Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-01-29 / 8. szám

PEST, vasúm, jan.­ 29-én.Jelenkor 1843. Stk. 8 z ti ut. Megjelenik a’ Társalkodóval együtt, minden héten kétszer , ki. vasárnap és csütörtökön. Előfizethet­ni helyben a' szerktő 's kiadó tulajdonosnál úri utcza 4.­3dik szám alatti T­r­a 1t n­e­r - K­isr­o­l­y­i ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartomá­­­­nyokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik 's pontosan k­ö z ö l t e t­i­k Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk lapjainkból.­­vít válaszul több rendű tudakozásra’ Ezek elfogyta után csupán azon számtól kezdve küldhetjük meg azokat , mellynek nyomtatásakor a­ megrendelés szerkesztő hivatalunkhoz érkezik. A’ JELENKOR és TÁRSALKODÓ szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély: erdélyi or­szággyűlés nevezetes végzése ; Gaj hírlapját eltiltja ; fels. az illír melléknév-viseléstől; alapítvány; Wesselényi és Kossuth. IV. gr. Széchenyi Istvántól; budapesti napló, válasz Török urnák ; irodalmi újdonságok ; Vieuxtemps és színházi krónika; pesti gyermekkórházat illető adakozások; népkönyvkiadó társulat; a’ bécsi tud. egyetemben 1842 ben koszorúzott orvostanár hazánkfiai; Békésmegye közgyűlése sa’botoztatást eltörli nagyobb részben’sat. Eger városi tiszt­­ujitás ; Tata-tóvárosi némelly jámbor óhajtások. Spanyolország. A’ kormány a’ sajtót korlátozni szándé­kozik ; Espartero nyilatkozata a’ nemzetőrséghez. Anglia. Adatok az angol-franczia ingerültségről. O’Connell új évi kivonata. Franczi­a ország. Ellenzéki mozgalmak; a’ válasz-felirat szerkesztésire Dumon bízatott meg. Értesítő. — Magyarország, és Erdély. Érd. o­r­s­z­ág­gyűl­ési nevezetes végzés az Unió tárgyában. Jan. 16-i országos ülésben alsófe­­héri követ,Kemény Dénes­ b. indítványára—nem szól­ván ellene senki—határoztatok hogy a’ közigazga­tási ügyekben munkáló rendszeres biztosságnak köte­lességévé tétessék, miszerint a’ Magyarországgali egye­sülés tervét minden egyéb tárgy előtt dolgozza ki, hogy a’ törvényhatóságoknak módja legyen e’tárgyban rész­­letes utasítást adni jövő országgyűlésen tárgyalás alá vétethetés végett. A’ folyó országgyűlésre nézve alá­zatosan megkérendik a’ Kb. c igét, hogy mindaddig, mig a’függőben levő nevezetesb tárgyak, jelesen sys­tematica deputatio, magyar nyelv, országos muzeum, nemzeti színház, országgyűlési terem és a’ szemelvé­nyek iránt alkotott törvényjavaslatok törvényezőkké nem válnak, az országgyűlés berekesztése idejét ke­gyesen meghosszabbitni méltóztassék. E. H. Erdélyi püspök Kovács Miklós , amaga az erdélyi országos múzeumra 5000 pftot ajánlott. A­ zágrábi német politikai lap legnagyobb öröm­mel jelenti, mikép ő cs. ’s ap. kir. föls. Gaj horvát nyelvű újságát az „illyr“ melléknév viseléstől legk. eltiltani méltóztatott. Ennek minden buzgó hazafi méltán örvendhet, miután reményb­etni, hogy ezen legf. intézkedés az úgynevezett illír párt heves vérét kissé megfogja hűteni. Wesselényi és Kossuth, tr. Wesselényivel, mint mondám, nemcsak barát­sági lánczolat, de politikai hit is kapcsolt össze. Mi­dőn azonban az érintett lánczolat részemről legalább soha nem gyengült, politikai hitem azon arányban ágazott az ő politikai vallásától el, a’ mi ilyenben mind­inkább és inkább kimutatá ezer szövevényei és bonyo­­dalmai között az udvar, hogy szándéka csakugyan szilárd volna: „magyar népével mind alkotvány mind nemzetiség tekintetében kibékülni." Miszerint termé­szetes, hogy Wesselényinek modora nekem többé nem tetszhetett, melly felette helyes volt ugyan olly kor­mánnyal szemközt, melly „nem akart," és ekkép tö­kéletesen jó igazunkban valánk; ámde napról napra gyakorlatnélkülibb ’s ekkép viszszásb jön olly kormány átellenében, melly nem azért nem állott má­rul holnapra hű magyarjának, ’s megengedem, leg—­igazságosb követelésire, mert ,,nem akart," hanem mert illy műtéteinek teljesítése minden helyzetek közt, és ekkép annál inkább közbirodalmi szövevényekben , sokkal könnyebben van kimondva és követel­ve, mint teljesítve; és e’ szerint „jó igazunk," mellyre sarkalhatnék hangosb és nem annyira váloga­tott szavakkal is követelésinket, háttérben részint nem létezett többé, részint napról napra kisebb pontra olvadt. ’S most kérdem minden elfogulatlantól, ki egy kissé mélyebben tud a’ dolgok szövevényibe hatni, mint angol monda szerint az , ki mindig a’ kérdés­nek csak felét birja felfogni, és ki egyéb­iránt nem néz egyedül vármegyei vagy legfeljebb ma­gyar­országi ablakon ki, onnan az egész világiul nagy bölcsenitélgetvén,de ki előtt az ausztriai közbirodalom­nak szövevényei is ismeretesek és kinek keblében elég igazságszeretet is él, kellőleg méltánylani, milly fe­lette a bokros mű,s m olly annyira sok ágú és sok szinü körülmények közt, mint a’ mennyiek a’ közbirodalom­ban összefolynak, sőt néha ellenkezésbe is jőnek, a’ gyeplőt ugy­ tartani, hogy abban hibát senki ne talál­hasson — mire nálunk most de szinte­ még nem egy kicsapott iskolás is olly felette hajlandó — kérdem, az , ki csak egy kissé van igy felkészülve , mint érin­­tem, ’s több, mint daczos, házsártos , akadékosko­dó , vagy minden életgyakorlat nélküli zugjogász, ugyan mondhatja­m , hogy az utolsó tizenhét év lefor­gása alatt nemzetalakulási vágyaink iránt rosz akara­tot mutatott volna az udvar ? vagy nem lesz é kényte­len megvallani, hogy tán azért történt a’ lefolyt utol­só tizenhét évben olly kevés ’s csak olly kis vonása, mert a’ helyett, hogy udvarának hajlamát, becsüle­tes szándékát ildomilag jól használta, ’s ébren ugyan de elfogultlan’s nyájas kedelylyel annak elibe is jött volna a’ magyar, e’ helyett kolomposaitul és kivált Wes­selényi iská].Fiátul felhevitve , jobbadán azon intracta­­bilis különeznek ölté magára és viselte szerepét, ki, mint a’ mese fakija, szőrszálhasogató prókátorilag mindig morgott, mindig harapós volt, bár verték bi­lincsbe , bár vittek számára legízletesb eledelt, míg természetesen — minthogy soha nem volt benne kö­szönet — elvégre saját tehetetlen sorsára hagyák őt. Nekem e’ modor nem tetszhetett, mondom, mert czélom : siker volt, siker hazánknak előmenetelét, feldicsőitését tekintve; illyest pedig mik­­ reméllhe­­tők olly eljárás következtében elérhetni, melly inger­lő léte által meg nem szűnő fagyos vizet öntött udva­runk jó szándékára, mellyet ítéletem szerint sokkal ildomosb, sokkal bölcsebb lett volna lehetőleg ápolni és érlelni, ’s az ebbeli jó szándékot kitelhető minden mó­don segítni elő. Mind errűl azonban hallgatok, mint sir. És pe­dig, mert tudom, mivel tartozom a’ barátság szent érzetének. Wesselényi megrontotta egész politikai pályámat, és miután több mint húsz éve, hogy úgy­szólván egyedül Magyarország lebeg lelkem előtt, mond­hatom , megrontá éltem leg­rdekesb ’s leghaszonhaj­­tóbb részét. Azt senki nem tudta , vagy legalább nem tudta a’nagy közönség, miily meg nem szűnő súrlódások, ’s állíthatom, sőt mégis mutathatom, epedések közt éltem Wesselényivel sok éven át, ’s miily kínos pil­lanatokat sőt napokat tölték vele sokszor, mikor el­járását magára és kivált hazánkra nézve veszélyesnek és kárthozónak tartván, mindent elköveték, mit a’leg­­hűbb hazafiság, a’ leggyöngédebb barátság csak su­galltat, hogy őt csalképzetibül kivegyem ; de ő inger­­lékeny felfogásában, melly szerint ő mindazokban, kikkel a’ magyarnak dolga vala, kevés kivétellel, egye­dül roszakarót, ellenséget, sőt árulót bírt látni, egy hüvelyknyit sem tágított; vagy ha néha hajlott is okos­kodásom súlya­ vagy legalább jó szándékú voltára egy kissé, a’ legelső alkalommal, kivált ha a’ sokaság tetszésével jött érintkezésbe, azt tüstént szemből sza­lasztó ; mi által napról napra bizonyosabbá vált előt­tem, hogy Wesselényi minden kitűnő tehetségei mel­lett — miket legnagyobb ellensége sem tagadhat meg tőle— valamint emberisméretben, úgy körülmények megkülönböztetésében , de legtávolabbról sem gyakor­lati; mihez képest politikai vitáink is — mert