Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-09-27 / 77. szám
gondnokságról lemondott ’s helyébe F. I. tb. választatott, ki nem sokára azt jelentette, hogy a’ Kelemen-féle tömegből 20 ezer fr. elveszett. E’ jelentésre mindnyájan megrémültünk ’s vizsgálni kezdettük: miért veszett el az említett öszszeg? miből az sül ki, hogy 7000 fr. csak azért veszett el, mivel H. K. egykori gondnok a’ betábláztatást két évig halogatta. A’ gyámszék kötelességének tartotta ezt a’ megyének följelenteni, melly a’ dolgot perutra tette által. H. K. tb. a’ megye ezen lépése ellen nem panaszkodhatik,sőt egy tömeggondnoknak, ki arról vádoltatik, hogy a’ rá bízottakat roszszul kezelte, illy intézkedés fölött csak örvendeni kell, mert csak igy, t.i. biró ítélete által bizonyíthatja be a’ világ előtt tisztaságát. A’ dolgok illy állásiban történik, hogy a’ múlt közgyűlésre az egyik örökös folyamodványt nyújtott be, azt adván elő, hogy H. K. tb. volt tömeggondnok javait árulja ’s a’ 7000 ft. tőke ’s annak több évi kamatja biztosítva nincs, ez okból kéri a’ megyét,hogy e’ dologban intézkedjék. A’ gyűlés mit tehetett egyebet, mint küldöttséget nevezett ki, melly H. K. tb. úrhoz kimenvén vizsgálja meg: vájjon a’ folyamodás tartalma igazé?’s ha igaz, a’ 7000 ft. tőkét és annak kamatit felütő értéket zár alá vegye. Vájjon tehetetté a’ megye ennél kevesebbet? H. K. tb. ez ellen ismét nem panaszkodhatik, mert csak igy mutathatja meg a’ folyamodványban foglalt vádak alaptalanságát. Átment ezután szónok H. K. táblabiróur beszédére ’s lelketlen indítványára, mellyek ellenében elmondá, hogy Kelemen Imre igen tud.ember volt,kinek t.könyve most is egy a’legjobbak közül, kinek kezei alól jött ki Z.megyének színe,ki taghiánykor a’ k. táblánál sokszor ülnökül használtatott— a’ tömeg gondviselését a’ megye ön hatalmával el sem vetheti, azért föl kellene írni; a’ megye ezen tömeg örökös gondviselését magára vállalta, ha pedig ma mégis elvetné azt magától, ki áll jót? hogy holnap nem veti el a’másikat’s igy az alapítványok nem jutnának e farkas kaszájára?A’mult közgyűlésben hozott végzést megváltoztatni nem lehet, mert a’ megyének magához következetesnek szükség lennie, nem mondhatja ma ezt,holnap azt.Végre szónok illy formán végző beszédét: vájjon bizalmatlanságot akarunk é kelteni nemes társainkban a’ megye kezelése iránt? vájjon azt hitessük é el velők, hogy a’ megye azon szellem szerint határoz, melly a’ gyűlést átlengi? vájjon meg akarjuk é fosztani szegény nemes atyánkfiait utólsó gyámoluktól, melly a’ nemes megye? elragadjuk évakkoldus kezéből a’botot? ezt mondassuk és egy massae curatornak úgy tetszett, hogy a’megye egy gondviselése alá fogadott tömeget vessen el magától, azért öszszegyűltek sokan és határoztak, és a’ tömeget elvetették. Fáj az ember szive, midőn egy lelketlen gyám kezelése alatt a’ szegény árva vagyonát elolvadni látja és a’ megye legyen olly kegyetlen,melly igy a’szegény árvák vagyonát kaszára bocsássa? Nem, ez egy megye méltóságával nem férhet meg,ezért Isten és világ előtt felelősek lennénk. — Ezek után szónok kimondá véleményét, t.i. hogy mind a’ két indítványt vessék el,mire a’nemes atyafiak szép csendesen maradtak,nekünk pedig előbbi végzésünk mellett maradni tetszett, de bezzeg nem tetszett ez H. K. tb. exgondnok urnak, elkezdett a’ tömeg ellen ismét piszkolódni, sőt személyes gyülölséget is emlegetni, mire D. F. tb. ur érdemlett csípősséggel válaszoló: a’tömegben van némi uzsora is, az igaz, de a’ 7000 fr. nem azért veszett el, mivel uzsorára volt az adva, hanem azért, mivel annak idejében nem tábláztatott be, egyébiránt ha a’ tömeg olly piszkos és utálatos, miért húzta ki belőle H. K. tb. ur olly szépen több évig a’300ft. fizetést? miért követelte évenkint 4—5 ízben Pestre tett utazási