Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-12-03 / 96. szám

PEST csütörtök december 3-án Megjelenik a emeletében , Társalkodóval minden héten kétszer t. i. egyebütt pedig minden vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első ’ * .... 1 1 «k­M.t. 1A.tnnviru;nl'kn­­­ivró» mi li IO n V/aL’ iráni nőimén A* linnni nn ^ ^ I ..lián * .áA»-» ti i L* O * létén kétszer • * ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. tópostahivatal utján történhetik kiralyi »os^TMde[^ Az Értesítőben mindenféle hintetvény felvétetik és pontosan és jutányosan közöltetik. A„ wTS^T&telettel figyelm­eztetjük a’ kit haza olvadó közönségét, hogy az eddigiekhez uj derék erők ’s biztos leve­klárulása és bescé­dm­un­k­á­­­k­o­d­ás­a mellett,uj betűkkel megjelenendő, ’s érdeke­gye­sít­ő elvű testvér lapjainkra eddigi marad az előfizetés, t. i. pos­­, t , l. , ,r ? ...... , 1 alatt e°­ esz évre 12, félre 6 p.ft, boritéktalanul hazhozkuldve pedig egesz évre 10,félre 5 p.ft. Külföldre vagy az örö­tan és Budapesten hazhozkuldt , egyedül a’ bécsi cs. k. főpostahivatalnál rendelkezhetni, belföldre pedig az ország és kapcsolatos részei minden k. S SnCAS uri-utcza 453 sz. Trath Károlyi-ház első emeletén, bánni biztos alkalom által, vagy szorgalom- és gyors­posta hivatalii­di­s a sztikesziust.Di­ A J­el­e­nk­or és t ar s a­­­k­o d­ó szerkesztősébe kocsi utján. ________ _____________________.----—--------------—----7-7;—7----7———------—___­______ FOGLALAT: Magyar- és Erdélyorsz. (Előléptetések; Szé­chenyi István gróf és a’ politikai pártok folytatás; vukovár-fiumei vasút ügye; hivatalos kérelem a’ vukovár-fiumei vasút ügyében; Zólyom, Nógrád és Turócz megyék közgyűlései; hajdukerü­leti társas élet ’s pécsi örvendetes mozgalmak; budapesti napló.) Amerika. (Élelmiszer-árak pillanatnyi felszökkente, de ismétt lohadta­) Portugália­ (Lissaboni tudósítások a’ Cintra melletti ütközetről é s az ország mostani helyzetéről.) Értesítő: dunavizállás. ex Erdélyombág. L­ó­sy Imre técsői kamrai ügyvéd a’mármarosi k. kam­rai igazgatósághoz ülnökké lön kinevezve. A’ am. magyar kir. udv. kamra a’ b­ursovkai megürült k. harminczadosi állomásra No­votny József liszai k. har­­minczadost, liszaiharminczadossá pedig Gály Vendel bru­­ki k. harminczadhivatali írnokot alkalmazta. Széch­enyi I.gr.és a politikai pártok.(Folyt.) A’ boldogitási divatos tanok már ekkor is megvoltak, gróf Széchenyi kétségkívül nemcsak neveiről ismeré őket, ha­nem ismeré azon balkövetkezéseket is, mellyek e’ tanok át­ültetése körüli kísérletekből származni szoktak. Ez volt oka hogy a’ hazafi gróf nem ott kezdé reformját, hová a’ fran­­czia iskola növendékei nálunk, mint egyebütt törekvései­ket irányozzák,haraggal támadván meg azokat, kik a’nem­zeti jóllét elérhetésére más utat’s eszközöket hisznek üd­vöseknek. Nézzük gr. Széchenyi iratait, bár a’ legkorábbiakat is ’s meg kellene győződnünk, miszerint neki a’ teendőkre nézve egyik vagy másik rend iránti sympathia vagy vala­­melly osztály elleni antipathia vezérül nem szolgáltak. Ró­la nem mondhatni, hogy a’nemességet akará hajdani ha­talmára viszszasegitni’s e’közben a’népről megfeledkezék; nem mondhatni viszont azt sem, mintha ő kétségbe esve az alkotványos elemek életrevalóságán, minden erejét — mi­ként ezt ma többen tenni szeretnék — a’ népi meglehető­sen nyers anyagnak kikészítésére fordította volna. Nem ál­líthatni becsületesen, hogy kormány és nemzet közti bizal­­matlankodást