Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-02-26 / 16. szám
Ha tekintetbe veszszük amaz anyagi és szellemi hasznokat, mellyekkel a’városok külföldön de hazánkban is hatottak a’közjóllétre; ha megemlékezünk arról,hogy a’tudományok, művészetek ’s mesterségeknek mindenkor menedékhelyei valának, méltán tehetjük e’ kérdést: mi oka,hogy Debreczen sz.k. város 40—Szezenlakóival—mire jelenleg nemcsak Európában de az egész világtörténetben is alig van példa,a’ civilisatio tekintetében olly hátra szorult? Nem szólok olly szempontokból, mellyek egyik vagy másik elfogultnak meggyőződése nyugalmát megháborithatnák, hagyom a’ történetet maga tanuságival; hanem teszem magamat az életbe, és szólok az életbül. Debreczenben semmi, vagy legalább igen kevés van, a’ mi műveltebb egyedeket megtelepülésre édesgetne a’végett, hogy életüket nyugalomban élvén 's társasági köröket alapitván magokbul a’miveltség sugarait másokba általszivárogtatni igyekeznének. Ellenben igen sok alapos ok van, mellyek ellenszenvet támasztanak, sőt azokat is, kik nem szükség-vagy történetbül hanem az élet kényelmei nem csekély áldozatával maradni óhajtanának ott, mintegy kivándorlásra késztk. Nem azért, mintha a’ nemes város buzgalmát ott, a’ hol igazságos, kellőleg méltányolni nem tudnám, sem azért, hogy bárkinek gyöngeségét gyarlóságát nevetségessé tenni kívánnám, de botránykozás nélkül nem nézhetni akár az utak lehető legroszszabb állapotát, akár a’ csatornáknak egyrészben nem is létezését, más részben a’ létezők lehető legroszabb karbani tartását. Valamint lehetetlen fájdalmasan nem emlékezni az utczáknak nem kellőképes világosittatásukról ’s ama bajokról, mellyek a’szükséges politialis rendelkezések hiánya miatt nem kevéssé hatnak a’ néperkölcsre ’s megmételyezik ama természetestül alig különböző állapotot, mellybül a’ műveltebbéletbe perczenként kellene hatni. Csak vessünk emberszerető pillanatot amaz erkölcs-fekélyező aljas borházakra, mellyek nem csekély számúk,és jobb érzésünk azonnal azt fogja sugalni hogy ennek igy maradni nem szabad, hogy emberek közt élünk, kik előtt el kell zárnunk az alkalmat, melly őket arra édesgeti hogy magukat az állati élvezetek vad gyönyörei közé vessék. Én csak néhány napot töltök Debreczenben,de egész örökkévalóságnak látszik nekem, ha elgondolom, mennyire megfosztva minden szellemi élvezettől élik növényi éltöket e’ szabad kir. város lakosai, mintha terjedelmes városuk keblében is mintegy folytatnák a’ magánykodni szerető tanyai nomád életet; ha elgondolom, hogy ama bölcsészeti elv,miszerint társaságra született az ember, mennyire háttérbe szorittatott itt épen azok által,kik ha önérdekükre saját boldogságukra ébredni ’s minél előbb szemeikből a’százados álmot kitörleni nem fogják,közelitend az idő, melly a’ jelen korban hallatlan eseményt jegyzend a’ történet évkönyvébe, t. i. hátramaradását és elsülyedését olly nagy testületnek, mellyet velem együtt minden jobb érzésű polgár magyar honban mentül magasb czélokra lát hivatva. Egyes eseményeket vagy példákat nem akarok elősorolni, mellyekből azt megmutatnám,hogy az életszükségeinek első kellékeiben is mennyire szegény Debreczen, vagy pedig hogy az emberi társaságos létből kifolyó de rendhiány miatt minden pillanatban megtámadott polgári szabadságot lefessem; nem hallgathatom azonban el már azért sem, mivel korunknak nagy feladata a’ népnevelés, hogy a’ főfelügyelés jogából származó,de nem tudom,milly oknál fogva, mennyire magamnak tudomást szerezhettem,elhanyaglott debreczeni színészetről ne szóljak. Ki a’ szinészetet úgy ismeri mint az élet ’s erény iskoláját, kinek fogalma van ama hatásról, mellyet a’ színészet a’ nép ’s előkelőiben gyakorol, annak lehetetlen mindenkép arra nem buzdittatnia,hogy a’ szinészetet a’ tökéletesbülésnek mentül magasb fokára helyezze. Itt azonban mit tapasztalunk? A’ városi hatóság, mellynek magát közvetlenül érdekelnie kellene, minden lelkesedés vagy simulás nélkül a’ miveltebb korhoz,mintegy elutasítani látszik a’ színészet magas ügyének felkarolását, ’s a’mi még legroszabb, megszenvedi azt, hogy mindennek inkább, mint színészeknek nevezhető egyedek egyik vagy másik akár külföldi akár hazai költők műveit becsökbül kivegyék ’s ez által magát az erény iskoláját erkölcsi ihletések helyett, vétkes eszmék’s felhevülések vagy elferdült szabadelvüség beny helyévé alakítsák. Itt az idő, hogy e’ tekintetben is történnék már egyszer valami. A’ bemenet csak maga is a’ debreczeni színházba vagy inkább házszinbe elégségesen szól a’ debreczeni szinészetrül. Azok részökrül pedig, kik magokat a’ teendők éhre álliták, kiknek hivatalaiknál fogva is szent kötelességük a’ nemes város érdekeit szivökön hordani,méltán várhatni,hogy egy minél előbb építendő uj szinházról ’s belé alkalmazandó színész társaságról komolyan gondolkozván ezen ügyet a’ pesti színészettel kapcsolatba tegyék. Egyes hatósági végzések is nem csekély gátjai a’polgárisodásnak.Illyes p. o. az úgynevezett lex agraria, mellyszerint 16 nyilas földnél többet bírni senkinek nem szabad! minélfogva természetes,hogy ez a’ mezei gazdálkodást bilincsekbe veri ’s annak felvirágozását csirájában elfojtja. Valamint ama határozat is, melly szerint minden házbirtokos elidegenithetlenül földek birtokosává válik, miből ismét az következik, hogy a’ helybeli polgár, földhöz lévén lekötve terményző erők megszerzése helyett csupán az örökös egyformaság kerékvágásában tengeti tőkéjét, ama kerékvágásban, mellyben a’ lex agraria szerint magát a’ jóllétnek bármennyire csekély fokára sem küzdheti fel. Egyébiránt a’ mesterségeknek is milly kártékony hátramadásukra van e’ házak utáni földek leírása, tapasztalásból legjobban kitetszik, melly azt tanítja, hogy az iparűző, mihelyt szükségeiben födözött gyarapodását csak tűrhetőképen is megközelíti, házat vevén, a’ helyett hogy mesterségét tovább folytatván keresetének ágát tökéletesbitné, sokszor a’ napszámosi munkát is alig megtérítő földmivelésre adja magát’s ekkép a’ mesterséget háttérbe szorítván minden de különösen az élet kényelmeihez tartozó iparczikket méregdrágán ’s rész minemüségben teszi vásárpiaczra ’s az előkelők és minden rendű megtelepültek nem csekély elidegenittetésök ’s boszszantatásukra fölösen űzetik a’ hanyagság indirect adóját. — Ha a’ polgárisodásrul kimeritőleg kívánnék szólani, nem mellőzhetném a’czéhek állapotába szigorú betekintések kritikai szemléjét ’s egyebeket, mik a’ tárgynak úgynevezett benső oldalait illetik, valamint azt sem, hogy országos szempontokból szólván a’ közlekedési eszközöket ’s azok nyavalyás helyzetükből származó kereskedelmi csökkenést ’s ez által Debreczenre nem csekély mértékben háramló károkat megemlítsem. Ezek azonban néhány napi, bármennyire megedzett igyekezet helyett, évek tapasztalásig helybeli körülmények bővebb ismeretét igényelvén, e’ szép tért, t. i. sz. kir. Debreczen városa érdekeinek kifejtését azoktól eltulajdonítani nem kivánom, kiket a’ születés nemcsak feljogosít, de épen ösztönözve sarkal arra, hogy mellőzve idegen befolyásokat a’ magyar eredeti jellem nemes büszkeségének méltó jelképét, azt t.i. hogy magoknak elegek ’s hogy jóllétük mellett valamit már mozdítani is képesek, — valahára tanúsítsák. Hibáznék, ha mellőzném, sőt egyik fő oka, miért felszólalok, önnek t. szerkesztő úr igen becses lapjában, az, hogy hatalmi érzésimbül kifolyó örömemet nyilványthassam a’most alakult debreczeni takarékpénztár felett,mellynek életbe léptetése azt látszik bizonyítani, miszerint az anyagi és szellemi erőket csak öszpontositani kell