Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-03-26 / 24. szám

PEST, csütörtök martzius 26k án Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletben egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántak» példányok iránt csupán a* bécsi cs. fapostaravatal utján történhetik a megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és­ jutányosan közöltetik. _____ , FOGLALAT-Magyar-és Erdélyország. (Előléptetések; ja­vaslatok a’ listaszabályozási ügy be­rendezése körül Kovács L­a­j­o­s t­ó 1; Verőcze és Pest megyék közgyűlései; a’ pesti műe­­gyesü­let, almanach-társaság; a’ kir. magyar természettudományi társulat közgyűlése; budapesti napló.) Ausztria­ (Metternich­ig sürgönye a­ kül­­­földi udvarok­nál levő ausztriai képviselőkhöz; ő felsége nyilatkozatai a’gali­­cziai kormányzóhoz, néphez, katonaság- és tisztviselőkhez jelegy.) F­r­a­ncziaország- (Franczia rokonszenv a lengyel ügyben; nyilván­os aláírások; Aumale­lig Algírba utazása; minisz­teri javaslatok a’ követkamrában; ugyanott a’ lengyel i­gy sző­nyegre hozva.) Lengyelország. (A’ párisi lengyel mevekvők és Czar­­tom­szky; e­ miatti császári rendelet a’ lig jószágit illetőleg.) Értesítő. 2Atlik szám 1­816. . é« Erdélyor«x*&£. (3 cs. ’s ap. kir. felsége*az erdélyi f. k. kormányszékhez kilencz fizetéses fogalmazó gyakornok­ kinevezést kegy.mél­­tóztatván megengedni, ezen legfelsőbb határozat következ­tében f.hó 14k én a’ k.kormányszék által következő egyedek neveztettek ki a’fizetéses fogalmazó gyakornoki helyekre — úgymint esztelneki S­z­a­c­s­v­a­i Ferencz, fogarasi T­­o­m­z­s­a György, Hell Frigyes, csíki S­á­n­d­o­r István, hatolykai P­á­l Sándor, m. gy. monostori K­a­b­o­s László, sz. katolnai H­i­r­ó Lajos, U­z­o­n­i Antal és K­l­e­i­n Frigyes. — A’ fogalmazók eddigi száma is szaporittalván hárommal, ezen helyekre is u­­gyanazon napon tette meg a’ kijelölést a’ k. kormányszék, a’ kinevezést magának tartván fen ő felsége. Javaslatok a tlazaszatb­ályozó 1 ü­gy belren­­dezése körül. Közeledik mart.30k a,és a’Tiszavölgyi társulat közép­ponti választványa egyesülve a’ vidéki társulatok képvise­lőivel a’ műszerezés nagy munkájára öszszegyül ismét. Nincs vállalat,melly mindent egybevetve nagyobbsze­­rű ügyet karolna fel,mint a’Tiszaszabályozás; nincs vállalat, melly anyagisága mellett szellemi kapcsolatában annyi fon­tos kérdésnek készítene biztató jövendőt; nincs vállalat, melly első kezdetben az életrevalóság­os gyakorlati tapin­tat annyi jelenségit mutatná; szóval nincs vállalat, mellyből inkább kitűnnék, hogy hivatása nem egészen anyagi, — hogy úgy mondjam földi — hanem teremtve van egy szel­lemi jövendő első talpkövét képezni, mellyet még most in­kább csak sejteni mint felfogni lehet. Én legalább valahány­szor a Tiszaügy eszembe jutott, és fölötte gondolkoztam, mindannyiszor meglepett önmagamon azon észlelés, hogy a’ tenger eszme közt, mellyek ezen ügy kapcsolatában föl­merültek, mindig az vala az utólsó szempont, melly a’ kiszá­rított gazdag földtér anyagi nyereményit mérlegezi. És mig ez ügy előttem illy magasan áll, mig inditvá­­nyunk, kezdeményünk’s vállalatunk nagy hadában ezen ügy az egyedül, melly körül minden osztály és párt embereit e­­gyesülve szemléltük; megfoghatlanná válik előttem azon feltűnő közönyösség, mellyel épen ez ügyet a’ magyar idő­szaki sajtó veszi, midőn annyi a’jelen perezre nézt meddő részint csak jövendőben megoldható kérdés fejtegetései mellett mindeddig egy czikkecskét sem szánt ez ügynek,melly­­nek