Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-09 / 81. szám
481dik szília 1845. PEST, csütörtök October Oken Meceknik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő 's kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház „i JJAmi,iAIAK„n Parchütt pedig minden királyi posta hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történ ciso eme de c , i hetik a’megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvetetik's pontosan és jutányosan közöltetik. e. october 1jétül dec. végéig járó évnegyedes előfizetést postán 3 fr. 30 krral, helyben boritéktalanul 2 fr. 40 krral testvér lapjaira elfogad a’ szerkesztőség. ’S mégis — tekintve bárhova ’s merre — nem kebellel fogatják a’ jósigéket, ’s hátán a’ köz elralátunk, egy két nagyobb kereskedelmi várost kivé-EOÜLALAT. Magyar- és Erdélyország. Gyáralapító társaság; Széchenyi István gr. ’s nemzeti érdekeink; Nyítra, Szathmár és Ugocsa megyék közgyűlései; budapesti napló. Belgium, (v.aknatörvény körüli viták, kamrák bezáratása.) Francziaország (Ostrom Madagascar szigeten; Lutteroth röpirata.) Anglia. (Repeal lap szerkesztője f. hadsereg irányában gadtatás őket is érintette volna, higgadtabb ’s gondolkodóbbakká levének. Azok, kikhez a’hazafius szózat tulajdonkép intézve volt, tudva, nem tudva némileg gúnyt űztek a’ hazafias fájdalom ’s jövőbe mélyen látó lélek kitöréseivel: „Mit akarható, igy szobinak; mi kifogása van ellenünk,ha elveinket helybenhagyja, sőt sajátinak vallja? mi oknál fogva tulajdonit most egyszerre olly végtelenül sokat a’modornak,hogy kész ezért bennünk tulajdon elveit élethalálra megtámadni? — ’S a nagyszám titánok mondá: mit modor, mit taktika! éljen az elv, ’s azok, kik elég erővel bírnak annak megtestesítésére!’S a’ csalódás alapja az volt, mert sokan átlátják, mi ártalmas, mi veszélyes egyes embernek; de kevesen foghatják föl, milly eljárást követel egy beteg nemzet egészségre emelése.Mert ha például így szólna valamelly jeles orvos: gyógyszereimet rendre csináltatjátok, de tudjátokémi módon kell azokat a’ betegnek beadni, hogy nemcsak ne ártson, hanem lehető leghasznosabban működjék? — senki sem csudálkoznék ezen kérdés fölött, ’s megismerné minden józan ember, hogy még azért, mert a’ víznek gyógyerejét közakaratúlag megengedjük — nem következik, hogy vízzel gyógyítani is tudjunk. Modor, uraim! modor, mi akármelyikünk politikai életrevalóságát vagy gyakorlati tekintetbeni időtlenségét napfényre hozza; ezt szükségkép meg kell ismernünk, hacsak azt nem akarjuk állítni, miszerint akármellyik szobatudós már azért, mert értekezéseket irt az emberi nem boldogitásáról — már kész kormányférfiu. Midőn a’ nemes gróf hazafiai mély fájdalommal kimondá, hogy a’. Hírlap elvei közűl sokat vall sajátjának, ’s még is kénytelen e’ lap ellen nyiltan, népszerűségének veszélyeztetésével is megtámadni, bizonyára azt érzé legfőkép, miszerint a’P. Hírlap elvei — úgy mint K. által viszonyunkra alkalmaztattak — nemcsak üdvöt nem hozók e’ nemzetre, sőt hazánk alapbiztositékinak megingatóji ’s jövőnk és nemzeti nagyságunk veszélyes koczkáztatóji. Ha a’ nagy hazafi akar, a’ helyett, hogy általányosan modorharezot inditna — egyes részletekben vette volna vizsgálat alá a’ P. Hirlap követeléseit, ’s nyomról nyomra igyekezett volna kimutatni a’ hibás, vagy nem kellőleg történt alkalmazás el nem maradható következéseit, kétségkívül inkább czélt érhetett volna, azonban úgy látszik ezt és azért nem tévé, mert olly igen a’ gyakorlat ’s valódi élet embere. Hogy állításainak — akor midőn a’ Kelet népe megjelent — olly nyomatékot szerezzen,mint a’ nagyobb rész capacitatiojára szükséges volt volna — el kell vala mondani sok ollyat, miket feszegetni nem tanácsos főleg annak, ki nemzete boldogitására szánt hatásának időkörét nem kívánja egykét — bármi fénytől körül sugárzott — évre szoritni, hanem kiterjeszteni óhajtja azt ereje fogytáig. Különben is olly sajátszerű fogalmakkal bírunk az öszszes birodalomhozi viszonyunkról, mihez képest ezek bonczolgatásihoz