Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-02-26 / 16. szám

Ha tekintetbe veszszük amaz anyagi és szellemi hasz­nokat, mellyekkel a’városok külföldön de hazánkban is ha­tottak a’közjóllétre; ha megemlékezünk arról,hogy a’tudo­­mányok, művészetek ’s mesterségeknek mindenkor mene­dékhelyei valának, méltán tehetjük e’ kérdést: mi oka,hogy Debreczen sz.k. város 40—Szezenlakóival—mire jelenleg nemcsak Európában de az egész világtörténetben is alig van példa,a’ civilisatio tekintetében olly hátra szorult? Nem szólok olly szempontokból, mellyek egyik vagy másik elfo­gultnak meggyőződése nyugalmát megháborithatnák, ha­gyom a’ történetet maga tanuságival; hanem teszem ma­gamat az életbe, és szólok az életbül. Debreczenben semmi, vagy legalább igen kevés van, a’ mi műveltebb egyedeket megtelepülésre édesgetne a’vé­­gett, hogy életüket nyugalomban élvén 's társasági köröket alapitván magokbul a’miveltség sugarait másokba általszi­­várogtatni igyekeznének. Ellenben igen sok alapos ok van, mellyek ellenszenvet támasztanak, sőt azokat is, kik nem szükség-vagy történetbül hanem az élet kényelmei nem csekély áldozatával maradni óhajtanának ott, mintegy ki­vándorlásra készt­k. Nem azért, mintha a’ nemes város buzgalmát ott, a’ hol igazságos, kellőleg méltányolni nem tudnám, sem azért, hogy bárkinek gyöngeségét gyarlóságát nevetségessé ten­­­ni kívánnám, de botránykozás nélkül nem nézhetni akár az utak lehető legroszszabb állapotát, akár a’ csatornáknak egyrészben nem is létezését, más részben a’ létezők lehető legroszabb karbani tartását. Valamint lehetetlen fájdalma­san nem emlékezni az utczáknak nem kellőképes világo­­sittatásukról ’s ama bajokról, mellyek a’szükséges politia­­lis rendelkezések hi­ánya miatt nem kevéssé hatnak a’ nép­erkölcsre ’s megmételyezik ama természetestül alig külön­böző állapotot, mellybül a’ műveltebb­­életbe perczenként kellene hatni. Csak vessünk emberszerető pillanatot amaz erkölcs-fekélyező aljas borházakra, mellyek nem csekély számúk,és jobb érzésünk azonnal azt fogja sugalni hogy en­nek igy maradni nem szabad, hogy emberek közt élünk, kik előtt el kell zárnunk az alkalmat, melly őket arra édesgeti hogy magukat az állati élvezetek vad gyönyörei közé vessék. Én csak néhány napot töltök Debreczenben,de egész örökkévalóságnak látszik nekem, ha elgondolom, mennyire megfosztva minden szellemi élvezettől élik növényi éltöket e’ szabad kir. város lakosai, mintha terjedelmes városuk keblében is mintegy folytatnák a’ magánykodni szerető ta­nyai nomád életet; ha elgondolom, hogy ama bölcsészeti elv,miszerint társaságra született az ember, mennyire hát­térbe szorittatott itt épen azok által,kik ha önérdekükre sa­ját boldogságukra ébredni ’s minél előbb szemeikből a’szá­­zados álmot kitörleni nem fogják,közelitend az idő, melly a’ jelen korban hallatlan eseményt jegyzend a’ történet év­könyvébe, t. i. hátramaradását és elsülyedését olly nagy testületnek, mellyet velem együtt minden jobb érzésű pol­gár magyar honban mentül magasb czélokra lát hivatva. Egyes eseményeket vagy példákat nem akarok elősorolni, mellyekből azt megmutatnám,hogy az életszükségeinek el­ső kellékeiben is mennyire szegény Debreczen, vagy pedig hogy az emberi társaságos létből kifolyó de rendhi­ány miatt minden pillanatban megtámadott polgári szabadsá­got lefessem; nem hallgathatom azonban el már azért sem, mivel korunknak nagy feladata a’ népnevelés, hogy a’ fő­­felügyelés jogából származó,de nem tudom,milly oknál fog­­va, mennyire magamnak tudomást szerezhettem,elhanyag­­lott debreczeni színészetről ne szóljak. Ki a’ szinészetet úgy ismeri mint az élet ’s erény is­koláját, kinek fogalma van ama hatásról, mellyet a’ színé­szet a’ nép ’s előkelőiben gyakorol, annak lehetetlen min­denkép arra nem buzdittatnia,hogy a’ szinészetet a’ tökéle­­tesbülésnek mentül magasb fokára helyezze. Itt azonban mit tapasztalunk? A’ városi hatóság, mellynek magát köz­vetlenül érdekelnie kellene, minden lelkesedés vagy simu­­lás nélkül a’ miveltebb korhoz,mintegy elutasítani látszik a’ színészet magas ügyének felkarolását, ’s a’mi még legro­szabb, megszenvedi azt, hogy mindennek inkább, mint szí­nészeknek nevezhető egyedek egyik vagy másik akár kül­földi akár hazai költők műveit becsökbül kivegyék ’s ez ál­tal magát az erény iskoláját erkölcsi ihletések helyett, vét­kes eszmék’s felhevülések vagy elferdült szabadelvüség beny helyévé alakítsák. Itt az idő, hogy e’ tekintetben is történ­nék már egyszer valami. A’ bemenet csak maga is a’ deb­reczeni színházba vagy inkább házszinbe elégségesen szól a’ debreczeni szinészetrül. Azok részökrül pedig, kik ma­gokat a’ teendők éhre álliták, kiknek hivatalaiknál fogva is szent kötelességük a’ nemes város érdekeit szivökön hor­dani,méltán várhatni,hogy egy minél előbb építendő uj szin­­házról ’s belé alkalmazandó színész társaságról komolyan gondolkozván ezen ügyet a’ pesti színészettel kapcsolatba tegyék. Egyes hatósági végzések is nem csekély gátjai a’pol­­gárisodásnak.Illyes p. o. az úgynevezett lex agraria, melly­szerint 16 nyilas földnél többet bírni senkinek nem szabad! minélfogva természetes,hogy ez a’ mezei gazdálkodást bilin­csekbe veri ’s annak felvirágozását csirájában elfojtja. Va­lamint ama határozat is, melly szerint minden házbirtokos el­­idegenithetlenül földek birtokosává válik, miből ismét az következik, hogy a’ helybeli polgár, földhöz lévén lekötve terményző erők megszerzése helyett csupán az örökös egy­formaság kerékvágásában tengeti tőkéjét, ama kerékvá­gásban, mellyben a’ lex agraria szerint magát a’ jóllétnek bármennyire csekély fokára sem küzdheti fel. Egyébiránt a’ mesterségeknek is milly kártékony hátramadásukra van e’ házak utáni földek leírása, tapasztalásból legjobban kitet­szik, melly azt tanítja, hogy az iparűző, mihelyt szükségei­ben födözött gyarapodását csak tűrhetőképen is megkö­zelíti, házat vevén, a’ helyett hogy mesterségét tovább foly­tatván keresetének ágát tökéletesbitné, sokszor a’ napszá­­mosi munkát is alig megtérítő földmivelésre adja magát’s ekkép a’ mesterséget háttérbe szorítván minden de különö­sen az élet kényelmeihez tartozó iparczikket méregdrágán ’s rész minemüségben teszi vásárpiaczra ’s az előkelők és minden rendű megtelepültek nem csekély elidegenittetésök ’s boszszantatásukra fölösen űzetik a’ hanyagság indirect adóját. — Ha a’ polgárisodásrul kimeritőleg kívánnék szólani, nem mellőzhetném a’czéhek állapotába szigorú betekintések kritikai szemléjét ’s egyebeket, mik a’ tárgynak úgyneve­zett benső oldalait illetik, valamint azt sem, hogy országos szempontokból szólván a’ közlekedési eszközöket ’s azok nyavalyás helyzetükből származó kereskedelmi csökkenést ’s ez által Debreczenre nem csekély mértékben háramló károkat megemlítsem. Ezek azonban néhány napi, bár­mennyire megedzett igyekezet helyett, évek tapasztalásig helybeli körülmények bővebb ismeretét igényelvén, e’ szép tért, t. i. sz. kir. Debreczen városa érdekeinek kifejtését a­­zoktól eltulajdonítani nem kivánom, kiket a’ születés nem­csak feljogosít, de épen ösztönözve sarkal arra, hogy mel­lőzve idegen befolyásokat a’ magyar eredeti jellem nemes büszkeségének méltó jelképét, azt t.i. hogy magoknak e­­legek ’s hogy jóllétük mellett valamit már mozdítani is ké­pesek, — valahára tanúsítsák. Hibáznék, ha mellőzném, sőt egyik fő oka, miért fel­szólalok, önnek t. szerkesztő úr­ igen becses lapjában, az, hogy hatalmi érzésimbül kifolyó örömemet nyilványthas­­sam a’most alakult debreczeni takarékpénztár felett,melly­nek életbe léptetése azt látszik bizonyítani, miszerint az a­­nyagi és szellemi erőket csak öszpontositani