Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-03-26 / 24. szám

b) hogy az aláíróknak bizonyos előnyöket nyújt — mint: olcsó pénz, részleges viszszafizetés, miből az aláírni vonakodókat kizárja, sőt ezeken törvény értelmében a’ költ­ségeket egyszerre megveszi. A’ rendezési munkálat feladata már most, hogy ez puszta szó ne maradjon, hanem mindenki meggyőződése e­­lőtt erős ép testté alakíttassék. Kell tehát: Minél több aláíró. Hogy e’ czél eléresssék, szükség hogy az ígért előnyök va­lósággal megszereztessenek; ’s az aláírni vonakodókon a’ fenebbi sanctio végrehajtható legyen. Az előnyök állnak: 1) Olcsó pénzben. 2) Kedvező törlesztési föltételekben.­­ Az olcsó pénz függ teljes értékű garantiától ’s biztosított törlesztési rendszertől. Ezt előállítni a’ rendezés fő feladata. És itt van helyén egy felötlő dalmagyarázat ellen ki­kelni, mellyel alkotó szerződvényünk kötelezettségit né­­mellyek ollyaknak találták, mire csak a’ kormány adhat pénzt, más senki. Én azt hiszem, midőn fölveendő kölcsön garantirozásáról van szó, ott nekünk kormány, vagy bárki, mindegy, sőt számtalan okunk van épen a’kormányt kivá­­lólag megnyugtatni teljes értékű hypothecalis és szigorú törlesztési rendezéssel, hogy közbenjárását oka ne legyen soha megbánni. Vegyük egy kissé magyar büszkeséggel a’ dolgot ’s tekintsük a’ mint jelenleg áll. Alkotó szerződvényünket a’ pesti gyűlés mélyen tisz­telt elnök ő kegyelmességének kezébe adja ’s kéri: menne Bécsbe vele’s kerítsen azon kötelezvényre pénzt a’kor­mánytól, hatvan névre, hat milliót — ’s ne mystificáljuk magunkat remények fejében. — Én nem kételkedem egy perczig sem, hogy e’ közbenjárásnak teljes sikere lesz; de érzem aggódva, hogy ahoz, mit a’ siker váltságául alkotó szerződvényünkben adtunk,még különösen elnök ő kegyel­mességének egyedi súlya — hogy úgy mondjam jótállása — kívántatik, hogy a’ kormány megnyugvással adjon köl­csönt. Ezt onnan állítom, mert nekem is alkalmam volt ez ügyben a’birodalmi kormányfő embereivel értekezni’s é­­reztem, mikép vannak kérdéseik, mikre az alkotó szerződ­­vényből kielégítő választ adni senki sem képes. Mi lenne aztán belőle, ha a’ törlesztési rendezés hi­ányai azt okoznák, hogy szavunkat be nem váltanék? Mi is, ő is, ki értünk te­kintélyét közbeveté, hitelünkben alászállnánk a’ birodalmi kormány ’s a’ világ szemei előtt. — Ezt a’becsület ’s fejlő­désünk jövendő lehetősége egyiránt tiltja. Még van egy nagy bökkenő. Lássuk: Birodalmunk kormányán álló egyik főtekintély a’ Ti­­szaszabályozás ügyéről szólva azt mondá nekem: „Nem tud­nám számát a’ millióknak, mellyek előállítása egy igen vagy nem általam kimondásától függött; de lett legyen bár milliókról, vagy csak ezer forintról szó, ez egyenlő gondot ’s óvatosságot nyert tőlem, mert a’ biztosíték minősége i­­ránt egyenlő kellékek kívántatnak.“ Mondá továbbá: ,,a’ kormány bár mindent kész elkövetni a’ Tiszaügy előmozdí­tására, azt még sem teheti, hogy más tartományok adó­pénzeit magyarhoni vállalatba fektesse.“ Hozzá adom ehez s hasonlókhoz még azon nem kis befolyású körülményt, midőn a’ közelebbi napok eseményei Lengyelhonban biro­dalmunk financiális ügyét nem kis mértékben terhelik vá­ratlan kiadásokkal. Ezekből indulva conjecturáim következők: Nem két­lem, hogy a’ kormány egész készséggel beegyezik azon ki­­vánatunk teljesítésébe, hogy a’ Tiszaszabályozás munkája a’ fölemelt sóár alapjából nevezetes segélyt nyerjen. Nem kétlem azt is, hogy a’ kir. kincstár a’ sószállitási lehető nye­remény fejében nem csekély öszveggel szaporítja tőkén­ket, ’s ezt előlegezi is részenként. De úgy