Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-01-22 / 6. szám

a’ független önállás áldásterjesztő malasztiban részesítse ’s arra, hogy ez iparszázadban részes bukások nélkül köze­líthessük meg a’ nagy czélt, mit a’ teremtés minden nemzet teendőinek legfőbbikévé tűzött ki, különösen és mindenek felett közönséges, vagy más szóval, népnevelésre van szük­ségünk. Ki a’ történetek eseménydás folyamát csak árnyék­­latikban ismeri, ’s a’ népek életének fejlődését, habár el­­ágzó figyelemmel kisérte is —lehetlen vala észre nem ven­nie: mikép azok ereje, hatalma, gazdagsága azon arányban növekedett, a’ mint a’ közpolgárságot tevő különféle ele­meknek a’ tudományos ismeretek megszerzésére minél si­mább ösvény nyittatott, ’s ezen ösvényen könnyű felfogha­­tásu ’s nagyobb költséget nem igénylő oktatásokban ré­­szesíttetett; mert, hol a’ tudományok ’s a’ józan felvilágo­sodást terjesztő miveltség csak egyesek vagy kijelölt cas­­tok tulajdona, ottan —habár ezek közül a’ hajdani görög és római világ minden tudományai és szakismeretei ösz­­pontosulnak is—általán­os haladást és erősbödést,közönsé­ges népjóllétet, rendet és szabadságot — még olly czél­­szerű alkotmány és polgári institutiók mellett sem hihetni. A’ tudománydús Hellasz,vagy az ős Róma uralkodá­sa megsemmisülhetett néhány század közbejöttével, ha a’ múzák adományai ’s Minerva könyvének avatott kezekkeli forgathatása a’ senatus falain túl is terjeszkedhetendő? ’S hogy ne menjünk olly meszszire, tekintsük a’ most élő nem­zeteket. Várjon hol találunk jövőre állandóbb biztosítékot: ott­­, hol az önmivelődés csak társaságok ’s néhány vá­lasztottnak tulajdona, vagy hol abban az öszszes nép része­­síttetik? Spanyolország szabad alkotvánnyal, egy vallás egy nyelvvel bír,'s a’ mostani iparszázadban mégis hatalmasb ’s a’ mondott szempontokból megszaggatottabb szomszédi­tól függ, ’s e kép a’ szentesített polgári alkotvány­t tartalma­zó paprikán felírt,nemzet- és népszabadsági miveltség nél­kül nem egyéb csalódásnál, ellenben Poroszország népsége nélkülözi a’ leírt kincset polgári életében, de monarchája 's kormányának előre látásából mind azon segédszerekkel megkináltatik, sőt az azokkali élésre ugyzsólván kénysze­­ríttetik is, mellyek szakmájának kellő értésére ’s igy ön boldogságának legbiztosabb módon eszközlésére mindenek felett megkívántatnak. Ennek eredménye a’ sikerdús hala­dás, melly e’ népnek már külalakján is ismértető jelül szol­gálhat: nem kell említenem, hogy ezen okozatok alapoka: a’ neveléshiány egy részről —’s a’ nevelésdélokismeretes ke­zeltetése más részről. Szüksége tehát ezen életkérdésnek kétségbe vonhat­­lan; kimondá erre az ,akarjuk‘ szót két- sőt három rend­beli országgyűlés is, ’s a’ bölcs kormány megértve a’ kor intését, e’ parlagmező mivelésére cselekvőleg is megindult, midőn a’ fenebb idéztük czikkben érintett intézményt az il­lető hatóságokhoz szétküldözé. Mi teljesen méltányoljuk a’ czikk-irónak azon nézetét, hogy, ha a’ népneveléssel czélt érni akarunk, a’ minthogy élnünk is kell, felelősséget kell megállapítanunk; szép szó, kár! hogy olly sok helyen hiány­zik! Egyedül a’ létesítési módok azok, mikben az inditvány­­zó javaslatát pártoltatásban részesíteni nem óhajtanék. De legyünk értelmesbek: A’ nm. helytartótanács ama felhívott k. intézvényé­­ben rendeli, hogy népünk serdülő nemzedéke 7 éves korá­tól 12ig népnevelő intézetekbe járjon azon oktatások hall­gatására, mellyek jövendő életére ’s ennek boldogságára legbiztosabb hatást gyakorlandnak. Kétségkívül ez a’ fő­­tény, hogy az intézkedés országosan gyümölcsözzék egy­kor; ’s ezt minden, ki a’ dolog lényegét tárgyavatottabban bonczolgatja, helyesleni kénytelen; de miután tapasztalás bizonyítja a’ gyakorlat terén, hogy a’ paraszt apák’s az egy­ügyű anyák gyermekeiket ama gyönge korban, is inkább látják holmi