Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-02-26 / 16. szám

Medicsenik a’ Társalkodóval együtt minden hetén kétszer , t.i. vasárnap és csütörtökön. Előni/d­hetni helyben a’ szerktő 's kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik . ff'' ' I — -I k Á ,. ,'L niki ^ ^ j m Arrtrnl\iil I- i.ri/lííY ímn/l.an ! .• i 1 1 \T% nA£*f'i_ll •» 1 »m» 1 \ -, ri ixl kí»»A/I­­il Aitikn Cí (Y~\T 1 »1 íí liT 11 I­f*l) I­fi I Irll’fOIllíl — szám alatti T­r­a­t­t­n­e­r - iv­á­r­o­l­y­i ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartomá­nyokba kivárható példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik íyobb ’s pontosan közöltetik FOGLALAT. Magyarország és Erdély: (előléptetések. Com­­mentár közügyeink fölült I. Modor és lactika. Jablanczy. , budapesti napló: a’ méltatlanul rágalmazott Verle Ludovika assz. ’s nevelő intézetének igazolása, mint­ szinte a m. színházi két ötvössé a’ lebukott fü­ggönykezelő ügyében, iro­dalmi újdonságok, színházi krónika; nyilatkozat; hangász­egyesület; felszólítás a’ Pesten felállítandó protestáns fő­­iskola ügyében . Tudnivalók a’ f. évi aug. 21 diken Pesten megnyitandó 2­­fik mű­ kiállítás iránt; Gyormegyei közgyűlés (intézkedés a’ közügyek czélszerűbb tárgy­altatásuk iránt; nemzeti őrsereg; a’ májusi lisztujitás miatti viszályok be­­kitőleg intéztettek el; magyar színészet ’s olvasó társaság állapot­­a) Veszprémi közgyűlés (a’ haziadonak nemesseg általi aránylagos elvállalása megbukott sat.) Ungi közgyű­lés (hatósági körlevelek iránti hatarzatok; a házi adó cortes által megbukott; zsidók és czigányok polgarosittat­­nak, az ősiség marad; nem nemes zálogot p­­erte sze­rezhet.) Aradi czáfolat. Ausztria: Angliávali kereskedési szerződés nem köttetik; gőzhajózási készületek magyar folyókra; prot. lelkészek a’ vegyes házasságok megáldásától elliltatnak. Spanyolország: D.Carlos fia javára lemondott a’ spanyol trón­ról; újabb csendzavar Barcelonában; a’ madridi sajtó ha­tályos föllépése. Anglia: a’ hadi erő szárazon és tengeren csökkentetik. Francziaország: Abdelkader ismét hatályosan lépett föl; költségvetés a’ követkamrában. Külföldi elegyek­: Bukarest, Montevideo, Caracas, Madrid, Barcelona, Paris. Ért­e s­­­t­ő. Magyarország? és Ern­ély. Ő cs. sáp. kir. fels. a’ rm. m. kir. udv. kamrának f. ha­rkán kelt rendeleténél fogva Grosz Ferencz orvos és sebésztanárt ’s tiszt. physicust, Pest sz. kir. város leopoldvárosi valóságos ’s fizetéses physicusává kine­vezni méltóztatott.—K.Sólymosi Incze Ferencz kir. ü­­­gyészi írnok dézsi kir. kincstári ügyvéddé, Orbán Jó­zsef kir. ügyészi irnok ideiglenes kir. kincstári ispánná, Poros Gábor kir. kincstári gyakornok pedig a’ dézsi ügyészségnél ideig, ellenőrködő írnokká neveztettek. Commentár közügyeink felett. I. Ifforfoir és faeííls. . E’ czim­mel politikai pályám második ciclusát itt a’ Jelenkorban megnyitom. Független magam is, itt találom helyemet; ’s azon hiedelemmel kezdek írni, mi­szerint ez élénk mozgásból, mellyel nagy és apró erők a’ korszaki sajtót körülzsibongjuk , a’ politikai véle­ményeknek szilárdabb öszpontosulása fog kieredni. Az idő megrostál mindnyájunkat; talán mi apró szemek átesünk, és felejtetve egyesülünk az édes haza földjé­vel: de