Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-03-26 / 24. szám
PEST, csütörtök martzius 26k án Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletben egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántak» példányok iránt csupán a* bécsi cs. fapostaravatal utján történhetik a megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. _____ , FOGLALAT-Magyar-és Erdélyország. (Előléptetések; javaslatok a’ listaszabályozási ügy berendezése körül Kovács Lajos tó 1; Verőcze és Pest megyék közgyűlései; a’ pesti műegyesület, almanach-társaság; a’ kir. magyar természettudományi társulat közgyűlése; budapesti napló.) Ausztria (Metternichig sürgönye a külföldi udvaroknál levő ausztriai képviselőkhöz; ő felsége nyilatkozatai a’galicziai kormányzóhoz, néphez, katonaság- és tisztviselőkhez jelegy.) Francziaország- (Franczia rokonszenv a lengyel ügyben; nyilvános aláírások; Aumalelig Algírba utazása; miniszteri javaslatok a’ követkamrában; ugyanott a’ lengyel igy szőnyegre hozva.) Lengyelország. (A’ párisi lengyel mevekvők és Czartomszky; e miatti császári rendelet a’ lig jószágit illetőleg.) Értesítő. 2Atlik szám 1816. . é« Erdélyor«x*&£. (3 cs. ’s ap. kir. felsége*az erdélyi f. k. kormányszékhez kilencz fizetéses fogalmazó gyakornok kinevezést kegy.méltóztatván megengedni, ezen legfelsőbb határozat következtében f.hó 14k én a’ k.kormányszék által következő egyedek neveztettek ki a’fizetéses fogalmazó gyakornoki helyekre — úgymint esztelneki Szacsvai Ferencz, fogarasi Tomzsa György, Hell Frigyes, csíki Sándor István, hatolykai Pál Sándor, m. gy. monostori Kabos László, sz. katolnai Hiró Lajos, Uzoni Antal és Klein Frigyes. — A’ fogalmazók eddigi száma is szaporittalván hárommal, ezen helyekre is ugyanazon napon tette meg a’ kijelölést a’ k. kormányszék, a’ kinevezést magának tartván fen ő felsége. Javaslatok a tlazaszatbályozó 1 ügy belrendezése körül. Közeledik mart.30k a,és a’Tiszavölgyi társulat középponti választványa egyesülve a’ vidéki társulatok képviselőivel a’ műszerezés nagy munkájára öszszegyül ismét. Nincs vállalat,melly mindent egybevetve nagyobbszerű ügyet karolna fel,mint a’Tiszaszabályozás; nincs vállalat, melly anyagisága mellett szellemi kapcsolatában annyi fontos kérdésnek készítene biztató jövendőt; nincs vállalat, melly első kezdetben az életrevalóságos gyakorlati tapintat annyi jelenségit mutatná; szóval nincs vállalat, mellyből inkább kitűnnék, hogy hivatása nem egészen anyagi, — hogy úgy mondjam földi — hanem teremtve van egy szellemi jövendő első talpkövét képezni, mellyet még most inkább csak sejteni mint felfogni lehet. Én legalább valahányszor a Tiszaügy eszembe jutott, és fölötte gondolkoztam, mindannyiszor meglepett önmagamon azon észlelés, hogy a’ tenger eszme közt, mellyek ezen ügy kapcsolatában fölmerültek, mindig az vala az utólsó szempont, melly a’ kiszárított gazdag földtér anyagi nyereményit mérlegezi. És mig ez ügy előttem illy magasan áll, mig inditványunk, kezdeményünk’s vállalatunk nagy hadában ezen ügy az egyedül, melly körül minden osztály és párt embereit egyesülve szemléltük; megfoghatlanná válik előttem azon feltűnő közönyösség, mellyel épen ez ügyet a’ magyar időszaki sajtó veszi, midőn annyi a’jelen perezre nézt meddő részint csak jövendőben megoldható kérdés fejtegetései mellett mindeddig egy czikkecskét sem szánt ez ügynek,mellynek benső műszerezéséről ’s ezzel jövendő életéről fog egy