Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-11-08 / 89. szám

gadtassék el. Ki a’ pennsylvani börtön-rendszert ha látás­ból nem is, de legalább leírásból ismeri (tlenebb közöttük) tudni fogja, miként az imént kijelölt 3 pontot illetőleg an­nál alkalmasb rendszer alig gondolható. Ezen falak közöl, ezen vasajtók’s rácsokon a’különszakitott egyes ember e­­reje soha keresztül nem tör, nyugton alhatik igazgató úr porkolábjaival együtt, nem kell attól tartania, hogy míg a ’s­övért pihennek, az alatt szerencsétlen vendégeinek vala­­mellyike kiszabadul. Ott fogja ő ezeket lelni holnap, hol ő­­ket ma hagyá, ott holnapután is, és igy tovább. És minő rend, a’munkamilly szabályszerű lefolyása szemlélhető ez intézetekben! szerfölött ritkán fog megtör­ténni, hogy a’foglyok valamellyike ellenszegülni merne; de ha még is elég szerencsétlen volna illyesmit megkísérteni, könnyű leend rajta kifogni: ott leend a’ magára hagyatás, idővel ez a’legkeményebbet is megpuhitja.Valóban, a’mon­­dott rendszer olly annyira egyszerűsíti ’s könnyíti a’ börtö­­ni kezelést, hogy az egész alig kíván több fáradságot mint a’ felügyelés valamelly állatgyűjteményre, hol minden egyes vadnak megvan külön maga vas kalitkája. Adjuk meg, mond tovább szerző, a’ fogházfelügye­­lőknek is, mi őket illeti; szerezzünk nekik, ha úgy tetszik nyugodt ’s kényelmes életet; csak akkor, midőn az egész rendszernek nem annyira megváltoztatása, mint újból te­­remtetése jó szóba, ne bízzuk rájok az eldöntő vélemény­­adást.­­— Bizonyára, ha a’ büntető törvény körében eddig történt reformok ezen urakra lettek volna bízva, úgy a’bot, bilincs, korbács ’s a’ sötét vakság több illyetén czafrangjai ott is, hol ezeket kiküszöbölni sikerült, még mai napig di­vatban volnának.­­ Pedig ha végig nézünk azok során, kik a’ kérdéses rendszer számára mind a’közvélemény,mind számos kormány részéről kedvező fogadtatást szerezni napról napra növekedő magasztalásaikkal igyekeznek, lát­ni fogjuk,ezek jobbára a’ fönebb jellemzett foglyárok köré­hez tartoznak, nem átalván őrző czéljaiknak az emberiség ügyét vinni áldozatul. Azok, kik a’nevezett rendszert hely­színén tett komo­lyabb vizsgálódásból ismernék, még mindig igen kevesen vannak; azok pedig még kevesebben, kik e’ tárgyról ta­pasztalásból szólhatnának.Hanem menthető is,min­den bizonnyal könnyen megfejthető ezek hallgatása. U­­gyanis a’gyöngébb természet ezen rendszer által teljesen megtörik és semmivé leszen; azok pedig, kik elég erősek’s daczolók ennek mondhatlan kínait elviselni, bizonyos álsze­mérem által viszszatartva érzik magokat megvallásától azon kínoknak, miknek kigondolása a’ sálány képzelő erejének is dicséretére válhatnék. ’S még is nincs rá eset, hogy csak egy is azok közöl, kik a’ teljes elkülönítés szenvedésin átes­tek, eziránt valaha megkérdeztetett volna. A’fogolynak tökéletes elszigeteltetése: bűn, melly az emberi természet ellen követtetik el.A’ társas együttlét ösz­töne erkölcsi szükségeink első ’s leghatalmasbika, olly szük­ség, melly ha neki elég nem létetik, ép úgy megöli a’ lelket, mint az étel és ital-megtagadás a’ testet. Ezen állítás olly világos, hogy bebizonyítását csak az követelhetné, kinek még eddig nem volt ideje az ember természete ’s rendelte­téséről gondolkodni. Ez oka, hogy ma már magok a’ penn­sylvani rendszer követőjt sem merik kívánni,miként előbb az emberi észgunyaul—a’fogolynak minden emberi társa­ságtól tökéletes elzáratását. Csupán a’rosz társaságtól a­­karjuk őt megóni, szólnak ők; azokkal való társalkodását, kik erkölcsi lényegére jótékony befolyással lehetnek, sér­tetlenül hagyjuk; sőt mi több,gondoskodni fogunk róla,hogy e’ tekintetben semmi ne mulasztassék el, így tőnek legkö­zelebb a’ Frankfurtban öszszegyűltek is, kimondván, mi­ként