apróbb házi m­unkákkali foglalkozásban, vagy épen játékban — por, piszok és szeméten, mint az iskola falai közt a’ rendtartás és mivelődés fegyelme alatt, 's ekép­p míg csak lehet, kerülik oda vezetni magzataikat: igen vi­lágos, hogy az idézett rendelvény is csak írott malaszt le­endőiként számos határozat a’ jegyzőkönyvekben 's tör­vény a’ vastag corpus juris sűrű hasábain. — Kell tehát in­tézkedés o­lyan, melly amannak végrehajtását legszigorúbb felelősség terhe alatt eszközölje. Lássuk: miként akarja az említett czikk ezen felelős intézkedést létrehozni? a’ N. U. e’ végett következő értelmű törvényt indítványoz: ,,A’ felü­gyelő pedig a’ gyermekek iskolábéli elmaradásuk ellen or­voslást a’főbíró tekintélyénél keresend, ki feleleti teher a­­latt köteles a’ följelentés után 48 óra alatt pontos orvoslást és sikert eszközleni ’s a’ szülőket gyermekeik iskoláztatá­sára szorítani, mit, ha a’ főbíró a’ kitűzött határidő alatt nem teljesítene, vagy csak hanyagul végezne: azon időtől fogva minden iskolába járni köteles gyermeknek egyenként minden órai elmaradásáért 10­ért fizetni köteles, mit 24 ó­­ra alatt ha le nem fizet, a’ felügyelőnek tüsténti följelenté­se mellett legrövidebb szóbeli per utján kétszeresen a’ költ­ségekkel együtt rajta megvenni 8 nap alatt tartozik az al­ispán 4szeres megtérítés felelet-terhe alatt.“ A’ szerkesz­tőség pedig ehez adja: „talán még egy fokozat nem ártana, és pedig az appellatiót és revisiót a’ főispán kezébe adni.“ Nem akarjuk kétségbe vonni, miszerint sem a’czikkiró, sem az érdemes szerkesztőség nem feledék, hogy alkotvá­­nyos országban alkotványos nemzettel és kormánnyal van­nak viszonyban a’felvett tárgy körül,mellynek foganatosítá­sáért a’ hatóságok, vagy ezek egyes személyei felelősségi teher alá vonatandók, mi csak úgy bírhat kötelező, sőt kény­szerítő erő­vel,ha annak megállapítása országos törvény, te­hát a’ nemzet ’s fejdelem hozzájárultával történt; ezt ugyan a’ „felelősség“szó is akarja, de csak ott, hol a’végrehajtás­ról van szó, de az országgyűlés befolyását mellőzi ott, hol ezen népnevelő intézetek megállapíttatása, létesítése, irá­nya, tanító egyedekkeli elláttatása ’s több eféle említethet­nék; igy attól tarthatni, hogy bármi üdvös irányban történ­jék is az intézkedés egyoldalulag, az a’ létesítési ’s alkal­mazási téren nem eszközlendi azon eredményt, mit elma­­radtságunk olly epedve vár. Sloszszas hisztériái és jogi demonstratiókra nincs szükség annak tanúsítására, hogy alkotványos országunk­ban csak ollyan intézkedésnek van jövője, melly a’ törvény­hozó hatalom valódi egyetértésével jött létre, ez egyetértés sehol nem kívánatosabb, mint a’ népnevelés ügyében, mert ez mind a’ két félt egyiránt érdekli; a’ kormányt—mert sok­kal dicsőbb miveit, felvilágosult, erős és gazdag népet ve­zérlem az átalakulás magasztos honába, mint a’ vakság és tudatlanság homályában tespedőt, mert amazzal dicsősé­get, nagyságot szerez, ennek igazgatásával pedig egyedül létezése csillámtalan bizonyítékát rója fel a’ történetek lap­jaira. Az embert és polgárt csak mivelődéshez, szakmájá­hoz mért nevelés készíti el ama’ pályára, hova rendelteté­sénél fogva hivatva van; ország és nemzet pedig gazdag, erős és tehetős csupán akkor lehet, ha annak egészét te­vő egyes részecskéji a’ jóllét valódi malasztit illő mértékben élvezik; ezek pedig csak szellem-kiképzés által teremthetők elő. Látható tehát, hogy mind a’ két fél a’ népnevelés által azonos mértékben van érdekeltetve, következetes ennél­fogva, hogy a’ népnevelésbe egyetemes őszinte bizodalom­­gyökereztetés végett is a’törvényhozás folyjon be mind az­ért, hogy a’ legüdvösebb intézkedéseket silányitó gyanúsí­tások megsemmisüljenek, mind azért, hogy a’ létesítés,— költség ’s foganatosítás körébe vágó egyéb kellékek miatt —minél előbb, biztosabban és czélszerűbben