Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-11-08 / 89. szám
gadtassék el. Ki a’ pennsylvani börtön-rendszert ha látásból nem is, de legalább leírásból ismeri (tlenebb közöttük) tudni fogja, miként az imént kijelölt 3 pontot illetőleg annál alkalmasb rendszer alig gondolható. Ezen falak közöl, ezen vasajtók’s rácsokon a’különszakitott egyes ember ereje soha keresztül nem tör, nyugton alhatik igazgató úr porkolábjaival együtt, nem kell attól tartania, hogy míg a ’sövért pihennek, az alatt szerencsétlen vendégeinek valamellyike kiszabadul. Ott fogja ő ezeket lelni holnap, hol őket ma hagyá, ott holnapután is, és igy tovább. És minő rend, a’munkamilly szabályszerű lefolyása szemlélhető ez intézetekben! szerfölött ritkán fog megtörténni, hogy a’foglyok valamellyike ellenszegülni merne; de ha még is elég szerencsétlen volna illyesmit megkísérteni, könnyű leend rajta kifogni: ott leend a’ magára hagyatás, idővel ez a’legkeményebbet is megpuhitja.Valóban, a’mondott rendszer olly annyira egyszerűsíti ’s könnyíti a’ börtöni kezelést, hogy az egész alig kíván több fáradságot mint a’ felügyelés valamelly állatgyűjteményre, hol minden egyes vadnak megvan külön maga vas kalitkája. Adjuk meg, mond tovább szerző, a’ fogházfelügyelőknek is, mi őket illeti; szerezzünk nekik, ha úgy tetszik nyugodt ’s kényelmes életet; csak akkor, midőn az egész rendszernek nem annyira megváltoztatása, mint újból teremtetése jó szóba, ne bízzuk rájok az eldöntő véleményadást.— Bizonyára, ha a’ büntető törvény körében eddig történt reformok ezen urakra lettek volna bízva, úgy a’bot, bilincs, korbács ’s a’ sötét vakság több illyetén czafrangjai ott is, hol ezeket kiküszöbölni sikerült, még mai napig divatban volnának. Pedig ha végig nézünk azok során, kik a’ kérdéses rendszer számára mind a’közvélemény,mind számos kormány részéről kedvező fogadtatást szerezni napról napra növekedő magasztalásaikkal igyekeznek, látni fogjuk,ezek jobbára a’ fönebb jellemzett foglyárok köréhez tartoznak, nem átalván őrző czéljaiknak az emberiség ügyét vinni áldozatul. Azok, kik a’nevezett rendszert helyszínén tett komolyabb vizsgálódásból ismernék, még mindig igen kevesen vannak; azok pedig még kevesebben, kik e’ tárgyról tapasztalásból szólhatnának.Hanem menthető is,minden bizonnyal könnyen megfejthető ezek hallgatása. Ugyanis a’gyöngébb természet ezen rendszer által teljesen megtörik és semmivé leszen; azok pedig, kik elég erősek’s daczolók ennek mondhatlan kínait elviselni, bizonyos álszemérem által viszszatartva érzik magokat megvallásától azon kínoknak, miknek kigondolása a’ sálány képzelő erejének is dicséretére válhatnék. ’S még is nincs rá eset, hogy csak egy is azok közöl, kik a’ teljes elkülönítés szenvedésin átestek, eziránt valaha megkérdeztetett volna. A’fogolynak tökéletes elszigeteltetése: bűn, melly az emberi természet ellen követtetik el.A’ társas együttlét ösztöne erkölcsi szükségeink első ’s leghatalmasbika, olly szükség, melly ha neki elég nem létetik, ép úgy megöli a’ lelket, mint az étel és ital-megtagadás a’ testet. Ezen állítás olly világos, hogy bebizonyítását csak az követelhetné, kinek még eddig nem volt ideje az ember természete ’s rendeltetéséről gondolkodni. Ez oka, hogy ma már magok a’ pennsylvani rendszer követőjt sem merik kívánni,miként előbb az emberi észgunyaul—a’fogolynak minden emberi társaságtól tökéletes elzáratását. Csupán a’rosz társaságtól akarjuk őt megóni, szólnak ők; azokkal való társalkodását, kik erkölcsi lényegére jótékony befolyással lehetnek, sértetlenül hagyjuk; sőt mi több,gondoskodni fogunk róla,hogy e’ tekintetben semmi ne mulasztassék el, így tőnek legközelebb a’ Frankfurtban öszszegyűltek is, kimondván, miként