Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-02-23 / 15. szám

Jelenkor, 1843. 1 51 és 13 x ii in. Me­gjelenik a' Társalkodóval egy­ütt minden héten kétszer , ti. vasárnap és csütörtökiül. Előfizethetni helyben a’ szerktő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik sz­ám­ alatti T­r­a 11 n­e­r­­ K­á­r­o­l­y­i ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartomá­nyokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvételik ’s pontosan közöltetik. FOGLALAT. Magyarország és Erdély: (előléptetések; irány­­czikk: köznevelés, Bártfay Kálmántól ; tudnivalók a’ folyó évben létesítendő iparmű-kiállitásról; testgyakorló iskola , Aradmegyei közgyűlés (nemesi telekkönyv), kényszeritett megváltás, nemtelenek birtok—’s hivatalképessége, házi adó aránylagos elvállalása, az ország kereskedési fő útvonalai létesítésük­re a’ nemesség is adózzék, mint a’ tartományi utakra, czéhek eltörlesztetnek, sajtótörvények alkottassanak, sz. leír. városok ügye intéztessék el mint szinte a’ vegyes házasságoké ’s vallási sérelmeké, vámrendszer, dunah­u­­mei vasút, országgy. hírlap, ’s t. ell. Fejérmegyei köz­gyűlés:­­tisztválasztásra készület, törvényhatósáági körle­velek iránt intézkedés, adótartozás népnövelési ajándék ’stb.) Debreczenben: Széchenyi Ist gr. megtiszteltetése a’ ke­reskedőség által, erdélyi országgyűlés. Szerbia és Törökország: Mihály lig. feld. székébe visz­­szahelyeztetik, az ausztriai gőzhaj. viszályok, a’ szeralyban olasz opera. Spanyolország: a’ választási mozgalmak jelen állása. Anglia: Brougham nyilatkozata az afghanistani háborúról. Értesítő: magyar ország és Erdély* A’ am. m­. kir. udv. kamra a’ nádszegi kir. sóár­­nok-lisztségre Hauk Alajos ottani ellenőrködő só-má­­zsamestert alkalmazá. Az erdélyi kormányszék cs. sz. királyi Bors György ’s malomfalvi Szász Ferencz előlép­tetésekkel megüresült tartományi pénztártiszti hivata­lokra n. baczoni Incze József ’s Hidvig Leopold Károly tart. főbiztossági r. írnokokat, Török Eleket pedig fő­­kormányszéki fizetéses r. írnokká nevezte ki. A’ király­­falvi (Königsfeld) erdészeti segéddijas gyakornokság megürült. Csermák Antal ungvári kam. szárnoksági ír­nok f. évi jan. 15én,Poor János nádszegisó-mázsames­­ter pedig febr. 2kán meghalálozott. Sztáray Albert gr. cs. aranykulcsos Zes­plény­­ben Nagy-Mihályban huzam­os, sinylődés után f. hó 13kán jobb életre költözött. A’ köznevelés. Ki szépet, dicsőt, boldogat szeret nemcsak ál­modni , de reméllni is honunk jövendőjéről, ’s az ezen czél elérésére, vagy legalább a’ lehetőségig megköze­lítésére jó hiedelemmel választott utakat, eszközöket, készületeket figyelmes’s kritikus szemmel kiséri, lehe­tetlen nem csudálkoznia, miért kerül minden inkább szőnyegre, miért vitattatik meg minden nagyobb ’hév­­vel’s hazafiéi lelkesedéssel, mint épen a’ köznevelés szent ügye? honnét jó, hogy ha szinte emelkedik is hellyel közzel nyomadékos, tekintélyes szózat, —mert a’ tekintélyek ideje a’ szó teljes értelmében soha sem jár le — nyom nélkül hangzik az el a’ kietlenben ’s ha­sonlít az örvénybe sújtott kőhöz, melly fölött csak ha­mar összecsapódott a’ víz tükre. És miért ez ? talán mert félreismertetik annak jelentősége ? koránsem! — Hanem mert tömérdek ezen elmaradott nemzet napi­szüksége, ’s nagyobb benne a’lelkesedés, semhogy tö­megben mozdulhasson előbbre ; mert hiába, mennél nagyobb a’ tömeg, annál nehezebben fejt ki, főkép sza­bályos mozdulatokat; aztán meg először élni kell, ’s csak ezen feltétel alatt tanácskozhatni a’jövendővül, meg azért is, mert a’ mindennapi szükségekkel küzdés majd vérbe nedvbe ment már által, ’s hahogy szükségfogyat­kozás mutatkozik csak távolrul is , ha mindjárt üstök­nél fogva is, de előczibáltatik a’ színpadra — ’s gyak­­ran egy egész éven keresztül mesterkézzel elrendezett dráma élőzenéjénél jelentetik, hogy az előadás elma­rad , — a’ helyett, hogy a’ tartalék-erök azon emeltyű alkalmazására központosittatnának, melly nélkül le­gyen bár nagy, dicső, hatalmas, megengedem , de boldog soha sem