Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-03-26 / 24. szám

FOGLALAT. Magyarország és Erdély: Országgyűlés Pozsony­ban évi m­ájus­ükére ; megtiszteltetés ; névmagyantás. Kölcsönös értesítésül. I. politikai hírlapjaink legújabb tör­ténete. Szontagh Gusztávtól, Budapesti napló (a’pesti né­met­zinháznak magyarrá alakíttatása ügyében rebesgő kü­lönféle vélemények; a’­feltünt óriás üstökös és a v­ilág; szín­házi krónika; irodalmi újdonság; józsefnapi vásár eredménye) Pestmegyei közgyűlés folytatása (követutasitás a’ városi szerkezet ’s képviselet; szabad kerületek rendszeresítése , az ő­siség’s hitrebizottságok eltörlesztése, birhatásjognak zsi­dón kívül mindenkire kiterjesztése ’s honfiusitás ügyében ’sat.) Szabolcsmegyei közgyűlés (felbőszített nyers erő minden józan haladási kérdést ’s az egész választmányi mun­kálatot megbuktatja borzasztó rombolás, fenyegetés, bics­kázás ’s rakonczátlanság közt) Barsm­egyei közgyűlés folyta­tása (majorátus és senioratusok eltörlesztve) nemtelenek birhalásjoga bukik; ’s egyéb követ utasító intézkedések az örök felvallások,népnevelés, nemzetiség,kereskedés ügyében. Ausztria: Csehország német szempontból; Morva zsidók iránti rendelet. Spanyolország: Neheztelés a’franczia kibékülés miatt.; Anglia: Új merény a’ királyné 's Peel ellen; honosítási rend­­szer-inditványozás. Fr­an­cziaors­zág : Titkos szavazás ügye a' követkamrában; adakozások a’ Guadeloupei károsultak számára. Értesítő. Magyarország és Erdély Felséges urunk ő cs. 's ap. kir. fels. f.hó 15. kelt ’s­­ Pestm­egye közgyűlésében már ki is hirdetett fejdel­­m­i levele által Magyarország’» a' hozzá csatolt részek törvényhozó testületét Pozsony sz. kir. városba f. évi május 14re eső husvétutáni 4dik vasárnapra mélt. sze­mélyes elnöksége alatt megnyitandó országgyűlésre kegy. összeinni. "A’ k. meghivólevelet legközelebb. O cs. ’s ap. kir. föls. f. évi mart. tiki határzatá­­ban Hhédey Ádám gr. erdélyi kincstárnokot , hivata­lától saját kérelmére fölmenteni ’s magyar kir. szent Istvánrend középkeresztjével legk. diszesiteni mél­­tóztatott. — Né­v­m­a­gy­a­r­i­t­á­s­ Öcs. ’s ap. kir. fölsége Rombauer Gusztáv h. ügyvéd ,vezetéknevének R­o­m- l­a­k­yra változtatását kegy. megengedni méltóztatott. Kölcsönös érteslésű­l. 1. Politikai hírlapjaink legújabb története.—Ki a’ közönséget politikai vélemények­kel meg akarja ismertetni, politikai hirlapjaink genesisét kell előadnia; mert a’ hírlapok a’ vélemények rétegei. Ezt szándékozván, újságot talán senkinek sem mondok, ha állítom, hogy journalistikánk mezején az első poli­tikai lap, milly némi színt mutatott ’s a’ közönség rész­vétét magára vonta, a’Jelenkor volt. Némi színt mon­dok, mert hogy elhatárzottabbat mutasson, ez akkor még tőle nem függött. De bár e’tekintetben kevesebbet tett mint akart ’s bár ez akarás es nem tehetés a’ szer­kesztőnek, mint gyanítható, nem kevés bajba kerülhe­tett: a’ részvevő közönség figyelemre vevén a’ körül­mények ellenes voltát, már a’ puszta akarást is tudá méltatni és számos előfizetés által enyhité a’ szerkesztő fájdalmait. Az irány pedig, mellyen elindult szabadel­vű volt. Befolyást