hiszem, a’ mi e­­­zen öszvegeken fölül a’ kívánt hat millió kiállítására hi­ány­­zik, arra nézt csak kölcsönt várhatunk a kormánytól is, ’s annak kamatiról ’s részleges törlesztéséről nekünk kell gon­doskodni, és pedig mihelyt a’pénzt veszszük, az kamat nél­kül nem heverhet, ’s igy annak viszszafizetését mindjárt rendezni kell. És itt áll elő a’ bökkenő. Egyfelől Páris almája köztünk, mikint oszszuk fel a’ rész­legenként nyert pénzöszveget? másfelől: mikint fizessük ezt viszsza? — Hogy ezen ügykezelés végellen bajait átlássuk, térjünk kissé a’ gyakorlat mezejére ’s kísértsük meg ott a’ létesíthetőséget. Legyen például a’ tiszavölgyi társulatnak évenkénti dispositiójára néhány százezer forint. Sajnálatra méltó kö­zépponti választvány, mellynek ezt egyes vidékekre felosz­tani kell! Már itt föltárnád az érdekletek harcza ’s a’ vidékek mint ellenség állnak egymással szemközt; szegény biró, ki ellen mindenki föltámad’s jutalma minden esetre csak pa­nasz és neheztelés. De feledjük ezt: a’ középponti választvány kiosztási kulcsot állíttat föl’s a’szerint osztja ki a’pénzt egyes társu­latok közt. Lépjünk már most tovább az alkalmazás meze­jén. A’ szatmári társulat-osztálynak jut egy évre példáid 60 ezer forint. Szinte képzelem, mit fognának mivelni a’ Tisza, Szamos, Kraszna, Túr, ecsedi láp birtokosai e’pénz osztá­lyozási kulcsának fölállításánál. És ha az egyes vidékek közti kiosztásban a’ középponti választvány kulcsul a’ megmen­tendő földtér arányát venné, ez már egyes vidékekre a’ma­gok közti osztályt tekintve alkalmazható nem volna, mert — például csak Szalmáéban is — ezen Jodes szerint a’fő­­recipiens, Tisza, a’ megmentendő földtér érdekletében, Túr vidékét kivéve, leghátul áll. Ebből következnék, hogy a’Ti­sza, melly pedig legnehezebben szabályozható ’s ezért leg­több költséget igényel, legkevesebb pénzt kapna; sőt a’ felaprózott tőkécskékkel az egyes folyamokon sem lehetne egybevágó munkát eszközleni. Azt mondhatná erre tán valaki: sorozzuk a’ folyamo­kat ’s mocsárokat szabályozási tekintetben, például a’szat­mári társulati osztályra nézve igy: Tisza, Szamos, Kraszna, ecsedi láp, Túr ’sat.,’s ezen sorozat szerint hajtassák vég­re a’ szabályozás. Igen, de míg az e’ vidéki társulatnak é­­venként adandó pénzt a’ túr-vidéki birtokosnak épen úgy garantirozni kell mint a’ tiszainak, sőt miután a’ viszszafize­­tési munkálatnak a’ pénzvétel után mindjárt meg kell kez­detni, világos,hogy a’ súrvidéki birtokos, kire a’ szabályo­zás móljára kerül,arra önként rá nem áll, törvény utján pe­dig nem kényszeríttethetik. — Továbbá van egy oldala az ügynek, mi már is sok aggodalmat okoz ’s mitől sokan félnek, hogy t. i. egyik vi­dék a’ másiknak szabályozási költségivel fog terheltetni ’s aránylag nyomva leend. Ezután eléállnak még a’ költségkivetési kulcs kidol­gozásának átgázolhatlan nehézségei, midőn el kellene ha­tározni: a’ tiszavölgyi társulat közös középponti költségűre minden vidék ’s annak egyes tagjai minő arányban adóz­zanak. — Végre meg kell vallanunk azt is, hogy noha a társu­lat a’ kölcsönzésre nézve hypothekát nyújt, de nem adhat annyira specialis és lehetőleg határozott hypothekát, melly a’ viszszafizetés szigorú pontosságát biztosítsa. Ennyi akadály szemléletén, mellyek a’ vállalat szel­lemi életét fenyegetik leginkább, nincs mit aggódnunk, mert mélyebb vizsgálat után ki fog tűnni, hogy ezek mind mel­lőzhetők ’s a’ szabályozási működést úgy rendezhetni, hogy minden érdeklet saját terére állíttassák ’s elkülönített hely­zetében elvétessék az alkalom, hogy egymás ellen tusára kelhessen. Ennek kifejtésére