Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-02-26 / 16. szám
Medicsenik a’ Társalkodóval együtt minden hetén kétszer , t.i. vasárnap és csütörtökön. Előni/dhetni helyben a’ szerktő 's kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik . ff'' ' I — -I k Á ,. ,'L niki ^ ^ j m Arrtrnl\iil I- i.ri/lííY ímn/l.an ! .• i 1 1 \T% nA£*f'i_ll •» 1 »m» 1 \ -, ri ixl kí»»A/Iil Aitikn Cí (Y~\T 1 »1 íí liT 11 If*l) Ifi I Irll’fOIllíl — szám alatti Trattner - ivárolyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartományokba kivárható példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik íyobb ’s pontosan közöltetik FOGLALAT. Magyarország és Erdély: (előléptetések. Commentár közügyeink fölült I. Modor és lactika. Jablanczy. , budapesti napló: a’ méltatlanul rágalmazott Verle Ludovika assz. ’s nevelő intézetének igazolása, mint szinte a m. színházi két ötvössé a’ lebukott függönykezelő ügyében, irodalmi újdonságok, színházi krónika; nyilatkozat; hangászegyesület; felszólítás a’ Pesten felállítandó protestáns főiskola ügyében . Tudnivalók a’ f. évi aug. 21 diken Pesten megnyitandó 2fik mű kiállítás iránt; Gyormegyei közgyűlés (intézkedés a’ közügyek czélszerűbb tárgyaltatásuk iránt; nemzeti őrsereg; a’ májusi lisztujitás miatti viszályok bekitőleg intéztettek el; magyar színészet ’s olvasó társaság állapota) Veszprémi közgyűlés (a’ haziadonak nemesseg általi aránylagos elvállalása megbukott sat.) Ungi közgyűlés (hatósági körlevelek iránti hatarzatok; a házi adó cortes által megbukott; zsidók és czigányok polgarosittatnak, az ősiség marad; nem nemes zálogot perte szerezhet.) Aradi czáfolat. Ausztria: Angliávali kereskedési szerződés nem köttetik; gőzhajózási készületek magyar folyókra; prot. lelkészek a’ vegyes házasságok megáldásától elliltatnak. Spanyolország: D.Carlos fia javára lemondott a’ spanyol trónról; újabb csendzavar Barcelonában; a’ madridi sajtó hatályos föllépése. Anglia: a’ hadi erő szárazon és tengeren csökkentetik. Francziaország: Abdelkader ismét hatályosan lépett föl; költségvetés a’ követkamrában. Külföldi elegyek: Bukarest, Montevideo, Caracas, Madrid, Barcelona, Paris. Érte stő. Magyarország? és Ernély. Ő cs. sáp. kir. fels. a’ rm. m. kir. udv. kamrának f. harkán kelt rendeleténél fogva Grosz Ferencz orvos és sebésztanárt ’s tiszt. physicust, Pest sz. kir. város leopoldvárosi valóságos ’s fizetéses physicusává kinevezni méltóztatott.—K.Sólymosi Incze Ferencz kir. ügyészi írnok dézsi kir. kincstári ügyvéddé, Orbán József kir. ügyészi irnok ideiglenes kir. kincstári ispánná, Poros Gábor kir. kincstári gyakornok pedig a’ dézsi ügyészségnél ideig, ellenőrködő írnokká neveztettek. Commentár közügyeink felett. I. Ifforfoir és faeííls. . E’ czimmel politikai pályám második ciclusát itt a’ Jelenkorban megnyitom. Független magam is, itt találom helyemet; ’s azon hiedelemmel kezdek írni, miszerint ez élénk mozgásból, mellyel nagy és apró erők a’ korszaki sajtót körülzsibongjuk , a’ politikai véleményeknek szilárdabb öszpontosulása fog kieredni. Az idő megrostál mindnyájunkat; talán mi apró szemek átesünk, és felejtetve egyesülünk az édes haza földjével: de hagyján, csak a’ közügy