hagyján, csak a’ közügy boldogulásának re­ménye tisztuljon, mi ezt elérvén magán­érdekünk ba­ját könnyebben viselendjük. Én azok közé tartozom, kik Széchenyi István gr. nyílványos felléptét már régóta óhajtották; kik nyilvá­­nyos felléptének most örvendenek. De örvendezésem nem föltétlen. Én nem érdekes csatát, nem politikai borzadalmas hetzet várok ’s óhajtók; hanem azt re­ménytem ’s kivánom, hogy a’ journalistikai agyarko­dások, a’ pártoskodó szellem, a’pártgőg, dacz’s több illyen, a’ politikai morál legszebb ’s legszentebb el­veinek fonák ’s időtlen gyakorlati alkalmazásából szár­mazott szomorú kinövések, leljék már valahára olly hosszú élet után, méltó halálukat. Az én örvendezé­sem tehát egyedül ama belső tiszta meggyőződéshez kapcsolódik, minélfogva hiszem, hogy gr. Sz. I.-ban legtisztább és bölcs hazafiság mellett, van erő magát’s elleneit meggyőzni; a’ műveit közönségben pedig Van hajlandóság gr. Sz. E szavaira a képen hallgatni,mintha azok által a’ gyakorlati élet maga beszélne. Fog-é e’ szerény és valóban a’ közügy érdekében fekvő óhajtá­som teljesülni, valóban kétséges. Nemzetek története és századok tapasztalása ápolja kétségemet. Maga a’ közmondása ,,politicus“ szó alá, a’ kétszínűség az ál­kodás értelmét fekteti; az érdekeltség pedig, bárki mit beszéljen , nem hiányzik a’ hazafias legtüzesebb jel­lemnél sem, ha ez csatára kel, mikép örökké szoktunk, nemcsak pro patria, hanem egyszersmind pro gloria is. „Das parlamentarische Leben besteht glaube ich,“ igy szólt Maltraversben a’ mély látású Bulwer: „besteht glaube ich aus niedrigen und beschaften Motiven, aus Neid gegen unsere Freunde, aus vielem unredlichen ge­gen unsere Feunde, aus einer Bereitwilligkeit anderen die schlimsten Absichten zuzuschreiben, und aus der bösen Neigung uns den elendesten Hinterlist zu bedie­nen. Die Zwecke mögen grosz sein, die Mittel sind höchst zuwieder.“ És e’ vélemény, mellyet Bulwer az angol parlamentaris élet történetéből ’s tüneményeiből destillált, mikép ne legyen a’ mi parlamentaris éle­tünkre alkalmazható, midőn mi is emberek vagyunk a’ szó legszánandóbb értelmében. Vagy mi, kik Európa színe előtt békés átalakulás példáját adni készülünk, példáját adandju­k egy szebb egy tökéletes politikai mo­rálnak is: feledni fogjuk hiúságunk sértelmes oldalait? nagy czél mellett apró kinézéseket nem hajhászandunk? kivívásban az eszmék erejére támaszkodandunk ? az igaz és való politikai hitágazatot elleninktől is elfoga­dásijuk? ’s nem államiunk csökönyösen a’ mellett, a’ mi pártunké, csak azért, mert pártunké, hanem egye­­sülendünk politikai jó hitben, melly mind kettőnek igaz elveiből hajlandó lélekkel és hazafiú tiszta indulat­tal összesittetett ? Testvérileg menendünk a’ pályán, nem rohanva, nem kullogva, áldozatra készek a’ czél felé, melly vérünk ’s hazánk boldogulása? Adja az ég !! ■— Köztünk tehát folyvást ama híres thema áll sző­nyegen, mellyet már régen a’ Kelet népe fölvetett, ’s melly magát a’ mozgalmi pártot tartja szakadásban. E’ thema neve: modor és tactika. Én azt hittem, e’ the­­mára nézve tisztában vagyunk régen; azt hittem, ma­ga Széchenyi I. gróf egy kis anaekronismust követ el, midőn 184­3. év elejével ott kezdi a’ csatát, hol azt 1841 ik