leend benunk ; ’s ez a’ köznevelés. Gr. Széchenyi István „Kelet népében“ ,Mic, és ,Miként-let­elsorolandó, 366. lapon mondja: ,De sok­kal fontosb ezeknél a’ köznevelés tárgya/ 370­. lapon meg állítja, hogy még ennél is fontosb,üdvösb ’s mi­­nél előbb életbe léptetendő bizonyos kötelességér­zet fölébresztése ’s közönségessé tétele. Igaz, kiki saját szemével szemléli a’ tárgyakat, de csekély véle­­nyem szerint maga ezen kötelességérzet, de még an­nak ébresztése is eredmény , ’s az azt eredményezhető ok a’nevelés, és jól elrendezett, bizonyos czélra ki­számított nevelés nélkül a’ legszebb eszmék hirdetése, csak kavics közé szórt buzaszemek, a’ lelkesb köteles­ség-ébresztés eredményei: szalmaláng. Közvélemény­e nem létezhetik az ott, hol köznevelés hiányzik. A’ne­velés azon föld, m­ellybül a’nemzet nyilványos élete szíja táplálékát; azon mennyei harmat, melly felfris­sítse a’ nemzet életfája lombjait. És ha valósul, hogy hazánk két legkitűnőbb jelleme kiengesztelődik, úgy frigyük elsőszülöttje hihetőleg a’ köznevelés leend. Ez volna azon gyermek, mellynek bölcsőjénél ők a’ hon­atya legédesb örömkönyvit hullathatnák. Addig is a­­zonban, mig ezen legfontosb tárgy a’ czímszerepet ját­­szandja az időszaki sajtó színpadján, csatangoljunk ke­véssé gyakrabban ezen , honunkban még talán legpar­­lagabb mezőn . Ha egy kisded csecsemőre vetj­ük szemeinket, nem lehet nem sajnálkoznunk tehetetlenségén, és az a­­nya csecsemője körüli aggodalmas gyöngédsége a’ sze­retet és szánalom vegyületének eredménye. És ha ezen olly tehetetlen gyermekkel szemközt egy kifejlett, élet­erősül pezsgő férfiúra vetjük szemeinket ’s követjük őt működésiben, talán reá sem ismernénk benne azon te­hetetlen gyermekre, hacsak minmagunkban nem hor­r­danók a’való bizonyosságát. Épen igy áll a’ dolog az emberi nemzettel is ; ha végig futjuk évlapjait, látjuk, hogy ugyanazon ember, ki makkal, gyümölcscsel, nyers hússal tápláló életét, barlangokban keresett me­nedéket az égalj zordon fergetegei elől, meztelensé­gét állatok bőrével, — mellyért élete koczkáztatásá­­val kelle megvínia,—fedezé, a’ szűk földtérrül, melly­­re őt születése veté, csak reszketve távozott, most, évezredek viharival daczoló fényes palotákban , tagjait arannyal himzett bársonyba takarván, testét a’ legszebb étkekkel táplálván, háborittatlanul élvezi az élet gyö­nyöreit ; vagy ha­lakjából mozdulni kívánkozik, fel­hőkbe emelkedik a’ jég szárnyain , szédítő magasságban biztosan halad a’ zajongó tenger dühöngő hullámai fö­lött ’s már is olly felfedezéseket tön, mellyekrül gyer­mekember éveiben még a’ legvérmesb ábrándozó sem gyanakodhaték. Fokonkint fejlődik az egyes ember, fokonkint fej­lődik az egész emberi nemzet tömege is: az első lépés , mellyel anyja — vagy talán inkább dajkája — vezér­lete’s gyámsága alatt teszen a’gyermek rövidke lábai­val , erőt fejt ki benne a’ másodikra , az első kép,melly gyönge velejébe vésődik, előkészíti azt a’ második el­fogadására. És ezen emberi kifejlődésnek öröktül ki­mért törvény és restd olly következetes , olly változhat­­lan, hogy valamint a’ második lépést nem tehetjük az első mellőzésével a’ testi kifejlődésben, úgy szinte kép­telenek vagyunk a’ második eszme felfogására az első mellőzésével a’ szellemi kifejlődés processusában: az­az , ha­ az egységről fogalmam nincsen, tisztán, vagy homályosan fel nem foghatom a’ kettős számot. Az egyes ember mind testi, mind lelki kifejlődésének’s tökélyé­nek határai körülbelül kijelölhetők; de az emberi nem­zet tökéletesülésének ,non plus ultrae-ját egyedül oda tűzhetni ki, hol már a’ lehetetlenségek hazája kezdődik. És még is, bátor olly messze is ezen határ, az emberi nem egy belső, működni soha meg nem szűnhető ösz­töntől hajtatik az abozi közelítésre. És az eszköz, melly őt ezen működésében elősegíti: a’,nevelés£. A’neve­lés az , melly az egyedek erőit ’s tehetségit kifejtvén, ezen műtét által a’ köz tökéletesülés végetlen tengerét szint annyi cseppel neveli. A’ nevelés az emberben lé­tező erök’s tehetségeknek,a’tökéletesülés