boldogulásának reménye tisztuljon, mi ezt elérvén magánérdekünk baját könnyebben viselendjük. Én azok közé tartozom, kik Széchenyi István gr. nyílványos felléptét már régóta óhajtották; kik nyilványos felléptének most örvendenek. De örvendezésem nem föltétlen. Én nem érdekes csatát, nem politikai borzadalmas hetzet várok ’s óhajtók; hanem azt reménytem ’s kivánom, hogy a’ journalistikai agyarkodások, a’ pártoskodó szellem, a’pártgőg, dacz’s több illyen, a’ politikai morál legszebb ’s legszentebb elveinek fonák ’s időtlen gyakorlati alkalmazásából származott szomorú kinövések, leljék már valahára olly hosszú élet után, méltó halálukat. Az én örvendezésem tehát egyedül ama belső tiszta meggyőződéshez kapcsolódik, minélfogva hiszem, hogy gr. Sz. I.-ban legtisztább és bölcs hazafiság mellett, van erő magát’s elleneit meggyőzni; a’ műveit közönségben pedig Van hajlandóság gr. Sz. E szavaira a képen hallgatni,mintha azok által a’ gyakorlati élet maga beszélne. Fog-é e’ szerény és valóban a’ közügy érdekében fekvő óhajtásom teljesülni, valóban kétséges. Nemzetek története és századok tapasztalása ápolja kétségemet. Maga a’ közmondása ,,politicus“ szó alá, a’ kétszínűség az álkodás értelmét fekteti; az érdekeltség pedig, bárki mit beszéljen , nem hiányzik a’ hazafias legtüzesebb jellemnél sem, ha ez csatára kel, mikép örökké szoktunk, nemcsak pro patria, hanem egyszersmind pro gloria is. „Das parlamentarische Leben besteht glaube ich,“ igy szólt Maltraversben a’ mély látású Bulwer: „besteht glaube ich aus niedrigen und beschaften Motiven, aus Neid gegen unsere Freunde, aus vielem unredlichen gegen unsere Feunde, aus einer Bereitwilligkeit anderen die schlimsten Absichten zuzuschreiben, und aus der bösen Neigung uns den elendesten Hinterlist zu bedienen. Die Zwecke mögen grosz sein, die Mittel sind höchst zuwieder.“ És e’ vélemény, mellyet Bulwer az angol parlamentaris élet történetéből ’s tüneményeiből destillált, mikép ne legyen a’ mi parlamentaris életünkre alkalmazható, midőn mi is emberek vagyunk a’ szó legszánandóbb értelmében. Vagy mi, kik Európa színe előtt békés átalakulás példáját adni készülünk, példáját adandjuk egy szebb egy tökéletes politikai morálnak is: feledni fogjuk hiúságunk sértelmes oldalait? nagy czél mellett apró kinézéseket nem hajhászandunk? kivívásban az eszmék erejére támaszkodandunk ? az igaz és való politikai hitágazatot elleninktől is elfogadásijuk? ’s nem államiunk csökönyösen a’ mellett, a’ mi pártunké, csak azért, mert pártunké, hanem egyesülendünk politikai jó hitben, melly mind kettőnek igaz elveiből hajlandó lélekkel és hazafiú tiszta indulattal összesittetett ? Testvérileg menendünk a’ pályán, nem rohanva, nem kullogva, áldozatra készek a’ czél felé, melly vérünk ’s hazánk boldogulása? Adja az ég !! ■— Köztünk tehát folyvást ama híres thema áll szőnyegen, mellyet már régen a’ Kelet népe fölvetett, ’s melly magát a’ mozgalmi pártot tartja szakadásban. E’ thema neve: modor és tactika. Én azt hittem, e’ themára nézve tisztában vagyunk régen; azt hittem, maga Széchenyi I. gróf egy kis anaekronismust követ el, midőn 1843. év elejével ott kezdi a’ csatát, hol azt 1841 ik év