Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-14 / 13. szám

PEST vasárnap február 14kén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten tében ,egyebütt pedig minden királyi posta­ 13 dikszám 1847. kétszer, t­­. vasárnap és csütörtökön Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 d.k sz. alatti Trattner­ Károlyi ház első ( a­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ rendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. emele­meg-Az elkészeknek teljes szám­i példányokkal szolgálhat meg a’ szerkesztőség. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (előléptetések István kir. helytartó ’s főlig levele a’ am. m. k. helytartó tanácshoz; a’ kir. ü­­­gyek és nem­ze­ti m­u­z­e­u­m igazgatójához; özvegy nádorné ő fenségének levele a' kir. ügyek igazgatójához; a’ tiszavölgy ren­dezése iránt Paleocapa mérnök ur véleménye. Budapesti nap­ló. Törvényhatóságok: Temes és Ungmegyék közgyű­lései; városi tudósítások Buda és Breznóbányáról. I­­rdélyi ország­gyűlés. Társulati élet: Gr. Zay Károly nyilatkozata a’ pesti színházak ügyében; a’ Kisfaludy-társaság 1 Oik­k közülése; izr. jó­tékony egyesület Budán; a’ József-emlék-egyesület.) Külföld (Amerika, Spanyolország, Francziaország, Né­metország ) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A’ sopronyi em bit váltótörvényszéknél ürességben levő ü­lnökségre Sz­­­uh­a Márton ottani tollvivő érdemesi­tt tett, Ó­c­s­a­i Sámuel, erdélyi kir. kormányszéki titoknok egyszer­smind kiadó-hivatali igazgató pedig, sok évi hű tisztviselése méltánylása mellett rendes nyugállapotba lan helyezve. A’ nagu magyar kir. udv. Kamra J­a­v­o­r­i­k József bán­sági kir. bányaigazgatóságnál számvevőségi számjegyzőt ideiglenes első, Frank Auguszt szomolnoki főbányafelü­­­gyelőségnél számvevőségi számjegyzőt pedig ideiglenes má­sodik pénztártisztté alkalmazá az oraviczai bánsági bánya­­iga­zgatóságnál, — továbbá a’ sziszeki­­ harminczadhivatal— nál megü­resült harminczadosi állomásra Müll­er Józsifob­­l­'.ji k. harminczadost érdemesné. A’ magyarfalvi kir. harminczadosi állomás Fins­­­e­ls­ber­g Ferencz halála által ürességbejött. Február 6-án Budán elhunyt tasnádszántói Becs­k­y Antal, magy. kir. helytartósági titoknok mellvakórságban hoszszas sinylődés után, élete 44­.évében. Béke hamvainak! Fenséges István cs. kir. főherczeg ’s Magyaror­szág királyi helytartójának — a nagy magy. kir. helytar­tó-tanács által hozzá intézett­ részvéttanusitó iratra f. évi jan. 27. irt válasza: „Tekintetes magyar királyi Helytartó­­tanács! Elérzékenyült szívvel olvastam ezen királyi helytar­tótanácsnak folyó há­tán tartott ülésből hozzám intézett ker­esés levelét, felejthetetlen édesatyám iránti kegyeletének ’s bánatombani gyöngéd részvétének szóló tanúját. ?— Több napja, hogy atyám odalenn nyugszik testvéreim közt, ’s még mindig alig hihetem, hogy csakugyan elhagyott bennünket. — Ő életének végnapjaiban is a’ férfikor teljes erejével, a’ teremtő lélek nyugalmával intézte a’ közügyeket, ’s ki vélte volna, hogy a’ nap már olly közel volt, midőn csak a’ köz­­részvétben találhatok némi vigasztalást. —* Két nemzedék tűnt le azon ünnep óta, melly őt ezen tekintetes kir. hely­tartótanács elnöki székébe ülteté; újak ’s ismét újak váltot­ták fel azon tagjait e’ kir. kormányszéknek, kiket ötven év­vel ezelőtt oldalánál látott; de az újak’s a’ legújabbak egyilek voltak a’ legrégiebbekkel hű ragaszkodásban személyéhez, ernyedetlen buzgalomban a’ közjó iránt. —­ ’S igy midőn e­­zennel szives köszönetet mondok azon vigasztalásért, mit nekem e’ királyi kormányszék részvéte által nyújt, köszöne­tet mondok a’ Dicsőült nevében is, hogy neki mindig és min­denben hű segéde volt. — Midőn ő első ifjúságában hazánk közügyeinek