Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-09-27 / 77. szám

gondnokságról lemondott ’s helyébe F. I. tb. választatott, ki nem sokára azt jelentette, hogy a’ Kelemen-féle tömegből 20 ezer fr. elveszett. E’ jelentésre mindnyájan megrémül­tünk ’s vizsgálni kezdettük: miért veszett el az említett ösz­­szeg? miből az sül ki, hogy 7000 fr. csak azért veszett el, mivel H. K. egykori gondnok a’ betábláztatást két évig ha­logatta. A’ gyámszék kötelességének tartotta ezt a’ megyé­nek följelenteni, melly a’ dolgot perutra tette által. H. K. tb. a’ megye ezen lépése ellen nem panaszkodhatik,sőt egy tö­meggondnoknak, ki arról vádoltatik, hogy a’ rá bízottakat roszszul kezelte, illy intézkedés fölött csak örvendeni kell, mert csak igy, t.i. biró ítélete által bizonyíthatja be a’ világ előtt tisztaságát. A’ dolgok illy állásiban történik, hogy a’ múlt közgyűlésre az egyik örökös folyamodványt nyújtott be, azt adván elő, hogy H. K. tb. volt tömeggondnok javait árulja ’s a’ 7000 ft. tőke ’s annak több évi kamatja bizto­sítva nincs, ez okból kéri a’ megyét,hogy e’ dologban intéz­kedjék. A’ gyűlés mit tehetett egyebet, mint küldöttséget nevezett ki, melly H. K. tb. úrhoz kimenvén vizsgálja meg: vájjon a’ folyamodás tartalma igaz­é?’s ha igaz, a’ 7000 ft. tőkét és annak kamatit felütő értéket zár alá vegye. Vájjon tehetett­é a’ megye ennél kevesebbet? H. K. tb. ez ellen is­mét nem panaszkodhatik, mert csak igy mutathatja meg a’ folyamodványban foglalt vádak alaptalanságát. Átment ez­után szónok H. K. táblabiróur beszédére ’s lelketlen indít­ványára, mellyek ellenében elmondá, hogy Kelemen Imre igen tud.ember volt,kinek t.könyve most is egy a’legjobbak közül, kinek kezei alól jött ki Z.megyének színe,ki taghiány­kor a’ k. táblánál sokszor ülnökül használtatott— a’ tömeg gondviselését a’ megye ön hatalmával el sem vetheti, azért föl kellene írni; a’ megye ezen tömeg örökös gondviselését magára vállalta, ha pedig ma mégis elvetné azt magától, ki áll jót? hogy holnap nem veti el a’másikat’s igy az alapít­ványok nem jutnának e farkas kaszájára?A’mult közgyűlés­ben hozott végzést megváltoztatni nem lehet, mert a’ me­gyének magához következetesnek szükség lennie, nem mondhatja ma ezt,holnap azt.Végre szónok illy formán vég­ző beszédét: vájjon bizalmatlanságot akarunk é kelteni ne­mes társainkban a’ megye kezelése iránt? vájjon azt hites­sük é el velők, hogy a’ megye azon szellem szerint határoz, melly a’ gyűlést átlengi? vájjon meg akarjuk é fosztani sze­gény nemes atyánkfiait utólsó gyámoluktól, melly a’ nemes megye? elragadjuk évakkoldus kezéből a’botot? ezt mon­dassuk és egy massae curatornak úgy tetszett, hogy a’me­­gye egy gondviselése alá fogadott tömeget vessen el ma­gától, azért öszszegyűltek sokan és határoztak, és a’ töme­get elvetették. Fáj az ember szive, midőn egy lelketlen gyám kezelése alatt a’ szegény árva vagyonát elolvadni látja és a’ megye legyen olly kegyetlen,melly igy a’szegény árvák va­gyonát kaszára bocsássa? Nem, ez egy megye méltó­ságával nem férhet meg,ezért Isten és világ előtt felelősek lennénk. — Ezek után szónok kimondá véleményét, t.i. hogy mind a’ két indítványt vessék el,mire a’nemes atyafiak szép csen­desen maradtak,nekünk pedig előbbi végzésünk mellett ma­radni tetszett, de bezzeg nem tetszett ez H. K. tb. exgond­­nok urnak, elkezdett a’ tömeg ellen ismét piszkolódni, sőt személyes gyülölséget is emlegetni, mire D. F. tb. ur ér­demlett csípősséggel válaszoló: a’tömegben van némi u­­zsora is, az igaz, de a’ 7000 fr. nem azért veszett el, mivel uzsorára volt az adva, hanem azért, mivel annak idejében nem tábláztatott be, egyébiránt ha a’ tömeg olly piszkos és utálatos, miért húzta ki belőle H. K. tb. ur olly szépen több évig a’300ft. fizetést? miért követelte é­­venkint 4—5 ízben Pestre tett utazási költségit*) magá­nak