Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-02-26 / 16. szám

FOGLALAT- Magyar- és F­rdélyország. (Kinevezés; név­­m­agyaritások ’s előléptetések; figyeljünk az ínségre 11; debre­­czeni élet és társas viszonyok;­­’estmegye rendkívüli közgyűlé­sének vége; Varasd,Tem­es és Sopronymegyék közgyűlései; gyár­­városi tisztujitás; a’ jégverés ellen kölcsönösen biztosító­­nagy egyesület jan. 22kei közgyűlésének eredménye; a’ sopronyi taka­rékpénztár állapota; budapesti napló.)­­ Amerika- (Forradalmi jelenetek Mexicoban; Paredes tá­bornok a’ lázadók élén, kinek részére előbb Veracruz, majd a főváros is nyilatkozott; a’ redemtoristák által Pennsylvániában alapított St. Mária nevű gyarmat.) _ , Spanyo­lorszá­g­ (Lázongások különféle tartományok­ban; az adó beh­ajl­atlansága Hataloméban; a’kormány készületei Ilayti sziget meghódítására; Narvaez minisztériuma szétoszlik; S. Ana nyilatkozata az angol és franczia udvaroknál a’ mexicói res­­publicának alkotványos monarchiává alakíttatása iránt.) Anglia. (Folyamodványok a’ gabnatörvények melletd­es ellen; parliam­enti viták — különösen a’ behozatali vámügy iránt; felsőházban a’vasúti bizottság jelentése.) _­­ -Franc­iaország. (Vitatkozás és tárgyalások mind az két kamrában; csatornák építésére pénzajánlat.) Schweiz. (Az alkotvány-vizsgálati kérdés tárgyalása.) Értesítő; dunavizállás- IfÜHXVMI- és Erdélyor»*«« () cs. ’sáp. kir*. Felsége Ghyka Dioméd fogalmazó gyakornokot a’ Fiumei kir-kormányszéknél tiszttb. fogalma­zóvá kinevezni. Szegedváros következő lakosi idegen hangzá­sú vezetékneveiknek ti­­m. .­­éger Imre városi csendbiztos, Mannó Imre h. ügyvéd ’s választó polgár és Józsefvárosi se­bész testvérekénekVadász-ra:Vitt­i­ch­ Károly h-ügyvédé­­nek Vi­d­ay-ra, F­ausz­t Máté városi írnoknak , k­ö­tyre, v­á­nne Balázs polgárnak J­­á­n­i-ra és H­ercz József trieszti tűzkármentő társasági főügyviselője ’s a’ szegedcsongrádi takarékpénztár könyvvezetőjeének Szivesy-re változta­tását k. megengedni méltóztatott. A’ nm. magv. kir. udv. kanczelláriánál megürült kétudv. irnoki állomásra M­u­s­c­h Gergely és N­­e­n­i­s­c­h Antal udv. járulnokok; ezek helyébe pedig járulnokokká B­ran­dl Károly és Raperger Lipót gyakornokok alkalmaztattak. A’ nm­ hétszemélyes tábla az ujdon rendszeresített vál­tó-osztályhoz írnokokul L­aky József,F­odor Antal és T­ó­th Károly hites ügyvédeket nevezte ki. Figyeljünk az ínségre. II. Miként emlitem, a’ törvényhatóságoknak vannak szép és dicső jogaik, de az e­­zeknek megfelelő bokros kötelességek sem hiányzanak, mellyek egyike ’s ez a’ legfőbb­ idején és czélszerűen gon­doskodni arról, hogy a’ hatóságuk alá tartozó nép , melly jelentéktelen, állásában önmagával is tehetetlen — olly szükség által ne ostoroztassék, melly a’ hazának ezen erejét kíméletlenül elzsibbasztva—a’ nemzet nagy és magasztos érdekeinek előmozdításától vonja el csak darab időre is ama tényezőket, mik arra okvetlenül megkívántatnak. Hasonló intézkedés a’ hatóságok résziről annál is szükségesebb, mert a’ vétkes, vagy önző megfe- tejtkezés gyakran egész nemzet politikai életében olly nyo­­matékot varázsolhat a’ cselekvés szinterére,mellynek ered­ménye mivel sem több sem kevesebb, mint nemzeti süllye­dés ’s a’ hatalom orvosolhatatlan süllyesztése. Coriolán meg­­tagadá Róma szegény adózóitól a’mindennapi falatra szük­séges gabonát ’s főlege’tette miatt,néhány év közbejöttével tönkre silányult az aristocrata patríciusok hatalma, utána ■ pedig az egész nemzeté.Nem akarom ugyan ezt erősítő ha­sonlatosságul felhozni — jól tudva, hogy voltak más okok is e’ szomorú elbukást előidézők, de ezek közt nem kis sze­repet játszott a’szűkkeblű önzés, a’ kiváltságokhoz­ mar­­ezona ragaszkodás. E’ mezőn, ugyancsak jelen