Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-01-29 / 8. szám
■ \ftgrannfTvrvT.0Trr ■""i——----------------------------------------—........ »■—— ftCjg^Teljes számi példányokkal még szolgálhat a' szerkesztőség. FOGLALAT. Magyar—és Erdélyország. (Kinevezések; honszeretet és nemzetiség N. P. I.-tól; a’ tiszavölgyi társulat gyűléseinek folytatása; Bars, Békés és Zágráb megyék közgyűlései; zalai tudósítás; hálanyilványítás Mura-Szombatból; a pestmegyei gazdasági fiókegyesület gyűlés-hirdetése; nemzeti színház titoknoki jelentése; budapesti napló; pestvárosi ügyek; nyugpénz-intézet állapotja.) Amerika. (Zendülés Mexicóban Parades tábornok vezérsége alatt; hírek Santa Ana viszszahivatásáról.) Anglia. (Gabnatörvény-ellenző társulatok népes gyűlései és határozati, miniszteri és titkos tanácsi ülések.) Francziaország. (Hivatalos jelentés a’ németországi és franczia vasutakról; kivonata a' bankhivatal számadásinak; a’ franczia kir. hgek megtiszteltetése; halálozás.) Holland és Belgium. (Vámviszonyi kölcsönös források.) Törökország. (A’ keresztyénség üldöztetése; az ausztriai alegyviselőség ez iránti felszólalása ) Értesitő; dunavizallás* Magyar- én firdélypraxág Őcs.’sap. kir.fels. Tóth Imre esztergomi főkáptalanbeli kanonokot sz. Jakab dunaszigeti apátja, Sámuel Alajos pestvárosi plébánost pedig a’boldogs.szűz majki prépostja czimével diszesiteni. Renger od Auguszt, cs k. egyetemes udv. kamra tisztib. udv. fogalmazóját pedig valóságos cs. k. stalustanácsi tisztté legkegy. kinevezni méltóztatott. Non szeretet és nemzetliség. TI. A’ minapi czikkben azon különféle pártokat soroltam elő röviden, mellyek átalakulásunk észrevehetőbb kezdete óta honunkban létre jöttek ’s részint most is léteznek. Én e’ pártoknak úgyszólván csak nevöket említém; egy pártot sem gyanúsítva, sem különösen földicsérve; érintém itt ott lehető egyszerű módon a’ hazában létező pártoknak saját elágazó irányait, feltűnőbben különböző elveit; mi legyen azonban ezen pártok saját kitűzött czélja?’s hogy mind e’ pártok elveiben mennyi eszmeerő és akarat rejlik a’ haza jövendő boldogitására? arról a’ nyájas olvasó ne e’ szerény sorokban keressen fölvilágositást, hanem vessen egy pillanatot a’ megyékre, menjen oda ki a’ pártok küzdterére,nézzen ott körül, ha nem is mint bizonyos párt embere, de legalább mint tiszta keblű honpolgár, mikép dühöngnek egymás ellen a’ honfiak, mennyi botrány történik ott a’honboldogitás czimje alatt, nem a’ hazáért, hanem többnyire csak egy névért, egy párt neve fentartásáért,tekintse, miként kezd harapozni mindinkább a’ pártok dühe a’ nyilványos életből a’ magány-életbe, ’s ha ez nem elég, tekintse azon elalacsonyulást magában a’ pártok keblében; miszerint ugyanazon egy párt vezérei közt ollyannyira hiányzik az egyetértés, hogy készek nyilván kijelenteni örömüket tulajdon pártjok bukásán, ha az, egy vetélytárs, vagy féltett politikai vezértárs megbuktával van öszszekötve, és ha illy dolgok látásán el fogja egy részről a’ honfitárs keblét a’ csüggesztő melancholia, más részről pedig sok, agyrémeskedni kezd fájdalmaiban!—akkor ez igénytelen sorokban ha nem is gyökeres orvoslást, de talán még is némi enyhülést nyújthatunk a’ csüggedő kebelnek. Ez enyhülést pedig azon meggyőződés után reményijük nyújthatni, miszerint magyar alkotmányos hazánkban, habár számos, politikai párt létezik is, ’s tegyük föl hogy e’ pártok közt végre majd minden egyetértési fonál megszakadna, még is megmarad „egy közös eszménk,a melly képes leend nemzetünket nemcsak a’ vég-feloszlástól megmenteni, de a’ szerteszétágazó pártok irányait is egy végczélban egyesitni,’se’ közös eszménk: „az alkotványi védelem eszméje!