benső műszerezéséről ’s ezzel jövendő életéről fog egy kiszemelt testület e’ napokban végezni. Azt hivém én —­­balgatagságomban —hogy miután a’tiszavölgyi társulat a’ pesti gyűlésben felállitá az egy­s­é­g elvét’s jövendő életé­nek alapjait a’társulat autonom mozoghatásában tévéjé, sőt kiviteli eszközül a’ socialis működést, e’ kor kedvencz gyermekét választá, egész sergével fogok találkozni a’ ma­gyar sajtó-téren azon eszméknek, mellyek egy helyes nagy­szerű társulati rendezést ajánlanak ’s hol a’ központosított erélyes igazgatás mellett az egyes fiók-társulatok autonó­miája megmentve legyen; hivém, hogy mindenki sietni fog versenypályát futni azon rendszer feltalálásában, hol a’két ellenség t.i.központositás’s egyes tagok autonom élete egy­másnak kezet nyujtnak ’s féltékenység nélkül egy irányban haladnak a’ vállalat czélja felé. Hét hete már, hogy a’ pesti gyülekezet üléseit bere­­keszté, alig van annyi nap hátra,mig a’ műszerezés munká­ját meg kell a’ választmánynak kezdenie, és e’ tárgy fölött még egyetlen szó sem hallatá magát, időszaki sajtónk még csak a’ munka kiváló fontosságára sem ébreszté fel a’ kö­zönség figyelmét, az avatottak versenyzését. Van é pedig ennél a’jelenben korszerűbb tárgy? nem félthetjük é az ügy jövendőjét a’műszerezés hibáitól? Nem hivatásom, hogy első legyek a’sorompókon be­lül, de ha csakugyan senki sem akar kiállni, belépek én ’s megkísértem a’ műszerezés némelly részleteiről elmondani mit gondolok. Tán a’ példa ’s bevezetésem fölizgat mást is nézetimet alapjaiban rectificálni—ha szükség —’s minden esetre tovább fejtve kiegészitni a’ műszerezés nagy kérdé­sét. — A’pesti gyűlés jegyzőkönyvét gondosan átvizsgálva, főleg pedig a’ vitatkozásokban fölmerült eszméket fejteget­ve tisztán áll előttem, hogy a’ társulat műszerezése körül olly irányban kezdettek a’ nézetek felfedezni, mellyet alig lehetene tovább követni,mihelyest a’fölállitott alapokat gya­korlati életre kell átvinni. Most van azért ideje megvizsgál­ni: mennyiben mutatnak az ott kifejlett rendezési eszmék a’ gyakorlatban életrevalóságot—vagy létesíthetőséget? al­kalmasok­­ az eddigi kiindulási elvek, hogy azon irányban fejleszszük tovább a’rendezés munkáját? Mert ennek átvizs­gálása nemcsak a’ hi­ányokra tanít meg, de mindig kimu­tatja egyszersmind a’ tévesztett rendezési elvek helyes irá­nyait. — Fejtsük azért a’ kérdést ez után: A’ Tiszavölgy szabályozására legelsőben vidéki társu­latok alakultak. És ez nem lehet e máskép. A’ vidékek a’ lé­tező — helyhatósági — kapcsolatok szerint alakították magokat. Ez is természetes. A’pesti gyűlés érezte gyakor­lati nehézségeit ennek, midőn egy listaszelet két külön tár­sulat körébe helyeztetik, de érezte azt is jjjf hogy öszszefüggés és szigorú egység nélkül nagyobb apró vállalat nem si­kerülhet. Ezért két elvet mondott ki: a) Az apró vidéki társulatok helyébe az egyetemi Ti­szavölgy minden birtokosait befoglaló egy nagy társulatot kell alakítni. b) Kimondá, miszerint a­ tiszavölgyi társulatnak e­­gyes vidékeken munkáló osztályait a’vizszerkezet, azaz a’ teendő szabályozás igényei szerint kell rendezni. A’ két alap azt hiszem igen mély tapintattal vala föl­fogva; azonban midőn a’ b) alatti elv alkalmazására egy alválasztvány küldeték ki, hogy a’vidéki társulatok vizszer­­kezetek szerinti osztályozását kísértse meg, e’ választvány tervéből láthatta mindenki a’ vidéki társulatok jövendő a­­lakját, de meggyőződhetett egyszersmind, hogy a’ választ­­ványi terv viszszaállitja