Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-03-26 / 24. szám
b) hogy az aláíróknak bizonyos előnyöket nyújt — mint: olcsó pénz, részleges viszszafizetés, miből az aláírni vonakodókat kizárja, sőt ezeken törvény értelmében a’ költségeket egyszerre megveszi. A’ rendezési munkálat feladata már most, hogy ez puszta szó ne maradjon, hanem mindenki meggyőződése előtt erős ép testté alakíttassék. Kell tehát: Minél több aláíró. Hogy e’ czél eléresssék, szükség hogy az ígért előnyök valósággal megszereztessenek; ’s az aláírni vonakodókon a’ fenebbi sanctio végrehajtható legyen. Az előnyök állnak: 1) Olcsó pénzben. 2) Kedvező törlesztési föltételekben. Az olcsó pénz függ teljes értékű garantiától ’s biztosított törlesztési rendszertől. Ezt előállítni a’ rendezés fő feladata. És itt van helyén egy felötlő dalmagyarázat ellen kikelni, mellyel alkotó szerződvényünk kötelezettségit némellyek ollyaknak találták, mire csak a’ kormány adhat pénzt, más senki. Én azt hiszem, midőn fölveendő kölcsön garantirozásáról van szó, ott nekünk kormány, vagy bárki, mindegy, sőt számtalan okunk van épen a’kormányt kiválólag megnyugtatni teljes értékű hypothecalis és szigorú törlesztési rendezéssel, hogy közbenjárását oka ne legyen soha megbánni. Vegyük egy kissé magyar büszkeséggel a’ dolgot ’s tekintsük a’ mint jelenleg áll. Alkotó szerződvényünket a’ pesti gyűlés mélyen tisztelt elnök ő kegyelmességének kezébe adja ’s kéri: menne Bécsbe vele’s kerítsen azon kötelezvényre pénzt a’kormánytól, hatvan névre, hat milliót — ’s ne mystificáljuk magunkat remények fejében. — Én nem kételkedem egy perczig sem, hogy e’ közbenjárásnak teljes sikere lesz; de érzem aggódva, hogy ahoz, mit a’ siker váltságául alkotó szerződvényünkben adtunk,még különösen elnök ő kegyelmességének egyedi súlya — hogy úgy mondjam jótállása — kívántatik, hogy a’ kormány megnyugvással adjon kölcsönt. Ezt onnan állítom, mert nekem is alkalmam volt ez ügyben a’birodalmi kormányfő embereivel értekezni’s éreztem, mikép vannak kérdéseik, mikre az alkotó szerződvényből kielégítő választ adni senki sem képes. Mi lenne aztán belőle, ha a’ törlesztési rendezés hiányai azt okoznák, hogy szavunkat be nem váltanék? Mi is, ő is, ki értünk tekintélyét közbeveté, hitelünkben alászállnánk a’ birodalmi kormány ’s a’ világ szemei előtt. — Ezt a’becsület ’s fejlődésünk jövendő lehetősége egyiránt tiltja. Még van egy nagy bökkenő. Lássuk: Birodalmunk kormányán álló egyik főtekintély a’ Tiszaszabályozás ügyéről szólva azt mondá nekem: „Nem tudnám számát a’ millióknak, mellyek előállítása egy igen vagy nem általam kimondásától függött; de lett legyen bár milliókról, vagy csak ezer forintról szó, ez egyenlő gondot ’s óvatosságot nyert tőlem, mert a’ biztosíték minősége iránt egyenlő kellékek kívántatnak.“ Mondá továbbá: ,,a’ kormány bár mindent kész elkövetni a’ Tiszaügy előmozdítására, azt még sem teheti, hogy más tartományok adópénzeit magyarhoni vállalatba fektesse.“ Hozzá adom ehez s hasonlókhoz még azon nem kis befolyású körülményt, midőn a’ közelebbi napok eseményei Lengyelhonban birodalmunk financiális ügyét nem kis mértékben terhelik váratlan kiadásokkal. Ezekből indulva conjecturáim következők: Nem kétlem, hogy a’ kormány egész készséggel beegyezik azon kivánatunk teljesítésébe, hogy a’ Tiszaszabályozás munkája a’ fölemelt sóár alapjából nevezetes segélyt nyerjen. Nem kétlem azt is, hogy a’ kir. kincstár a’ sószállitási lehető nyeremény fejében nem csekély öszveggel szaporítja tőkénket, ’s ezt előlegezi is részenként. De