gyakorló journalistika mindenütt a’ szabadelvű felekezettel indíttatott meg; mert alvó nem­zetnél nincsenek ’s nem lehetnek élénk hatású politi­kai lapok; ha pedig fölébred’s útnak indul, első lépé­se szükségkép a’ haladás irányában intéztetik. De bármilly csekély lett legyen is a’ Jelenkor poli­tikai hatása, elég erősnek mutatkozott,hogy visszahatást szüljön és pedig szükségkép a’ conservativ oldalról: a’ Hírnök támadt föl ellene ’s utóbb a’ Sürgöny; e’ vitába nemcsak a’Jelenkor,hanem az Athenaeum is belé sodor­tatott, ámbár az nem politikai lap, hihetőleg azon ok­nál fogva, mivel politikai munkák tudományos bírá­latában , szabadelvű álláspontból indult ki. Minden életfejlődés, az ember és természet világában, ellen­kező sarkok (pólus) egymásra hatása által eszközölte­tik; azért az egyik sark mindig munkásságra ébreszti az ellenkezőt, a’ politikai mozgalmak mezején tehát a’ szabadelvű a’ conservativet. ’S folyt a’ harcz hevesen, de nem politikai elvek felett, miből mind a’ két rész ki vala rekesztve, hanem épen ez oknál fogva személyes viszonyokra szorítva ’s azokat illustrálva. A’ közön­ség pedig biróskodásra felhíva, első ítéletét, az ifjú sarjadék által, a’ türelmetlenség egész szigorúságával nyilványitá. Ki ne emlékeznék még a’ Sürgöny szer­kesztőjéhez intézett ’s tőle közrebocsátott levél e’ fe­lejthetetlen szavaira : „Te istentől elrugaszkodott bi­valy!“ ki nem arra, hogy lapja felett végre szemei e­­lött, nyilványos autó­ja fé tartatott. De a’ Jelenkora’ mellett hogy politikai journalis­­tikánkat meginditá, még azonkívül más fontos érdemet is szerzett magának Kiki tudja hogy időnkben nem ta­láltatott iró ’s lap, ki ’s melly annyi uj szavat hono­sított volna meg köztünk, mint e’lapunk. E’ neologiai düh, úgy hivék sokan, meg fogja buktatni; de ellen­kező történt, mert a’ szükség egyetemileg éreztetett. Te félten, hogy ezeket épen itt kell írnom ; e’ gyanú­sításokkal teljes időben magam is azon gyanúba keve­redhetem, hogy a’ szerkesztőtől ,,egy iteze theával“ dicséretére meg vagyok vesztegetve. Azonban hagy­­ján­ történetet irok’s ollyat, melly mindegyikünk sze­mei előtt folyt le, mellynek tehát helyességét vagy helytelenségét kiki megbírálhatja. A’ Pesti Hírlap je­lességét, hivatalos criticusa onnan származtatja, hogy szerkesztője publicista’s ebben igaza van, de más ol­dalról igaz az is, hogy keletkező fournalistikánknak, az akkoron uralkodó körülmények közt, kivált tudós­ra , azaz philologusra vala szüksége. Mint akármelly nyelv irodalma máskép virágzásnak nem indulhat, ha­nem ha előbb e’ nyelv grammatikája ’s ez irodalom tu­dományos és művészeti nyelve megállapíttatik, úgy a’ journalistika kifejlődhetésének ’s az akadály nélküli politikai discussiónak föltétele, a’ publicisticai nyelv megtisztítása és szükséges műszavakkali bővítése. — Mert mióta a’ latin irodalom az életben elenyészett ’s a’nemzeti irodalmak léptek helyébe, tömérdek új po­litikai eszmét hozván keringésbe, azóta azon félig la­tin félig magyar tanácskozási nyelvvel meg nem elé­gedhetünk, melly Erdélyben a’fejedelmek alatt diva­tozott ’s mellyet Kemény János autobiographiájából e­­léggé ismerünk. A’ Jelenkor keletkezésekor még a’ magyar grammatika és helyesírás is ingadozó lábon állott ’s csak azóta az academia tekintete által szilár­dult meg.