kiszemelt testület e’ napokban végezni. Azt hivém én —balgatagságomban —hogy miután a’tiszavölgyi társulat a’ pesti gyűlésben felállitá az egység elvét’s jövendő életének alapjait a’társulat autonom mozoghatásában tévéjé, sőt kiviteli eszközül a’ socialis működést, e’ kor kedvencz gyermekét választá, egész sergével fogok találkozni a’ magyar sajtó-téren azon eszméknek, mellyek egy helyes nagyszerű társulati rendezést ajánlanak ’s hol a’ központosított erélyes igazgatás mellett az egyes fiók-társulatok autonómiája megmentve legyen; hivém, hogy mindenki sietni fog versenypályát futni azon rendszer feltalálásában, hol a’két ellenség t.i.központositás’s egyes tagok autonom élete egymásnak kezet nyujtnak ’s féltékenység nélkül egy irányban haladnak a’ vállalat czélja felé. Hét hete már, hogy a’ pesti gyülekezet üléseit berekeszté, alig van annyi nap hátra,mig a’ műszerezés munkáját meg kell a’ választmánynak kezdenie, és e’ tárgy fölött még egyetlen szó sem hallatá magát, időszaki sajtónk még csak a’ munka kiváló fontosságára sem ébreszté fel a’ közönség figyelmét, az avatottak versenyzését. Van é pedig ennél a’jelenben korszerűbb tárgy? nem félthetjük é az ügy jövendőjét a’műszerezés hibáitól? Nem hivatásom, hogy első legyek a’sorompókon belül, de ha csakugyan senki sem akar kiállni, belépek én ’s megkísértem a’ műszerezés némelly részleteiről elmondani mit gondolok. Tán a’ példa ’s bevezetésem fölizgat mást is nézetimet alapjaiban rectificálni—ha szükség —’s minden esetre tovább fejtve kiegészitni a’ műszerezés nagy kérdését. — A’pesti gyűlés jegyzőkönyvét gondosan átvizsgálva, főleg pedig a’ vitatkozásokban fölmerült eszméket fejtegetve tisztán áll előttem, hogy a’ társulat műszerezése körül olly irányban kezdettek a’ nézetek felfedezni, mellyet alig lehetene tovább követni,mihelyest a’fölállitott alapokat gyakorlati életre kell átvinni. Most van azért ideje megvizsgálni: mennyiben mutatnak az ott kifejlett rendezési eszmék a’ gyakorlatban életrevalóságot—vagy létesíthetőséget? alkalmasok az eddigi kiindulási elvek, hogy azon irányban fejleszszük tovább a’rendezés munkáját? Mert ennek átvizsgálása nemcsak a’ hiányokra tanít meg, de mindig kimutatja egyszersmind a’ tévesztett rendezési elvek helyes irányait. — Fejtsük azért a’ kérdést ez után: A’ Tiszavölgy szabályozására legelsőben vidéki társulatok alakultak. És ez nem lehet e máskép. A’ vidékek a’ létező — helyhatósági — kapcsolatok szerint alakították magokat. Ez is természetes. A’pesti gyűlés érezte gyakorlati nehézségeit ennek, midőn egy listaszelet két külön társulat körébe helyeztetik, de érezte azt is jjjf hogy öszszefüggés és szigorú egység nélkül nagyobb apró vállalat nem sikerülhet. Ezért két elvet mondott ki: a) Az apró vidéki társulatok helyébe az egyetemi Tiszavölgy minden birtokosait befoglaló egy nagy társulatot kell alakítni. b) Kimondá, miszerint a tiszavölgyi társulatnak egyes vidékeken munkáló osztályait a’vizszerkezet, azaz a’ teendő szabályozás igényei szerint kell rendezni. A’ két alap azt hiszem igen mély tapintattal vala fölfogva; azonban midőn a’ b) alatti elv alkalmazására egy alválasztvány küldeték ki, hogy a’vidéki társulatok vizszerkezetek szerinti osztályozását kísértse meg, e’ választvány tervéből láthatta mindenki a’ vidéki társulatok jövendő alakját, de meggyőződhetett egyszersmind, hogy a’ választványi terv viszszaállitja a’ dolgot régi helyzetébe, honnan épen a’ fenebb előadott elvek fölállításával ki akaránk lépni. Én azt hiszem, hogy ha valaki nekünk, miután a’ pesti gyűlésen a’ társulati egység eszméje kiállíttatott,azt javasolta volna, hogy mi mint egy társulat központosult kiviteli eljárással, például egy központi választvány végrehajtó működése mellett, vigyük véghez a’nagyszerű munkát, mindenki azonnal átlátta volna,hogy ez viszonyaink közt lehetlen ’s első kezdetben hajótörést szenved, mi pedig másutt — hazánkon kívül — az egyedüli út. — Mi az iránt tisztában voltunk, mikép sajátszerű viszonyaink közt nem szabad a’ központosított ügyigazgatás előnyeit bizonyos pontig nélkülöznünk, különben az egyes vidékek feltámadható érdekharczában elmerül a’ siker; de másfelől minden egyes szabályozási munkához a’ közvetlen érdeket kell fölruházni a’ kivitel terheivel ’s természetesen ezen hivatásnak megfelelő öntehetőségi körrel, mi nélkül a’ magyar pipáját sem gyújtaná meg. —’S ezt jól teszi! Világos ebből, hogy fel kelle állítanunk egy centrális hatalmat’s mellé több önálló’s tehetőséggel felruházott testületet alkotni ’s úgy rendezni ezeknek egymás ellenébeni állását,hogy sem a’ centrális igazgatás tevékenysége lehet—lenné téve, sem az egyes testületek mozoghatási köre úgy megszorítva ne legyen, hogy egymás ellen fordulhassanak ’s egyesült munkásság ’s kölcsönös ösztönzés helyett öszszeütközések támadjanak a’ siker kiszámithatlan kárára. És ezt — úgy hiszem— csekély feladatnak tartani senki sem fogja, sőt mindenki átlátja, mikép a’ siker ennek helyes rendezésétől függ nagy részben.— Ki a’ géptannal foglalkozott, tudni fogja, miszerint a’ természet örök törvénye mindenben korlátokat szabott úgy az anyagi mint szellemi világnak. Az ismeri a’ maximum és minimum mély értelmét ’s tudja, hogy a’ gépekben is ezt kell fölkeresni,t. i. az erő maximumát egyesitni a’teherminimumával, hogy a’ gépezet a’ rendezési tökélyt elérje. Én megszoktam e’ maximum és minimumot politikai úgy industrialis rendezésekben is analyzálni ’s engedje meg türelmes olvasóm, ha gondolatim ösvényén vezetem őt is a’ tárgyalandó kérdésben. Felvett tárgyunkban a’ működési rendezést tekintve mint szélsőségek tűnnek elő egyfelől az egyedi működés, midőn minden tiszavölgyi birtokos magára szabályoz — ez absurdum—, másfelől midőn az egyesek helyett az egyetem — természetesen valamelly orgánja által — hajtja végre a’szabályozás munkáját. Erről fenőbb elmondottam, hogy sem lehető, sem helyesnek nem tartom az okok serge mindenki előtt azonnal feltűnik. E’ kettő közt áll azon elv, hogy társulati osztályok alakiltassanak.Csak az a’kérdés: hol itt a’ maximum’s minimum közti helyes arány, azazhogy ezen társulati osztályok sem annyira fel ne apróztassanak,hogy az erő’s tér csekélységében semmittessék meg a’ lehetőség; sem annyira nagy terjedésnek ne legyenek,hogy azon bajbajüssünk,mit az öszpontositott kiviteli rendezés kikerülésével mellőzni akartunk. És itt ismét azon ponthoz jutottam, hol ki kell mondanom, mikép a’ felérintett vizszerkezet szerinti osztályozása a’ társulatoknak, mikint azt a’ választvány javaslá,sem nem kielégítő, sem nem czélravezető. Szabadjon okaimat példában kifejteni. A' Tiszának egy szelete egyszersmind határ két megye—két társulat—közt. Könnyen fordul elő eset, hogy a’ szabályozási munka épen azon résznek jut osztályába,melynek érdeklete ellenkező. Illy eset volt Bereg és Szatmár közt, hol a’ Tiszának egy kanyarulata Bereg