a’ magányrendszer foglyai „naponként“ részesülend­­nek a’fogházi igazgató, lelkész és orvos látogatásában, nem említve azokat, kik önszántukból fognák az intézetet meglátogatni. Mi szelíden, megnyugtatólag hangzik mindez! Való­ban illy módon a’ börtönszoba látogatási teremmé változik át, hol egyik vendég a’másikat érné, csakhogy a’ szobák­­lakóji társalgás tekintetében valamikép hiányt ne lássanak. ’S merjen aztán valaki a’ behozatandó rendszer ellen kikelni. Igen ám, ha ezen szebbnél szebb ígéretek teljesíthe­tők volnának; ámde a’ hitegetés azok teljesülendése iránt— főleg ha naponkint teljesítendő látogatásokról van szó — szándékos vagy öntudatlan hazugságnál nem egyéb. — A’magán-rendszeri fogházak, könnyen átlátható okoknál fogva, nagyobb láb szerint lesznek felállítandók, úgy hogy egyre egyre körülbelül 500 foglyot vehetni. Az igazgató kö­telessége leene már most ezek mindenikénél napi látoga­tást tenni. Tegyük föl, hogy az emberszerető férfiú napon­ként tíz egész órát — egy perczet sem veszítve — fordít foglyai látogatására; jutni fog egyre egyre a’látogatottak közöl 1 óra perez, vagy is egy első ’s tizenkét másodpercz; melly parányi idő lefolyta alatt természetesen át kellene es­nie mindazon kérdéseken, mellyek hozzá napról napra vál­­tozhatlanul intéztetni fognak. Attól kell tartani, hogy az i­­gazgató meg nem bírván a’kérdezősködéssel öszszefüggő látogatás napi terheit, elvégre maga is inkább bezáratni kí­ván, mint a’ czéltalan ’s lélekölő foglalkodást tovább is folytatni. Szinte ezt állíthatni az intézeti lelkész és orvos­nál is. És ezek már most beszélni fognak dolgokról, miket nem lehet, az örökös ismétlés közben meg nem unniok;szá­­jok járni fog, a’ nélkül hogy szivök, vagy tán eszék is részt­­venne a’mondottakban.’S illy után volna eszközlendő a’ra­­bok némileges fölviditása, erkölcsi érzelmek fölizgatása, szivök ’s eszéknek gondolatcsere általi tisztítása! Hátha még tekintetbe veszszük a’ viszonyt, melly fogoly és börtöntiszt közt létezik, amaz vétkes, ez a’ boszuló törvény végrehaj­tója, kinek tudnia, éreznie kellend a’különbséget, melly a’ szerencsétlent a’ bűnösen bukottól elválasztja, megtörik itt egy felől a’legnemesb önmegtagadás és emberszeretet ’s viszszarhanyatlani kénytelen más oldalról a’másként leg­közlékenyebb bizalom is. Ki a’ pennsylvani rendszert ismeri, tudni fogja, mi­ként itt a’fogoly embernek javulása,’s az engedtetni szokott enyhületek attól függnek, mennyire halad előre magának a’ fogolynak jobbulása. Ezen elv, melly magában véve é­­pen nem rész, a’magánrendszer mellett nemcsak haszon­­vehetlenné, hanem legtöbb esetben igen kártékonnyá vá­lik. Hol vannak az erkölcsi jobbulás látható jelei azon ember számára, kinek—tökéletesen kiszakittatva lévén az emberi társaságból,—úgyszólván alkalma sincs emberi cselekvések gyakorlatára? Hogy mutassa az meg töredelmes bűnbána­­tát és jóravaló szándékát, kit hónapok, sőt tán évekre néma négy fal közé zártatok? Egy erénye van ’s lehet az illy sze­rencsétlennek előljáróji irányában; ’s ez az engedelmeske­dés. Börtöntiszt a’fogolyban nem ismer nagyobb erényt tö­redelmes alázatosságnál; ehez mérendi kegyeit, ez határo­­zand nagyobb kisebb megelégülése fölött. Ámde hol az i­­télet alapjául­­illyesmi vétetik föl,ki kezeskedik ottan arról, hogy a’ fogolynak látszólagos jobbulása több csúszó mászó tettetésnél ’s kiszámitott szenteskedésnél?A’ magán­rendszer vagy megöli áldozatit, vagy végkép eltompitja, vagy pulya de ügyes álnokságra oktatja azokat. Az erősb természetűben dühös gyűlölet és égető boszszu lángjait szi­­tandlja föl; mig, mint mondatott, a’ gyöngébbet vagy meg­öli, vagy elerkölcsteleniti; mig ellenben isten és világgal a­­zokat kibékitni ’s az álladalom hasznos polgárivá növelni nem