év közepével félbenhagyta; holott mi azt akkor az ő véleményén tulvivék, férfias szilárdsággal moz­gatók, ’s olly sikerrel folytatók, hogy maga a’ P.H. szer­kesztője és pártja a’modor rovatába vágó generalitá­­sainak két harmadát, nem mondom renegálra, de bizo­nyosan Lethe vizébe temette, hol azok fölött a’ feledés l­­körárja összecsapván nyugalomra simult vala, sőt többet is ten a’ P. H. szerkesztője, dicsérendő hajlam­mal t. i. nem amollyan napvilágos, olajlámpásos, spa­nyolfalas, látni akaró látni!!! hanem józan, ’s a’gon­dolkozó kebel, szívvérével is assimilálható hitágaza­tokat hirdetett, saját szellemét a’ megfontolásnak nem mondom általunk feltalált ’s hirdetett elveitől, hanem annak abstract philosophiájától áthatva tüntette, ’s a’ verésfonal gyanúja iránt oda helyezte bírálóit, minél­fogva tudtomra sem alul, sem felül már őt ’s pártját ennyire vádolni egy szózat sem képes. Mind ezek ered­­mények, ’s bár ha negativ eredmények is, még is a’ hazára nézve fontosak lehetnek, legalább azok előtt, kik a’ modor és tactika, a’ generalitások és specialitá­sok felett vitatkozni idővesztésnek és meddő mezőnek nem találják; mialatt t.i. magának a’ modor fölötti vi­tatkozásnak is csak negativ becse van, positiv érték­kel csupán annyira összefüggő, mennyire a­' modorban positiv haladásnak gátjai üldöztetnek. — Fontosak le­hetnek, mondom, mert vélekedjék bárki bármi lenéző­­leg hirlap-szerkesztőről; ha ennek keze ügyes , feje erős és szive helyén van, fontos ő, miilyen az igazság maga, mellynek szavai tolla nyomán feltűnnek. Most azonban mind Sz. I. gr. czikkeiből, mind a’ P. H. szer­kesztőjének feleleteiből látom, hogy a’ modor ’s a’ generalitások kérdése iránt tisztában még sem vagyunk. Kossuth még folyvást azt hiszi, hogy modor és generali­tások felett vitatkozni sem önmagához, sem gr. Sz. I.hoz nem méltó foglalkozás, ’s ezt híven nem homályosan érteti, hogy saját modorával meg van elégedve. Kos­suth véleménye szerint Magyarországi pillanatai drá­gák , az országgyűlés közel, mindnyájunknak tűzzel— vassal a’ specialitások tárgyalásához kellene fogni, hogy létesítsük a’ haladás lépcsőit a’ czél felé. Ő már meg­tette a’ magáét, minden eszközeit mozgásba hozta,a’ douce persuasion, qui repose toujour sur sa langue et sur ses livres, keresztül a’ legvadabb mennydörgésig mind mind! ’s várja hogy tegyük mi is a’ magunkét. És im a’ pontnál vagyunk, hol mondandóimat elkezd­hetem, azt akarván, hogy a’ generalitások és a’ mo­dor fontossága iránt jönénk már valahára tisztába. — Kossuth csakugyan specialitásokat tárgyal, ámde mi­kép tárgyalja a’ specialitásokat? úgy ’s a’ képen, hogy azokat szükségkép generalitásokra alapítja, melly ge­­neralitások semes pro semper meg vannak alapítva ’s alapul szolgálnak a’ specialitás individuális okain ’s indító elvein kívül minden specialitásnak.­­ (Folytatása következik.) Budapesti napló. Legyen szabad egy botrányos tényt röviden elmondanunk, melly nemcsak fövárosink­­ban, hanem alkalmasint hazánk más részein is annyira elterjedt, ’s annyi családi életet kezde már megmér­­gezni, hogy mulhatlanul csupán lehetőségig teljes nyil­vánosság által orvosolhatni a’ bajt.