Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-01-22 / 6. szám
a’ független önállás áldásterjesztő malasztiban részesítse ’s arra, hogy ez iparszázadban részes bukások nélkül közelíthessük meg a’ nagy czélt, mit a’ teremtés minden nemzet teendőinek legfőbbikévé tűzött ki, különösen és mindenek felett közönséges, vagy más szóval, népnevelésre van szükségünk. Ki a’ történetek eseménydás folyamát csak árnyéklatikban ismeri, ’s a’ népek életének fejlődését, habár elágzó figyelemmel kisérte is —lehetlen vala észre nem vennie: mikép azok ereje, hatalma, gazdagsága azon arányban növekedett, a’ mint a’ közpolgárságot tevő különféle elemeknek a’ tudományos ismeretek megszerzésére minél simább ösvény nyittatott, ’s ezen ösvényen könnyű felfoghatásu ’s nagyobb költséget nem igénylő oktatásokban részesíttetett; mert, hol a’ tudományok ’s a’ józan felvilágosodást terjesztő miveltség csak egyesek vagy kijelölt castok tulajdona, ottan —habár ezek közül a’ hajdani görög és római világ minden tudományai és szakismeretei öszpontosulnak is—általános haladást és erősbödést,közönséges népjóllétet, rendet és szabadságot — még olly czélszerű alkotmány és polgári institutiók mellett sem hihetni. A’ tudománydús Hellasz,vagy az ős Róma uralkodása megsemmisülhetett néhány század közbejöttével, ha a’ múzák adományai ’s Minerva könyvének avatott kezekkeli forgathatása a’ senatus falain túl is terjeszkedhetendő? ’S hogy ne menjünk olly meszszire, tekintsük a’ most élő nemzeteket. Várjon hol találunk jövőre állandóbb biztosítékot: ott, hol az önmivelődés csak társaságok ’s néhány választottnak tulajdona, vagy hol abban az öszszes nép részesíttetik? Spanyolország szabad alkotvánnyal, egy vallás egy nyelvvel bír,'s a’ mostani iparszázadban mégis hatalmasb ’s a’ mondott szempontokból megszaggatottabb szomszéditól függ, ’s e kép a’ szentesített polgári alkotványt tartalmazó paprikán felírt,nemzet- és népszabadsági miveltség nélkül nem egyéb csalódásnál, ellenben Poroszország népsége nélkülözi a’ leírt kincset polgári életében, de monarchája 's kormányának előre látásából mind azon segédszerekkel megkináltatik, sőt az azokkali élésre ugyzsólván kényszeríttetik is, mellyek szakmájának kellő értésére ’s igy ön boldogságának legbiztosabb módon eszközlésére mindenek felett megkívántatnak. Ennek eredménye a’ sikerdús haladás, melly e’ népnek már külalakján is ismértető jelül szolgálhat: nem kell említenem, hogy ezen okozatok alapoka: a’ neveléshiány egy részről —’s a’ nevelésdélokismeretes kezeltetése más részről. Szüksége tehát ezen életkérdésnek kétségbe vonhatlan; kimondá erre az ,akarjuk‘ szót két- sőt három rendbeli országgyűlés is, ’s a’ bölcs kormány megértve a’ kor intését, e’ parlagmező mivelésére cselekvőleg is megindult, midőn a’ fenebb idéztük czikkben érintett intézményt az illető hatóságokhoz szétküldözé. Mi teljesen méltányoljuk a’ czikk-irónak azon nézetét, hogy, ha a’ népneveléssel czélt érni akarunk, a’ minthogy élnünk is kell, felelősséget kell megállapítanunk; szép szó, kár! hogy olly sok helyen hiányzik! Egyedül a’ létesítési módok azok, mikben az inditványzó javaslatát pártoltatásban részesíteni nem óhajtanék. De legyünk értelmesbek: A’ nm. helytartótanács ama felhívott k. intézvényében rendeli, hogy népünk serdülő nemzedéke 7 éves korától 12ig népnevelő intézetekbe járjon azon oktatások hallgatására, mellyek jövendő életére ’s ennek boldogságára legbiztosabb hatást gyakorlandnak. Kétségkívül ez a’ főtény, hogy az intézkedés országosan gyümölcsözzék egykor; ’s ezt minden, ki a’ dolog lényegét tárgyavatottabban bonczolgatja, helyesleni kénytelen; de miután tapasztalás bizonyítja a’ gyakorlat terén, hogy a’ paraszt apák’s az együgyű anyák gyermekeiket ama gyönge korban, is inkább látják holmi apróbb