képes. Javitó-házaknak nevezitek ez intézeteket, elhitetvén magatokkal, hogy bibliai mondatok az emberi természeten győzelmet vínak ki,’s morális hatásuknál fogva gazembere­ket b­ecsületesekké varázsolnak át.Valóban sajátszerű föl­fogása az emberi természetnek kívántatik ahoz, hogy valaki keblében illy meggyőződést táplálhasson. Ama titkos erő, melly a’ becsületes munkásságban mindenkor rejtezik, a’ magánrendszer falai közt elveszti er­kölcsi értékét, ’s eszközzé silányul unaloműzés, vagy holmi aprólékos kedvezések elérésire. A’ 19dik század vastagabb balfogásihoz számítandó kétségkívül a’ munka eszméjének illyetén utoni bemocskitása, azon munkáénak, melly a’ tár­sadalmi kötelességek első’s legnemesbikét teszi. Javítási rendszer, melly az erénygyakorlásnak még lehetőségit is kizárja, nem egyéb észellenes kísérletnél. Valamint nem hihető, hogy a’bor­élbe csukott embryó va­laha emberré fejlődjék; és úgy ellenkezik az észszel elhinni, miszerint a’ tökéletes eljárás által cselekvőségi sőt akar­­hatási szabadságától végkép megfosztott tehát a’ lelketlen tárgyak sorába taszított fogoly erkölcsileg fölemelkedni ké­pes legyen. Mennyivel kevésbbé foghatni meg pedig azok törekvését, kik az elzárást tartják amaz eszköznek, mellyel a’ botlott vagy tévelygő ember az álladalomnak haszonve­hető tagjává képeztessék? azon ember, ki botlása által és azt mutatá meg, hogy a’ társadalmi élet föltételeit nem is­meri vagy érteni nem­ akarja. Valóban nem kevésbbé kelle az emberi észnek tévedni, midőn a’pennsylvani rendszert fogantatá, mint tévedé a’boszorkányperek, ’s máglya-rend­szer (Auto da Fe) behozatalakor; ’s valamint ezekre kimon­­dá a’későbbi kor kárhoztató ítéletét, bizonyára csak ne­hány évtized múlva is csudálkoznia kellend az emberiség értelmesb részének azon, hogy a’magánrendszernek még a’ magas, sőt legfensőbb körökben is találkozhatának pár­­tolóji. Még meg kell jegyezni, miként az emberszerető láto­gatók (hat. i. illyeneknek megengedhetnék az intézetbe já­rás) részvétére sem igen építhetni. Ki az emberi természe­tet nem csupán könyvekből, hanem mindennapi tapaszta­lásból is ismeri, tudhatja, mint áll a’ dolog a’könyörület és szánakozással főleg ollyanok irányában, kiket a’ törvény­­szerű hatalom gonosztevőknek bélyegze. Az intézet meg­nyitásakor leendnek talán olly látogatók, ámde kielégittet­­vén a’ kandiság’s ujságvágy, legföljebb is egykét idegen kívánkozik ezen intézeteket megtekinthetni, illy látogatá­soknak pedig aligha megleend óhajtott erkölcsi hatásuk a’ fogoly jobbulását illetőleg. Körülbelül igy áll a’ dolog,ha a’ magán­rendszer mel­lé humánus törvényhozást, ’s nem kevésbbé humánus tiszt­viselőket gondolunk. Ellenben még feketébb szinben mu­tatkozik az egész, ha figyelembe veszszük ama viszszaélé­­seket, mik börtönökben áltálján véve, különösen pedig a’ titkolózásra’s rejtősdiségre alapult magán­rendszernél láb­ra kapni szoktak. Emlékezzünk csak viszsza amaz iszonya­tos adatokra, mik néhány év előtt egyik legjelesb amerikai intézetről, hiteles kútfőkből merítve, közöltettek. Borzad a’ jobb érzésű ember, hacsak rá gondol is azon kínzásokra, miknek itt a’ szerencsétlen foglyok kitéletve voltak.­-)Töb­bi közt volt ez intézetben egy vas fék, melly a’makacs rabnak fejére huzatott, hogy kínzás közbeni jajgatása el­foj­tassék. ’S ez történt, nem nálunk, hol a’ nyilványosság még jóformán ki sem nyitá szemét,hanem történt a’ polgári szabadságáról híres Amerikában, hol mint mondatik, a’ nyilványosság szemei elhalnak a’közigazgatás legmélyebb redőzetibe is.A’ legszörnyűbb kínzások vitettek véghez A­­merika szabad polgárain, ’s pedig nem­ egyszer kétszer, ha­nem évek folytán, a’ nélkül hogy a’nyilványosság erről egy hangot szólott volna. Nem is jött ott napfényre semmi e­­gész addig, m­iglen a’ szerencsétlen kínzottak egyike kin­­zéji kezei közt lelkét adá ki.