megyét nagyon rongálván, ez átmetszést akar tenni Szalmár földön. Ez, mivel a’ Tisza neki mosott, mit Beregtől elhordott, ’s mert nem szerette, hogy egyik falvának határrésze a’Tiszán túl essék, minden lehető módon akadályozta az átmetszés végrehajtását. Mi lesz, ha az egyes társulatok érdeklete — legyen bár csupán képzelt —illy viszonyban köttetik a’szabályozás munkájához? Azt mondhatná valaki: egyesüljön hát a’két part a’ szabályozásra nézt, azaz Szatmár Bereggel egy társulati osztályba. De ki ennek lehetőségét hinné, nem ismeri a’megyéket ’s édes mindnyájunkat bennök, mert ki ismer bennünket,az azonnal átlátja,hogy ezen egyesítési törekvés két megye parányszerű hiúságait keltené harczra;más felől tudjuk, hogy — a’felvett példát megtartva — Beregben a’ birtokosok állását tekintve a’tiszai érdeklet a’ túlnyomó,mig Szatmárban a’ tiszai birtokosok a’ társulat kis részét teszik az öszszes érdeklet mérlegében.Igy félne a’ szatmári birtokos, hogy az egyesülés által érdeklete háttérbe szorul, ’s az illetők kölcsönös féltékenysége fölébred ’s betölti átokhozó hivatását a’ szükséges erély elzsibbasztásában még akkor is, ha a’ középponti választvány hatalma a’tusázó érdekletteket kellő határaikba utasítja. — Én meg vagyok győződve, hogy mig a’ helyhatósági kapcsok kötelékeiből ki nem bontakozunk teljesen, addig a’ társulati osztályokat nem is rendezhetni helyesen. Bizonyos elöttem, hogy aprólékos nehézségeken törik meg a’ siker. Ebből önként következik, hogy a’ vidéki társulatok osztályozásánál el kell törlenünk a’helyhatósági különbségeket. Állítsunk osztályokat, hol nem Torontál,Békés, Zemplény, Bereg vagy Szatmár birtokosai egyesülnek, de mint a’dolog természete magával hozza,ollyakat,hol Tisza, Bodrog, Körös, Szamos, Kraszna, ecsedi láp ’sai, érdekelt birtokosai állnak öszsze. Sőt mivel némelly folyam, mint például a’ Tisza, egy társulati osztály munkálkodásának igen nagy tér,osztassák föl szeletekre a’fenálló érdekletek szerint. Ez lenne a’ rendezés első alapja, miben azon fontos természetes érdekletek külön osztályokra szakadva munkálnának mindenik azon téren, hol leginkább ösztönözve érzi magát’s minden alkalom elvétetnék arra, hogy természetesen elkülönzött érdekletek egy testületbe egymás ellen tusára keljenek ’s tevékenységüket elzsibbaszszák, ezél éretik el, hogy a’ Ez a’ rendezés alphája csak. Függeszsze fel kérem mindenki bírálatát addig, míg e’javaslat egyéb részleteiben is megvizsgálva ’s a’ gyakorlati téren előadva fog előtte állni fejtegetésim folyamatából. Kiderülvén az előadottakból, hogy az egyes pontokon működő társulati osztályokat a’ természetes érdeklet szerint kell fölállítni, t. i. egyes folyam vagy mocsár birtokosai egyesüljenek egy osztályba feledve a’helyhatósági tekinteteket,vizsgáljuk ezt már egészen más szempontokból is. Ki a’ pesti gyűlés által kidolgozott alkotó szerződvényt figyelemmel megolvasta, abban két főelvet talál u.m.: a) Kötelezi magát az aláíró, hogy a’ Tiszaszabályozás költségeiből rá esendő részt a’ haszon arányában kifizeti. Ezt ugyan a’ törvény is épen igy mondja ki; mind e’ mellett érezte a’pesti gyűlés, hogy a’törvény adta sanctio által a’ szabályozási tőkét eléállítni teljes lehetetlen ’s a’ kölcsön útja lenne az egyedüli. Erre pedig elegendő vagyonnal felruházott minél több aláíró teljes értékű biztosítása kívántatik. Ezért, hogy t. i. az aláírásra mindenki önérdekénél fogva ösztönöztessék, kimondá.