vezérletére megbizatott, támaszra volt szük­sége a’ nehéz pályán, ’s ő azt feltalálta az ország ezen,fő­kormányszéke keblében; hol én is, kit időközben a’ királyi helytartóságban utódának nevezett ki ő császári királyi fel­sége legmagasb kegyelme, azt szinte keresni, és — mint bizton reménytem— feltalálni is fogom. — A’ feladás sú­lyosan dicső egyszersmind. Megfelelnünk azon kötelesség­nek, mellyel e’ kormányszék törvényes állásánál fogva fel­séges fejedelmünk’s hazánk irányában tartozik,megfelelnem azon várakozásnak, mellyel e’ tek. királyi helytartótanács irántain viseltetik annálfogva, mert fia vagyok annak, ki­nek emléke áldás és irány gyanánt lebegjen felettünk és u­­tódaink felett. — Egyébiránt állandó megkülönböztetett hajlandósággal maradok e’ tek. m. kir. helytartótanácsnak Bécs boldogaszszonyhó­s7kén 1847. Legszivesb jóakarója István m.k.kir.helytartó. Fenséges főherczeg ISTVÁN, királyi hely­tartó válasz­levele a’ királyi ügyek igazgatójának hozzá intézett részvét­­tanúsító iratára: „Nemes, nemzetes és vitézlő ur! Megha­tott szívvel mondok uraságodnak, ’s a’ kormányára bízott királyi ügy-igazgatóságnak köszönetét azon bánatos rész­vétért, mellyel felejthetetlen édesatyám elhunyta feletti fáj­dalmamban folyó hó 20ról hozzám intézett levele szerint olly híven osztozik. — Látom ebből is azon hű ragaszkodást, mellyel tisztelt uraságod ’s ezen egész királyi hivatal boldo­gult atyám iránt mindenkor viseltetett, ’s enyhülést meritek bánatomban azon gondolatból, hogy félszázados fáradhat­­lan működése a’ Dicsőültnek, kinek érdemeiről annyi elis­meréssel, emlékéről annyi kegyelettel nyilatkozik ezen ki­rályi ügy igazgatósági testület, felejtve itt sem leend. — Fo­gadja azért ismételve­ köszönetemet üdvözlő soraiért is,’s vigye át rám elhunyt atyám iránti hű indulatát. — Egyéb­iránt minden jót kívánván, maradok Bécs, boldogaszszony­hó­szkén 1847. Czimzett uraságodnak jóakarója István, kir. helytartó.“ Fens. ISTVÁN főlig. válasza Kubinyi Ágoston kir. tan.’s magyar nemzeti múzeum igazgatójához ennek ’s a’ múzeumi tisztviselőségnek részvéttanusitó levelére: „Ne-­­­mes és vitézlő ur! Azon veszteség, melly felejthetetlen­­ édes atyám elhunyta által mindnyájunkat olly fájdalmasan ért, érzékenyebben tán alig sujtá hazai intézetink egyikét is, mint épen a’ nemzeti Múzeumot; méltán kesergi ez a’ dicsőültben mindig egyiránt buzgó ápolóját ’s érdekeinek legmelegebb előmozdítóját, ki valóban nemcsak páratlan ügyszeretettel vezette az intézet dolgait, de szakértői fárad­­hatlansággal kereste mindig az alkalmat, hol akár régi időnk ’s történetink valamelly maradványa megmenthető , akár az intézet egyéb gyűjteménye valamikép gyarapítha­tó volt, hogy mind ezek által a’ hazai tudományosság érde­kében­ a’ nemzeti múzeumot gazdagítani segítse. ’S habár nem engedé is a’ gondviselés megfejthetlen végzete,hogy atyám ezen intézetet, melly ápoló gondjai közt jelen állásáig emelkedett, mint czéljának már lehető­leg megfelelő egészet közhasználatra megnyílni láthassa, ’s hogy az intézet végkifejlését példás buzgósága által ő is előmozdíthassa: szabadjon még is reménylenünk , hogy az elhintett mag megtermendi gyümölcseit, ’s ezen „nemzeti“ intézet szükséges kiegészítése ’s kellő ápolása a’ közelebb teendők sorából kimaradni nem fog. Vegye már most czimzett uraságod ’s általa a’ nem­zeti Muzeum egész tisztviselősége folyó évi hold, aszszony­­k­ava 30rul hozzám intézett bizalom- és hűségteljes nyilat­kozatáért szíves köszönetemet; ki mindenesetre kedvesen veendem, ha czimzett uraságod Budára érkeztem után az intézet tisztviselői személyzetét nekem bemutatandja. — Egyébiránt minden jót kívánván maradok czimzett urasá­godnak Bécs,böjtelő havasén 1847. Jóakarója I­stv­án