költségit*) magának kifizettetni? Ne emlegessen H. K. tb. ur személyes gyülölséget, mert ez ügyben személyes gyűlölés nem vezetett senkit, arról panaszkodni pedig, hogy a’ politikai téren elleneink vannak,gyáva banyához, nem férfiúhoz illik. Ezután elnök a maga kimondá a’határozatot, t.i. a’kiküldött választvány a’7000 fr. biztosítására nézve küldetésében járjon el. Mi pedig, kik e’ kellemetlen tárgyat igenis hoszszasan irtuk le, röviden azt jegyezzük ide, hogy H. K. tb. mai, a’kényes érzettel ellenkező viselete által leendő alispánságának, mellyre óta’ hirmár is kijelölte, aligha meg nem ásta sírját. Most Cs.L. tb. szólalt fel ’s látva a’ szokottnál nagyobb számú nemességet,nyíltan megvallá, hogy ő a’ korteskedést constitutionális szükségnek tartja, azért valamint kora ifjúságában már korteskedett, úgy élte hanyatló koráig korteskedni fog, valahányszor tiszt- vagy követválasztások alkalmakor, nemkülönben valamelly fontos alkotmányos kérdés eldöntésekor viszszatorlásra az meg kivántatik;de e’mellett azt tartja, hogy nyers tömeget tanácskozási terembe vinni annyi,mint az alkotványos élet sírját megásni,azért elszomorodik, valahányszor azt a’ tanácskozási terembe csőditve látja; elszomorodik, mert tudja, hogy ez által több megye az ármánynak áldozatává lett,és igy Zala is, melly eddig csillagkint tündöklött a’többi megyének, annak áldozatául eshetik. Erre Főispáni hely,a mlga férfiasan felszólalt mondván: tudják meg a’ tr. kk, hogy én ezelőtt 14 hónappal székfoglalásomkor tett ígéretemhez most is hű vagyok, én minden párt felett állok, ezt kívánja tőlem hivatalom, ezt méltóságom; nekem a’ rendek bizodalmára szükségem vagyon ’s nyíltan kijelentem, hogy az igazság ösvényén kívánok maradni, és minden párt felett állani. — Mire Cs. L. tb. válaszoló: vigasz-teljes kebellel hagyom el mai napon e’tanácskozási helyet, mert ő méltósága megnyugtatott engem arról, hogy szeretett megyém a’korteskedés ármányinak áldozatául esni nem fog.(Folyt.) Erdélyi ügyek. A’sept.szki hatodik országos ülés tárgya volt a’ lajstrom. Az előbbi gyűlés jegyzőkönyve minden észrevétel nélkül hitelesíttetvén, elnök felszólitá a’ki. és rendeket, szólnának a’ napirendre tűzött tárgyhoz. Zaránd m. egyik követe megbizólevélele beadtakor kijelentett jog fentartásánál fogva megyéjének, mint egyik partiumi törvényhatóságnak a’jelen höngyűlésen képviselők általi megjelenését kívánván indokolni, előadó, mikép a’ testvérhazai 1836. 21. t. ez. kelte óta, melly a’részeknek Magyarországhozi kapcsoltatását rendeli, Zarándm. mindent elkövetett, hogy az idézett törvény foganatosítása által bizonytalan és csonka helyzetéből kiemelkedve hajdani erőteljes állapotát viszszanyerhesse. E’ czélból az 1837k i országgyűlésen, midőn a’ fr. a’ partium kérdését először tárgyalták, Zarándm. követei által óhajtását nyilványitotta Magyarországhozi kapcsoltatása iránt; megfejtette azon diplomatikai és magányokokat, mellyekért, valamint a’ feltételeket is, mellyek alatt a’ viszszakapcsoltatást óhajtja, be akarván egyszersmind áltatok bizonyítani, hogy kivánata nem túlzott. Később az 1839-i pozsonyi országgyűlésre meg lévén híva, ott is megjelent a’ viszszakapcsolás tettleges végrehajtása tárgyaltatási reményében, de olly utasítást adott követeinek, hogy csupán e’ tárgyhoz szóljanak. Reménye azonban meghiúsulván, 1841 ben az erdélyi országgyűlésre ismét követeket küldött; de ekkor már ünnepélyes orásképen kijelentette, hogy valamig kétes állásából ki nem vétetik, sem az erdélyi, sem magyarhoni országgyűlésre nem küldene követeket. E’ nyilatkozatához híven az 1843-i pozsonyi országgyűlésen, bár kir. parancs által meg volt híva, nem jelent meg; minek következtében pörbe idézték, a’ per lefolyt ’s az ellene hozott elmarasztó ítéletnek 1844 ben végrehajtása is