korszakunkban találkozunk nyugat két leghatalmasabb birodalmaival,az angol’s francziá­­val; ezen országokban is szűknek mutatkozott a’ termés ’s a’ kormány azonnal a’ megkivántató rendszabályokhoz fo­gott ’s Anglia több százezer mérő gabnát hozatott Éjszak­­amerika olcsó vásártéréiről. Nálunk a’ kormány szinte meg­tevő a’ főlépéseket, intve a’ megyei rendeket a’ szüksége­sek mielőbbi elintézésére, minő erélylyel jártak és járnak el ezek e’ komoly következtetésü dologban? olvashatjuk hír­lapjaink megyei közlésiből; e’ lassúságot, vagy helyesebben mondva: hanyag­’s akaratlanságot,sokan sokfélekép ma­gyarázták, én hajlandó vagyok azt ama keleti indolentiának tulajdonítani, melly e’ nemzet néhányait — többek közt a’ mohácsi vész előtt is olly eredetileg jellemző, kik mutató-ú­jaikon ragyogó arany gyűrűikkel is elűzhetőnek állitgaták Bizáncz hóditó óriását, de kinek kardcsapásai alatt csak­ugyan az egész kar elvérzett gyűrűstül; pedig ha a’ kivált­ságok bűvös illatának csekélyebb hatást szerzendett a’tör­vényhozás, ha ezen időszakban nemcsak privilegiumos ne­mesek, hanem polgárok is leendettek az elzaklatott ország­ban, bizonyosan Mohács mezejét nem neveznék ma nem­zeti temetőnek. Ne is mondja senki ezen hivatkozást merésznek,vagy helyenkivülinek, mert ma a’ közelszegényülés, a’ népnek sorvasztó ínségben hagyatása nemkülönben káros lehet a’ hazára jelen iparszázadban, mint volt a’ mohácsi csatavész ama lovagi korban; ennélfogva szoros polgári kötelessége minden egyes tehetősnek, de kivált hatóságoknak a’ bekö­vetkezhető nagybaj megelőzésére lehető erőfeszítéssel mű­ködni; nincs nehézség a’ cselekvésben ott,hol szilárd akarat lelkesíti a’ keblet! Csak emberszeretet ’s kissé korlátozottabb ragaszkodás ollyan szabaditékokhoz, mellyek bizonyos idő­ben,minő a’jelen százezrek elsilányulását vonhatják maguk után. Az e’ téren számos teendő közt mindenekelőtt követ­kezőket vélnék előleg megállapitandóknak,még pedig kivé­tel nélkül minden megyében, akár elég az évi termés, akár nem; mert hol ez utólsó eset állt be, ott ezen intézkedések sikere csak a’ bővebb terméssel megáldott más megyék hasonló rendelkezései által eszközölhető. Mivel az ínség az élelmiszerek nem léte, vagy hiánya miatt történik, olly esetben és körülmények közt, midőn e­­zen crisis félig előre látható, mint most, szükséges lenne, hogy a’ kormány az élelmiczikkek kivitelét az országból határozottan eltiltaná; ezt cselekvők a’ belgák, ezt a’ hol­landok, ’s nem sokára cselekvendik a’német vámszövetsé­get alkotó tartományok. Igaz ugyan, hogy szomszédink,ki­ket bővebb­ezetésü években is hazánkbeli gabnával látunk el,ez által (ha még talán eddig nem látták volna el magokat) szorultságba ejtetnének,mit kevésbbé egyeztethetni meg a’ Philanthrop eszmékkel; de mivel az önfentartási ösztön és kötelesség minden erőfeszítéssel eszközlendő, világos, hogy e’kötelesség a’ fenebbi vád alól az illy tilalmat nemcsak fel­menti, hanem sokszorosan helyesli. E’ tilalmi rendszer ter­mészetéből önként következik aztán, hogy semminemű oly­­lyan czikkből, melly közvetlen élelmiszerül használtatik,minő a’ burgonya, gabna, gyümölcs, pályinkát égetni szabad ne legyen. És ez lenne a’ fő teendő. A’ pályinkafőzési jog, mint regalefaj, ’s mint illyen csak úgy könnyeden elnem enyészt­­hető,ez igaz.A’mi jog,habár mások hátramaradását eszközlő kiváltság biztosítja is, mindaddig, míg világos törvény ellen­kezőleg nem rendelkezik, mindig jog marad ’s ekkép tiszte­letben tartandó; ez az én hitem is; de ott, hol a’ status ü­­­gye forog kérdésben, ennek jólléte, vagy bajai orvosolta­­tása teszi a’ napi tárgyak legelsőbbikét. — a’ s t­a t­u­s a’ nemzet jólléte előmozdítására sza­badon rendelkezhetik. Itt már az a’ kérdés : váljon bekö­vetkezett­é nálunk ezen állapot? talán nem —talán igen)­ lehetne felelni; egyébiránt ezt most fejtegetni nem akarom, az idő majd bizonyságot teend; de semmi esetre sem állunk termés dolgában úgy,hogy minden intézkedést abban hagy­hatnánk; már­pedig, véve hazánk kárpátvidéki megyéit, e­­zek élelmi segélyzésekrn a’ helyhatóságok bárminő intézke­déseket tegyenek is, aligha szerecsent nem mosnak, ha a’ pályinkafőzést a’ mondott czikkekből megengedik; e’mel­lett a’ statusnak minden rendelkezésinél kettős czélt kell szemügyre venni, u. m. a’ polgárok anyagi és szellemi hasz­nát; az anyagi haszon önként ajánlkozik, a’szellemi pedig, el lévén a’ méreg hárítva, csak gyarapodni fog a’ nevezett emberszerető’s a’nemességnek öntagadó rendszabálya által. Különösen a’ népesebb városok körül, hol a’ fogyasz­tás tetemesebb , figyelnie kell a’ helyhatóságnak a’ káros egyedárusság megakadályoztatására is; illy helyeken az ü­­zérek vámsorompókon kívül szokják az áruikkal befelé sie­tő együgyű falusiakat meglepni ’s ármányos beszédeikkel mintegy kizsákmányolni; ennek kettős kára van, első t. i. a­­zoké, kiktől vásároltatott valami, második pedig a’ fogyasz­tó népé, kik néhány üzér csalónak monopóliumává lettek. Ez ellen Pesten tanácslag ugyan történt intézkedés, vajha ne csupán papíron­ egyebütt pedig még igy sem; holott nem megvető forrása ez az ínség ’s elszegényülésnek. Nagy be­folyása van még a’ népélelem könnyítésére a mérték való­diságának ; ezt nemcsak a’ húsra kérjük értetni, hanem min­den néven nevezendő élelmiczikkre. Mióta a’ mezei gazdák többsége aggodalmas panaszszal hirdeté ki az év termé­ketlenségét, azóta, mint varázsveszsző által illetettek táma­­dának fel a’sütők, kofák, mészárosok, fa-és gabnaárusok, molnárok, szatócsok, ’s más hasonló bordáju üzérek, árui­kat pénzértéki tekintetben, hol t. i. megyei limitatio nem kí­vántatik,majd kétszeresen fel- a’kiszolgáltató mértéket pedig majd annyiszorosan lerugtaták; ez tény, mellyről minden, ki a’ közel múlt hónapokat Pesten tölté, vagy egyéb népe­sebb városban, meggyőződhetett’s meggyőződhetik.Várjon találkozik ő most, ki a’ pénzhiányban szenvedő népet meg­­győzendi arról, hogy nincs ínség, miután ő annak súlya alatt napról napra érzékenyebben silányul? Megengedem, minthogy megengedni kell is, hogy van igen számos mag­tár, mellyek búzával, liszttel ’s több e’ félével teljesek; de épen ez okozza a’ neveztem ínséget, mert a’ szükséges rend­őri szabályok hiányában akadnak szurok-lelkű egyedek, kik kilesve az időt és alkalmat, öszszeveszik a’ termést,’s kiszámított speculatio utján bíznak a’ nép zsírján , pedig az illy tett valódi mételye az országnak Vannak apróbb intézkedések is, mellyek az egésznek előmozdítására, nemkülönben nevezetes tényezőkü­l vehe­tők, mert mig egy részről takarékosságra szoktatják a’né­pet ’s igy anyagi vagyonát becsülni, ugyanakkor egyszer­smind morális neveltetését elősegítik; illyenek eltiltatása a’ búcsúkon, lakodalmakon, sokadalmakon ’s más nyilványos helyeken szokásos tivornya, melly közönségesen a’paraszt­nak sokszor egy vagy több hónapi keresetébe szokott ke­rülni; nemkülönben a’ cserevásárok megszüntetése; mi leg­inkább a’ fazekasok, mész-és borárusok irányában szokott gyakoroltatni. Ezek, mint mondám,mellékes intézkedések lennének? Jő pedig a’ viszony tökéletesebb rendbehozatala, mellyben áll a’ szegény pór nép az állandó katonaság irányában tar­tozási tekintetben. Nem azt akarom itt mondani, hogy e’ tartozások szüntessenek meg,mert ez annyi lenne, mint ellen mondani a’ törvénynek ’s a’ honvédelmi ’s fentartási köteles­ségnek , hanem azt, hogy az illető megyék ezen tartozások kivetése és beszedése iránt szabatosak és mindenkor óvato­sak