úgy hiszem, a’ mi ezen öszvegeken fölül a’ kívánt hat millió kiállítására hiányzik, arra nézt csak kölcsönt várhatunk a kormánytól is, ’s annak kamatiról ’s részleges törlesztéséről nekünk kell gondoskodni, és pedig mihelyt a’pénzt veszszük, az kamat nélkül nem heverhet, ’s igy annak viszszafizetését mindjárt rendezni kell. És itt áll elő a’ bökkenő. Egyfelől Páris almája köztünk, mikint oszszuk fel a’ részlegenként nyert pénzöszveget? másfelől: mikint fizessük ezt viszsza? — Hogy ezen ügykezelés végellen bajait átlássuk, térjünk kissé a’ gyakorlat mezejére ’s kísértsük meg ott a’ létesíthetőséget. Legyen például a’ tiszavölgyi társulatnak évenkénti dispositiójára néhány százezer forint. Sajnálatra méltó középponti választvány, mellynek ezt egyes vidékekre felosztani kell! Már itt föltárnád az érdekletek harcza ’s a’ vidékek mint ellenség állnak egymással szemközt; szegény biró, ki ellen mindenki föltámad’s jutalma minden esetre csak panasz és neheztelés. De feledjük ezt: a’ középponti választvány kiosztási kulcsot állíttat föl’s a’szerint osztja ki a’pénzt egyes társulatok közt. Lépjünk már most tovább az alkalmazás mezején. A’ szatmári társulat-osztálynak jut egy évre példáid 60 ezer forint. Szinte képzelem, mit fognának mivelni a’ Tisza, Szamos, Kraszna, Túr, ecsedi láp birtokosai e’pénz osztályozási kulcsának fölállításánál. És ha az egyes vidékek közti kiosztásban a’ középponti választvány kulcsul a’ megmentendő földtér arányát venné, ez már egyes vidékekre a’magok közti osztályt tekintve alkalmazható nem volna, mert — például csak Szalmáéban is — ezen Jodes szerint a’főrecipiens, Tisza, a’ megmentendő földtér érdekletében, Túr vidékét kivéve, leghátul áll. Ebből következnék, hogy a’Tisza, melly pedig legnehezebben szabályozható ’s ezért legtöbb költséget igényel, legkevesebb pénzt kapna; sőt a’ felaprózott tőkécskékkel az egyes folyamokon sem lehetne egybevágó munkát eszközleni. Azt mondhatná erre tán valaki: sorozzuk a’ folyamokat ’s mocsárokat szabályozási tekintetben, például a’szatmári társulati osztályra nézve igy: Tisza, Szamos, Kraszna, ecsedi láp, Túr ’sat.,’s ezen sorozat szerint hajtassák végre a’ szabályozás. Igen, de míg az e’ vidéki társulatnak évenként adandó pénzt a’ túr-vidéki birtokosnak épen úgy garantirozni kell mint a’ tiszainak, sőt miután a’ viszszafizetési munkálatnak a’ pénzvétel után mindjárt meg kell kezdetni, világos,hogy a’ súrvidéki birtokos, kire a’ szabályozás móljára kerül,arra önként rá nem áll, törvény utján pedig nem kényszeríttethetik. — Továbbá van egy oldala az ügynek, mi már is sok aggodalmat okoz ’s mitől sokan félnek, hogy t. i. egyik vidék a’ másiknak szabályozási költségivel fog terheltetni ’s aránylag nyomva leend. Ezután eléállnak még a’ költségkivetési kulcs kidolgozásának átgázolhatlan nehézségei, midőn el kellene határozni: a’ tiszavölgyi társulat közös középponti költségűre minden vidék ’s annak egyes tagjai minő arányban adózzanak. — Végre meg kell vallanunk azt is, hogy noha a társulat a’ kölcsönzésre nézve hypothekát nyújt, de nem adhat annyira specialis és lehetőleg határozott hypothekát, melly a’ viszszafizetés szigorú pontosságát biztosítsa. Ennyi akadály szemléletén, mellyek a’ vállalat szellemi életét fenyegetik leginkább, nincs mit aggódnunk, mert mélyebb vizsgálat után ki fog tűnni, hogy ezek mind mellőzhetők ’s a’ szabályozási működést úgy rendezhetni, hogy minden érdeklet saját terére állíttassák ’s elkülönített helyzetében elvétessék az alkalom, hogy egymás ellen tusára kelhessen. Ennek