kell tudni,hogy valami üdvöst megkezdeni lehessen. Inditványzója ezen üdvös intézetnek Zalay Aloiz kir. üdv. tanácsos és váltótörvényszéki elnök ő mélt. a’ város kisebb teremiben február 7én számos közönségtül meglá­togatott ülésben bőven kifejté ezen intézetnek az alakítókra nézve mind philanthropicus oldalát, mind anyagi hasznait, szóval azon üdvös eredményeket, mellyeket a’ takarékban­kok külföldön úgy, mint hazánkban idéztek elő. És miután mindazon anyagi és erkölcsi hatásokról szólott,mellyek ma­gát az intézetet mintegy isteni ihletés kifolyásává emelik, megemlíté azon helybeli körülményeket, mellyek a’takarék­­pénztárnak itt első tekintetre kevésbbé látszanak kedvezni. Azonban értelem- ’s akarat-egyesités mindent legyőz, ha a’ tapasztalás azt fogja bizonyítani, hogy tanácsosabb sőt hasznosabb is a’ csekély öszvegeket, habár kevesbet gyü­mölcsözőig , de bizonyosan és folyton gyümölcsözőig kezelni, minden netalán félremagyarázásból eredhető el­lenszenv a’ takarékpénztár ellenében el fog oszlani. Ezután kifejezvén ő mélt. azon emberi és polgári keblet egyenlőn jellemző szép óhajtást,hogy bár lenghetné őt körül azon ön­tudat hogy, sz. kir. Debreczen városa lakosai mind anyagi javának mind erkölcsiségének eszközlésére ’s kifejtésére valamit azt mozdítani ő is segített, a’ város lakosinak ja­vát mindenkor szivén hordozó új tanácsnak e’ részben, mit törvényhatóság tehetett, kifejtett buzgóságát, úgy minden egyesnek a’ takarékpénztári eszmével már huzamosb idő óta foglalkodását dicsérettel említette ’s túl tevén mago­kat a’jelenlevők azon, hogy arral: váljon kellé sz. kir. Deb­reczen városában takarékpénztárt létesítem? vitatkozná­nak , a’ tárgy érdemébe bocsátkozván elnök ő méltósága által arra szólittattak fel, hogy ezen üdvös intézetnek mi­ként’s minél előbb ’s mennél szilárdabb alapokra tétele ’s mennél czélirányosb létrehozása felett tanácskozzanak. K. I. volt országgyűlési érdemes követ, megköszön­vén a’ szab. kir. város részérül ő méltóságának nemes buz­galmát egy e’ tárgyban mielőbb ’s mentül nagyobb sikerrel működendő választvány kineveztetését inditványozá, mel­lyet ő méltósága még ez ülésben mint közörömkiáltással megválasztott elnök a’ legméltányosabb tekintettel minden sorsú és ranguakra ki is nevezett, a’ működésnek mentül rövidebb határidő tűzetvén, az aláírási ivek kibocsátása el­ső alkalomra halasztatván egyesületi jegyzőnek J. K. L. választatott meg. Még egy van hátra, mi levelem utólsó czikkét teendi, ’s ez a „két félbenszakadt casinoi egyesület.“ Ki századunk szellemét csak kevéssé is felfogni képes, lehetetlen első pil­lanatra altal nem látnia, hogy anyagi és szellemi erőknek a’ társulati téren működés általi öszpontositása ama magas őzés, mellyet mindenkinek tehetségéhez képest megközelí­teni emberi főkötelessége ’s hogy csak ez az egyedüles az eredményhez vezetni azokat, kik tenni kívánnak azoknak el­lenében, kik a’ maradás’s ez által az édes semmittevés ölé­ben tengetvén le éltöket a’ korral előre nem haladni pol­gári bűnnek nem tekintik.És mégis ha tekintetbe veszszük, hogy alig van Európában egy város, hol a’ miveitek ’s mű­veletlenek közt olly nagy különbség lenne, mint épen Deb­reczenben és hogy ennek következtében sehol sem kellene a’ műveltséget elő varázsló intézeteket hőbben karolni, azon­ban a’ tapasztalás mégis azt bizonyítja, hogy azon kevesek is, kik csak az által biztosíthatnák önmagukat, ha minden oldalról egyesülve magukból valami nagyobb szerűt terem­teni képesek volnának, és hogy épen azok erőegyesítés he­lyett erőmegosztásra törekszenek, lehetetlen azt nem gon­dolni, hogy az egyesület, melly illy szellemi alapokon nyug­szik, maga magát nem tarthatja fen. Vannak az egyesítés­nek némelly tényleges de vannak látszólagos oldalai is, mindkettőt egyéb nem,mint szilárd akarat és hazafias