meg len kísértve. Világos ezekből, hogy bármennyire óhajtott is Zarándm. pracarius helyzetéből menekülni, mindig tisztelte azon viszonyokat, mellyekben Erdélylyel állott, valahányszor a’ viszszakapcsolás szóbajött, mindig a’ két testvérhaza általányos egyesülését sürgetvén. Az 1841ki érd. országgyűlésre megjelent, Magyarországban az 1843kira nem.Perbe idéztetett, a’perhez nem szólott. Az ellene hozott elmarasztó ítélet végrehajtását magára hagyatva a’nélkül, hogy akár az serd. kormányszéktől, mellynek az ország épsége fölött őrködni alkotványos kötelessége, akár a’ kir. közügyek igazgatójától, kinek a'haza és fejedelem igazait védni hivatalbeli feladata, gyámolittatott volna—megakadályozta. Ezekből indulva kérdi szóló: nem méltán és következetesen tettek volna küldést, ha jelen országgyűlésre meg nem jelennek ? Ők mindazáltal sokkal rokonabb érzettel viseltetnek Erdélyhez, mellynek örömei és fájdalmiban századokon át osztoztak, ’s hogy e’ hon felvirágzására szolgálandó üdvös törvények hozatalából, mellyek áldásit az egykori egyesülendésig részükről is élvezni óhajtják, magukat ki ne zárják, elküldék szólót és követtársát egyszersmind kijelentve, miszerint sokkal erősebb biztosítékot reméllnek municipalis jogaikra nézve a’ két haza általányos egyesüléséből, mint a’ részek viszszacsatoltatásából, ez utóbbit csak az első nem sikerülése esetében ’s csak is olly feltételek alatt óhajtják, mellyeket több országgyűlésen is elősoroltak. Azon gyöngédség’s méltányosság, mellyet Zarándm. Erdélyhezi viszonyai iránt tanúsított, reméllni jogosítja, hogy valamint ő követei által Erdély jólléte előmozdítására a’ kk. és rendekkel együtt kíván működni, úgy másrészről a’kk. és rt. is az unió üdvös eszméje élesztésére, kormány és nemzet általi megkedveltetésére befolyással leendőnek. Szóló követ e’ rövid vázlatban közlött nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kívánta igtattatni. — Fogarasvidék egyik követe a’jegyzőkönyvbe igtatni kívánt nyilatkozatot nem véli minden észrevétel nélkül hagyhatónak; azon nyilatkozat szerint ugyanis lehetnek olly esetek, mellyekben Zarándm. óhajtja a’ részeknek Magyarországhozi csatoltatását. Szóló nézete szerint legalább annyit szükséges volna e’kérdésre vonatkozólag a’jegyzőkönyvben kifejezni, miszerint a’ kir. és rr. fentartják jogukat, a’partium ügyéről nézeteiket akkor fejteni ki, midőn ■ e’ tárgy napirenden leend. — Középszolnok idősb követe előadá, mikép küldőji valamint 1837ben és 1841ben, úgy most is kijelentik, hogy Erdélytől mint partium elszakadni nem kívánnak. Utasitása tartja, hahogy a’ részek elszakasztását megakadályoztatni nem sikerül, eszközölje az általányos uniót s fentartja annak idejében e’ tárgyhoz szólhatását.—Elnök úgy látván, hogy a’ kk.és rr. a’partium kérdéséhez csak akkor kívánnak szólani, ha rá kerül a’ sor, a’lajstromtárgyalásra szólitá fel a rendeket. Erre Törd am. egyik követe elsorolá a’ lajstrombeli sérelmeket a’ következőkben: Az ország r1. múlt országgyűlésről is. fölterjesztették ő felségéhez lajstrom iránti sérelmeiket, de nem hogy orvosolva volnának, sőt szaporittatvák azok. Ezen sérelmek ügyében felszólalni annyival szorosabb alkotványos kötelesség, mennyivel kétségtelenebb, hogy minden törvényhozó testület legelső teendője magát számbavenni. A’ lajstrombeli sérelmek kétfélék, régiek és újak. A’régi sérelmeket a’ múlt országgyűlés jegyzőkönyvéből olvasó szónok. Illyenek, hogy a’kath. püspök és a’szász nemzet ispánja, mint kir. kormányszéki tanácsosok állnak a’ lajstromban, holott törvényszabta módon az ország rendei által választva nem voltak. Némelly nevek után olly czímek hratvák, mellyek azon egyedeket törvényesen soha sem illették, például,emeritus consilariusénak iratik olly egyed, ki országgyűlés által választva