fogni — anélkül hogy egyik vagy másik fél valódi érdekei ne sértessenek, vagy legalább mellőztessenek — alig lehet. Azok, kiket isten csendesebb vérforgással, férfiúi türelemmel, ’s némi kis tanulást komolyabb hajlammal áldott meg — pedig nemzetek törekvésinél ezeké az elsőség—megérték a’nemes grófot, ’s csak az kár, hogy legalább egyben meg nem czáfolák, abban tudniillik, hogy a’ magyar vér fölemeléséért hőn lángoló nagy hazafit ne engedték volna isolában állni; hanem szorosan vele szövetkezve igyekeztek volna előidézni a’ hazafias de érett, buzgó de nem túlságos politikai gondolkodás és cselekvés szebb korát. Azonban úgy látszik, emberi gyarlóságunk egyik kifolyása az is, hogy szeretjük a’ nagyot szemlélni küzdelmiben, tiszteljük őt nemes törekvéséért, de vele egyesülten munkálkodni gyakran még akkor is vonakodunk, ha ezen együtti működés eredménye hazánk é s nemzetünk dicsfénye fogna is lenni. intézkedés.) Olaszország. (Tudósok gyűlése Nápolyban; malla rend.) Értesítő; dunavizállás; pénzkelet; magyar- és Erdélyország. A Gyáralapító társaság közgyűlése f. évi november Sdikán tartatván, a részvényes urak, a megjelenhetés tekintetéből, ezen határnapra az alapszabályok értelmében előre figyelmeztetnek.— Posten, octobor idején 1845* — Kuthy Lajos, m. k. egyesületi jegyző. Széchenyi I.gr.és nemzeti érdekeink., Jó hazafinak lenni nehéz,de nem lehetetlen de’ szókkal lépett Széchenyi azok egyike ellen,kik Magyarország újjá teremtési nagy munkájára egykor vele egyesültének. A’ Pesti Hirlap tetőpontján ragyogott önalkotta dicsőségének, ’s azon férfin, kinek kiapadhatlan munkássága szelleme nyílt harczra kezdé fölkorbácsolnia’kebel mélyin szunnyadó szenvedélyeket olly sympathiával látó koronként kibocsátott nyilatkozásait mindenfelé fölkaroltatni, minő ellen bármi rendszerizett erőhatalomnak sem lett volna tanácsos irtó háborúra kelni, egyes embernek pedig kikelni ha nem is veszélyes, de bizonyára szerfölött kétes kimenetelű vállalatként volt tekinthető. Kétes, sőt mondhatni veszélyes kimenetelűnek látszhaték a’ hazafi gróf elhatárzolt föllépése. Keleties természetünk hevességével igen öszszefér, hogy előbb határozzunk, mint fontolgatnánk, előbb tegyünk, mint higgadtan gondolkodnánk. Ez okból szoktunk időnként egyeseket alig képzelhető hirtelenséggel fölkarolni, ’s a’ lelkesültség első pillanatában olly hévvel ragaszkodni választott ideálainkhoz, mellynek látása egyelőre bámulásba ejti a’ tünemény távolabb szemlélőjit; később pedig irántunk részvét, méltánylat és rokonszenv, vagy szánakozás sőt tán megvetésig vitt idegenkedésre bírja mind azt, ki magunk viseletét figyelemmel kiséri, ’s cselekvésünkben öszhangzást, tetteinkben férfias jellemet vagy ezek ellenkezőjét kénytelen látni. Azon idő tájban, mikor a’, Kelet népe* megjelent, lázongásban voltak nálunk a’ kedélyek, ’s a’ fönérintettnik ragaszkodás bizonyos résznek olly nagy mértékben volt sajátja, miszerint vágyaik ’s reményeik egyetlen tárgyát másként illetni, mint fölfogásuk megengedendő, hallatlan merény, megbocsáthatlan bűnnek tartassák. Már a’keleties véralkat heve nagy részben megfoghatva teszi túlságos reményekre,sóvár vágyakra, hajlamunkat ’s készségünket; mennyivel inkább azzá válik egész cselekvőségünk természete,ha viszonyunk történeti kifejlése és hazánk közállapota vétetnek vizsgálóra; egyszersmind megemlékezünk a természet ama javairól, mellyekkel hazánk olly bőségesen megáldatottnak mondatik. Nézzetek csak magatok körül,mondatotta kortájban ’s lehetlen hogy keserűség ne fogja el kebleiteket, de lehetlen egyszersmind minden izmotoknak tettre nem feszülnie. E’föld — hallatszék — legnagyobb részt használatlanul hever saját erejét emésztve; hegyeiben mindennemű érez kimerithetlen bőséggel van rejtve;elláthatlan síkjain arany kalászok hullámzanak;folyami mélyek, hosszuk és sebesek mint a’világ bármelly résziben, ’s fékezetlen dagályuk mintegy kihivólag várja a’ munkás kezeket, mellyek hátát hasznos tehernek vessék alá; magosan nyúlnak ég felé