tudni,hogy valami üdvöst megkezdeni lehessen. Inditványzója ezen üdvös intézetnek Zalay Aloiz kir. üdv. tanácsos és váltótörvényszéki elnök ő mélt. a’ város kisebb teremiben február 7én számos közönségtül meglátogatott ülésben bőven kifejté ezen intézetnek az alakítókra nézve mind philanthropicus oldalát, mind anyagi hasznait, szóval azon üdvös eredményeket, mellyeket a’ takarékbankok külföldön úgy, mint hazánkban idéztek elő. És miután mindazon anyagi és erkölcsi hatásokról szólott,mellyek magát az intézetet mintegy isteni ihletés kifolyásává emelik, megemlíté azon helybeli körülményeket, mellyek a’takarékpénztárnak itt első tekintetre kevésbbé látszanak kedvezni. Azonban értelem- ’s akarat-egyesités mindent legyőz, ha a’ tapasztalás azt fogja bizonyítani, hogy tanácsosabb sőt hasznosabb is a’ csekély öszvegeket, habár kevesbet gyümölcsözőig , de bizonyosan és folyton gyümölcsözőig kezelni, minden netalán félremagyarázásból eredhető ellenszenv a’ takarékpénztár ellenében el fog oszlani. Ezután kifejezvén ő mélt. azon emberi és polgári keblet egyenlőn jellemző szép óhajtást,hogy bár lenghetné őt körül azon öntudat hogy, sz. kir. Debreczen városa lakosai mind anyagi javának mind erkölcsiségének eszközlésére ’s kifejtésére valamit azt mozdítani ő is segített, a’ város lakosinak javát mindenkor szivén hordozó új tanácsnak e’ részben, mit törvényhatóság tehetett, kifejtett buzgóságát, úgy minden egyesnek a’ takarékpénztári eszmével már huzamosb idő óta foglalkodását dicsérettel említette ’s túl tevén magokat a’jelenlevők azon, hogy arral: váljon kellé sz. kir. Debreczen városában takarékpénztárt létesítem? vitatkoznának , a’ tárgy érdemébe bocsátkozván elnök ő méltósága által arra szólittattak fel, hogy ezen üdvös intézetnek miként’s minél előbb ’s mennél szilárdabb alapokra tétele ’s mennél czélirányosb létrehozása felett tanácskozzanak. K. I. volt országgyűlési érdemes követ, megköszönvén a’ szab. kir. város részérül ő méltóságának nemes buzgalmát egy e’ tárgyban mielőbb ’s mentül nagyobb sikerrel működendő választvány kineveztetését inditványozá, mellyet ő méltósága még ez ülésben mint közörömkiáltással megválasztott elnök a’ legméltányosabb tekintettel minden sorsú és ranguakra ki is nevezett, a’ működésnek mentül rövidebb határidő tűzetvén, az aláírási ivek kibocsátása első alkalomra halasztatván egyesületi jegyzőnek J. K. L. választatott meg. Még egy van hátra, mi levelem utólsó czikkét teendi, ’s ez a „két félbenszakadt casinoi egyesület.“ Ki századunk szellemét csak kevéssé is felfogni képes, lehetetlen első pillanatra altal nem látnia, hogy anyagi és szellemi erőknek a’ társulati téren működés általi öszpontositása ama magas őzés, mellyet mindenkinek tehetségéhez képest megközelíteni emberi főkötelessége ’s hogy csak ez az egyedüles az eredményhez vezetni azokat, kik tenni kívánnak azoknak ellenében, kik a’ maradás’s ez által az édes semmittevés ölében tengetvén le éltöket a’ korral előre nem haladni polgári bűnnek nem tekintik.És mégis ha tekintetbe veszszük, hogy alig van Európában egy város, hol a’ miveitek ’s műveletlenek közt olly nagy különbség lenne, mint épen Debreczenben és hogy ennek következtében sehol sem kellene a’ műveltséget elő varázsló intézeteket hőbben karolni, azonban a’ tapasztalás mégis azt bizonyítja, hogy azon kevesek is, kik csak az által biztosíthatnák önmagukat, ha minden oldalról egyesülve magukból valami nagyobb szerűt teremteni képesek volnának, és hogy épen azok erőegyesítés helyett erőmegosztásra törekszenek, lehetetlen azt nem gondolni, hogy az egyesület, melly illy szellemi alapokon nyugszik, maga magát nem tarthatja fen. Vannak az egyesítésnek némelly tényleges de vannak látszólagos oldalai is, mindkettőt egyéb nem,mint szilárd akarat és