vagy épen ellenségeskedést szükségesnek vagy csak hasznosnak is igyekezett volna bizonyítni arra, hogy a’ nemzet önállósága, önerejének kormányellenes ö­­rökös harczokbani kiismerése által növeltessék ’s biztosit­­tassék; valamint józanul nem mondhatni, hogy mindenne­mű ingerkedések által a’ hatalom tettleges ellenintézkedé­sit provocálni akarta volna. Széchenyi ismérte a’ nemzet itthoni állapotát, de tu­­dá annak a’ monarchia irányában­ viszonyít is, valamint a’ birodalomnak európai állását; ezeket ismérve ’s tudva pe­dig egyet sem akarhatott a’ fönebb elsoroltak közöl, ha­csak in ultima analysi készen nem volt arra, hogy végre a’ magyar alkotvány megszüntetvén a’nemzeti és alkotványos továbbfejlődésnek ránk nézve még lehető­sége is eltöröltessék; vagy pedig végtelenül megtágitva a­­ma kapcsolatokat, miknek épségben tartatásuktól a’ mo­narchia jólléte ’s egyszersmind hazánk virágzása függ, ideig óráig tartó féktelenség mámorának lehessünk része­­si, nem sejtve, railly iszonyú leend egykor a’ kiábrándulás. Valóban soha sem kellene felednünk, hogy keleti faj vagyunk, melly Európa egyéb népei ’s nemzetiségei közt egyedül áll; tudnunk kellene az anyagi érdekek e’ nagy szá­zadában, hogy sem politikai, sem tudományos vagy művé­szeti befolyást nem mutathatunk föl, melly számunkra büszkeségünket emelhető európai tekintélyt szerzett volna. Még inkább áll ez azon időszakról, mellyben gróf Széche­nyinek a’ közcselekvőség terére kilépnie kelle. Ekor tudni­illik még az is, mit szomszédinknak utánzási példányul ne­tán ajánlhattunk volna,­­ a’ magyar alkotvány olly tüne­ményeket láttatott, mikhez képest egy előre inkább kétes­­használatú eszköz, mint meggondolás nélkül elfogadható kincs gyanánt kelle a’ távolabb esőket illetőleg mutatkoznia, mire egyik ok az is, miszerint a’ régi formák Európára néz­ve még épen nincsenek — akár az egyes népek tökélyt megközelítő értelmi és szellemi kifejlettsége, akár az újabb kori ábrándszerü theoriák által annyira megingatva, hogy például ott, hol a’nemzet és uralkodó vagy inkább ennek kormánya közt a’ bizalmi sulyegyen fölbomlott, a’ világrész többi népei minden további fölhívás nélkül, kezetfogva ’s egyesülten lépnének föl ollyatén normális állapot előidézé­se végett, melly az öszszes emberiség czéljainak megköze­lítését nemcsak lehetővé de létesithetővé is tenné. A’ cos­­mopolitismus e’ fokától még ma is olly meszsze állunk,hogy az ellenkezőnek állítása higgadtabb kedélyüek előtt utópia­­féle ábrándozásnál egyébnek alig látszhatnéa.Sőt még any­­nyira sem vagyunk, — hogy — mint hajdan a’görög res­­publicák tőnek —a nemzetek közvetlen küldötteik által értekeznének ’s egyezkednének polgárisodásunk legfőbb teendőji felől. Külviszonyok rendezgetése ma is a’ diplomá­ta kezében van, mit nem ártana megjegyezni azoknak, kik miután az itthoni lehetőségek minden fokozatin végig buk­dácsoltak, azzal szokták magokat megnyugtatni, — hogy hisz illyesmit — ha már épen annyira jőne a’dolog — majd meggátol amaz ellenőrködés, melly a’világ hatalmai közt most fönálló sulyegyéni rendszer szükséges kifolyása. Széchenyi meggyőződése, midőn a’nemzet emberéül föllépe, az vala, mellyet Vörösmarty maradandó becsű kö­vetkező soraiban foglalt. Mégjőni kell, még jőni fog egy szebb kor, melly után buzgó imádság epedez száz ezrek a­­jakán. E’ szavakat a’ nemes gróf ma ép úgy, mint politikai pályája kezdetén, saját hitvallásaként fogadja el, mert min­denben, mit