“ az legalább nem hihető, hogy a’ civilisált Európa szemei előtt, békeidején, egy leyális kormány alatt, mint a’ miénk, tulajdon alkotványos nemzetünk kebléből egy olly párt sarjadjon, egy olly párt vrja ki az elsőbbséget, melly képes volna megfertőztetni magát az alkotványi védelem eszméjét is! Már ha, csak az előbbi czikkben elősorolt pártokat tekintjük is, észre fogjuk vehetni, miként e’ pártok közt, egy sincsen, mellynek elveibe nem volna szőve az alkotványi védelem eszméje, úgy hogy, ha a’ magányérdeket, önhaszonlesést és személyes gyűlöletet kiveszszük , egyedül az alkotványosságróli fogalmak különbsége az, melly a’ pártok közti kölcsönös capacitatiót ’s lehető egyezkedést olly hathatósan gátolja; azt tagadni nem lehet, hogy a’ pártok az alkotmányosságróli fogalom kérdésében még igen meszsze állnak egymástól, de lehetetlen más részről öröm nélkül észre nem vennünk azt is, hogy e’ fogalmak sokkal közelebb állanak egymáshoz mostan, mint ezelőtt 10 évvel. Tartsunk új politikai szemlét az általam elősorolt pártokon, ls. a’ két általányos párt , 1.1. „reformer és conservativ“ vagyis átalakulást kívánó és azt ellenző párt. xMindkét párt az alkotmányi védelem szempontjából indul ki, a’ reformer átalakítni akarja az alkotványt, t. i.az alkotványi jogokat a’ nemzet többi tagjaira is kiterjesztve, az alkotványt tágabb alapra épitni, és ez által azt erősbitni kívánja; máskép a’ conservativ vagyis állapodás stabilismus embere,ő átalakulást nem akar;ő egyedül meg kívánja tartani az alkotványt régi privilegialis'alakjában. Sokan gáncsolják e’ pártot, pedig erősen, de ugyan miért ? — tehet arról ? — ha ő az által vélt béke idején honát ’ bolydogitni, ha megtartja privilégiumait a’ nemzetnek, a’ nemzetnek! igen is, miután véleménye szerint a nemzet csak néhány százezer privilegiatusból áll, a’ többi sok milliónyi nép pedig nem egyéb földönfutónál!—e’ két párt legtávolabb áll egymástól elvben, irányban, eszmében, gondolatban, czélban! E’ két párt közt nem lehet, nem is kívánatos az egyezkedés; itt egy pártot nullfikálni kell, ’s nemzetünk becsületére legyen! az egyik párt már nagy részben nullificálva is vagyon, ’s e’ párt a’ tespedő párt. — Mor következik az 52. megyei párt, ez 52 kis párt, midőn municipalis rendszeréhez ragaszkodva a’ kormány irányában, a’ pótló utasítás és verificatio tárgyában pedig az országgyűlés irányában akar ellenőrséget gyakorlani, azt egyedül az alkotványi védelem nevében teszi. 3or. Az „oppositionalis és conservativ párt, a’ sajtómozgalmak előtt“ szinte az alkotványi védelem formája alatt működött az 183V0 és 183 V40 országgyűléseken. Az oppositió védte az alkotványt a kormány ellen, a’conservativ párt pedig védte a’ 9 millió nép ellen,—ez időszakban az alkotványróli fogalomra nézve mégis igen eltértek a’ két párt nézetei. Per. Az „oppositionalis és conservativ párt, a’ sajtómozgalmak óta,“ már más színben mutatkozik. A’ pártok eltérvén az alkotványi védelem azon „negatív“ modorától, miszerint azt mindig csak külső befolyások és sérelmektől menten szükséges tartani (mint egy gyöngélkedő szűz leányt) áttértek a’cselekvés mezejére, miszerint az alkotványt csak úgy védhetjük biztosan, ha azt erőssé teszszük, vagy is átalakítjuk. Mind két párt elismerte tehát végre, hogy a’ haladási térre kell lépni okvetlenül. Az oppositio a’ reform és átalakulás iránti hajlamát