eszközöltet­hessék a’ szent szándék. Törvény kell tehát nemzetünknek népe neveltetése ügyében nemcsak a’ felsőbb intézkedések végrehajtását il­­letőleg, hanem magok a’ nevelő intézetek lényegére nézve is. A’ közelebb múlt országgyűlés népnevelési választványa elkészité, ’s be is nyujtá ez érdembeni munkálatát, melly­­hez illő megvitatás ’s országos elfogadtatás után, hogy a’ jó fejdelem megegyezése is járuland, biztat a’ remény, ’s a’ kor szózata és parancsoló szüksége, melly e’ felvilágosult században egy nemzetet ’s népet sem szenvedhet vastag homály ködében tévelyegni, nácabodrogi közgyűttén. Mióta az átalaku­lás mozgalmai főközlönyéül a’ megyei körlevelezés válasz­tatván, divattá vált érzelgő feljajdulás, dagályos kifakadás és szépszavú buzdításban a’testvér-megyéknél elvpártolást keresni,olly veszélyes pártszakadások, tisztujitási katastro­­phák é s ezekből származó keserű súrlódások támadtak sok megyében, mellyek lecsilapitása rendkívüli törvényszigor­ral is nehezen eszközölhető; ’s midőn atyja ön fia, testvér testvére ’s barát barátja ellen a’ zöldasztalnál engesztelhet­­lenül küzdve elvkülönbözés miatt szívgyülölséget visz a’csa­­lád körébe, elszomorító tünemények, ’s kebelrázó jelene­tekben törnek ki a’ politikai boszszú-irányzatok’s gyakran erőtetett áldozatok tönkre rontván a’ lankadatlan pártbaj­nokot, utólsó vagyondarabkáját tulipán, vagy fejértoll te­vén, e’ hitvány kincsben maradt fen drága győzelmi emléke ’s kiábrándulva a’ pörbeli balcsapások ’s csődi kínok nehéz küzdterén, boldognak véli magát, ha honából szerencsésen menekülhetvén, a’ szabadság magasztalt honában megvál­va a’politicus czimtől mint szabad földmivelő, mester, vagy művész kezdheti új pályáját. Történeti eseményekkel szol­gálhatnék, ámde a’példák gyűlöletesek lévén, szabad le­gyen azoknak, kiket vezérkedési pártnevük még az örvény felé nem sodrott, fülökbe súgni, miként az illy nagyhangú körlevelek pártolása megszerzi ugyan sokszor a’ népsze­rűség dicsőségét, mert az ifjúság’s costes-sereg szereli a’ heves és vakmerő elméket, megtapsolja ’s éljenzi a’ virágos nyelvű szónokokat, úgy de „egy taps“, „egy éljen“ néha olly méreg­drága, hogy ezrekbe kerül, a’ dicsőség pedig olly változékony, hogy kit a’ pártsereg egyik gyűléskor ö­­römittasságában egekig magasztalva dicsőített, kész másik gyűlés alkalmakor bőszültében átkokkal gúnyolva kárhoz­tatni. Milly borzasztó jeleneteket idézett elő a’ szatmári ti­zenkét pont? az újabb történet vérbetűkkel jegyezte föl a’ jelen ’s utóvilág intéséül, ’s millyjutalmat nyert annak egyik hőse: a’ dicsőbb sorsra érdemes, egy néma sir hantjaiban maradt föl emlékül. Ennek fonalán áttérve dec. 151-én főispáni elnöklet alatt megnyílt közgyűlésünkre, miután ő fensége országunk szeretve tisztelt nádorának üdvözlő felírásunkra érkezett válasza körörömmel fogadtatott, szőnyegre került a’ hires honti levél, mellyben a’főispánhelyettes állítólagos önkény­kedései, ’s i. e. aug. kire tűzött közgyűlés elhalasztásából eredeti sérelmek megvizsgáltatása ’s a’ főisp. helyettes el­­mozdittatása iránt legfelsőbb helyre terjesztett kérésnek gyámolitására úgy a’főisp. ui rendszer iránt éber figyelem­­meli őrködésre hivatunk fel; majd ennek kapcsában Pest­megye ez ügybeni buzdító körlevele is felolvastatott: az elsőt L. M. tb. rövid szerény nyilványitásában elfogadtatás­ra ajánlva, ő hűségéhez felírást inditványzott, a’ második­­rai külön nézetei előterjesztését magának föntartván; P. A. tb. pedig azért,mert Hontmegye közönsége nevében lévén az aláírás, mégis nem ennek hiteles pecsétje alatt érkez­vén, igy annak diplomatikai érvényességet, mellyre t. i. egy megyei testületnek felírását mindenkor alapítania kell, nem tulajdoníthatván,azt nem pártolni véleményezte. A’ felírást pártolók támogatványi következőkben öszpontosultak:Miu­­tán Ssontmegye abnormis