közepével félbenhagyta; holott mi azt akkor az ő véleményén tulvivék, férfias szilárdsággal mozgatók, ’s olly sikerrel folytatók, hogy maga a’ P.H. szerkesztője és pártja a’modor rovatába vágó generalitásainak két harmadát, nem mondom renegálra, de bizonyosan Lethe vizébe temette, hol azok fölött a’ feledés lkörárja összecsapván nyugalomra simult vala, sőt többet is ten a’ P. H. szerkesztője, dicsérendő hajlammal t. i. nem amollyan napvilágos, olajlámpásos, spanyolfalas, látni akaró látni!!! hanem józan, ’s a’gondolkozó kebel, szívvérével is assimilálható hitágazatokat hirdetett, saját szellemét a’ megfontolásnak nem mondom általunk feltalált ’s hirdetett elveitől, hanem annak abstract philosophiájától áthatva tüntette, ’s a’ verésfonal gyanúja iránt oda helyezte bírálóit, minélfogva tudtomra sem alul, sem felül már őt ’s pártját ennyire vádolni egy szózat sem képes. Mind ezek eredmények, ’s bár ha negativ eredmények is, még is a’ hazára nézve fontosak lehetnek, legalább azok előtt, kik a’ modor és tactika, a’ generalitások és specialitások felett vitatkozni idővesztésnek és meddő mezőnek nem találják; mialatt t.i. magának a’ modor fölötti vitatkozásnak is csak negativ becse van, positiv értékkel csupán annyira összefüggő, mennyire a' modorban positiv haladásnak gátjai üldöztetnek. — Fontosak lehetnek, mondom, mert vélekedjék bárki bármi lenézőleg hirlap-szerkesztőről; ha ennek keze ügyes , feje erős és szive helyén van, fontos ő, miilyen az igazság maga, mellynek szavai tolla nyomán feltűnnek. Most azonban mind Sz. I. gr. czikkeiből, mind a’ P. H. szerkesztőjének feleleteiből látom, hogy a’ modor ’s a’ generalitások kérdése iránt tisztában még sem vagyunk. Kossuth még folyvást azt hiszi, hogy modor és generalitások felett vitatkozni sem önmagához, sem gr. Sz. I.hoz nem méltó foglalkozás, ’s ezt híven nem homályosan érteti, hogy saját modorával meg van elégedve. Kossuth véleménye szerint Magyarországi pillanatai drágák , az országgyűlés közel, mindnyájunknak tűzzel— vassal a’ specialitások tárgyalásához kellene fogni, hogy létesítsük a’ haladás lépcsőit a’ czél felé. Ő már megtette a’ magáét, minden eszközeit mozgásba hozta,a’ douce persuasion, qui repose toujour sur sa langue et sur ses livres, keresztül a’ legvadabb mennydörgésig mind mind! ’s várja hogy tegyük mi is a’ magunkét. És im a’ pontnál vagyunk, hol mondandóimat elkezdhetem, azt akarván, hogy a’ generalitások és a’ modor fontossága iránt jönénk már valahára tisztába. — Kossuth csakugyan specialitásokat tárgyal, ámde mikép tárgyalja a’ specialitásokat? úgy ’s a’ képen, hogy azokat szükségkép generalitásokra alapítja, melly generalitások semes pro semper meg vannak alapítva ’s alapul szolgálnak a’ specialitás individuális okain ’s indító elvein kívül minden specialitásnak. (Folytatása következik.) Budapesti napló. Legyen szabad egy botrányos tényt röviden elmondanunk, melly nemcsak fövárosinkban, hanem alkalmasint hazánk más részein is annyira elterjedt, ’s annyi családi életet kezde már megmérgezni, hogy mulhatlanul csupán lehetőségig teljes nyilvánosság által orvosolhatni a’ bajt.