatása ; midőn egyes embernek illyféle eljárása — jóllehet ez a’ legfüggetlenebb szerep — a’ sokféle szó, kaján és indulatos felfogásunkban, melly ingrediensekbül a’ publicum legnagyobb része áll, mindig valami nádszál alakjában jelenik meg, melly majd ide majd oda hajlik, ’s azért nincs hatása; ámbár egyedül az illy jellem a’ következetes, mert csak az illyes tart magával, ’s egyedül az által látszik hajlékonynak, mert midőn szilárdul áll, majd egyik majd másik tétovázó rész hajlik rája; a’ helyett, mondom , hogy karöltve és magasb felfogásilag illy állásra emelkedőnk, hol tán több haszonnal költőnk vala, legalább az én felfogásom szerint, honunk hasznára istentül nyert tehetséginket, mint most, midőn mindketten megzsibbasztva , épennem, vagy csak felette kis körben és ezer akadály közt járhatunk el mindennapi fanyar munkáinkban; ehelyett, ismételve mondom, elkülönzött utakon folytatok politikai pályánkat. — Mi lett Wesselényi eljárásának végeredménye , kiki előtt ismeretes, és valóban felette nehezen esik azt itt ismét szőnyegre hoznom , ámde az egésznek világosba tételére szükséges. Wesselényi ha éppen nem ölte is politikailag meg magát — mert hiszen az ő évkorában e’ latin monda szerint: „qui perdidtit numerum, incipiat iterum" még nem késő újra kezdeni — ámde minden esetre hosszabb évekre bilincsekbe verte olly szép tehetségeit, mellyek azóta annyi szép, annyi hasznos gyümölcsöt érlelhettek volna hazánknak gyámolást olly igen megkívánó terén. ’S rám nézve ez vala azon komoly, azon felette szomorú pillanat, mikor legédesb, ’s valóban merem állitni, nem ábrándimbul de leghihetőbb alapokra állított reményimbül kivetkezve , az élet virágnélküli zordon mezejére érzém löketve magamat, hol valamint ezelőtt derült kedvvel sőt szenvedélylyel, ezentúl egyedül csak kötelességérzetim parancsa után fognék eljárni magamban feleskütt hazafius tisztemben. E’ komoly, e’ felelte szomorú pillanatkor leszállni érzém csillagomat, ’s mindenkorra meg vala törve véremért hazámért hűn érző kedélyem. Tisztán állott lelkem tükre előtt, karöltve, együttmunkálva Wesselényivel, mennyi hasznost, mennyi nemest fogtunk volna hazánk földén életbe hozni, Wesselényivel, kinek lángoló hazaszeretete, emberséges szándéka, férfiúi szilárdsága, szóval: különösen szép és nemes lelke olly annyira valt ismeretes előttem, mit ma is hódolva említek; tisztán állott előttem ez, ’s nem ámitásilag, hanem mint kiábrándult nézet csalhatlan eredménye, mint szilárd valóság , és---------el len törve. Magamra valók hagyatva, ’s nem úgy, mintha tehetségem legnagyobb részét veszítvén ugyan, legalább fenmaradó csekély erőmmel folytathattam volna hazafius pályámat szeplőtlen; nem igy hagyatám magamra, ’s tudja az ég, egész keserűségében érzettem ezen epesztő állást, hanem hitelemben mint barát, mint hazafi megtörve, és még a’ legengedékenyebb előtt is legalább nagyon megcsor.