a’ dolgot régi helyzetébe, honnan épen a’ fenebb előadott elvek fölállításával ki akaránk lépni. Én azt hiszem, hogy ha valaki nekünk, miután a’ pesti gyűlésen a’ társulati e­g­ys­é­g eszméje kiállíttatott,azt ja­vasolta volna, hogy mi mint e­g­y társulat központosult ki­viteli eljárással, például egy központi választvány végrehaj­tó működése mellett, vigyük véghez a’nagyszerű munkát, mindenki azonnal átlátta volna,hogy ez viszonyaink közt le­­hetlen ’s első kezdetben hajótörést szenved, mi pedig má­sutt — hazánkon kívül — az egyedüli út. — Mi az iránt tisztában voltunk, mikép sajátszerű viszonyaink közt nem szabad a’ központosított ügyigazgatás előnyeit bizonyos pontig nélkülöznünk, különben az egyes vidékek feltámad­ható érdekharczában elmerül a’ siker; de másfelől minden egyes szabályozási munkához a’ közvetlen érdeket kell föl­ruházni a’ kivitel terheivel ’s természetesen ezen hivatás­nak megfelelő öntehetőségi körrel, mi nélkül a’ magyar pi­páját sem gyújtaná meg. —’S ezt jól teszi! Világos ebből, hogy fel kelle állítanunk egy centrális hatalmat’s mellé több önálló’s tehetőséggel felruházott tes­tületet alkotni ’s úgy rendezni ezeknek egymás ellenébeni állását,hogy sem a’ centrális igazgatás tevékenysége lehet—­lenné téve, sem az egyes testületek mozoghatási köre úgy megszorítva ne legyen, hogy egymás ellen fordulhassanak ’s egyesült munkásság ’s kölcsönös ösztönzés helyett ösz­­szeütközések támadjanak a’ siker kiszámithatlan kárára. És ezt — úgy hiszem— csekély feladatnak tartani senki sem fogja, sőt mindenki átlátja, mikép a’ siker ennek helyes ren­dezésétől függ nagy részben.— Ki a’ géptannal foglalkozott, tudni fogja, miszerint a’ természet örök törvénye mindenben korlátokat szabott úgy az anyagi mint szellemi világnak. Az ismeri a’ maximum és minimum mély értelmét ’s tudja, hogy a’ gépekben is ezt kell fölkeresni,t. i. az erő maximumát egyesitni a’tehermi­nimumával, hogy a’ gépezet a’ rendezési tökélyt elérje. Én megszoktam e’ maximum és minimumot politikai úgy indu­­strialis rendezésekben is analyzálni ’s engedje meg türelmes olvasóm, ha gondolatim ösvényén vezetem őt is a’ tárgya­landó kérdésben. Felvett tárgyunkban a’ működési rende­zést tekintve mint szélsőségek tűnnek elő egyfelől az egyedi működés, midőn minden tiszavölgyi birtokos magára sza­bályoz — ez absurdum—, másfelől midőn az egyesek he­lyett az egyetem — természetesen valamelly orgánja által — hajtja végre a’szabályozás munkáját. Erről fenőbb el­mondottam, hogy sem lehető, sem helyesnek nem tartom­ az okok serge mindenki előtt azonnal feltűnik. E’ kettő közt áll azon elv, hogy társulati osztályok a­­lakiltassanak.Csak az a’kérdés: hol itt a’ maximum’s mini­mum közti helyes arány, azazhogy ezen társulati osztályok sem annyira fel ne apróztassanak,hogy az erő’s tér csekély­ségében semmittessék meg a’ lehetőség; sem annyira nagy terjedésnek ne legyenek,hogy azon bajbajüssünk,mit az ösz­­pontositott kiviteli rendezés kikerülésével mellőzni akartunk. És itt ismét azon ponthoz jutottam, hol ki kell mon­danom, mikép a’ felérintett vizszerkezet szerinti osztályo­zása a’ társulatoknak, mikint azt a’ választvány javaslá,sem nem kielégítő, sem nem czélravezető. Szabadjon okaimat példában kifejteni. A' Tiszának egy szelete egyszersmind határ két me­gye—két társulat—közt. Könnyen fordul elő eset, hogy a’ szabályozási munka épen azon résznek jut osztályába,mely­nek érdeklete ellenkező. Illy eset volt Bereg és Szatmár közt, hol a’ Tiszának