—Múlt évi nyár folytában egy pár hírlapban homályos szavakkal megpendittetett, hogy bizonyos itteni nőnevelő intézetre nézve igen gyalázatos ténynek vannak nyomában. Azóta folyvást tartottak a’ suttogatások, ’s néhány hét múlva darab időig majd kizárólag egy ocsmány történet forgott a’ hír szárnyain, különféle idomságokkal megezifrázva ’s elferdítve. Minden kifogáson felül álló ’s tökéletes hitelt érdemlő vizsgálat bizonyításai szerint a’ dolog ebben van: Werle Ludovika asszony pesti nőnevelő intézetében (kimondjuk a’ méltatlanul rágalmaztatottnak nevét, hogy előbbi tisztaságát ismét visszanyerhesse), egy vidéki kisasszony minden panasz nélkül tisztességesen végezvén neveltetési pályáját, haza tért özvegy atyjához. A’ koros apa, hogy fölvigyázat nélkül ne maradjon a’ fiatal hajadon, egy özvegy asszonyt fogadott felügyelőül házához. Ennek fia van, kit a’meglehetős vagyonú hajadonnal házasságra léptetni szeretett volna az ármányos fölügyelő özvegy asszony. De az apa nem akará leányát olly ifjúnak adni hitvesül, ki semmi bizonyos keresettel vagy nőt eltarthatási vagyonnal nem bir. Ekkor az érintett cselszövök elég fortélyosan kigondolt, titokban szétágaztatott ’s leginkább első meglépésre számított olly vádat emeltek egyik legfőbb helyünkön, mellynek csak említésére is minden jobb érzésű elborzad. A’ zaj nélkül de minden kitelhető szigorúsággal megtett hiteles vizsgálatok folytában mindazáltal teljesen bebizonyult, miképen az említett Vád a legundokabb koholmány és rágalom. Mi, kik ezen gyalázatos ügy részleteit leghitelesb kútfőből mentettük, legtisztább meggyőződésünk szerint ünnepélyesen nyilványíthatjuk, hogy Werle asszony minden gyanú legtávolabb árnyékától is tökéletesen tiszta, ’s hogy őt annál fogva minden családnak legkisebb tartalék nékül ajánlhatjuk. Bizonyítja e’ meggyőződésünket azon körülmény is, miszerint Werle asszony, ki eddig csupán magányintézettel bírt, most a’ vizsgálatok befejeztetése után, i. é. januárius 24-dikén a’ n. m. helytartótanácstól nyilványos nőnevelő intézet fölállítására szabaditékot nyert, némi kárpótlásul azon méltatlan megtámadtatásáért, mit a’ rágalmazók kajánsága minden mocsoktul tiszta életére zúdított. A’ rágalmazók nem fogják az igazság büntető ostorát elkerülni.— Azon díszítő vagy kárpitkezelő, ki, mint említők, az úgynevezett zsinegpadlásról a’ színpadra esett, nem halt meg. Ez alkalommal kötelességünknek érezzük, akkori szavainkat igazolni. Schumayer Ignácz úr, színházunk seborvosa ugyanis terjedelmes nyilatkozatot hoza hozzánk, mellyben magát védi, azon hiedelemben hogy őt értettük, midőn egy színházi orvosról szóltunk, ki kényelmesen ülve maradt zártszékén. S. ur igazolására örömest elmondjuk, hogy koránsem értettük őt, mert mi tudjuk, hogy ő nyitá meg a’ lebukottnak erét, ’s hogy élete megtartását alkalmasint neki köszönhetjük, hanem azt nem tudtuk, hogy S. úr is orvosa színházunknak, ’s a’ mennyiben e’ nemtudásunk miatt tévedtünk, örömest kér S. úrtól a’ Napló írója bocsánatot,ki S.urat nemcsak sérteni nem , de inkább dicsérni óhajtotta, ha akkor neveket akart volna nevezni. A’Napló Írója három színházi orvost ismert csak eddig ’s ezek közül akkor egyik sem volt a’ színpadon, Surat ’s mellette működött barátját, mint