házi munkákkali foglalkozásban, vagy épen játékban — por, piszok és szeméten, mint az iskola falai közt a’ rendtartás és mivelődés fegyelme alatt, 's eképp míg csak lehet, kerülik oda vezetni magzataikat: igen világos, hogy az idézett rendelvény is csak írott malaszt leendőiként számos határozat a’ jegyzőkönyvekben 's törvény a’ vastag corpus juris sűrű hasábain. — Kell tehát intézkedés olyan, melly amannak végrehajtását legszigorúbb felelősség terhe alatt eszközölje. Lássuk: miként akarja az említett czikk ezen felelős intézkedést létrehozni? a’ N. U. e’ végett következő értelmű törvényt indítványoz: ,,A’ felügyelő pedig a’ gyermekek iskolábéli elmaradásuk ellen orvoslást a’főbíró tekintélyénél keresend, ki feleleti teher alatt köteles a’ följelentés után 48 óra alatt pontos orvoslást és sikert eszközleni ’s a’ szülőket gyermekeik iskoláztatására szorítani, mit, ha a’ főbíró a’ kitűzött határidő alatt nem teljesítene, vagy csak hanyagul végezne: azon időtől fogva minden iskolába járni köteles gyermeknek egyenként minden órai elmaradásáért 10ért fizetni köteles, mit 24 óra alatt ha le nem fizet, a’ felügyelőnek tüsténti följelentése mellett legrövidebb szóbeli per utján kétszeresen a’ költségekkel együtt rajta megvenni 8 nap alatt tartozik az alispán 4szeres megtérítés felelet-terhe alatt.“ A’ szerkesztőség pedig ehez adja: „talán még egy fokozat nem ártana, és pedig az appellatiót és revisiót a’ főispán kezébe adni.“ Nem akarjuk kétségbe vonni, miszerint sem a’czikkiró, sem az érdemes szerkesztőség nem feledék, hogy alkotványos országban alkotványos nemzettel és kormánnyal vannak viszonyban a’felvett tárgy körül,mellynek foganatosításáért a’ hatóságok, vagy ezek egyes személyei felelősségi teher alá vonatandók, mi csak úgy bírhat kötelező, sőt kényszerítő erővel,ha annak megállapítása országos törvény, tehát a’ nemzet ’s fejdelem hozzájárultával történt; ezt ugyan a’ „felelősség“szó is akarja, de csak ott, hol a’végrehajtásról van szó, de az országgyűlés befolyását mellőzi ott, hol ezen népnevelő intézetek megállapíttatása, létesítése, iránya, tanító egyedekkeli elláttatása ’s több eféle említethetnék; igy attól tarthatni, hogy bármi üdvös irányban történjék is az intézkedés egyoldalulag, az a’ létesítési ’s alkalmazási téren nem eszközlendi azon eredményt, mit elmaradtságunk olly epedve vár. Sloszszas hisztériái és jogi demonstratiókra nincs szükség annak tanúsítására, hogy alkotványos országunkban csak ollyan intézkedésnek van jövője, melly a’ törvényhozó hatalom valódi egyetértésével jött létre, ez egyetértés sehol nem kívánatosabb, mint a’ népnevelés ügyében, mert ez mind a’ két félt egyiránt érdekli; a’ kormányt—mert sokkal dicsőbb miveit, felvilágosult, erős és gazdag népet vezérlem az átalakulás magasztos honába, mint a’ vakság és tudatlanság homályában tespedőt, mert amazzal dicsőséget, nagyságot szerez, ennek igazgatásával pedig egyedül létezése csillámtalan bizonyítékát rója fel a’ történetek lapjaira. Az embert és polgárt csak mivelődéshez, szakmájához mért nevelés készíti el ama’ pályára, hova rendeltetésénél fogva hivatva van; ország és nemzet pedig gazdag, erős és tehetős csupán akkor lehet, ha annak egészét tevő egyes részecskéji a’ jóllét valódi malasztit illő mértékben élvezik; ezek pedig csak szellem-kiképzés által teremthetők elő. Látható tehát, hogy mind a’ két fél a’ népnevelés által azonos mértékben van érdekeltetve, következetes ennélfogva, hogy a’ népnevelésbe egyetemes őszinte bizodalomgyökereztetés végett is a’törvényhozás folyjon be mind azért, hogy a’ legüdvösebb intézkedéseket silányitó gyanúsítások megsemmisüljenek, mind azért, hogy a’ létesítés,— költség ’s foganatosítás körébe vágó egyéb kellékek miatt —minél előbb, biztosabban és czélszerűbben eszközöltethessék