— 184°miben megtágultak a’ sajtó korlátai’s ez év journalistikánkra ’s a’nyilványos discussiora nézve e­­pochalis lett. Ez a’ Pesti Hírlap születési éve, melly elöfizetési száma által minden eddigi hírlapjainkat most felülmúlja ’s kivált vezérczikkeivel a’ journalistika ’s megyei tanácskozás mezején ,,élénkebb szellemi moz­gást és súrlódásokat ébreszt, mint köztünk valaha lé­tezett.“Ezt közönségesen szerkesztője nevének’s tehet­ségeinek szokták tulajdonítni, annak hogy publicista és született journalista és szónok. E’ felelet igaz, de a’ tüneményt egészen nem magyarázza meg. A’ leg­nagyobb tehetségű szó siker nélkül hangzik el pusztá­ban, ha a’kor, nemzet ’s azok szellemével és szüksé­geivel össze nem egyezik, mellyben élünk ’s mikhez in­­téztetik. Kik képezik kérdezem itt, hazánkban főleg a’ politikai közönséget? A’ megyei gyülekezetek értelmi-­­s­sége, az úgynevezett kardosak.­Ezek tanácskoznak szá­zadok óta együtt ’s intézik el belügyeinket, sőt utasí­tásokat készítvén az országgyűlésre, befolyásuk van a’ törvényhozásba. E’ körben mutatkozik azon kívül a’ legnagyobb szólásszabadság és szellemi mozgalom. Már most pillantsunk szükségeikre. Az utolsó országgyű­lés a’ haladás jelszavát hangoztatta, utasításokat kell készíteni, mégpedig lehetség szerint minden fő tárgy­ra kiterjesztőleg; mert ki tudhatja, mit indítványoz a’ kormány, mit az alsó tábla ’s­ a’ követeket nem sza­bad bizonytalanságban hagyni. Honnan merítsük az ehhez szükséges felvilágosítást és ismereteket? Politi­kai oktatásunk az iskolákban eddigelé csekély volt ’s irodalmunk és journalistikánk többnyire hallgatott. A’ szükség feltolta fejét mint egy óriás ’s az eledel melly neki nyujtatott, légbuborék volt. De ime megjelenik a’ Pesti Hírlap ’s vezérczikkei szóba veszik hazai belü­gyeinket, sorba egymásután’s az óriás valóságos far­kas ehhel neki esik a’ nyújtott koncznak, ’s ki csudál­­­­kozhatik azon, ha gyomornedve bőségében azt felette­­ zsírosnak és ízesnek találja? Journalistának, ki halni akar, azonban nem elég közönsége szükségét csak tartalomra nézve kielégíteni, neki e’ közönség­­hez saját szellemében kell szólni ’s azon alakban, melly épen divatos ’s jelleméhez illik. Tekintsük már most azon sajátságos politikai művelődést, mellyet a’ me­gyei testület értelmisége nyer ’s azon szellemet és szemlélési módot, melly körülményei ’s viszonyai közt szükségkép fejlődik ki. Politikai jogaink gyakorlata’s a’birtoki viszonyok bonyolult léte minden a’ megyé­ben lakni óhajtó nemes ifjút jogi pályára úgyszólván kényszerűnek. Átesünk a’jogtani folyamon, a’patva­­ristaságon, mint hallgatók jelenünk meg az országgyű­lésen, nem épen legcsöndesebben hallgatva (többes számban szólok, mert ez egész cursust megtenni ma­gam is szerencsés valék) ’s végre oklevéllel zsebünk­ben térünk vissza tűzhelyünkhöz ’s veszünk részt a’ megyei tanácskozásokban. Illy után kerekedett politi­kai műveltségnek basisa szükségkép a’ Corpus juris,’s