a’ magányrendszer foglyai „naponként“ részesülendnek a’fogházi igazgató, lelkész és orvos látogatásában, nem említve azokat, kik önszántukból fognák az intézetet meglátogatni. Mi szelíden, megnyugtatólag hangzik mindez! Valóban illy módon a’ börtönszoba látogatási teremmé változik át, hol egyik vendég a’másikat érné, csakhogy a’ szobáklakóji társalgás tekintetében valamikép hiányt ne lássanak. ’S merjen aztán valaki a’ behozatandó rendszer ellen kikelni. Igen ám, ha ezen szebbnél szebb ígéretek teljesíthetők volnának; ámde a’ hitegetés azok teljesülendése iránt— főleg ha naponkint teljesítendő látogatásokról van szó — szándékos vagy öntudatlan hazugságnál nem egyéb. — A’magán-rendszeri fogházak, könnyen átlátható okoknál fogva, nagyobb láb szerint lesznek felállítandók, úgy hogy egyre egyre körülbelül 500 foglyot vehetni. Az igazgató kötelessége leene már most ezek mindenikénél napi látogatást tenni. Tegyük föl, hogy az emberszerető férfiú naponként tíz egész órát — egy perczet sem veszítve — fordít foglyai látogatására; jutni fog egyre egyre a’látogatottak közöl 1 óra perez, vagy is egy első ’s tizenkét másodpercz; melly parányi idő lefolyta alatt természetesen át kellene esnie mindazon kérdéseken, mellyek hozzá napról napra változhatlanul intéztetni fognak. Attól kell tartani, hogy az igazgató meg nem bírván a’kérdezősködéssel öszszefüggő látogatás napi terheit, elvégre maga is inkább bezáratni kíván, mint a’ czéltalan ’s lélekölő foglalkodást tovább is folytatni. Szinte ezt állíthatni az intézeti lelkész és orvosnál is. És ezek már most beszélni fognak dolgokról, miket nem lehet, az örökös ismétlés közben meg nem unniok;szájok járni fog, a’ nélkül hogy szivök, vagy tán eszék is résztvenne a’mondottakban.’S illy után volna eszközlendő a’rabok némileges fölviditása, erkölcsi érzelmek fölizgatása, szivök ’s eszéknek gondolatcsere általi tisztítása! Hátha még tekintetbe veszszük a’ viszonyt, melly fogoly és börtöntiszt közt létezik, amaz vétkes, ez a’ boszuló törvény végrehajtója, kinek tudnia, éreznie kellend a’különbséget, melly a’ szerencsétlent a’ bűnösen bukottól elválasztja, megtörik itt egy felől a’legnemesb önmegtagadás és emberszeretet ’s viszszarhanyatlani kénytelen más oldalról a’másként legközlékenyebb bizalom is. Ki a’ pennsylvani rendszert ismeri, tudni fogja, miként itt a’fogoly embernek javulása,’s az engedtetni szokott enyhületek attól függnek, mennyire halad előre magának a’ fogolynak jobbulása. Ezen elv, melly magában véve épen nem rész, a’magánrendszer mellett nemcsak haszonvehetlenné, hanem legtöbb esetben igen kártékonnyá válik. Hol vannak az erkölcsi jobbulás látható jelei azon ember számára, kinek—tökéletesen kiszakittatva lévén az emberi társaságból,—úgyszólván alkalma sincs emberi cselekvések gyakorlatára? Hogy mutassa az meg töredelmes bűnbánatát és jóravaló szándékát, kit hónapok, sőt tán évekre néma négy fal közé zártatok? Egy erénye van ’s lehet az illy szerencsétlennek előljáróji irányában; ’s ez az engedelmeskedés. Börtöntiszt a’fogolyban nem ismer nagyobb erényt töredelmes alázatosságnál; ehez mérendi kegyeit, ez határozand nagyobb kisebb megelégülése fölött. Ámde hol az itélet alapjáulillyesmi vétetik föl,ki kezeskedik ottan arról, hogy a’ fogolynak látszólagos jobbulása több csúszó mászó tettetésnél ’s kiszámitott szenteskedésnél?A’ magánrendszer vagy megöli áldozatit, vagy végkép eltompitja, vagy pulya de ügyes álnokságra oktatja azokat. Az erősb természetűben dühös gyűlölet és égető boszszu lángjait szitandlja föl; mig, mint mondatott, a’ gyöngébbet vagy megöli, vagy elerkölcsteleniti; mig ellenben isten és világgal azokat kibékitni ’s az álladalom hasznos polgárivá növelni nem