egy kanyarulata Bereg megyét nagyon ron­gálván, ez átmetszést akar tenni Szalmár­ földön. Ez, mivel a’ Tisza neki mosott, mit Beregtől elhordott, ’s mert nem szerette, hogy egyik falvának határrésze a’Tiszán túl essék, minden lehető módon akadályozta az átmetszés végrehaj­tását. Mi lesz, ha az egyes társulatok érdeklete — legyen bár csupán képzelt —illy viszonyban köttetik a’szabályozás munkájához? Azt mondhatná valaki: egyesüljön hát a’két part a’ szabályozásra nézt, azaz Szatmár Bereggel egy társulati osztályba. De ki ennek lehetőségét hinné, nem ismeri a’me­­gyéket ’s édes mindnyájunkat bennök, mert ki ismer ben­nünket,az azonnal átlátja,hogy ezen egyesítési törekvés két megye parányszerű hiúságait keltené harczra;más felől tud­juk, hogy — a’felvett példát megtartva — Beregben a’ birtokosok állását tekintve a’tiszai érdeklet a’ túlnyomó,mig Szatmárban a’ tiszai birtokosok a’ társulat kis részét teszik az öszszes érdeklet mérlegében.Igy félne a’ szatmári birto­kos, hogy az egyesülés által érdeklete háttérbe szorul, ’s az illetők kölcsönös féltékenysége fölébred ’s betölti átokhozó hivatását a’ szükséges erély elzsibbasztásában még akkor is, ha a’ középponti választvány hatalma a’tusázó érdeklet­teket kellő határaikba utasítja. — Én meg vagyok győződve, hogy mig a’ helyhatósági kapcsok kötelékeiből ki nem bontakozunk teljesen, addig a’ társulati osztályokat nem is rendezhetni helyesen. Bizonyos elöttem, hogy aprólékos nehézségeken törik meg a’ siker. Ebből önként következik, hogy a’ vidéki társulatok osztályozásánál el kell törlenünk a’helyhatósági különbsé­geket. Állítsunk osztályokat, hol nem Torontál,Békés, Zem­­plény, Bereg vagy Szatmár birtokosai egyesülnek, de mint a’dolog természete magával hozza,ollyakat,hol Tisza, Bod­rog, Körös, Szamos, Kraszna, ecsedi láp ’sai, érdekelt bir­tokosai állnak öszsze. Sőt mivel némelly folyam, mint pél­dául a’ Tisza, egy társulati osztály munkálkodásának igen nagy tér,osztassák föl szeletekre a’fenálló érdekletek szerint. Ez lenne a’ rendezés első alapja, miben azon fontos természetes érdekletek külön osztá­lyokra szakadva munkálnának mindenik azon téren, hol leginkább ösztönözve érzi magát’s minden alkalom elvétet­nék arra, hogy természetesen elkülönzött érdekletek egy testületbe egymás ellen tusára keljenek ’s tevékenységü­ket elzsibbaszszák, ezél éretik el, hogy a’ Ez a’ rendezés alphája csak. Függeszsze fel kérem mindenki bírálatát addig, míg e’javaslat egyéb részleteiben is megvizsgálva ’s a’ gyakorlati téren előadva fog előtte áll­ni fejtegetésim folyamatából. Kiderülvén az előadottakból, hogy az egyes ponto­kon működő társulati osztályokat a’ természetes érdeklet szerint kell fölállítni, t. i. egyes folyam vagy mocsár birto­kosai egyesüljenek egy osztályba feledve a’helyhatósági te­kinteteket,vizsgáljuk ezt már egészen más szempontokból is. Ki a’ pesti gyűlés által kidolgozott alkotó szerződ­­vényt figyelemmel megolvasta, abban két főelvet talál u.m.: a) Kötelezi magát az aláíró, hogy a’ Tiszaszabályo­­zás költségeiből rá esendő részt a’ haszon arányában kifi­zeti. Ezt ugyan a’ törvény is épen igy mondja ki; mind e’ mellett érezte a’pesti gyűlés, hogy a’törvény­ adta sanctio által a’ szabályozási tőkét eléállítni teljes lehetetlen ’s a’ kölcsön útja lenne az egyedüli. Erre pedig elegendő va­gyonnal felruházott minél több aláíró teljes értékű biztosítása kívántatik. Ezért, hogy t. i. az aláírásra minden­ki önérdekénél fogva ösztönöztessék, kimondá.

Next