kifizettetni? Ne emlegessen H. K. tb. ur személyes gyü­lölséget, mert ez ügyben személyes gyűlölés nem vezetett senkit, arról panaszkodni pedig, hogy a’ politikai téren el­leneink vannak,gyáva banyához, nem férfiúhoz illik. Ezután elnök a maga kimondá a’határozatot, t.i. a’kiküldött vá­­lasztvány a’7000 fr. biztosítására nézve küldetésében jár­jon el. Mi pedig, kik e’ kellemetlen tárgyat igenis hoszszasan irtuk le, röviden azt jegyezzük ide, hogy H. K. tb. mai, a’ké­­nyes érzettel ellenkező viselete által leendő alispánságának, mellyre óta’ hirmár is kijelölte, aligha meg nem ásta sírját. Most Cs.L. tb. szólalt fel ’s látva a’ szokottnál nagyobb számú nemességet,nyíltan megvallá, hogy ő a’ korteskedést constitutionális szükségnek tartja, azért valamint kora ifjú­ságában már korteskedett, úgy élte hanyatló koráig kor­teskedni fog, valahányszor tiszt- vagy követválasztások al­kalmakor, nemkülönben valamelly­ fontos alkotmányos kér­dés eldöntésekor viszszatorlásra az meg kivántatik;de e’mel­­lett azt tartja, hogy nyers tömeget tanácskozási terembe vinni annyi,mint az alkotványos élet sírját megásni,azért el­szomorodik, valahányszor azt a’ tanácskozási terembe cső­­ditve látja; elszomorodik, mert tudja, hogy ez által több megye az ármánynak áldozatává lett,és igy Zala is, melly eddig csillagkint tündöklött a’többi megyének, annak áldo­zatául eshetik. Erre Főispáni hely,a mlga férfiasan felszólalt mondván: tudják meg a’ tr. kk, hogy én ezelőtt 14 hónappal székfoglalásom­­kor tett ígéretemhez most is hű vagyok, én minden párt fe­­lett állok, ezt kívánja tőlem hivatalom, ezt méltóságom; nekem a’ rendek bizodalmára szükségem vagyon ’s nyíltan kijelentem, hogy az igazság ösvényén kívánok maradni, és minden párt felett állani. — Mire Cs. L. tb. válaszoló: vigasz-teljes kebellel hagyom el mai napon e’tanácskozási helyet, mert ő méltó­sága megnyugtatott engem arról, hogy szeretett megyém a’korteskedés ármányinak áldozatául esni nem fog.(Folyt.) Erdélyi ügyek. A’sept.­szki hatodik orszá­gos ülés tárgya volt a’ l­aj­str­o­m. Az előbbi gyűlés jegy­zőkönyve minden észrevétel nélkül hitelesíttetvén, elnök felszólitá a’ki. és rendeket, szólnának a’ napi­rendre tű­zött tárgyhoz. Zaránd m. egyik követe megbizólevélele beadtakor kije­­lentett jog fentartásánál fogva megyéjének, mint egyik par­­tiumi törvényhatóságnak a’jelen höngyűlésen képviselők általi megjelenését kívánván indokolni, előadó, mikép a’ testvérhazai 1836. 21. t. ez. kelte óta, melly a’részeknek Magyarországhozi kapcsoltatását rendeli, Zarándm. min­dent elkövetett, hogy az idézett törvény foganatosítása ál­tal bizonytalan és csonka helyzetéből kiemelkedve hajdani erőteljes állapotát viszszanyerhesse. E’ czélból az 1837k i országgyűlésen, midőn a’ fr. a’ partium kérdését először tárgyalták, Zarándm. követei által óhajtását nyilványitotta Magyarországhozi kapcsoltatása iránt; megfej­tette azon di­plomatikai és magányokokat, mellyekért, valamint a’ felté­teleket is, mellyek alatt a’ viszszakapcsoltatást óhajtja, be akarván egyszersmind áltatok bizonyítani, hogy kivánata nem túlzott. Később az 1839-i pozsonyi országgyűlésre meg lévén híva, ott is megjelent a’ viszszakapcsolás tettle­ges végrehajtása tárgyaltatási reményében, de olly utasí­tást adott követeinek, hogy csupán e’ tárgyhoz szóljanak. Reménye azonban meghiúsulván, 1841 ben az erdélyi or­szággyűlésre ismét követeket küldött; de ekkor már ünne­pélyes orásképen kijelentette, hogy valamig kétes állásából ki nem vétetik, sem az erdélyi, sem magyarhoni országgyű­lésre nem küldene követeket. E’ nyilatkozatához híven az 1843-i pozsonyi országgyűlésen, bár kir. parancs által meg volt híva, nem jelent meg; minek következtében pörbe idéz­ték, a’ per lefolyt ’s az ellene hozott elmarasztó ítéletnek 1844 ben végrehajtása is meg