kifejtésére szükség a’ műszerezés részleteit némileg előadni. Ugyanis: Tegyük fel, hogy a’ szabályozási tőkéhez évenként a’ sóári alapból 100 ezer pforint nyuttatik; a’ k. kincstár részéről 50 ezer pforint segedelmezés adatik.Vegyük fel,hogy ez egyelőre tiz éven át biztosittatik a’kormány által. Leend így a’ társulatnak 11 millió disponibilis tőkéje, mihez hogy a’ kívánt hat millió kiteljék, még 4'A millió kölcsön kell. A’ mint ezen 1'A millió ingyen segedelmezést megértik hazámfiai a’ Tisza völgyén, már szinte képzelem, mint számitgatja némellyik magában, hogy vidékére nézve ezen tőkéből mennyi ingyen segélyt követelhet. Ki fogná itt a’ konczot elosztani? E’ térre én a’ dolgot soha sem bocsátanám, hanem az évenként nyerendő segélyezést .A példában évenként 150 ezer p.flot mint a’ tiszav. társulat közös tőkéjét a’ középponti választvány rendelkezése alá helyezném maradandólag. Ezen tőkének, mellyet a’ középponti választvány kezelne, kettős rendeltetése volna, u. m. a) Ideiglenes, t. i. a’ tiszavölgyi társulat közös költségei ebből fedeztetnének. Illyések, a jegyző, technikai főintéző, osztálymérnökök, írnokok évi fizetései; vizmérnöki eszközök, medertisztitó gépek ’sat. előállitása. Ezen kiadások azonban csak kölcsön gyanánt tekintendők lennének, miket később a’ társulat viszszafizet. b) Árlandó. Vannak vizmunkálatok, mellyek kikerülhessenek, és mégis egyes birtokosok költségin véghez nem vihetők. Például folyamaink sok helyen rendkívül kiszélesítik medreiket ’s elvesztik ez által a’ hajózásra megkivántató mélységet;a’ vizmedret ekkor költséges gátak fölállításával kell öszszeszorítni,hol természetesen haszonvehető föld alig mentetik meg. Illyszerű kiadásokat e’ pénztárból kell fedezni, természetesen megtérítés nélkül. A’ sajátképeni szabályozási munka egyedül a’ kölcsönpénztárból (Anleihefond) fedeztetnék következő eljárással: Mint fenebb kifejténi, a’nagy társulat egyes vidéki osztályokat állít fel, még pedig a’ Tiszát, Köröst több szeletre osztva a’ létező viszonyok tekintetbe vételével, azontúl Bodrog, Szamos, Kraszna, ecsedi-tó, Túr, Latorcza ’sat. külön osztályokba volna helyzendő. Ezen szabályozandó folyamokra bizonyos sorozat állíttatnék fel, melly legalább egyes vízszerkezeti vidéken szabály gyanánt volna megtartandó. Például Szatmárban első helyre tétetnék kétségkívül a’ Tisza, aztán Szamos, Kraszna, ecsedi tó, Túr; az apróbb folyamok ’s mocsárok ezekhez csatoltatnának természeti fekvésük szerint. Sorozni kellene továbbá a’ szabályozási munkálatokat is külön kategóriákra, így például: 1) átmetszések; 2) töltésezések; 3) lecsapoló csatornák vagy ásások; 4) vízosztó-csatornák; 5) szállítási csatornák; 6) hasznosítási munkálatok. Természetesen ez a lehetőséghez képest értendő, mert például, hol valamelly ásás lecsapoló és szállító csatorna gyanánt szolgáland, ott ezen munkálatok egyszerre tételnek. Kimondanik ezentúl elv gyanánt,hogy a’szabályozási munkák a’ felállított sorozatban végrehajtandók. Lássuk példában. Hogy az átmetszési munkálatoknak meg kell előzni a’ töltések emeltetését, mindenek előtt világos, mert a’ folyam nagyobbszerű kanyarulaknál meg fog történni, hogy a’ töltés-vonal a’régi medren vitetik keresztül. De e’ miatt a’ töltés-vonalnak nyomban nem is lehet követni az átmetszési munkákat, mert idő kell, mig az uj ásásban a’ folyam elegendő tág medret készít magának ’s régi ágyát nélkülözheti. Efelett e’ két külön munkálatnál egyenlő költség-kivetési kulcsot nem állíthatni fel, mert az átmetszési munkák által legtöbbet a’ part