itt vagy tőn,nagy költőnk idézett szavainak ki­nyomatára találunk.’S a’ „szózat“ e’ sorain túl következő versszakra többé átmenni nem szabad annak, ki Széche­nyit megérteni, vele ernyedetlenül együtt munkálkodni ó­­hajt a’ nemzet javára. A’következő versszak: Vagy jőni fog, ha jőni kell, a’ nagyszerű halál, hol a’ temetkezés fö­­lött egy ország vérben áll — egy egészen uj térre vezet, olly térre, mellyet némellyek a’ mai oppositio legelszántabb törekvéseinél mintegy átátcsillámlani gyanítanak,de melly­­re átlépni Széchenyi nem tartá tanácsosnak sem nagy mű­ve kezdetén sem később, ma pedig még kevésbbé látja an­nak tanácsos létét. — ’S ez nagy momentum akkor, ha tisztába akarunk jő­ni arra nézve, miért roszaltatik az ellenzék eljárása gróf Széchenyi által napról napra gyakrabban’s miért fordul­nak el a’hazafi gróftól mindinkább azon kedélyek, mellyek mai n­ap az oppositió élén állanak. Újjá alakulását akará­m a’ nemzetnek, mignémelly mai törekvések legjobb esetben sem vezethetnek másra mint átalakulásra, úgy ér­telmezvén e’két szót, hogy az első nemzetünk uj erőben diszlő arczulatát, az utóbbi pedig a’meglevőnek más álla­potra — jobbra vagy roszabbra— átváltoztatását jelent­se. Amott már kezdetben mellőzni kelle minden szélsőséget,­­ mert még a’ műtétes megkezdetése előtt a’ seb halálos­nak csak azon esetre ismertetett, ha vagy a’gyógyítás még tovább halasztatnék, vagy pedig a’ beteg ügyetlen kezekbe kerülne; emitt minden pillanatban késznek kell lenni a’ leg­végsőre, mert a’halál elkerülhetlennek erősittetik, hacsak a’ beteg egytől egyig mind be nem veszi azon lapdacsokat, mik bizonyos rész szertárából, kimondhatlan készséggel ’s a’ fölgyógyulás iránti legbiztosb reményben a’ szenvedő számára készen tartatnak. Amott az idők folytán megtágult kapcsoknak közös és viszonos érdeken alapult kijavítása; itt az egyik félnek látszólag kedvező tágulat arra használá­sa, hogy szörnyű erőfeszítések által végkép elbágyadjunk; amott az ellenszegülés súlyának ott is akori alkalmazása,hol és mikor ezt jogtudat parancsolja, siker reménye javasolja; emitt alkalomlesés arra, hol lehetne az ellenfélbe kötni — még annyi lényeges különbségekül állíthatók föl elannyira, hogy méltán csudálkozhatni rajta, miért nem bírják, vagy nem akarják sokan még mai nap sem érteni a’,Kelet népek czimü munka azon állítását, hogy a’modor különbsége le­­hetlenné teszi az együttmunkálkodást! Ez kétségkívül reflexió hi­ányának tulajdonítható , különben lehetlen volna a’ fölérintett különbségnek érté­hetlen titkolózásra magyaráztatnia azok részéről, kik talán magok készebbek volnának szörnyű halált halni, mint pél­dául megengedni, hogy a’ kormány a’ maga saját modo­rában boldogítsa őket, a’ hozzájok tartozókkal egye­temben! Sokan azt hiszik, hogy elvben megegyezni valakivel elegendő arra, hogy annak cselekvőségét minden részle­teiben helyeseljük, sőt csupán a’ fenebbi egyetértésnél fogva vele szükségkép egy utón járjunk.N­a ezen hiedelem már magában véve sikamlós, egészen haszonvehetlenné kell akkor válnia, midőn politikai cselekvőségre vonatko­zik. Politikában ha közhivatalnokról van szó—legyen ez aztán bármi magas fokú—szükséges a’becsületesség elve; hazafiban,minek Virág’s Kelet népe szerint,lenni ugyan nehéz de nem lehetetlen, megkivántatik a’ tiszta hazafiság elve , itt is ott is e­­­v­ü­­ e’kettő elég. Amaz nem engedi, sem hogy a’hivatal szentsége megsértessék,sem pedig hogy a’hivatal­­szabta kötelesség az ember belbecsének csorbításával tel­­jesittessék. Imez meggátolja, hogy a’haza jólléte ellen legkisebb kísérlet csak szándékba is vétessék, ’s eszközli, hogy kiki tehetsége szerint a’ hon javát előmozdítni igye­­kezzék.