len kísértve. Világos ezekből, hogy bármennyire óhajtott is Zarándm. pracarius helyze­téből menekülni, mindig tisztelte azon viszonyokat, mel­­lyekben Erdélylyel állott, valahányszor a’ viszszakapcsolás szóbajött, mindig a’ két testvérhaza általányos egyesülését sürgetvén. Az 1841ki érd. országgyűlésre megjelent, Ma­gyarországban az 1843kira nem.Perbe idéztetett, a’perhez nem szólott. Az ellene hozott elmarasztó ítélet végrehaj­tását magára hagyatva a’nélkül, hogy akár az serd. kor­mányszéktől, mellynek az ország épsége fölött őrködni al­kotványos kötelessége, akár a’ kir. közügyek igazgatójától, kinek a'haza és fejedelem igazait védni hivatalbeli felada­ta, gyámolittatott volna—megakadályozta. Ezekből indul­va kérdi szóló: nem méltán és következetesen tettek volna­­ küldést, ha jelen országgyűlésre meg nem jelennek ? Ők mindazáltal sokkal rokonabb érzettel viseltetnek Erdélyhez, mellynek örömei és fájdalmiban századokon át osztoztak, ’s hogy e’ hon felvirágzására szolgálandó üdvös törvények hozatalából, mellyek áldásit az egykori egyesülendésig ré­szükről is élvezni óhajtják, magukat ki ne zárják, elküldék szólót és követtársát egyszersmind kijelentve, miszerint sokkal erősebb biztosítékot reméllnek municipalis jogaikra nézve a’ két haza általányos egyesüléséből, mint a’ részek viszszacsatoltatásából, ez utóbbit csak az első nem sikerü­lése esetében ’s csak is olly feltételek alatt óhajtják, mellye­­ket több országgyűlésen is elősoroltak. Azon gyöngédség’s méltányosság, mellyet Zarándm. Erdélyhezi viszonyai iránt tanúsított, reméllni jogosítja, hogy valamint ő követei által Erdély jólléte előmozdítására a’ kk. és rendekkel együtt kíván működni, úgy másrészről a’kk. és rt. is az unió üd­vös eszméje élesztésére, kormány és nemzet általi megked­­veltetésére befolyással leendőnek. Szóló követ e’ rövid váz­latban közlött nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kívánta igtat­­tatni. — Fogarasvidék egyik követe a’jegyzőkönyvbe igtatni kívánt nyilatkozatot nem véli minden észrevétel nél­kül hagyhatónak; azon nyilatkozat szerint ugyanis lehet­nek olly esetek, mellyekben Zarándm. óhajtja a’ részeknek Magyarországhozi csatoltatását. Szóló nézete szerint lega­lább annyit szükséges volna e’kérdésre vonatkozólag a’jegy­­zőkönyvben kifejezni, miszerint a’ kir. és rr. fentartják jo­gukat, a’partium ügyéről nézeteiket akkor fejteni ki, midőn ■ e’ tárgy napi­renden leend. — Középszolnok idősb követe előadá, mik­ép kül­dőji valamint 1837ben és 1841ben, úgy most is kijelentik, hogy Erdélytől mint partium elszakadni nem kívánnak. U­­tasitása tartja, hahogy a’ részek elszakasztását megakadá­lyoztatni nem sikerül, eszközölje az általányos uniót s fentartja annak idejében e’ tárgyhoz szólhatását.—El­nök úgy látván, hogy a’ kk.és rr. a’partium kérdéséhez csak akkor kívánnak szólani, ha rá kerül a’ sor, a’lajstrom­­tárgyalásra szólitá fel a rendeket. Erre Törd am. egyik követe elsorolá a’ lajstrombeli sérelmeket a’ következők­ben: Az ország r1. múlt országgyűlésről is. fölterjesztették ő felségéhez lajstrom iránti sérelmeiket, de nem hogy or­vosolva volnának, sőt szaporittatvák azok. Ezen sérelmek ügyében felszólalni annyival szorosabb alkotványos köte­lesség, mennyivel kétségtelenebb, hogy minden törvény­hozó testület legelső teendője magát számbavenni. A’ lajs­trombeli sérelmek kétfélék, régiek és újak. A’régi sé­relmeket a’ múlt országgyűlés jegyzőkönyvéből olvasó szó­nok. Illyenek, hogy a’kath. püspök és a’szász nemzet ispán­ja, mint kir. kormányszéki tanácsosok állnak a’ lajstrom­ban, holott törvényszabta módon az ország rendei által választva nem voltak. Némelly nevek után olly czímek hrat­­vák, mellyek azon egyedeket törvényesen soha sem illették, például,emeritus consilariusénak iratik olly egyed, ki országgyűlés által választva soha