közvetlen birtokosai nyernek, aránylag mitsem a’ távolabb birtokosok. Ellenben a’ töltésezési munkálatok által a’ távolabb birtokosok mindent nyernek, ellenben a’ föláldozandó ’s töltések közé szorított földtért egyedül a’ partbirtokosok vesztik ’s noha az arány fordított, mégis egyáltalában nem egyenlíti ki egymást. Ezért e’ két munkálatot meg kell osztani és sorozni szükségkép,sól két különböző költségvetést készitni az alábbi mód szerint. Ezt mielőtt kifejteném, térjünk a’ sajátképem szabályozási eljárás praclicumára. Hogy minden tekintet, minő a’teljes értékű hypotheka, szigorún garantirozott viszszafizetés, az aláírni vonakodókra kimondott sanello végrehajtása, mindenkinek igazságos teherviselése, az érdeklettek lehető harczának kikerülése, tartós egység ’s közremunkálás’sat. állandón ’s teljesen kielégitlessenek, ezt csak következő eljárással érhetni el. A’ kormány teljes biztosíték ’s a’ törlesztési fizetés füsténki megkezdése mellett kölcsön-pénztárt( Anleihefond) alapit, a’pénznyerésre kedvező föltételeket eszközöl, ’s a’ pénzt a’ középponti választvány utalványozására készen tartja. — Minden társulati osztály, mikint rendezve van a’sorozat szerinti első munkára, átmetszésekre a’ Tiszán megkészitteti, 1) a részletes tervet, 2) a’költségvetést mennyibe kerül, 3) megtérítési kulcsot a törvény értelmében, ezt pedig utolsó részletig bevégezve. Az igy felkészített munkálatot azon társulati osztály a’középponti választvány ebbe terjeszti megvizsgálás ’s jóváhagyás vagy módosítás végett ’s azt felszólítja a’ szükséges pénzalap utalványozására. Lássuk példában a’dolgot.Vegyük fel például a’Bodrogot; ezen folyam érdeklett birtokosai elkészíttetik osztálymérnök által az átmetszési terveket ’s költségszámítást, felméretik az árhatárt’s elhatározzák vagy magok vagy törvény szabta után a’költségmegtérilés arányát kivetve az urbériségre munkában,az egyes birtokosokra pénzben.Tudatik e’szerint előre,mindenki fejenként mennyit tartozik megtéríteni, tudatnak a’kölcsönvétel föltételei,’s meghatároztatnak a’ törlesztési idő ’s kezelés minden viszonyai. Ha találkoznak , kik költségilletőségüket kölcsön nélkül hordozni akarják, ez előleges számításba vételik; azokon,kik a’társulathoz csatlakozni vonakodnak— a’terv. sanciója az előleges fizetés azonnal végrehajtatik. Az ekkép kifejlendő szabályozási tőkét vagy egészen, vagy a’ hiányzó részt a’középponti választvány egyszerre vagy részlegenként, mint kívántatik,utalványozza ’s a’bodrogi társulat a’ szabályozási munkát középponti felügyelés alatt végrehajtatja. Ezen eljárási mód egészen a’törvény alapjaira fektetett ’s azért teljesen biztosított. Criteriumai következők: 1) A’ szabályozás költségűt nézve minden illető birtokos az érdeklet arányában s előre ismert öszvegig kölcsönvevő, ’s az őt illető kölcsönért minden vágyaidnál kezes.Lehelé ennél biztosabb hypotheka a’kölcsönre nézve? 2) A’ törlesztés azonnal megkezdhető, mert a’ tőke csak akkor adatik ki, midőn minden viszony már előre rendezve, a’ törlesztés minden részleteiben meghatározva van, és a’szabályozási munka tettleg megindul. 3) Megszűnik minden aggály a’vidékek közt, hogy t. i. a felső Tisza az alsóért vagy viszont,Szamos a’Tiszáért, Bodrog a’ Körösért fizet, mindenik magáért ’s annyit űzet, mibe a’ szabályozás valósággal kerül.Kinek lesz itt panaszra oka? — 4) Ha szinte a’ szükséges sorozat miatt némelly mellékfolyamra később kerül is a sor, nincs ok zúgolódni, mert nem is fizet addig senki, mig érdeklek folyamán a’ szabályozási munka meg nem kezdetik. 140