— Ha már most ez utóbbi tekintet mellett maradva, specialitásokra megyünk, olly hazában, hol a’ hazafiság e­­rénye kellő tiszteletben áll, ezrek lesznek azok, kik a’ cse­lekvőség terére kilépendők elvül tűzik magoknak a’ha­­zaboldogitást,névszerint: nem ismerni nemesi föladatot, mint a’népnevelés ügyének elémozditásán fáradozni; vagy addig nem nyugodni, mig kiki a’hazában vagyonához a­­ránylag—törvény értelmében —nem adózik; vagy: azon lenni, hogy közlekedési eszközökben ne szűkölködjünk; vagy földmívelés, ipar és kereskedési akadályok elhárítását törvényhozás útján eszközleni; vagy nemzetiség megvéde­­tésén munkálkodni; vagy sajtószabadság kivívására ösz­­pontosítni minden lehető erőt.. .’s így tovább a’ végtele­nig. Kérdem: ki a felebaráti szeretet azon fajával bir, melly akkor örvend, ha a’ terhek lehetőleg tökéletesen van­nak fölosztva; ha a’józan nevelés jótékony világa elhat ’s fényt terjeszt a’legszegényebb viskóban is; ha szükségink sőt kényelmünk kielégítésére nézve kellőkép el van látva az ország minden része közlekedési eszközökkel, ’s ezek használását illetőleg észellenes intézkedések­ben nem áll­nak; ha a’ törvényhozás gondoskodék arról, hogy ki ve­rítéket hullatva hasgatja barázdáit, állati szükségei kielé­gítésén fölül ismerje ama nemesi indokokat is, mellyek a’ polgári polgárhoz ’s ezeket hazájokhoz csatolják; ha az iparűző vagy kereskedő a’ viszonyaitól el nem választható bírói eljárásra nézve tökéletesen megnyughatik; ha a’ nem­zet nyelve és szokásai nemcsak itthon tiszteletben tartatnak, hanem kívül is tekintetben állanak; ha nyilványosan megy véghez a’ polgárok tettei fölött a’ bírói véleménycsere, ’s ennek meggyőződéssé alakítása; ha józan ’s érett hazafiak szabadon ’s a’ kellő előzvények által szükségtelenné vált korlátok nélkül mondhatják el meggyőződésöket honfitár­saik előtt a’ haza teendőire nézve. — kérdem újra és is­mét: ki az, ki a’felebaráti szeretet ezen fajával fölruháztat­­va kárhoztatná elvileg a’ mondottam hazafias törekvé­sek által kitűnő lelkeseket? úgy hiszem, senki, mert ki ezt tenné, már elvileg roszat akarna, illyenek pedig ha volná­nak is, őrizkednének erkölcsi silányságukat illy módon az egész világ előtt bevallani. Helyén találom én ehez képest, hogy gr. Széchenyi akkor, midőn a’ régi Pesti Hírlapnak nyílt hadat üzent, elő­­rebocsátá, miszerint ő a’ mondott lap akkori szerkesztő­jével ,e­l­v­b­e ne egyetért ’s ellenfél gyanánti föllépése azért szükséges,mivel t­eendőinket illetőleg ,,a’ modorn kettő­­jök részéről különböző. A’ ns gróf ezen állítása akkor is azóta is többször gúnyosan, legközelebb pedig J. P.megye közgyűlésén P. M. országgyűlési egyik volt követ ur részé­ről olly módon hozatott föl, mintha a’hazafi gróf ellenében elég lenne ezen egy állításra hivatkozni, természetesen bi­zonyos recriminatiók kíséretében, hogy igy a’ nagy hazafi mostani állása megingattassék, másrészről meg a’hall­gatóság teljes mértékbeni helyeslése éressék el. Tegyük föl, hogy isten e’ nemzetet megáldotta egy olly férfiúval, ki élte föladatául tűzé ki megismerkednie’ nemzet bajaival; aztán elmélkedni az eszközök fölött, mely­­lyek segítségével a’megrögzött baj orvosolható ’s a’ ma­­ sodik szám 1846.

Next