nem volt, és megyei hivatalnoknak, kit a’megyék törvényesen választottnak so­ha el nem ismertek. A’ 1. kir. tábla elnökét ugyan az or­szággyűlés választotta, de sem kir. adománylevelét be nem mutatta, sem hivatali esküjét a’ kir. és rr. előtt le nem tette. Vannak továbbá a’ lajstromban olly egyedek, kiket, ha kü­lönben alkalmasok, a’ki. és rr. kir. hivatalosaknak igen, de követeknek el nem ismerhetnek,mint a’k.f­ej­érvári káp­talan és k. monostori convent követei czimet viselők. A’ kormányszéki titoknokok nem betű- hanem mindjárt a’ kir. tanácsosok után hivatali rendben soroztat­­vák, miből azt következtethetni, hogy ők is a’ kormányszék nevezete alá foglaltatnak, holott a’ törvény kormányszék a­­latt csak a’ duodecimvirale consiliumot érti. Régi sé­relem ezeken kívül, hogy a’ bevett vallások arányára a’kir. hivatalosak nevezésében nincs tekintet, ’s mindezeknél sú­lyosabb, hogy a’ kir. hivatalosak száma sokkal fölülmúlja a’ követekét, hogy némelly korábbi or­szággyűlésre meghívott kir. hivatalosak törvényhozói díszes hivataluktól minden kihallgatás nélkül megfosztattak. Vég­re, hogy a’ kir. hivatalosak névsora nem ő felsége leirata, hanem kormányszéki intézvény mellett közöltetik. Új sére­lem: a’ szász nemzet ispánja választásmódjának törvényho­zási utón kívüli változtatása. Kettős sérelem ez, a’ kormány és nemzet részéről. Jóvátehetni azt itt az országgyűlésen, adják be t. i. a’nemes szász nemzet követei az ispánválasz­tási új rendszert az országgyűlésnek, hogy törvénybe ju­­tattassék. Mi az elősorolt sérelmek orvoslásmódját illeti, szóló véleménye röviden az, hogy egy feliratban terjesz­tessenek föl, mint az 1841ki országgyűlésen történt. Egy kir. tbiró a’Torda m. követe által elsorolt laj­strom­ körüli sérelmeket nagyobb részben ollyanoknak te­kinti, mellyek mind az 1837. mind 1841ki országgyűléseken előfordultak’s ugyanekkor sérelmekül ismertettek el. Igen sok van e’ sérelmek közt,a mik szónok egyedi meggyőződé­sével most is ellenkeznek, de meggyőződését vitatni nem kívánván, maradjon azokra az országos határozat. Az al­­kotmányosság fentartása minden párt fő eszméje, és azért, ha mi most olly sérelmeket, mellyeket a’ múlt országgyűlés i­lyenekül ismert el, kezdünk vitatni, ha a’többség azt, mit eddig sérelemnek nyilványitott, nem sérelemnek fogja vé­gezni, hol a’határ, minél ezen modorunkban meg fogunk állapodni? mert ha múlt országgyűlésinknek sérelmi pályán kifejtett nézeteit megdönteni kezdjük: előbb egy, ’s más sé­relmekről, utóbb a’ többiekről mondhatja el a’ többség,hogy nem sérelmek, mig ezen át végre az alkotványtalanságig süllyedhet. Egy uj sérelem adatott elő Tordam. követe ál­tal, ez a’nemes szász nemzet ispánjának választásmódja. Szóló a’ szász nemzet mostani ispánját törvényesebbnek tartja, mint bármellyik szász ispánt előtte, mindazáltal nem tagadhatja, hogy azon választásmód iránti intézkedést, mit az igazgatás közelebbről tett, óhajtotta volna,hogy tör­vényhozási úton történjék; és igy habár ezen választásmód mind a’ szász nemzet óhajtása és állásával, mind az ispán­ hivatal mostani fontosságával legöszhangzóbb is, de a’ do­log állandósága ’s épen a’ szász nemzet alkotmányos jogai biztosítása tekintetéből jónak látja, ha a’ kk. és rr. később maga rendén a’kir. előterjesztések után ezen választásmód­ra törvényhozói figyelműket kiterjesztik. Mi már azon mó­dot illeti, mit a’lajstrom­ körüli sérelmek megszüntetésére nézve a’ki. és rrnek követni kell: szónok erre nézve jónak látja az 1841 ki országgyűlés által felvett utat követni, mi­szerint ezen sérelmek vagy ollyanok, miknek megszünteté­se a’ kir. és rendektől és a’ kormányszék közremunkálásá­­tól függ, vagy ollyanok, mikre nézve feliratukkal a’ fej­de­ Egy utazás alkalmakor 100 fr. jegyeztetett fel hátra, mint egy felkiáltásból hallottuk. T­u­d. 458 -

Next