legjobb szándékom, legnagyobb iparkodásom is hasztalan volt — lassan kint megszűntek. A’ helyett, hogy karöltve ’s magasb felfogásilag, ellenzőji lettünk volna minden nemzetietlen ’s alkotványatlan kormánynak , sőt min­den efféle lépésnek, olly kormányi eljáráson ellenben lehető legleyalisb érzettel iparkodtunk volna részünk­ről is, mennyire csak bírtuk vala, könnyitni, melly nemzeti és alkotványos mezőn áll, és ekkép lassanként többeket illy elvekhez és magunkhoz csatolván, hitelünk oda fent is nőtt volna, és ott olly színben állottunk volna , mint alkotványos magyarok , kik készek bár éltüket koczkáztatni vérük és alkotványuk védelmében; ámde ha e’ kincsüket kimérve sőt pártolva látják, tüs­tént a’ legházsárlosbakbul lehető legtradtabilisabbakká lesznek, a’nélkül mindazáltal, hogy ezért elalulná­­nak, vagy éppen az udvari fénytül magukat elszédít­­tetni hagynák; mihez képest hitelünk ide lent is nőtt volna aránylag, mi — ’s itt vigyázzunk — egyedül következetes testületnek sikerülhetne, ’s illyesnek le­hetne hatása ; midőn egyes embernek illyféle eljárása — jóllehet ez a’ legfüggetlenebb szerep — a’ sokfél­­e szó, kaján és indulatos felfogásunkban, melly in­­grediensekbül a’ publicum legnagyobb része áll, min­dig valami nádszál alakjában jelenik meg, melly majd ide majd oda hajlik, ’s azért nincs hatása; ámbár egye­dül az illy jellem a’ következetes, mert csak az illyes tart magával, ’s egyedül az által látszik hajlékonynak, mert midőn szilárdul áll, majd egyik majd másik tétovázó rész hajlik rája; a’ helyett, mon­dom , hogy karöltve és magasb felfogásilag illy állásra emelkedőnk, hol tán több haszonnal költőnk vala, leg­alább az én felfogásom szerint, honunk hasznára is­­tentül nyert tehetséginket, mint most, midőn mind­ketten megzsibbasztva , épennem, vagy csak felette kis körben és ezer akadály közt járhatunk el min­dennapi fanyar munkáinkban; e­­helyett, ismételve mondom, elkülönzött utakon folytatok politikai pályán­kat. — Mi lett Wesselényi eljárásának végeredménye , kiki előtt ismeretes, és valóban felette nehezen esik azt itt ismét szőnyegre hoznom , ámde az egésznek vi­lágosba tételére szükséges. Wesselényi ha éppen nem ölte is politikailag meg magát — mert hiszen az ő évkorában e’ latin monda szerint: „qui per­didtit numerum, incipiat iterum" még nem késő újra kezdeni — ámde minden esetre hosszabb évekre bi­lincsekbe verte olly szép tehetségeit, mellyek azóta annyi szép, annyi hasznos gyümölcsöt érlelhettek vol­na hazánknak gyámolást olly igen megkívánó terén. ’S rám nézve ez vala azon komoly, azon felette szo­morú pillanat, mikor legédesb, ’s valóban merem ál­­litni, nem ábrándimbul de leghihetőbb alapokra állított reményimbül kivetkezve , az élet virágnélküli zordon mezejére érzém löketve magamat, hol valamint eze­lőtt derült kedvvel sőt szenvedélylyel, ezentúl egyedül csak kötelességérzetim parancsa után fognék eljárni magamban feleskütt hazafius tisztemben. E’ komoly, e’ felelte szomorú pillanatkor leszállni érzém csillagomat, ’s mindenkorra meg vala törve véremért hazámért hűn érző kedélyem. Tisztán állott lelkem tükre előtt, kar­öltve, együttmunkálva Wesselényivel, mennyi hasznost, mennyi nemest fogtunk volna hazánk földén életbe hozni, Wesselényivel, kinek lángoló hazaszeretete, em­berséges szándéka, férfiúi szilárdsága, szóval: kü­lönösen szép és nemes lelke olly annyira valt isme­retes előttem, mit ma is hódolva említek; tisztán ál­lott előttem ez, ’s nem ámi­tásilag, hanem mint kiáb­rándult nézet csalhatlan eredménye, mint szilárd való­ság , és---------el len törve. Magamra valók hagyatva, ’s nem úgy, mintha tehetségem legnagyobb részét ve­szítvén ugyan, legalább fenmaradó csekély erőmmel folytathattam volna hazafius pályámat szeplőtlen; nem igy hagyatám magamra, ’s tudja az ég, egész kese­rűségében érzettem ezen epesztő állást, hanem hite­lemben mint barát, mint hazafi megtörve, és még a’ legengedékenyebb előtt is legalább nagyon megcsor.

Next