hazafias buzgalom győzheti meg, de ennek diadalmaskodni bajosabb, hol pártoskodások, izgatott szenvedélyek kicsapongása, mivel ellenségi viszketegség gyakran előleges szerepet játszanak ’s viszszataszitják azokat,kik miveltebb érzésekkel közelíteni kívánván, talán egy vagy másban az egyesületnek nem csekély hasznára lennének. őrködik azonban e’ szabad királyi városon a’ magyarok nemzője, őrködik a’ bölcs belátásu kormány,a’ nemzetnek nem egyszer tanúsított lelkesedése ’s ezért bár akadályokat látok,mellyek legyőzése első tekintetre óriási műnek látszik is, de férfias jellemű és magas tehetségű honfiak állandnak a’ teendők élire, kiknek nevük, tekintélyük, és befolyásuk egyenlőn kezeskedik arral,hogy e’ szab. k. város lakosait, a’politikai reform terén a’ közjóllét úgy mint műveltség tekintetében nemesbiteni ’s boldogítani fogják. B. B. V. U.I. Megérintvén a’ farsangot levelem utóiratában örömmel kívánok megemlékezni, mint egyik szíves meghívásból jelen volt vendég,a’ debreczeni törvényhallgatók vagy mint ők akarják, joghallgatók tánczvigalmáral.Távol vagyok attól hogy különösen az ifjúságnak nemzetiség melletti nemes buzgalmát,habár csak jelekben mutatkozzék is az, méltóképen tisztelni nem tudnám, különösnek látszik mindazáltal nekem a’ nemzeti lobogókkal túlságosan feldiszitett teremnek inkább lovagló-vagy vivóiskolához hasonná tétele.Vendégek azonban a’ terem terjedelméhez képest igen sokan valának, nagy része a’ honoratioroknak, hogy általányosan szóljak, Debreczen miveltebb osztályú lakosai.Azon miveltséget tanúsító magaviselete pedig a’ törvényhallgatóknak, melly őket a’ rendre való felügyelésben úgy mint mindenben méltán ajánlja, örömmel felejteti el a’ jelen volt vendégekkel az orosz fürdői hőséget é s a’ dohányzási szobábul a’ terembe ható füstöt, mellynek kellemetlen illatátal hogy ezután a’ díszes vendégnők ruháji megkiméltessenek, talán nem fölösleges intézkedés lenne oda üvegajtórul gondoskodni , hová azt nemcsak a’ kényelem de a’ valódi szükség is megkívánja. Az indokok, mellyek az illetőket e’ czélra buzditák, mint ez leghitelesebben tudomásomra jutott, sokkal nemesb és jogszerűbbek valának, mintsem azt némellyek felfogni ’s méltányolni képesek. A’ farsang Debreczenben magány vigalmakon kívül kevés élvet nyújt. Az úgynevezett polgári casinoi vigalmak alkalmatosságuknál fogva is keveset élveztetnek, a’ régibb casinóban pedig úgy, mint a’ polgáriban gyakran olly közönség gyüjtetik egy fedél alá, melly magát nem alaptalan okoknál fogva fészben tartja.—E’ szabad kir. város hátrányai közé tartozik, hogy sem valamelly ízletes vendéglővel annál kevésbbé bir pedig olly teremmel, hol mivel több társasági kört alakítani lehetne, egyetlenegy hely van ’s ez a’ régibb casino tereme, oldalszobáival. Megkisérté ezt a’ részvényes egyesület magának egy estélyre kikérni.Méltányos is vala kérelme, mivel ezen vigalom méltán úgy vala tekinthető, mint a’ társasági téren egyesek részéről tett áldozat, mellyel magának a’casinoi egyesületnek nemcsak első és másod elnöke, de több érdemes tagjai is a’ részvényes egyesület részérül mint kérők valának ’s mivel a’ terem az idén is a’ jogászoknak , más alkalommal pedig a’kereskedőknek is általengedtetett. A’bizományi tagok örömmel igérék a’teremnek általengedtetését, a’ közgyűlés azonban nem átallá compromittálni *)Ezen szavak mellé: pártoskodás,izgatott szenvedélyek kicsapongása,miveletlenségi viszketegség legjobban fog isten következő esemény hű másolata. Egy részvényes társulat, melly Debreczen előkelőinek nem csekély számából magát megalapitó, farsang utólsó napjaiban egy díszes társasági kört képező, izlésnemesitő tánczestélyt kívánt adni, mellyben minden rangkülönbség nélkül a’ lakosok nagy része, kétszázan felül lett volna meghívandó. 93