irányában va­ló kifejtése. Gyakran emlegetik , hogy a’nevelés bol­doggá teszi az embert; fogadjuk el a’mondáimat min­den szőrszálhasogatás nélkül,’s nézzük miben áll azon boldogság? Az ember testűül áll, meg lélekbül, vagy ha úgy tetszik, értelemmel bir, meg szívvel, de más sza­bályok szerint működik a’ szív, másokat követ az ész — mind a’ mellett, hogy együtt csak ’s különözve meg­szűntek azon alakban működni , mit embernek neve­zünk — és mégis ugyanazon egy czélra törekszenek, és ez? vágyaik öszhangzó kielégítése ; és ez volna az em­ber boldogsága; elérheti é ez életben ? milly fokig ?’sat. más kérdés. A’ nevelés czélja tehát boldogítani. Az ész vágyait a’ tökéletesség irányában a’tudomány elé­gíti ki, azt pedig, mi a’ szív vágyait, ugyanazon irány­ban kielégíti, erénynek nevezzük. Boldogságunk té­­nyezője tehát az erény, meg a’ tudomány, azaz boldog­ságot egyedül az erénnyel ölelkezett tudomány oszthat. Nézzük azonban milly helyet foglal a’ köznevelés a' tár­sadalmi életben, különösen pedig milly fontos kérdé­se ez a’ törvényhozásnak? Az ember társas állat, ’s ezen állapotja őt töm­érdek, a’ legbonyolultabb legszövevényesb viszonyokba helyzi, mellyeket igazán kell ismernie, ha tudatlansága áldozatául esni nem akar. Ezen viszonyai ismeretéhez a’ nevelés által vezettetik, éspedig úgy, hogy az ő czél­ja a’ társadalom többi tagjai czéljaiba ne ütközzék, sőt amazok czélját is elősegítse, azaz a’ társaság hasz­nos tagja legyen, honnan következik, hogy a’ közne­velés a’ társadalmi élet legsürgetöbb kelléke. Azon­ban , szemléljük egy kevéssé közelebbről a’ dolgot. Az emberiség egy nagy egész, mellynek alkotó része­­a’ nemzetek De minden nemzetnek saját belső érdeke­ és szükségei vannak, a’ mellyek minden egyéb nemzet belérdekei és szükségeitől különböznek, mellyek az or­szág geographiai fekvésétül,a’közlekedés könnyűségé­­tül ’sat, de különösen a’ kormányrendszertől függnek. A’ nemzetek keblében kisebb társulatok sajátszerü vi­szonyok által egymáshoz csatoltatvák, a’ polgár álta­lányos eszméjétül fogva, minden intézeten keresztül le egész a’ családig, melly aztán egyedekre oszlik. Már minden kisebb közű társulatnak is vannak sajátságos érdekei mellyek minden egyéb társulat érdekeitől kü­lönböznek,— de a’ mellyeknek sem egymás között, sem a’ nagy egész érdekeivel összeütközniök nem szabad, sőt azokkal öszhangzásban kell lenniök , mert össze­ütközés esetében a’ hatalmasb érdekű társulat föle­mészti a’gyöngébb érdeket,és igy meg van zavarva az e­­gyensuly—honnan következik, hogy valamint minden nemzet különös és sajátszerű nevelést kíván, úgy a’ nemzet nagy tömegében az érdekek hatalma által ala­kult kisebb társulatoknak is sajátszerüleg kell nevel­tetniük. A’ nemzetek érdekeire , ’s az ezekből eredő viszonyokra, tehát a’ nevelésre is legnagyobb befo­lyással bir a’ kormányzat, és pedig olly annyira, hogy egészen más nevelési rendszert kíván a’ respublica mást a’monarchia, mást a’zsarnok önkény, mást az alkot’ ványos társadalom, ’s változzék a’kormányzat, az új­ rendszer csak úgy számíthat százados életre, ha a’ ne­velést is az új irányban változtatta meg, különben in­gatag, és az ellenhatás, a’ rendbontás napirenden le­end. A’köznevelés tehát kormányzati, politikai kérdés, és pedig minden politikai kérdések legfontosbika, mert ennek megoldatásétól függ az országok sorsa. És az ed­dig lepergett idők évlapjai rendre bizonyítják, hogy e­­zen kérdésre minden idő törvényhozóji nagy figyelem­mel valónak, ’s hogy ezen alapra rakták legyen a’ pol­­gárzat talpkövét; ’s bizonyos az is, hogy az uj sta­­lusgép elrendezésében mindig nagy nehézségekbe üt­­közének, mert az évek hosszú során életbe kiirthatat­­lanul gyökerűit szokásokkal, ’s vérbe nedvbe átment véleményekkel kell megvíniok.—A’ köznevelés ered­­ményeit bámulhatjuk Lykurg népében. Ezen nagy tör­vényhozó uj alakba akará önteni honát, ’s hogy terve sikerüljön, a’ nevelést rendszeressé föltett czélja irá­nyában; átlátta t. i. hogy az ő törvényei különben nem

Next