— Mivé fajuland hát a’ magán­rendszer olly országokban, hol a’törvényes eljárások nem­ nyilványosak, hol nincsenek eskültszékek, sajtószabadság, nincs közszellem, mellyhez képest minden egyesért az egész kezeskednék. Korán sincs ugyan még e’ tárgy kimerítve;legyen a­­zonban jelenleg ennyi elég figyelmeztetésül, mi hogy annál inkább sikerüljön, rövid következőkbe vonhatni ö­szsze a’ mondottakat: a’magán­rendszer behozatala olly vadság, melly a’ legsötétebb középkorba is beillett volna,ezen rend­szer nem képes növelni, nem képes javitni, nem képes al­kotni; ’s csupán csak az ember lealacsonyitása, elbutitása és erkölcsileg semmivé tételére alkalmas. Az enyhítések, mellyek eddigelé a’rendszer támogatására fölhozattak, ré­szint nem lényegeseké hatástalan, részint nem létesíthetők. Ama szózatok,mellyek ekkorig ez ügy érdekében emelkedtek többnyire óvatlanok azok pedig,kik ön tapasztalása. legtöb­bet’s igazán alaposat tudnának mondani, mindeddig mé­lyen hallgatnak. A’mi végre a’ pennsylvani rendszer jóté­kony hatása ’s üdvös következvényiről hireszteltetik, job­bára csalódás, mert majd mindig részrehajló vagy elvaki­­tott tanuk nyilatkozatin alapszik, ’stb. Szózat a’ duna-tiszai csatorna tárgyában a’ külföldi tekintélyek véleményei után.(Folyt.) Most menjünk át F y n­­­e H. F., G o n r a d F. W., Conrad M.L. collegialis véleményökre. A’ hollandi vizmérnökök részletesen bemutatták az egész csatorna hoszszát ’s ennek környékét, szigorún meg­vizsgálták a’helyszíni körülményeket’s hogy a’ tények me­zején is meggyőződjenek B. állításairól, megvizsgálták a’ dunai átvágásokat, fehér-körösi munkákat és az aradi ma­lomcsatornát. Ezek B. úr elvét, miszerint ő a’ Dunát a’Ti­szával folyóvizűcsatorna által öszszekötni ajánlja, tökélete­sen elfogadták és csekély módosításokkal teljes mértékben helybenhagyták,’s ezenfölül a’csatorna-vonal hozamát is igen jól választottnak lenni állítják. Ám uraim! három hol­landi vizmérnök nyilatkozik a’ folyóvizü csatorna mellett, mellyek tömérdek előnyeit az állóvizü csatorna fölött tapasz­talatilag tudják és akarják is méltányolni. B.­ur duna-tiszai csatorna tervezetének egyik fő elvét, ezennel diadallal kivi­vottnak lenni látom. A’ munka végbevitelére vonatkozólag,B­­urnák másik főelve valóságát — miszerint a’ csatornából kikerült föld­tömeg nagyobb részét emberi segedelem mellett vizerővel akarja a’tiszai laposokba kihordatni—a hollandi mérnö­kök tagadni nem merik, sőt ezen rendszert kétségen kivil nagyon takarékosnak lenni képzelik, mivel, úgy mondják,ha tekintetbe veszszük, hogy egyetlen egy munkás képes na­ponkint 8 köb­öl földet lefelé hányni — különösen a’ pest­szegedi könnyebb földdel ellátott csatornánál — mig egy fél köb­öl kiásására és elvitelére egy egész munka­nap szükséges, világos, hogy e’szerint a’ költség aránya úgy ál­lana, mint 16:1. Mindamellett azonban ezen rendszer iránt, azon különbségeket tekintve, mellyek a’ körösi és sárvizi csatornák, és a’ pest-szegedi csatorna viszonyai közt lé­teznek, kétségeik támadnak,’s alább tárgyalandó fölmerült nehézségeiknél fogva biztosan nem hihetik, hogy a’ duna­­tiszai csatornánál egész bizonyossággal ezen rendszer al­kalmazható lenne. ’S ime, itt adják a’ hollandi mérnökök legfényesb jeleit a’tiszta meggyőződés­ szülte őszinte bírá­lásnak. Ők, mintha lelkök mélyébe látnék, minden tétová­zás, csűrés-csavarás ’s ingadozás nélkül kereken azt a­­ ­”.) Szerző nehezen ismeri a’m. országi benevolumokat, mellyek gyakran egy cseppel sem állnak alább ’—kinzósze­­rek elmés használását tekintve — az általa felhozottaknál. Igen érdekes adatul szolgálhatnának erre azok, mik legkö­zelebb U.... szen P. megyében történtek. K- 530

Next