a’ szent szándék. Törvény kell tehát nemzetünknek népe neveltetése ügyében nemcsak a’ felsőbb intézkedések végrehajtását illetőleg, hanem magok a’ nevelő intézetek lényegére nézve is. A’ közelebb múlt országgyűlés népnevelési választványa elkészité, ’s be is nyujtá ez érdembeni munkálatát, mellyhez illő megvitatás ’s országos elfogadtatás után, hogy a’ jó fejdelem megegyezése is járuland, biztat a’ remény, ’s a’ kor szózata és parancsoló szüksége, melly e’ felvilágosult században egy nemzetet ’s népet sem szenvedhet vastag homály ködében tévelyegni, nácabodrogi közgyűttén. Mióta az átalakulás mozgalmai főközlönyéül a’ megyei körlevelezés választatván, divattá vált érzelgő feljajdulás, dagályos kifakadás és szépszavú buzdításban a’testvér-megyéknél elvpártolást keresni,olly veszélyes pártszakadások, tisztujitási katastrophák é s ezekből származó keserű súrlódások támadtak sok megyében, mellyek lecsilapitása rendkívüli törvényszigorral is nehezen eszközölhető; ’s midőn atyja ön fia, testvér testvére ’s barát barátja ellen a’ zöldasztalnál engesztelhetlenül küzdve elvkülönbözés miatt szívgyülölséget visz a’család körébe, elszomorító tünemények, ’s kebelrázó jelenetekben törnek ki a’ politikai boszszú-irányzatok’s gyakran erőtetett áldozatok tönkre rontván a’ lankadatlan pártbajnokot, utólsó vagyondarabkáját tulipán, vagy fejértoll tevén, e’ hitvány kincsben maradt fen drága győzelmi emléke ’s kiábrándulva a’ pörbeli balcsapások ’s csődi kínok nehéz küzdterén, boldognak véli magát, ha honából szerencsésen menekülhetvén, a’ szabadság magasztalt honában megválva a’politicus czimtől mint szabad földmivelő, mester, vagy művész kezdheti új pályáját. Történeti eseményekkel szolgálhatnék, ámde a’példák gyűlöletesek lévén, szabad legyen azoknak, kiket vezérkedési pártnevük még az örvény felé nem sodrott, fülökbe súgni, miként az illy nagyhangú körlevelek pártolása megszerzi ugyan sokszor a’ népszerűség dicsőségét, mert az ifjúság’s costes-sereg szereli a’ heves és vakmerő elméket, megtapsolja ’s éljenzi a’ virágos nyelvű szónokokat, úgy de „egy taps“, „egy éljen“ néha olly méregdrága, hogy ezrekbe kerül, a’ dicsőség pedig olly változékony, hogy kit a’ pártsereg egyik gyűléskor örömittasságában egekig magasztalva dicsőített, kész másik gyűlés alkalmakor bőszültében átkokkal gúnyolva kárhoztatni. Milly borzasztó jeleneteket idézett elő a’ szatmári tizenkét pont? az újabb történet vérbetűkkel jegyezte föl a’ jelen ’s utóvilág intéséül, ’s millyjutalmat nyert annak egyik hőse: a’ dicsőbb sorsra érdemes, egy néma sir hantjaiban maradt föl emlékül. Ennek fonalán áttérve dec. 151-én főispáni elnöklet alatt megnyílt közgyűlésünkre, miután ő fensége országunk szeretve tisztelt nádorának üdvözlő felírásunkra érkezett válasza körörömmel fogadtatott, szőnyegre került a’ hires honti levél, mellyben a’főispánhelyettes állítólagos önkénykedései, ’s i. e. aug. kire tűzött közgyűlés elhalasztásából eredeti sérelmek megvizsgáltatása ’s a’ főisp. helyettes elmozdittatása iránt legfelsőbb helyre terjesztett kérésnek gyámolitására úgy a’főisp. ui rendszer iránt éber figyelemmeli őrködésre hivatunk fel; majd ennek kapcsában Pestmegye ez ügybeni buzdító körlevele is felolvastatott: az elsőt L. M. tb. rövid szerény nyilványitásában elfogadtatásra ajánlva, ő hűségéhez felírást inditványzott, a’ másodikrai külön nézetei előterjesztését magának föntartván; P. A. tb. pedig azért,mert Hontmegye közönsége nevében lévén az aláírás, mégis nem ennek hiteles pecsétje alatt érkezvén, igy annak diplomatikai érvényességet, mellyre t. i. egy megyei testületnek felírását mindenkor alapítania kell, nem tulajdoníthatván,azt nem pártolni véleményezte. A’ felírást pártolók támogatványi következőkben öszpontosultak:Miután Ssontmegye abnormis