szükség a’ műszerezés rész­leteit némileg előadni. Ugyanis: Tegyük fel, hogy a’ szabályozási tőkéhez évenként a’ sóári alapból 100 ezer pforint nyuttatik; a’ k. kincstár ré­széről 50 ezer pforint segedelmezés adatik.Vegyük fel,hogy ez egyelőre tiz éven át biztosittatik a’kormány által. Leend így a’ társulatnak 1­­1 millió disponibilis tőkéje, mihez hogy a’ kívánt hat millió kiteljék, még 4'A millió kölcsön kell. A’ mint ezen 1'A millió ingyen segedelmezést meg­értik hazámfiai a’ Tisza völgyén, már szinte képzelem, mint számitgatja némellyik magában, hogy vidékére nézve ezen tőkéből mennyi ingyen segélyt követelhet. Ki fogná itt a’ konczot elosztani? E’ térre én a’ dolgot soha sem bocsátanám, hanem az évenként nyerendő segélyezést .A példában évenként 150 ezer p.flot mint a’ tiszav. társulat közös tőkéjét a’ kö­zépponti választvány rendelkezése alá helyezném maradan­­dólag. Ezen tőkének, mellyet a’ középponti választvány ke­zelne, kettős rendeltetése volna, u. m. a) I­d­e­i­g­l­e­n­e­s, t. i. a’ tiszavölgyi társulat közös költségei ebből fedeztetnének. Illyések, a jegyző, technikai főintéző, osztálymérnökök, írnokok évi fizetései; vizmérnöki eszközök, medertisztitó gépek ’sat. előállitása. Ezen kiadá­sok azonban csak kölcsön gyanánt tekintendők lennének, miket később a’ társulat viszszafizet. b) Árl­a­n­d­ó. Vannak vizmunkálatok, mellyek kike­­rülhessenek, és mégis egyes birtokosok költségin véghez nem vihetők. Például folyamaink sok helyen rendkívül ki­szélesítik medreiket ’s elvesztik ez által a’ hajózásra meg­­kivántató mélységet;a’ vizmedret ekkor költséges gátak föl­állításával kell öszszeszorítni,hol természetesen haszonve­­hető föld alig mentetik meg. Illyszerű kiadásokat e’ pénz­tárból kell fedezni, természetesen megtérítés nélkül. A’ sajátképeni szabályozási munka egyedül a’ köl­csönpénztárból (Anleihefond) fedeztetnék következő el­járással: Mint fenebb kifejténi, a’nagy társulat egyes vidéki osztályokat állít fel, még pedig a’ Tiszát, Köröst több sze­letre osztva a’ létező viszonyok tekintetbe vételével, azontúl Bodrog, Szamos, Kraszna, ecsedi-tó, Túr, Latorcza ’sat. külön osztályokba volna helyzendő. Ezen szabályozandó fo­lyamokra bizonyos sorozat állíttatnék fel, melly legalább egyes vízszerkezeti vidéken szabály gyanánt volna meg­tartandó. Például Szatmárban első helyre tétetnék kétség­kívül a’ Tisza, aztán Szamos, Kraszna, ecsedi tó, Túr; az apróbb folyamok ’s mocsárok ezekhez csatoltatnának ter­mészeti fekvésük szerint. Sorozni kellene továbbá a’ szabályozási munkálato­kat is külön kategóriákra, így például: 1) átmetszések; 2) töltésezések; 3) lecsapoló csa­tornák vagy ásások; 4) vízosztó-csatornák; 5) szállítási csatornák; 6) hasznosítási munkálatok.­­ Természetesen ez a­ lehetőséghez képest értendő, mert például, hol vala­­melly ásás lecsapoló és szállító csatorna gyanánt szolgá­­land, ott ezen munkálatok egyszerre tételnek. Kimondanik ezentúl elv gyanánt,hogy a’szabályozá­si munkák a’ felállított sorozatban végrehajtandók. Lássuk példában. Hogy az átmetszési munkálatok­nak meg kell előzni a’ töltések emeltetését, mindenek előtt világos, mert a’ folyam nagyobbszerű kanyarulak­nál meg fog történni, hogy a’ töltés-vonal a’régi medren vitetik ke­resztül. De e’ miatt a’ töltés-vonalnak nyomban nem is le­het követni az átmetszési munkákat, mert idő kell, mig az uj ásásban a’ folyam elegendő tág medret készít magának ’s régi ágyát nélkülözheti. Efelett e’ két külön munkálatnál egyenlő költség-kivetési kulcsot nem állíthatni fel, mert az átmetszési munkák által legtöbbet a’ part közvetlen