Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-09 / 81. szám

4­81dik szília 1845. PEST, csütörtök October Oken Mec­ek­nik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő 's kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház „i JJAmi,iAIAK„n Parchütt pedig minden királyi posta­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történ­­ ciso eme d­e c , i hetik a’megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvetetik's pontosan és jutányosan közöltetik. e. october 1jétül dec. végéig járó évnegyedes előfizetést postán 3 fr. 30 krral, helyben bori­­téktalanul 2 fr. 40 krral testvér lapjaira elfogad a’ szerkesztőség. ’S mégis — tekintve bárhova ’s merre — nem­­ kebellel fogatják a’ jósigéket, ’s hátán a’ köz elra­­látunk, egy két nagyobb kereskedelmi várost kivé-EOÜLALAT. Magyar- és Erdélyország. Gyáralapító társa­ság; Széchenyi István gr. ’s nemzeti érdekeink; Nyítra, Szathm­ár és Ugocsa megyék közgyűlései; budapesti napló. Belgium, (v.aknatörvény körüli viták, kamrák bezáratása.) Francziaország­ (Ostrom Madagascar szigeten; Lut­­teroth röpirata.) Anglia. (Repeal lap szerkesztője f. hadsereg irányában gadtatás őket is érintette volna, higgadtabb ’s gon­dolkodóbbakká levének. Azok, kikhez a’hazafius szózat tulajdonkép in­tézve volt, tudva, nem tudva némileg gúnyt űztek a’ hazafias fájdalom ’s jövőbe mélyen látó lélek kitö­réseivel: „Mit akarhat­ó, igy szobinak; mi kifogása van ellenünk,ha elveinket helybenhagyja, sőt sajáti­nak vallja? mi oknál fogva tulajdonit most egyszer­re olly végtelenül sokat a’modornak,hogy kész ezért bennünk tulajdon elveit élethalálra megtámadni? — ’S a nagyszám titánok mondá: mit modor, mit takti­ka! éljen az elv, ’s azok, kik elég erővel bírnak an­nak megtestesítésére!’S a’ csalódás alapja az volt, mert sokan átlátják, mi ártalmas, mi veszélyes egyes embernek; de kevesen foghatják föl, milly eljárást követel egy beteg nemzet egészségre emelése.Mert ha például így szólna valamelly jeles orvos: gyógy­szereimet rendre csináltatjátok, de tudjátokémi mó­don kell azokat a’ betegnek beadni, hogy nemcsak ne ártson, hanem lehető leghasznosabban működjék? — senki sem csudálkoznék ezen kérdés fölött, ’s megismerné minden józan ember, hogy még azért, mert a’ víznek gyógyerejét közakaratúlag megen­gedjük — nem következik, hogy vízzel gyógyítani is tudjunk. Modor, uraim! modor, mi akármelyikünk politikai életrevalóságát vagy gyakorlati tekintet­­beni időtlenségét napfényre hozza; ezt szükségkép meg kell ismernünk, hacsak azt nem akarjuk állítni, miszerint akármellyik szobatudós már azért, mert ér­tekezéseket irt az emberi nem boldogitásáról — már kész kormányférfiu. Midőn a’ nemes gróf hazafiai mély fájdalommal kimondá, hogy a’­. Hírlap elvei közűl sokat vall sa­játjának, ’s még is kénytelen e’ lap ellen nyiltan, népszerűségének veszélyeztetésével is megtámadni, bizonyára azt érzé legfőkép, miszerint a’P. Hírlap elvei — úgy mint K. által viszonyunkra alkalmaztat­tak — nemcsak üdvöt nem hozók e’ nemzetre, sőt hazánk alapbiztositékinak megingatóji ’s jövőnk és nemzeti nagyságunk veszélyes koczkáztatóji. Ha a’ nagy hazafi akar, a’ helyett, hogy álta­­lányosan modorharezot inditna — egyes részletek­ben vette volna vizsgálat alá a’ P. Hirlap követelé­seit, ’s nyomról nyomra igyekezett volna kimutatni a’ hibás, vagy nem kellőleg történt alkalmazás el nem maradható következéseit, kétségkívül inkább czélt érhetett volna, azonban úgy látszik ezt és azért nem tévé, mert olly igen a’ gyakorlat ’s valódi élet embere. Hogy állításainak — akor midőn a’ Ke­let népe megjelent — olly nyomatékot szerezzen,mi­nt a’ nagyobb rész capacitatiojára szükséges volt volna — el kell vala mondani sok ollyat, miket fesze­getni nem tanácsos főleg annak, ki nemzete boldogi­­tására szánt hatásának időkörét nem kívánja egykét — bármi fénytől körül sugárzott — évre szoritni, hanem kiterjeszteni óhajtja azt ereje fogytáig. Kü­lönben is olly sajátszerű fogalmakkal bírunk az öszszes birodalomhozi viszonyunkról, mihez képest ezek bonczolgatásihoz fogni — a­­nélkül hogy egyik vagy másik fél valódi érdekei ne sértessenek, vagy legalább mellőztessenek — alig lehet. Azok, kiket isten csendesebb vérforgással, fér­fiúi türelemmel, ’s némi kis tanulást komolyabb haj­lammal áldott meg — pedig nemzetek törekvésinél ezeké az elsőség—megérték a’nemes grófot, ’s csak az kár, hogy legalább egyben meg nem czáfolák, ab­ban tudniillik, hogy a’ magyar vér fölemeléséért hőn lángoló nagy hazafit ne engedték volna isoláb­an áll­ni; hanem szorosan vele szövetkezve igyekeztek volna előidézni a’ hazafias de érett, buzgó de nem túlságos politikai gondolkodás és cselekvés szebb korát. Azonban úgy látszik, emberi gyarlóságunk e­­gyik kifolyása az is, hogy szeretjük a’ nagyot szem­lélni küzdelmiben, tiszteljük őt nemes törekvéséért, de vele egyesülten munkálkodni gyakran még akkor is vonakodunk, ha ezen együtti működés eredménye hazánk é s nemzetünk dicsfénye fogna is lenni. intézkedés.)­­ Olaszország. (Tudósok gyűlése Nápolyban; malla rend.) Értesítő; dunavizállás; pénzkelet; magyar- és Erdélyország. A­ Gyáralapító társaság közgyűlése f. évi november Sdikán tartatván, a részvényes urak, a megjelen­­hetés tekintetéből, ezen határnapra az alapszabályok ér­telmében előre figyelmeztetnek.— Po­sten, octobor idején 1845* — Kuthy L­aj­o­s, m­. k. egyesületi jegyző. Széchenyi I.gr.és nemzeti érdekeink., Jó ha­zafinak lenni nehéz,de nem lehetetlen d­e’ szókkal lé­pett Széchenyi azok egyike ellen,kik Magyarország újjá teremtési nagy munkájára egykor vele egyesül­tének. A’ Pesti Hirlap tetőpontján ragyogott önal­kotta dicsőségének, ’s azon férfin, kinek kiapadhat­­lan munkássága szelleme nyílt harczra kezdé fölkor­­bácsolnia’kebel mélyin szunnyadó szenvedélyeket olly sympathiával látó koronként kibocsátott nyilat­kozásait mindenfelé fölkaroltatni, minő ellen bármi rendszerizett erőhatalomnak sem lett volna tanácsos irtó háborúra kelni, egyes embernek pedig kikelni ha nem is veszélyes, de bizonyára szerfölött kétes kimenetelű vállalatként volt tekinthető. Kétes, sőt mondhatni veszélyes kimenetelűnek látszhaték a’ hazafi gróf elhatárzolt föllépése. Ke­leties természetünk hevességével igen öszszefér, hogy előbb határozzunk, mint fontolgatnánk, előbb tegyünk, mint higgadtan gondolkodnánk. Ez okból szoktunk időnként egyeseket alig képzelhető hirte­lenséggel fölkarolni, ’s a’ lelkesültség első pillana­tában olly hévvel ragaszkodni választott ideálaink­­hoz, mellynek látása egyelőre bámulásba ejti a’ tü­nemény távolabb szemlélőjit; később pedig irántunk­ részvét, méltánylat és rokonszenv, vagy szánako­zás sőt tán megvetésig vitt idegenkedésre bírja mind azt, ki magunk viseletét figyelemmel kiséri, ’s cse­lekvésünkben öszhangzást, tetteinkben férfias jelle­met vagy ezek ellenkezőjét kénytelen látni. Azon idő tájban, mikor a’, Kelet népe* megje­lent, lázongásban voltak nálunk a’ kedélyek, ’s a’ fönérintettnik ragaszkodás bizonyos résznek olly nagy mértékben volt sajátja, miszerint vágyaik ’s reményeik egyetlen tárgyát másként illetni, mint föl­fogásuk megengedendő, hallatlan merény, megbo­­csáthatlan bűnnek tartassák. Már a’keleties véralkat heve nagy részben meg­foghatva teszi túlságos reményekre,sóvár vágyak­­ra, hajlamunkat ’s készségünket; mennyivel inkább azzá válik egész cselekvőségünk természete,ha vi­­szonyunk történeti kifejlése és hazánk közállapota vétetnek vizsgálóra; egyszersmind megemlékezünk a­ természet ama javairól, mellyekkel hazánk olly bő­ségesen megáldatottnak mondatik. Nézzetek csak magatok körül,mondatotta kortájban ’s lehetlen hogy keserűség ne fogja el kebleiteket, de lehetlen egy­szersmind minden izmotoknak tettre nem feszülnie. E’föld — hallatszék — legnagyobb részt használat­lanul hever saját erejét emésztve; hegyeiben min­dennemű érez kimerithetlen bőséggel van rejtve;el­­láthatlan síkjain arany kalászok hullámzanak;folya­­mi mélyek, hosszuk és sebesek mint a’világ bármelly résziben, ’s fékezetlen dagályuk mintegy kihivólag várja a’ munkás kezeket, mellyek hátát hasznos te­hernek vessék alá; magosan nyúlnak ég felé