buzga­lom győzheti meg, de ennek diadalmaskodni bajosabb, hol pártoskodások, izgatott szenvedélyek kicsapongása, mive­­l ellenségi viszketegség gyakran előleges szerepet játszanak ’s viszszataszitják azokat,kik miveltebb érzésekkel közelíte­ni kívánván, talán egy vagy másban az egyesületnek nem csekély hasznára lennének. őrködik azonban e’ szabad királyi városon a’ magyarok nemzője, őrködik a’ bölcs be­­látásu kormány,a’ nemzetnek nem egyszer tanúsított lelke­sedése ’s ezért bár akadályokat látok,mellyek legyőzése el­ső tekintetre óriási műnek látszik is, de férfias jellemű és magas tehetségű honfiak állandnak a’ teendők élire, kiknek nevük, tekintélyük, és befolyásuk egyenlőn kezeskedik ar­­ral,hogy e’ szab. k. város lakosait, a’politikai reform terén a’ közjóllét úgy mint műveltség tekintetében nemesbiteni ’s boldogítani fogják. B. B. V. U.I. Megérintvén a’ farsangot levelem utóiratában öröm­mel kívánok megemlékezni, mint egyik szíves meghívásból jelen volt vendég,a’ debreczeni törvényhallgatók vagy mint ők akarják, joghallgatók tánczvigalmáral.Távol vagyok at­­tól hogy különösen az ifjúságnak nemzetiség melletti nemes buzgalmát,habár csak jelekben mutatkozzék is az, méltóké­­pen tisztelni nem tudnám, különösnek látszik mindazáltal nekem a’ nemzeti lobogókkal túlságosan feldiszitett terem­nek inkább lovagló-vagy vivóiskolához hasonná tétele.Ven­­dégek azonban a’ terem terjedelméhez képest igen sokan valának, nagy része a’ honoratioroknak, hogy általányosan szóljak, Debreczen miveltebb osztályú lakosai.Azon mivelt­­séget tanúsító magaviselete pedig a’ törvényhallgatóknak, melly őket a’ rendre való felügyelésben úgy mint minden­ben méltán ajánlja, örömmel felejteti el a’ jelen volt vendé­gekkel az orosz fürdői hőséget é s a’ dohányzási szobábul a’ terembe ható füstöt, mellynek kellemetlen illatátal hogy ezu­tán a’ díszes vendégnők ruháji megkiméltessenek, talán nem fölösleges intézkedés lenne oda üvegajtórul gondos­kodni , hová azt nemcsak a’ kényelem de a’ valódi szük­ség is megkívánja. Az indokok, mellyek az illetőket e’ czél­­ra buzditák, mint ez leghitelesebben tudomásomra jutott, sokkal nemesb és jogszerűbbek valának, mintsem azt né­­mellyek felfogni ’s méltányolni képesek. A’ farsang Debre­czenben magány vigalmakon kívül kevés élvet nyújt. Az úgy­nevezett polgári casinoi vigalmak alkalmatosságuknál fog­va is keveset élveztetnek, a’ régibb casinóban pedig úgy, mint a’ polgáriban gyakran olly közönség gyüjtetik egy fe­dél alá, melly magát nem alaptalan okoknál fogva fészben tartja.—E’ szabad kir. város hátrányai közé tartozik, hogy sem valamelly ízletes vendéglővel annál kevésbbé bir pedig olly teremmel, hol mivel több társasági kört alakítani lehet­ne, egyetlenegy hely van ’s ez a’ régibb casino tereme, ol­­dalszobáival. Megkisérté ezt a’ részvényes egyesület ma­gának egy estélyre kikérni.Méltányos is vala kérelme, mivel ezen vigalom méltán úgy vala tekinthető, mint a’ társasági téren egyesek részéről tett áldozat, mellyel magának a’ca­­sinoi egyesületnek nemcsak első és másod elnöke, de több érdemes tagjai is a’ részvényes egyesület részérül mint ké­rők valának ’s mivel a’ terem az idén is a’ jogászoknak , más alkalommal pedig a’kereskedőknek is általengedtetett. A’bizományi tagok örömmel igérék a’teremnek általenged­­tetését, a’ közgyűlés azonban nem átallá compromittálni *)Ezen szavak mellé: pártoskodás,izgatott szenvedélyek kicsapongása,miveletlenségi viszketegség legjobban fog isten következő esemény hű másolata. Egy részvényes társulat, melly Debreczen előkelőinek nem csekély számából magát megalapitó, farsang utólsó napjaiban egy díszes társasági kört képező, izlésnemesitő tánczestélyt kívánt adni, mellyben minden rangkülönbség nélkül a’ lakosok nagy része, kétszá­zan felül lett volna meghívandó. 93

Next