—Múlt évi nyár foly­tában egy pár hírlapban homályos szavakkal megpen­­dittetett, hogy bizonyos itteni nőnevelő intézetre nézve igen gyalázatos ténynek vannak nyomában. Azóta foly­vást tartottak a’ suttogatások, ’s néhány hét múlva darab időig majd kizárólag egy ocsmány történet forgott a’ hír szárnyain, különféle idomságokkal megezifrázva ’s elferdítve. Minden kifogáson felül álló ’s tökéletes hitelt érdemlő vizsgálat bizonyításai szerint a’ dolog ebben van: Werle Ludovika asszony pesti nőnevelő in­tézetében (kimondjuk a’ méltatlanul rágalmaztatottnak nevét, hogy előbbi tisztaságát ismét visszanyerhesse), egy vidéki kisasszony minden panasz nélkül tisztessé­gesen végezvén neveltetési pályáját, haza tért özvegy atyjához. A’ koros apa, hogy fölvigyázat nélkül ne maradjon a’ fiatal hajadon, egy özvegy asszonyt fo­gadott felügyelőül házához. Ennek fia van, kit a’meg­lehetős vagyonú hajadonnal házasságra léptetni szere­tett volna az ármányos fölügyelő özvegy asszony. De az apa nem akará leányát olly ifjúnak adni hitvesül, ki semmi bizonyos keresettel vagy nőt eltarthatási va­gyonnal nem bir. Ekkor az érintett cselszövök elég for­­télyosan kigondolt, titokban szétágaztatott ’s legin­kább első meglépésre számított olly vádat emeltek egyik legfőbb helyünkön, mellynek csak említésére is minden jobb érzésű elborzad. A’ zaj nélkül de minden kitel­hető szigorúsággal megtett hiteles vizsgálatok folytá­ban mindazáltal teljesen bebizonyult, miképen az em­lített Vád a­ legundokabb koholmány és rágalom. Mi, kik ezen gyalázatos ügy részleteit leghitelesb kútfőből mentettük, legtisztább meggyőződésünk szerint ünne­pélyesen nyilványíthatjuk, hogy Werle asszony min­den gyanú legtávolabb árnyékától is tökéletesen tiszta, ’s hogy őt annál fogva minden családnak legkisebb tartalék nékül ajánlhatjuk. Bizonyítja e’ meggyőződé­sünket azon körülmény is, miszerint Werle asszony, ki eddig csupán magány­intézettel bírt, most a’ vizsgá­latok befejeztetése után, i. é. januárius 24-dikén a’ n. m. helytartótanácstól nyilványos nőnevelő intézet föl­állítására szabaditékot nyert, némi kárpótlásul azon méltatlan megtámadtatásáért, mit a’ rágalmazók ka­­jánsága minden mocsoktul tiszta életére zúdított. A’ rágalmazók nem fogják az igazság büntető ostorát el­kerülni.— Azon díszítő vagy kárpitkezelő, ki, mint említők, az úgynevezett zsinegpadlásról a’ színpadra esett, nem halt meg. Ez alkalommal kötelességünk­­nek érezzük, akkori szavainkat igazolni. Schumayer Ignácz úr, színházunk seborvosa ugyanis terjedelmes nyilatkozatot hoza hozzánk, mellyben magát védi, azon hiedelemben hogy őt értettük, midőn egy szín­házi orvosról szóltunk, ki kényelmesen ülve maradt zártszékén. S. ur igazolására örömest elmondjuk, hogy koránsem értettük őt, mert mi tudjuk, hogy ő nyitá meg a’ lebukottnak erét, ’s hogy élete megtartását al­kalmasint neki köszönhetjük, hanem azt nem tudtuk, hogy S. úr is orvosa színházunknak, ’s a’ mennyiben e’ nemtudásunk miatt tévedtünk, örömest kér S. úrtól a’ Napló írója bocsánatot,ki S.urat nemcsak sérteni nem , de inkább dicsérni óhajtotta, ha akkor neveket akart volna nevezni. A’Napló Írója három színházi orvost ismert csak eddig ’s ezek közül akkor egyik sem volt a’ színpadon, S­­urat ’s mellette működött barátját, mint

Next