állapota nemcsak hírlapokból, hanem a’ felolvasott levél soraiból is kitűnő, a’ főispáni helyettes által a municipalis jogokon elkövetett sérelem hasonlón világos akkor, midőn ő a’ rendesen meghirdetett közgyűlés napján öszszegyűlt ibek közt meg nem jelenve, egyik szolgabíró által küldött levélben állott sorokban állítólag személyes bátorsága veszélyeztetése ’s a’ közgyűlési tanácskozás méltóságának koczkáztatása nélkül, valósággal pedig pártja kisebbségbeni maradása kikerülése végett, e’ napi ülést bizonytalan időre elhalasztotta, másnap azonban pártemberei becsőditésével, ’s a’ szomszéd falukba előleg elhelyzett katonaságnak a’tanácskozási helyre tett alkalmazásával szuronyok között hatalmas erővel teremtett magának többséget; továbbá mivel az 1550: 62 d. t. ez. a’ pecsétek iránt nem azt, hogy azokat használni kell, hanem lehet, ’s ezt is egyedül a’ törvényszékekre nézve rendeli ’s gyakorlatilag támadhatna is eset, ha t. i. az alispán, kínoi a’ pecsét tartatni szokott,azt a’ KK. és RRtől makacsul megtagadná, ’s épen akkor, midőn országgyűlési követeiknek utasítást küldeni határoztak, miként szereztetnék ekkor orvoslást és váljon a’ rendesen öszszehivott közgyűlésből ekkor helyettesített elnök aláírásával ’s magány-pecsétével felküldött levél nem lenne hiteles és valóságos határozvány? ennek támogatásául emlittetett a’tolnai esemény a’ magány-pecsét alatt kiadott megbizló-levél által országgyűlésre küldött, elfogadott követek választásai folytatólag előterjesztetett az is,mikop a’ pecsét mint külformasági jelkép hiánya miatt illy fontos sérelmi esemény elmellőztetése, ’s így a’ valóságos ténynek kül illy kellék miatti feláldoztatása sem nem igazságos sem nem törvényes eljárás, ’s ha formaság-hiány miatt a’ körlevél ostromoltatik, a’ gyűlés-elhalasztás hasonló formaság,’s törvényesnek miért nyilványittatik?Végre buzdítva kiemeltetett, hogyha illy önkény ellen a’ kormánynál orvoslást nem szorgalmazunk, a’ különben is egyedül kormányválasztásból elnöklő ’s csak ettől függő administratorok kisebbségi állásuk esetében e’ törvénytelen fegyverrel akármikor feldúlják az ellenpárt többségi diadalát. E’ szónoklati változatok közül ez úttal sem hiányzottak távogatási kikelések: egyik vezérszónok a’ pártokat elemezve azok közül némellyeket campeleonhoz hasonlított, kik minden színváltozásra képesek; másokat a’ vitorlás hajókkal állított hasonlatba, kik a’ merrül reájok hasznot hozó szél fú, arra fordítják köpönyegüket, végre a’ harmadik neműek közé azokat sorozá, kik önérdekük és kedvező sors állás-nyerés végett a’közjót könnyen feláldozzák, ’s ez elmés különböztetéseket olly jelesen ábrázolá, mintha politikai tárczájából emlékül szagatta volna ki a’ gunykoszorú tüskeágait.A’ másik vezérszónok pedig a’hontifőisp.helyett, olly kíméletlenül festé,hogy a’Mozaik lapjain is alig találhatni botrányos l mázolást. Lovagiasság követeli, hogy távollevő ’s magát nem igazolható főbb tisztviselőről illy karczolatot a’Themis szentélyében ne hangoztassunk. A’ felírást nem pártolók törvényes ’s helyhatósági jog szempontjából indulva kifejték jelesül, hogy miután az 1550: 02. t. sz. világos szabálya szerint minden megyének saját kiváltsági jog által nyert pecsét alatt kell hivatalos leveleit kibocsátani, különben e’ diplomatikai hitelesség hiánya miatt azok csak az aláíró magány-leveléül tekintetnek, a’ szőnyegen forgó levél illy lényeges kellék hiányában Hontmegye közönsége levelének nem fogadtathatik el; helyhatósági jog szempontjából pedig, mivel a’ tények kapcsolata szerint kétségtelenül kiderül az, miként a’ kérdéses levél nem Hontmegye öszves közönségétől, hanem ennek csak egyik párttöredékétől eredt, mert a törvényszokásos rend szerint következő napokban törvényes elnök alatt öszveirt KK. és RR. azt is- 33