fenyvesei, ’s a’ tölgyek századülte törzsei fejszét nem látva temetkeznek egymás alá, mig a’ kőszén-erek keresetlenül szunyadoznak. — A’ nép, melly ez áldott földet lakja, egyszerű romlatlan erkölcseivel, erőteljes ép testtel hivatva látszik lenni a’földi jóllét teljes mértékbeni élvezésére. ve. gazdagságot, sőt a’ társadalmi jóllét közép minőségével sem dicsekhetünk; sok helyt meg nyomor inség itték föl tanyájokat, úgy hogy az érző kebel ’s gondolkodó fő egyaránt elmelegülnek ezen állapot szemléltekor, ’s javítást, minél szaporább javítást látnak szükségesnek. Ha mindezt el nem mondá is a’ P. H. egytől egyig; elmonda sokat, ’s pedig úgy, hogy midőn cselekvésre hiva föl, fölszaggatásebeink kérgeit is, és ez által lehetlenné tévé a’maradni akarást ’s mintegy szükségessé a’ haladást. Ismerje csak e’ nemzet azon bajokat, miknek emésztő foga alatt lassanként előrlődnek legszebb ereji — ’s kétségkívül — ha van még jobbjai közt életrevalóság, fölébredend, és tenni fog az örvény szélén állónak kétségbeesés edzette erejével.“ Így gondolkodhatik, ki valamelly elhanyatlott ’s enyészethez közelitő nemzetet megállitni, ’s ha még lehetséges, jobb irányba fordítni kiván; —’s azért nemzetek reform-törekvéseiknél mindenkor azt látjuk az ébredés pillanatában, hogy egyesek mutogatni kezdik a’ nemzettestben észre vehető bajokat, ’s mindenkép arra igyekeznek birni minél többet, hogy a’ kimutatott hiányokat illyenekül ismerjék el ’s ez által hajlandóvá tétessék azon eszközök elfogadása vagy használására, mellyek idővel a’ gyógyulás egyedüli feltételei gyanánt fognak kezébe adatni. Maga ezen reflexió, mit a’ nemzet-élet történeteiből vontunk le, ’s állítunk szem ekbe — eléggé mutatja,milly roppant föladat juta annak,ki elmaradt nemzetének vezére mer ’s akar lenni egy uj élet kiküzdésére. Fölszaggatni, mint mondók, a’ bemokosult sebek kérgeit csupán azért, hogy az égetés fájdalomérzete emlékeztesse a’ nyavalygót teste romladozottságára— ’s nem nyújtani enyhitő balzsamot a’ sajgó sebek fölújult kínjai alatt vonaglónak, kegyetlenség inkább,mint emberiség parancsolta kötelesség. Kiállni egy elmaradott nemzet színe elibe,’s szünet nélkül azt kiáltozni, hogy beteg vagy itt is, ott is,meg amott is és midőn a’szerencsétlen föleszmélt, ’s majd ide, majd amoda kapkod, a’ szerint mint orvosa mutogatásai kényszerítik — azonban az egyenkint fölmutatott sebhelyekre itt nem nyújtani, igen ollyan forma cselekvésmód. Akár merre fordultunk is — érintett időszak folyta közben — hazánk térein, mindenfelé nyugtalansággal találkoztunk,’s mindenütt találkozánk jeleivel ama kapkodásnak, mit a’figyelmessé tett beteg sajátjainak állitánk lenni. Illy állapotnál veszélyes, alig képzelhető, mert embertermészetünknél fogva ha a’ bajok olly tömeggé növekednek körültünk, hogy azok legyőzhetése ’s egyenkénti elhárítása már már lehetlennek látszik előttünk — vagy csüggetegség zsibbasztja el idegeinket, halált hozó tespedésbe sülyedünk ’s lelkünk munkálkodási rugékonysága mintegy megsemmisül a’ rá nehezült terhek alatt; vagy a’ kétségbeesés utolsó elszántságával még egyszer kifeszülnek izmaink, egy lökéssel levetjük magunkról a’ földi lét nyűgeit; de csak azért, hogy erőnket végkép kimerítve , annál mélyebben essünk előbbi lethargiánkba. E’ perezben állt elő Széchenyi gr.,Kelet népe* cziviű munkájával,’s ellenében azon roppant erőnek, mellyröl soraink elején emlékezénk — egyedül, elszigetelten állott meg, készebb lévén végkép eltapodtatni, mint a’ veszély perczeiben — hazafiai érzelmeit lefojtva — hallgatni. Sir felé közelítünk hazafiak kiáltal; — és legtöbben, kik érteni nem akarák, megállapodás nélkül tovább haladtak; — mások egy pillanatra tán csendesebbek lőnek haladásukban,de csak azért, hogy új erővel ’s nagyobb sebességgel folytassák megkezdett irányukat; — kevesen lehettek, kik figyelmezve a’ nem várt szózatra, annak titokteljes értelmét kezdék kutatgatni. És ezek, számra olly kevesen, egymástól elszakittatva, kiki saját belátása ’s erejére hagyatva meleg