képes. Javitó-házaknak nevezitek ez intézeteket, elhitetvén magatokkal, hogy bibliai mondatok az emberi természeten győzelmet vínak ki,’s morális hatásuknál fogva gazembereket becsületesekké varázsolnak át.Valóban sajátszerű fölfogása az emberi természetnek kívántatik ahoz, hogy valaki keblében illy meggyőződést táplálhasson. Ama titkos erő, melly a’ becsületes munkásságban mindenkor rejtezik, a’ magánrendszer falai közt elveszti erkölcsi értékét, ’s eszközzé silányul unaloműzés, vagy holmi aprólékos kedvezések elérésire. A’ 19dik század vastagabb balfogásihoz számítandó kétségkívül a’ munka eszméjének illyetén utoni bemocskitása, azon munkáénak, melly a’ társadalmi kötelességek első’s legnemesbikét teszi. Javítási rendszer, melly az erénygyakorlásnak még lehetőségit is kizárja, nem egyéb észellenes kísérletnél. Valamint nem hihető, hogy a’borélbe csukott embryó valaha emberré fejlődjék; és úgy ellenkezik az észszel elhinni, miszerint a’ tökéletes eljárás által cselekvőségi sőt akarhatási szabadságától végkép megfosztott tehát a’ lelketlen tárgyak sorába taszított fogoly erkölcsileg fölemelkedni képes legyen. Mennyivel kevésbbé foghatni meg pedig azok törekvését, kik az elzárást tartják amaz eszköznek, mellyel a’ botlott vagy tévelygő ember az álladalomnak haszonvehető tagjává képeztessék? azon ember, ki botlása által és azt mutatá meg, hogy a’ társadalmi élet föltételeit nem ismeri vagy érteni nem akarja. Valóban nem kevésbbé kelle az emberi észnek tévedni, midőn a’pennsylvani rendszert fogantatá, mint tévedé a’boszorkányperek, ’s máglya-rendszer (Auto da Fe) behozatalakor; ’s valamint ezekre kimondá a’későbbi kor kárhoztató ítéletét, bizonyára csak nehány évtized múlva is csudálkoznia kellend az emberiség értelmesb részének azon, hogy a’magánrendszernek még a’ magas, sőt legfensőbb körökben is találkozhatának pártolóji. Még meg kell jegyezni, miként az emberszerető látogatók (hat. i. illyeneknek megengedhetnék az intézetbe járás) részvétére sem igen építhetni. Ki az emberi természetet nem csupán könyvekből, hanem mindennapi tapasztalásból is ismeri, tudhatja, mint áll a’ dolog a’könyörület és szánakozással főleg ollyanok irányában, kiket a’ törvényszerű hatalom gonosztevőknek bélyegze. Az intézet megnyitásakor leendnek talán olly látogatók, ámde kielégittetvén a’ kandiság’s ujságvágy, legföljebb is egykét idegen kívánkozik ezen intézeteket megtekinthetni, illy látogatásoknak pedig aligha megleend óhajtott erkölcsi hatásuk a’ fogoly jobbulását illetőleg. Körülbelül igy áll a’ dolog,ha a’ magánrendszer mellé humánus törvényhozást, ’s nem kevésbbé humánus tisztviselőket gondolunk. Ellenben még feketébb szinben mutatkozik az egész, ha figyelembe veszszük ama viszszaéléseket, mik börtönökben áltálján véve, különösen pedig a’ titkolózásra’s rejtősdiségre alapult magánrendszernél lábra kapni szoktak. Emlékezzünk csak viszsza amaz iszonyatos adatokra, mik néhány év előtt egyik legjelesb amerikai intézetről, hiteles kútfőkből merítve, közöltettek. Borzad a’ jobb érzésű ember, hacsak rá gondol is azon kínzásokra, miknek itt a’ szerencsétlen foglyok kitéletve voltak.-)Többi közt volt ez intézetben egy vas fék, melly a’makacs rabnak fejére huzatott, hogy kínzás közbeni jajgatása elfojtassék. ’S ez történt, nem nálunk, hol a’ nyilványosság még jóformán ki sem nyitá szemét,hanem történt a’ polgári szabadságáról híres Amerikában, hol mint mondatik, a’ nyilványosság szemei elhalnak a’közigazgatás legmélyebb redőzetibe is.A’ legszörnyűbb kínzások vitettek véghez Amerika szabad polgárain, ’s pedig nem egyszer kétszer, hanem évek folytán, a’ nélkül hogy a’nyilványosság erről egy hangot szólott volna. Nem is jött ott napfényre semmi egész addig, miglen a’ szerencsétlen kínzottak egyike kinzéji kezei közt lelkét adá ki.