már ezelőtt is kimutatván világosan, helyre kívánta hozni azon sok időt,mellyet a’kormány elleni védelmezgetés sánczolgatás közben elfecsérlett, és igy igen természetes,hogy gyorsabban kívánt haladni ’s működni, mint a’ conservativ párt, melly ellenpártját,rohanva haladó névvel kezdé tisztelgett; nem igy a’ conservativ párt, melly csak későbben ébredvén föl az oppositionalis sajtó dörgéseire tespedési álmából, szemeit dörzsölve, még mindig más Világnál nézte a’ hazai tárgyakat, mint az akkoron sürgő dörgő Pesti Hírlap,mig egy részről meggondolva, miként már valahára csakugyan haladni kell, más részről bölcsen megfontolva, miként a’ hazai gépek és mozgonyok ereje még igen gyenge a’ szabadabb forgásra, egy bizonyos haladásnak kezdett, de olly fontolva, többnyire olly mázsáivá,hogy ha szemére lobbanthatok is részrehajlatlanok az oppositiónak,hogy sok lépést megfontolatlanul tesz, annál inkább szemére lehete lobbantani a’ fontolva haladó pártnak azt, hogy épen nem látszik haladni, miután a’ nemzetnek 10 ezred része sincs olly jó mikroscopiummal ellátva, hogy csúszás-mászást haladásnak tekintsen. A’ legújabb oppositio, ha kiveszszük azt, hogy azóta sokat tapasztalt ’s hogy maga közt két pártra szakadt,csaknem az előbbi; de a’ conservativ párt már most nyíltabban lép föl, kimondja haladási szándékát ’s hogy a’ reformot nem ellenzi, föltéve,hogy maradjon meg az aristokratiai alap;—■ igy tehát nyíltan kimondja aristokratai nézeteit, de ez aristokratai szellemben haladni akar, az alkotványt védeni, a’ kor kérdéseit honunkra kedvezőleg eldönteni, szóval a’ hazát boldogitni! ’s hogy mind ezt másokkal is elhitessék, ez okból nevezik ellenpárokat demokrata pártnak, melly szerintök csupa túlságos csend és rendbontó eszméket forral agyában. — Kedvencz eszméjök az aristokratai hasison haladni kívánóknak az anyagi kérdéseknek általok történendő czélirányos elintézése, szép dicső eszme! valóban mit is ér a’ szegény népnek a’ politikai jog? ha kenyere nincs, mit ér nekie a’ jogegyenlőség, mig az utak egyenetlenek ’s göröngyösek maradnak, mig nincsenek szabályozva folyóink! ’s a t. csak az egyet vagyok bátor ezen lisztért párttól kérdezni, hogy, ha már az anyagi haladást tűzte ki főczéljául, a’ mi igen nemes czél, vájjon az anyagi kérdések közé sorolja e a’ közteherviselést? vagy pedig a’ szellemiek közé? nemkülönben alkotványi jognak tartja az adómentességet, vagy pedig egy igazsággal ellenkező elkopott privilégiumnak, mellynek rongyait, hogy a’ civilisált világ szemei előtt elrejtsük,nincs olly tág és ügyes arszlán-köpönyeg. 5. A’ „centralista“ és „municipalista“ párt — czél—ja majd egy, magányjogok egyenlősége, képviseleti rendszer, „szellemi és anyagi haladás karöltve!“ alkotványi védelem, és az alkotványos nemzet boldogíttatása. Ila valahol, e’ két pártnál lehetne mondani, hogy az egyesülést csak a’„mikép”” bontja szét. A’municipalista párt a’megyei szerkezetben lát ollyan instítutiót, mellyet a’ világ bármilly institutióival sem kívánna cserébe bocsátani; a’ centralisták ellenben noha elismerik, hogy a’ megyei szerkezet ezelőtt és mostanig is, az alkotványi védelemnek megbecsülhetlen bástyája volt, de a’ további haladásra nézve, t.i. „azon átalakulásra nézve, mellyet a’ mostankor sürgetőleg kíván, a’ megyék szerteszétágazó erejét nem tartják többé elégségesnek, — ’s ez okból a’ megyék divergentionalis szellemét legalább egy helyen kívánják öszpontosítni és e’ hely: az országgyűlés! Mondják, hogy e’két párt öszszeolvadni készül, ha a’ municipalistáknak lett volna sajtós orgánumjok,—vagy választottak volna legalább magoknak egyet,—talán már rég sikerült volna az egyezkedés, — öszszeolvadás a’ mostani körülmények közt alig hihető; mert az eszmék különbségét csak eszmeharcz, eszmecsere által egyenlíthetni öszsze; a’ centralistáknak pedig nem azok feleltek, kiknek kellett volna, t. i.: az oppositió municipalistája, hanem egy harmadik t. i. a’ Budapesti Híradó. Különös taktika a’ municipalistáktól az, hogy ők a’ szólásszabadság „egyenetlen fegyverét kezdék itt ott használni a’ megyékben“ a’centralisták sokkal gyengébb fegyvere ellen. — Az elősorolt pártokból észrevehetni: miként e’ pártoknak,bár különbözők is irányaik, elveik ’s czéljaik, mégis megvan egy közös eszméjök:t.i.„az alkotványi védelem eszméje,“ sőt azt is vehetni észre, hogy az alkotványosságróli fogalom a’ pártok közt sokkal közelebb áll egymáshoz jelenleg, mint ezelőtt csak 10—12 évvel.— Pártokról lévén szó, nem hagyhatom érintés nélkül azok állítását, kik úgy vélekesznek: „miszerint, ki a’ hazában egy párttal sem tart, az nem szeretheti honát. Ez állításban annyiban van némi igazság, a’ mennyiben az az általányos pártokat is magában foglalja, t. i. a’ reformert és conservativet — vagyis az átalakulást kívánó és nem kívánó pártot, mert kinek ép esze van és akaratja, az átalakulást és nem átalakulást nem kívánhat egyszerre, hanem egyiket a’ kettő közül; ámde ki épen semmit nem kíván, minő párthoz tartozik az? az illyény mit sem kívánása ellenére is egy általányos párthoz tartozik, t. i. az átalakulást nem kívánók utólsó kategóriájába.De mondják sokan, hogy egyedül általányos párthoz tartozni nem elég, hanem megkívánják a’ jó hazafitól: mondja ki nyíltan, milly speciális párthoz tartozik? vallja meg őszintén: „oppositionalis“ , vagy „conservativ?44 ’s ki ezt nem teszi, az nem szereti honát „az ő véleményök szerint44 — ki egyik specialis párttal nem tart mindenben, például: sem „oppositionalis44 sem „conservativ,44 azon okbal, mivel az ő meggyőződése szerint nem üdvös a’ hazára az, hogy az oppositio mindig csak a’ „kormány ellen,“ a’ conservativ pedig mindig csak „9 millió ember ellen“ opponáljon — az ismét nem szereti honát „az ő véleményök szerint“ — mennyiben áll ezen okoskodás? azt vegye fontolóra a’ f. olvasó. Csak egy okot hozok elő ez állítások ellenében. —Ha állana az, miként minden, ki magát specialis pártnak alá nem veti, azaz: sem oppositionalis a’ mostani szellemben, sem conservativ, sem centralista, sem municipalista, az honát sem szereti, akkor minden „keletkezendő újabb párt,44—bármilly üdvös tervek és eszmékkel bírna is a’ hon boldogitására, honszeretetlenség vádja alá esnék, az uj párt teremtője bizonyosan, miután a’ párt alakulása ideje alatt főképp volt az, ki tulajdon pártja létrejövéseig, meggyőződése szerint egy spetcialis párthoz sem tartozott.— Még egy szó a’ pártok ’s az ezekkel rokonlag öszszekötött alkotványi védelem dolgában. Mondám, miként alkotványos országunkban szükséges a’ honboldogitásra, hogy a’különböző pártoknak legalább egy közös eszméjök legyen, és ez eszme az alkotványi védelem eszméje. Más odik szám 1816. PEST, csütörtök január 29kén tímik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szára alatti Trattner-Károlyi ház első ' Clandien ' egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ eme el -’’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle,hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik.______________________________________________