mivel a’ megyék tartományi hatóságok, azért képvi­­selőji a’ tartományi érdekeknek, a’ belső kiejlődés­­nek, ellentétben az összepontositással, országosan és birodalmilag tekintve. Politikai álláspontok is tehát tartományi, mellyröl a’ belviszonyok igen élesen szem­­lélhetők, nem annyira az országosak, mert már kö­rükön kívül feküsznek’s még kevesbbé a’ birodalmiak, mik távol homályba esnek. Megindíttatván pedig e’ testületekben a’ politikai mozgalom, a’ szabadelvű fe­lekezet szükségkép a’ politikai idealismus irányában indult útnak; mert javítani a’ fenállót, a’ tevőleges vi­szonyokat, csak az eszme irányában lehet az észjog útmutatása szerint. ’S indultak lelkesedéssel ’s azon erős hittel, hogy az Ígéret földje nem messze ’s kü­szöbének elérésére csak hazaszeretet kell ’s tánto­­rithatlan akarat; az ifjúság pedig ez egyedül üdvözítő evangéliumhoz az orthodoxia egész türelmetlenségével ragaszkodott, nem tűrvén semmi intést és a’ veszély­­emlegetöket rémlátóknak ’s rosz hazafiaknak szidván. De térjünk vissza a’ Pesti Hírlaphoz. Szerkesztője, mint mondám, hazánk belügyeit kezdé discussio alá venni, vagy mint ő azt nevezi, a’ napirenden levő spe­cialitásokat, és pedig mint nálunk kellés szükség, a’ Corpus jurisra állapodva, sőt hogy semmiben el ne tér­jen a’ tartományi divatos szokástól, a’ tárgyak orszá­gos ’s birodalmi viszonyait tehetséghez képest nem é­­rintve, mit úgy hiszem egy részröl józan tacticából is tesz, nehogy az akarás és nem tehetés kínjait élvezze ’s másról azért is tanácsos, mert ha egyszer a’ söp­résre elszántuk magunkat, csakugyan legjobb lege­lőbb házunk előtt söpreni mint másutt. Ezen discussiót pedig nemcsak a’ politikai idealismus jelleme bélyegzi, hanem annak beszédmódéra is. Lelkesedett ez, merész ’s teli hiedelemmel az eszme világhatalma iránt, teli reménynyel létesüléséhez; a’ mellett szívhez és érze­­ményhez szóló, mint azt a’ fiatal nemzet kedélye kí­vánja, sőt hírlapja első évi folyamában ollykor szinte érzelgő. Szóval minden vezérczikke egy jól kiszámi­­­­tott megyei beszéd, mellyben valami javítás inditvá­­nyoztatik. E’ körben a’Pesti Hírlap szerkesztője telje­sen honos, mert tagjaival hasonló politikai művelődést nyert, hasonló gyakorlatban részesült; de mint kitűnő kapacitás nagyobb részénél egy lépéssel előbb áll. E’ magyarázat talán több világot deríthet a’ Pesti Hírlap hatásos működésére. Ámde a’ politikai idealismus ezen bátor feltűné­se, a’polarisatio világtörvénye szerint, nem maradha­tott ellenhatás nélkül : a’ politikai realismusnak meg kellett szólamlani és pedig hogy a’ szóba vett tárgyak ellenoldalai is felvilágosíttassanak, ’s az ellen­súly ki ne maradjon, országos és birodalmi, az összeponto­­sitást ’s viszonyunkat Austriával szemmel tartó állás­pontból. ’S ime a’ Világ megváltoztatta irányát ’s a’ sorompókba lépett egy ifjú mágnás, ki már az utolsó országgyűlésen nagy szerepet játszott ’s most merész kézzel homlokára tűzé a’ journalistikai koszorút. E’ jelenet sok ifjúnak úgy tűnt szembe, mint N P. „daemona“ mutatkozása; voltak kik körmeit is látták; de egészben még­is már haladás mutatkozott as­sza-

Next