legyenek; fölterjesztett számadásokból láthatni, hogy néhol a’ helység félévre is letisztázta katonai tartozásit, még pedig az illetőséget természetben letenni nem bírván, azt pénzéért az akkori piaczi áron, tehát jól drágán vala bevá­sárolni kénytelen; e’ fonalat tovább gombolyilni nem aka­rom, de a’ tisztelet, szeretet és bizodalom legőszintébb hang­ján szólok az azt kezelő lelkes urakhoz : vegyék csak némi­leg is fontolóra azon állást, mellyben a’ jobbágy teng, te­kintsék ezen tartozásoknak olly roppant veszteség melletti kiszolgáltatását, a’ sok ingyen napszámot ’s a’ többit, meg leszek győződve, hogy mindent el fognak követni, mi által a’ nép terhes kötelességeinek teljesítése mellett nemcsak öszszeroskadástól mentessék meg, hanem arányosabb kulcs szerint az azok végrehajtása után némi méltányos enyhítést is nyerhessen. A’ nép erre méltó; méltó, hogy az illetők leg­alább erélyes hű kezeléssel könnyítsék a’ sokoldalú terhet, melly alatt görnyedez. Türelem, szeretet ’s engedékenység! és a’nép’s vele az ország nem fog ínségben szenvedni! K.P. Deb­reczeni élet- és társas viszonyok. Tisztelt szerkesztő úr! Magán-ügyeim elrendezése miatt De­­breczenbe lővén némelly helybeli ismereteket szereztem, mellyeket e’ szabad kir. várossal, mellynek üdvét a’ nemzet és kormány egyenlő lelkesüléssel karolák fel, elhatározám magamat ennek becses lapjában közzé tenni. ’S annál in­kább buzdittatám fel erre, mivel ha van táj, ha van pont a’ magyar hazában, mellynek felvirágoztatásán kettőztetett iparral működnünk ’s előmenetelén tízszeresen örvendnünk kell: hitem szerint e’ magyar faj lakta vidék lenne az, mel­­lyet mellőznünk nem szabad, melly gazdagon termő földé­vel hivatva van lakosaira vagy közjólléti édent elővarázs­­lani, vagy zsírjába fulasztani a’ Kaukázus tövétül öröklött indolentiájában tespedő magyart. Debreczen térképi helyzete által is mintegy rendelve van arra, hogy az alföld gyarapodásának, jóllétének és mű­veltségének központját tegye, hogy kereskedelmi felsősé­get kiküzdvén a’ magyar és erdélyi forgalmakban közben­járó legyen ’s a’ viszonyos érdekek kifejtése, nagyobbitása ’s összeolvasztása által azon czélt megközelíteni igyekez­­zék,melly a’magyart egy alkotványos fedél alá helyezvén, jó és rész idők sorsát különbség nélkül megosztván erőben egyesítse. És midőn illy magas eszme leng által a’ század politikai szellemén, nem méltán buzog é fel a’ kebelben a’ hazafi ima e’ város szebb jövőjéért? nem honfiúi köteles­ség szólít é fel, minden egyedet tehetségéhez képest e’ czélra munkálkodni ? Azért minden tartózkodás nélkül ki­mondom őszintén, hogy a’ hazai reform épületének itt még igen gyenge alapjai vannak, hogy férfiak kellenek a’gátra megtörni a’tespedés jegét ’s­ józan értelemben vett czél­­szerű izgatásokkal ideje lenne már fellépni ’s a’ haladás zászlóját kitűzni, mert meggyőződésemre mondom, hogy ki a’ mostani körülmények közt elmarad, az önmagát temeti el ’s utódok átkával, a’ század nagy bűnével terheli lelkét. Azon felül az ildomosság is azt hozza magával, hogy ama rokonszenvvel, melly a’ nemzet és kormányban mutatkozik, élni kell, mert a’ jó alkalom eljátszása sorsunk mostohasá­­gát megérdemelted. 16dik szám 1846. PEST, csütörtök február 2(ján .. ■ 1 n’ T­írsilkoslóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön.­ l előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Ivarolyi ház első Megjelent . pedig mind kiril­i posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföld­i tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. fapostahivatal utján történhetik a’ emetei , 0­0 e­v megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik , pontosan és jutányosan kezdltetik.______________________________________

Next