feny­vesei, ’s a’ tölgyek századülte törzsei fejszét nem látva temetkeznek egymás alá, mig a’ kőszén-erek keresetlenül szunyadoznak. — A’ nép, melly ez ál­dott földet lakja, egyszerű romlatlan erkölcseivel, erőteljes ép testtel hivatva látszik lenni a’földi jóllét teljes mértékbeni élvezésére. ve. gazdagságot, sőt a’ társadalmi jóllét közép mi­nőségével sem dicsekhetü­nk; sok helyt meg nyomor inség itték föl tanyájokat, úgy hogy az érző kebel ’s gondolkodó fő egyaránt elmelegülnek ezen állapot szemléltekor, ’s javítást, minél szaporább javítást látnak szükségesnek. Ha mindezt el nem mondá is a’ P. H. egytől e­­gyig; elmonda sokat, ’s pedig úgy, hogy midőn cse­lekvésre hiva föl, fölszaggatásebeink kérgeit is, és ez által lehetlenné tévé a’maradni akarást ’s mintegy szükségessé a’ haladást. Ismerje csak e’ nemzet azon bajokat, miknek emésztő foga alatt lassanként előrlődnek legszebb ereji — ’s kétségkívül — ha van még jobbjai közt életrevalóság, fölébredend, és tenni fog az örvény szélén állónak kétségbeesés edzette erejével.“ Így gondolkodhatik, ki valamelly elhanyatlott ’s enyé­­szethez közelitő nemzetet m­egállitni, ’s ha még le­hetséges, jobb irányba fordítni kiván; —’s az­ért nem­zetek reform-törekvéseiknél mindenkor azt látjuk az ébredés pillanatában, hogy egyesek mutogatni kez­dik a’ nemzettestben észre vehető bajokat, ’s min­denkép arra igyekeznek birni minél többet, hogy a’ kimutatott hiányokat illyenekül ismerjék el ’s ez ál­tal hajlandóvá tétessék azon eszközök elfogadása vagy használására, mellyek idővel a’ gyógyulás egyedüli feltételei gyanánt fognak kezébe adatni. Maga ezen reflexió, mit a’ nemzet-élet történe­teiből vontunk le, ’s állítunk szem ek­be — eléggé mutatja,milly roppant föladat juta annak,ki elmaradt nemzetének vezére mer ’s akar lenni egy uj élet ki­küzdésére. Fölszaggatni, mint mondók, a’ bemok­o­­sult sebek kérgeit csupán azért, hogy az égetés fáj­dalomérzete emlékeztesse a’ nyavalygót teste rom­­ladozottságára— ’s nem nyújtani enyhitő balzsamot a’ sajgó sebek fölújult kínjai alatt vonaglónak, ke­­gyetlenség inkább,mint emberiség parancsolta köte­lesség. Kiállni egy elmaradott nemzet színe elibe,’s szünet nélkül azt kiáltozni, hogy beteg vagy itt is, ott is,meg amott is­ és midőn a’szerencsétlen fölesz­mélt, ’s majd ide, majd amoda kapkod, a’ szerint mint orvosa mutogatásai kényszerítik — azonban az e­­gyenkint fölmutatott sebhelyekre itt nem nyújtani, igen ollyan forma cselekvésmód. Akár merre fordultunk is — érintett időszak folyta közben — hazánk térein, mindenfelé nyugta­lansággal találkoztunk,’s mindenütt találkozánk je­leivel ama kapkodásnak, mit a’figyelmessé tett be­teg sajátjainak állitánk lenni. Illy állapotnál veszé­­lyes, alig képzelhető, mert embertermészetünknél fogva ha a’ bajok olly tömeggé növekednek körül­tünk, hogy azok legyőzhetése ’s egyenkénti elhárí­tása már már lehetlennek látszik előttünk — vagy csüggetegség zsibbasztja el idegeinket, halált ho­­zó tespedésbe sülyedünk ’s lelkünk munkálkodási rugékonysága mintegy megsemmisül a’ rá nehezült terhek alatt; vagy a’ kétségbeesés utolsó elszántsá­gával még egyszer kifeszülnek izmaink, egy lökés­sel levetjük magunkról a’ földi lét nyűgeit; de csak azért, hogy erőnket végkép kimerítve , annál mé­lyebben essünk előbbi lethargiánkba. E’ perezben állt elő Széchenyi gr.,Kelet népe* cziviű munkájával,’s ellenében azon roppant erőnek, mellyröl soraink elején emlékezénk — egyedül, el­szigetelten állott meg, készebb lévén végkép eltapodtatni, mint a’ veszély perczeiben — hazafiai érzelmeit lefojtva — hallgatni. Sir felé közelí­tünk hazafiak­ kiálta­l; — és legtöbben, kik érteni nem akarák, megállapodás nélkül tovább haladtak; — mások egy pillanatra tán csendesebbek lőnek ha­ladásukban,de csak azért, hogy új erővel ’s nagyobb sebességgel folytassák megkezdett irányukat; — kevesen lehettek, kik figyelmezve a’ nem várt szó­zatra, annak titokteljes értelmét kezdék kutatgatni. És ezek, számra olly kevesen, egymástól elszakit­­tatva, kiki saját belátása ’s erejére hagyatva meleg

Next