soha nem volt, és megyei hivatalnoknak, kit a’megyék törvényesen választottnak soha el nem ismertek. A’ 1. kir. tábla elnökét ugyan az országgyűlés választotta, de sem kir. adománylevelét be nem mutatta, sem hivatali esküjét a’ kir. és rr. előtt le nem tette. Vannak továbbá a’ lajstromban olly egyedek, kiket, ha különben alkalmasok, a’ki. és rr. kir. hivatalosaknak igen, de követeknek el nem ismerhetnek,mint a’k.fejérvári káptalan és k. monostori convent követei czimet viselők. A’ kormányszéki titoknokok nem betű- hanem mindjárt a’ kir. tanácsosok után hivatali rendben soroztatvák, miből azt következtethetni, hogy ők is a’ kormányszék nevezete alá foglaltatnak, holott a’ törvény kormányszék alatt csak a’ duodecimvirale consiliumot érti. Régi sérelem ezeken kívül, hogy a’ bevett vallások arányára a’kir. hivatalosak nevezésében nincs tekintet, ’s mindezeknél súlyosabb, hogy a’ kir. hivatalosak száma sokkal fölülmúlja a’ követekét, hogy némelly korábbi országgyűlésre meghívott kir. hivatalosak törvényhozói díszes hivataluktól minden kihallgatás nélkül megfosztattak. Végre, hogy a’ kir. hivatalosak névsora nem ő felsége leirata, hanem kormányszéki intézvény mellett közöltetik. Új sérelem: a’ szász nemzet ispánja választásmódjának törvényhozási utón kívüli változtatása. Kettős sérelem ez, a’ kormány és nemzet részéről. Jóvátehetni azt itt az országgyűlésen, adják be t. i. a’nemes szász nemzet követei az ispánválasztási új rendszert az országgyűlésnek, hogy törvénybe jutattassék. Mi az elősorolt sérelmek orvoslásmódját illeti, szóló véleménye röviden az, hogy egy feliratban terjesztessenek föl, mint az 1841ki országgyűlésen történt. Egy kir. tbiró a’Torda m. követe által elsorolt lajstrom körüli sérelmeket nagyobb részben ollyanoknak tekinti, mellyek mind az 1837. mind 1841ki országgyűléseken előfordultak’s ugyanekkor sérelmekül ismertettek el. Igen sok van e’ sérelmek közt,a mik szónok egyedi meggyőződésével most is ellenkeznek, de meggyőződését vitatni nem kívánván, maradjon azokra az országos határozat. Az alkotmányosság fentartása minden párt fő eszméje, és azért, ha mi most olly sérelmeket, mellyeket a’ múlt országgyűlés ilyenekül ismert el, kezdünk vitatni, ha a’többség azt, mit eddig sérelemnek nyilványitott, nem sérelemnek fogja végezni, hol a’határ, minél ezen modorunkban meg fogunk állapodni? mert ha múlt országgyűlésinknek sérelmi pályán kifejtett nézeteit megdönteni kezdjük: előbb egy, ’s más sérelmekről, utóbb a’ többiekről mondhatja el a’ többség,hogy nem sérelmek, mig ezen át végre az alkotványtalanságig süllyedhet. Egy uj sérelem adatott elő Tordam. követe által, ez a’nemes szász nemzet ispánjának választásmódja. Szóló a’ szász nemzet mostani ispánját törvényesebbnek tartja, mint bármellyik szász ispánt előtte, mindazáltal nem tagadhatja, hogy azon választásmód iránti intézkedést, mit az igazgatás közelebbről tett, óhajtotta volna,hogy törvényhozási úton történjék; és igy habár ezen választásmód mind a’ szász nemzet óhajtása és állásával, mind az ispán hivatal mostani fontosságával legöszhangzóbb is, de a’ dolog állandósága ’s épen a’ szász nemzet alkotmányos jogai biztosítása tekintetéből jónak látja, ha a’ kk. és rr. később maga rendén a’kir. előterjesztések után ezen választásmódra törvényhozói figyelműket kiterjesztik. Mi már azon módot illeti, mit a’lajstrom körüli sérelmek megszüntetésére nézve a’ki. és rrnek követni kell: szónok erre nézve jónak látja az 1841 ki országgyűlés által felvett utat követni, miszerint ezen sérelmek vagy ollyanok, miknek megszüntetése a’ kir. és rendektől és a’ kormányszék közremunkálásától függ, vagy ollyanok, mikre nézve feliratukkal a’ fejde Egy utazás alkalmakor 100 fr. jegyeztetett fel hátra, mint egy felkiáltásból hallottuk. Tud. 458 -