birto­kosai nyernek, aránylag mitsem a’ távolabb birtokosok. El­lenben a’ töltésezési munkálatok által a’ távolabb birtoko­sok mindent nyernek, ellenben a’ föláldozandó ’s töltések közé szorított földtért egyedül a’ partbirtokosok vesztik ’s noha az arány fordított, mégis egyáltalában nem egyenlíti ki egymást. Ezért e’ két munkálatot meg kell osztani és sorozni szükségkép,­sól két különböző költségvetést készitni az a­­lábbi mód szerint. Ezt mielőtt kifejteném, térjünk a’ saját­képem­ szabályozási eljárás praclicumára. Hogy minden tekintet, minő a’teljes értékű hypothe­­ka, szigorún garantirozott viszszafizetés, az aláírni vonako­­dókra kimondott sanello végrehajtása, mindenkinek igaz­ságos teherviselése, az érdeklettek lehető harczának kike­rülése, tartós egység ’s közremunkálás’sat. állandón ’s tel­jesen kielégitlessenek, ezt csak következő eljárással ér­hetni el. A’ kormány teljes biztosíték ’s a’ törlesztési fizetés füsténki megkezdése mellett kölcsön-pénztárt( Anleihefond) alapit, a’pénznyerésre kedvező föltételeket eszközöl, ’s a’ pénzt a’ középponti választvány utalványozására készen tartja. — Minden társulati osztály, mikint rendezve van a’so­rozat szerinti első munkára, átmetszésekre a’ Tiszán meg­­készitteti, 1) a részletes tervet, 2) a’költségvetést mennyi­be kerül, 3) megtérítési kulcsot a­ törvény értelmében, ezt pedig utolsó részletig bevégezve. Az igy felkészített munká­latot azon társulati osztály a’középponti választvány ebbe terjeszti megvizsgálás ’s jóváhagyás vagy módosítás vé­gett ’s azt felszólítja a’ szükséges pénzalap utalványozására. Lássuk példában a’dolgot.Vegyük fel például a’Bod­­rogot; ezen folyam érdeklett birtokosai elkészíttetik osz­tálymérnök által az átmetszési terveket ’s költségszámítást, felméretik az árhatárt’s elhatározzák vagy magok vagy tör­­vény szabta után a’költségmegtérilés arányát kivetve az ur­­bériségre munkában,az egyes birtokosokra pénzben.Tuda­­tik e’szerint előre,mindenki fejenként mennyit tartozik meg­téríteni, tudatnak a’kölcsönvétel föltételei,’s meghatároz­­tatnak a’ törlesztési idő ’s kezelés minden viszonyai. Ha ta­lálkoznak , kik költségilletőségüket kölcsön nélkül hordozni akarják, ez előleges számításba vételik; azokon,kik a’társu­lathoz csatlakozni vonakodnak— a’terv. sanc­iója az előle­ges fizetés azonnal végrehaj­tatik. Az ekkép kifejlendő szabályozási tőkét vagy egészen, vagy a’ hi­ányzó részt a’középponti választvány egyszerre vagy részlegenként, mint kívántatik,utalványozza ’s a’bod­rogi társulat a’ szabályozási munkát középponti felügyelés alatt végrehajtatja. Ezen eljárási mód egészen a’törvény alapjaira fek­tetett ’s azért teljesen biztosított. Criteriumai következők: 1) A’ szabályozás költségűt nézve minden illető birtokos az érdeklet arányában s előre ismert öszvegig kölcsönvevő, ’s az őt illető kölcsönért minden vágyaidnál kezes.Lehelé ennél biztosabb hypotheka a’kölcsönre nézve? 2) A’ törlesztés azonnal megkezdhető, mert a’ tőke csak akkor adatik ki, midőn minden viszony már előre ren­dezve, a’ törlesztés minden részleteiben meghatározva van, és a’szabályozási munka tettleg megindul. 3) Megszűnik minden aggály a’vidékek közt, hogy t. i. a felső Tisza az alsóért vagy viszont,Szamos a’Tiszáért, Bodrog a’ Körösért fizet, mindenik magáért ’s annyit űzet, mibe a’ szabályozás valósággal kerül.Kinek lesz itt panasz­ra oka? — 4) Ha szinte a’ szükséges sorozat miatt némelly mel­­lékfolyamra később kerül is a sor, nincs ok zúgolódni, mert nem is fizet addig senki, mig érdeklek­ folyamán a’ szabá­lyozási munka meg nem kezdetik. 140

Next