— Mivé fajuland hát a’ magánrendszer olly országokban, hol a’törvényes eljárások nem nyilványosak, hol nincsenek eskültszékek, sajtószabadság, nincs közszellem, mellyhez képest minden egyesért az egész kezeskednék. Korán sincs ugyan még e’ tárgy kimerítve;legyen azonban jelenleg ennyi elég figyelmeztetésül, mi hogy annál inkább sikerüljön, rövid következőkbe vonhatni öszsze a’ mondottakat: a’magánrendszer behozatala olly vadság, melly a’ legsötétebb középkorba is beillett volna,ezen rendszer nem képes növelni, nem képes javitni, nem képes alkotni; ’s csupán csak az ember lealacsonyitása, elbutitása és erkölcsileg semmivé tételére alkalmas. Az enyhítések, mellyek eddigelé a’rendszer támogatására fölhozattak, részint nem lényegeseké hatástalan, részint nem létesíthetők. Ama szózatok,mellyek ekkorig ez ügy érdekében emelkedtek többnyire óvatlanok azok pedig,kik ön tapasztalása. legtöbbet’s igazán alaposat tudnának mondani, mindeddig mélyen hallgatnak. A’mi végre a’ pennsylvani rendszer jótékony hatása ’s üdvös következvényiről hireszteltetik, jobbára csalódás, mert majd mindig részrehajló vagy elvakitott tanuk nyilatkozatin alapszik, ’stb. Szózat a’ duna-tiszai csatorna tárgyában a’ külföldi tekintélyek véleményei után.(Folyt.) Most menjünk át F y ne H. F., G o n r a d F. W., Conrad M.L. collegialis véleményökre. A’ hollandi vizmérnökök részletesen bemutatták az egész csatorna hoszszát ’s ennek környékét, szigorún megvizsgálták a’helyszíni körülményeket’s hogy a’ tények mezején is meggyőződjenek B. állításairól, megvizsgálták a’ dunai átvágásokat, fehér-körösi munkákat és az aradi malomcsatornát. Ezek B. úr elvét, miszerint ő a’ Dunát a’Tiszával folyóvizűcsatorna által öszszekötni ajánlja, tökéletesen elfogadták és csekély módosításokkal teljes mértékben helybenhagyták,’s ezenfölül a’csatorna-vonal hozamát is igen jól választottnak lenni állítják. Ám uraim! három hollandi vizmérnök nyilatkozik a’ folyóvizü csatorna mellett, mellyek tömérdek előnyeit az állóvizü csatorna fölött tapasztalatilag tudják és akarják is méltányolni. B.ur duna-tiszai csatorna tervezetének egyik fő elvét, ezennel diadallal kivivottnak lenni látom. A’ munka végbevitelére vonatkozólag,Burnák másik főelve valóságát — miszerint a’ csatornából kikerült földtömeg nagyobb részét emberi segedelem mellett vizerővel akarja a’tiszai laposokba kihordatni—a hollandi mérnökök tagadni nem merik, sőt ezen rendszert kétségen kivil nagyon takarékosnak lenni képzelik, mivel, úgy mondják,ha tekintetbe veszszük, hogy egyetlen egy munkás képes naponkint 8 köböl földet lefelé hányni — különösen a’ pestszegedi könnyebb földdel ellátott csatornánál — mig egy fél köböl kiásására és elvitelére egy egész munkanap szükséges, világos, hogy e’szerint a’ költség aránya úgy állana, mint 16:1. Mindamellett azonban ezen rendszer iránt, azon különbségeket tekintve, mellyek a’ körösi és sárvizi csatornák, és a’ pest-szegedi csatorna viszonyai közt léteznek, kétségeik támadnak,’s alább tárgyalandó fölmerült nehézségeiknél fogva biztosan nem hihetik, hogy a’ dunatiszai csatornánál egész bizonyossággal ezen rendszer alkalmazható lenne. ’S ime, itt adják a’ hollandi mérnökök legfényesb jeleit a’tiszta meggyőződés szülte őszinte bírálásnak. Ők, mintha lelkök mélyébe látnék, minden tétovázás, csűrés-csavarás ’s ingadozás nélkül kereken azt a ”.) Szerző nehezen ismeri a’m. országi benevolumokat, mellyek gyakran egy cseppel sem állnak alább ’—kinzószerek elmés használását tekintve — az általa felhozottaknál. Igen érdekes adatul szolgálhatnának erre azok, mik legközelebb U.... szen P. megyében történtek. K- 530