állapota nemcsak hírlapokból, hanem a’ felolvasott levél soraiból is kitűnő, a’ főispáni he­lyettes által a municipalis jogokon elkövetett sérelem ha­sonlón világos akkor, midőn ő a’ rendesen meghirdetett közgyűlés napján öszszegyű­lt ibek közt meg nem jelenve, egyik szolgabíró által küldött levélben állott sorokban állí­tólag személyes bátorsága veszélyeztetése ’s a’ közgyűlési tanácskozás méltóságának koczkáztatása nélkül, valóság­gal pedig pártja kisebbségbeni maradása kikerülése végett, e’ napi ülést bizonytalan időre elhalasztotta, másnap azon­ban pártemberei becsőditésével, ’s a’ szomszéd falukba e­­lőleg elhelyzett katonaságnak a’tanácskozási helyre tett al­kalmazásával szuronyok között hatalmas erővel teremtett magának többséget; továbbá mivel az 1550: 62 d. t. ez. a’ pecsétek iránt nem azt, hogy azokat használni kell, ha­nem lehet, ’s ezt is egyedül a’ törvényszékekre nézve ren­deli ’s gyakorlatilag támadhatna is eset, ha t. i. az alispán, kínoi a’ pecsét tartatni szokott,azt a’ KK. és RRtől maka­csul megtagadná, ’s épen akkor, midőn országgyűlési kö­veteiknek utasítást küldeni határoztak, miként szereztetnék ekkor orvoslást és váljon a’ rendesen öszszehivott közgyű­lésből ekkor helyettesített elnök aláírásával ’s magány-pe­csétével felküldött levél nem lenne­­ hiteles és valóságos határozvány? ennek támogatásául emlittetett a’tolnai ese­mény a’ magán­y-p­ecsét alatt kiadott megbizló-levél által országgyűlésre küldött, elfogadott követek választásai folytatólag előterjesztetett az is,mikop a’ pecsét mint kü­lformasági jelkép hi­ánya miatt illy fontos sérelmi esemény elmellőztetése, ’s így a’ valóságos tény­nek kül illy kellék miatti feláldoztatása sem nem igazságos sem nem törvényes eljárás, ’s ha formaság-hi­ány miatt a’ körlevél ostromoltatik, a’ gyűlés-elhalasztás hasonló for­maság,’s törvényesnek miért nyilványittatik?Végre buzdítva kiemeltetett, hogyha illy önkény ellen a’ kormánynál or­voslást nem szorgalmazunk, a’ különben is egyedül kor­mányválasztásból elnöklő ’s csak ettől függő administrato­­rok kisebbségi állásuk esetében e’ törvénytelen fegyverrel akármikor feldúlják az ellenpárt többségi diadalát. E’ szónoklati változatok közül ez úttal sem hiányzot­tak távogatási kikelések: egyik vezérszónok a’ pártokat ele­mezve azok közül némellyeket campeleonhoz hasonlított, kik minden színváltozásra képesek; másokat a’ vitorlás ha­jókkal állított hasonlatba, kik a’ merrül reájok hasznot ho­zó szél fú, arra fordítják köpönyegüket, végre a’ harmadik neműek közé azokat sorozá, kik önérdekük és kedvező sors állás-nyerés végett a’közjót könnyen feláldozzák, ’s ez elmés különböztetéseket olly jelesen ábrázolá, mintha po­litikai tárczájából emlékül szagatta volna ki a’ gunykoszorú tüskeágait.A’ másik vezérszónok pedig a’hontifőisp.helyett, olly kíméletlenül festé,hogy a’Mozaik lapjain is alig találhatni botrányos l mázolást. Lovagiasság követeli, hogy távollevő ’s magát nem igazolható főbb tisztviselőről illy karczolatot a’Themis szentélyében ne hangoztassunk. A’ felírást nem pártolók törvényes ’s helyhatósági jog­ szempontjából in­dulva kifejték jelesül, hogy miután az 1550: 02. t. sz. vilá­gos szabálya szerint minden megyének saját kiváltsági jog által nyert pecsét alatt kell hivatalos leveleit kibocsátani, különben e’ diplomatikai hitelesség hi­ánya miatt azok csak az aláíró magány-leveléül tekintetnek, a’ szőnyegen forgó levél illy lényeges kellék hi­ányában Hontmegye közönsége levelének nem fogadtathatik el; helyhatósági jog szempont­jából pedig, mivel a’ tények kapcsolata szerint kétségtele­nül kiderül az, miként a’ kérdéses levél nem Hontmegye öszves közönségétől, hanem ennek csak egyik párttöredé­­kétől eredt, mert a­ törvényszokásos rend szerint következő napokban törvényes elnök alatt öszveirt KK. és RR. azt is- 33

Next