m. k. kir. helytartó. Fenséges főherczegnő MÁRIA D­o­r­o­th­e­a, boldo­gult József nádor özvegyének, ugyancsak, a’ királyi ügyek igazgatójához bocsátott kegyes válasza imez: „Nagyságos ’sat. Folyó hó 20ról a’ magyar királyi ügy igazgatóság tiszt­viselősége nevében, czimzett uraságodnak hozzám intézett részvétteljes sorai boldogult és felejthetlen férjem kimultá­­val, a’ legérzékenyebben sújtott szivemnek édes vigasztalá­sul szolgáltak, mert az őszinte részvét leginkább enyhíti se­beink sajgását, ’s elviselhetőbbekké teszi fájdalmainkat. — Fogadja czimzett uraságod, fogadja a’ magyar királyi ügy­igazgatósági tisztviselői kar ezért szives köszönetemet, ki egyébiránt minden jót kívánván maradok Budán, jan. 24- kén 1847. Czím­zett uraságodnak jóakarója M­ári­a D­o­­r­o­t­h­e­a.“ A’ Tiszavölgy- rendezés iránt P­allen­e apa mérnök ur véleménye. I. Néhány év előtt e’ földön, mellyet hazánknak ne­vezünk, mély csend és szomorú pangás uralgott. Az ember parányi látkörrel­­bírt rajta. Nem volt a’föld széles kerek­ségén a’ boldog (!) hazának fogható mása, nem ország, mellyben annyian élveztek volna beatum­otiumot, mint él­veztek itt e’ j­u­h s­z­é­lre helyzett hazában, hol az extra Hungariam-féle hires és közhitelű proverbiumban annyi ártatlan megelégillés nyilatkozott!. .. De ez idők istennek hála! elmúltak már. Elmúltak pedig, mert úgy akaráa’ gondviselés, miszerint e’ hazának ébresztője keletkezzék azon legnagyobb egyediség­ben, mellyet mindnyájan tisztelünk, de nem mindnyájan is­me­r­ü­n­k. Ő volt az igen, ki szellemi pangásunknak határt szabott; ő az, ki hatalmas szavával csalódás - teljes hely­zetünkből kiemelkedni késztetett, ■— ő az, ki midőn látná, hogy a’kölcsönzött erőanyag —hevességünk következ­tében — kelleténtúli átalakulásra készít, nem késett kellő adag fris vízzel mérsékelni a’ dolgokat; ő az végre, ki ha­tártalan teendőink anyagi részén is pár nagyszerű vállalat által kezdeményt nyitott. És ime itt vagyunk a’ Tiszavölgy­­rendezés nagyszerű, következvény­teljes vállalatánál; a­­zon vállalatnál, melly hazánk fejleményire nézve fontosság­ban mérhetlen’s melly,merjük állítani — csak a’feljebb em­lített nagy egyediségben találja fel a’ biztos sikerülés felté­teleit! ... És nagyszerű, következvényteljes vállalat a’ Tisza­­völgy rendezése azért, mert először általa mintegy 1250 m. f.nyi mocsárság szüntettetik meg, mi által e‘ hazának földje legalább is 150—200 millió által értékesebbé válik; másodszor, a’ minden útban szűkölködő ’s vizi közlekedés­re hivatott Alföldnek a Tisza folyó rendezése által egy oly o­lyatén közlekedési eszköz szereztetik, mellynek értéke rá nézve megbecsülhetetlen; harmadszor, a’ számos mocsár kiszárittatása az Alföldön annyira elmaradott népesülést közvetlen’s közvetve hihetlenű­l előmozditandja’s ez által a­ haza népességét nem csupán számra, de minőségre nézve is tetemesen gyarapitandja; negyedszer a’ sikerrel végre­hajtandó Tiszaszabályozás példájában olly ösztön lesz ad­va ez elmaradott hazának hasonló vállalatok létesítésére, mellyet semmi nemű­ okoskodások ’s külföldi tapasztalások nem pótolhatnak; végre — e’ nagyszerű vállalat tanitand meg bennünket méltatására azon értéknek, mit isten a’ víz­nek terményző erejébe, az ember munkájába ’s értelmébe helyzett, meg szóval erőink használására s cselekvőségre, mi nélkül — hatalmas életrevaló néppé soha nem formá­lódhatunk. Igen! Tiszaszabályozás az Alföldnek azon talisz mánja, melly azt évek múlva e’ hazának leggazdagabb, leg— jóllétesebb, legvagyonosabb részévé képezendi’s melly ál­tal ezen gyönyörű vizekkel— a’természet e’becses ajándé­­kával bővelkedő — nagy rónasága hazánknak,Európa má­sodik Lombardiájává hivatott alakulni. ’S midőn egy részről a’ Tiszának szabályoztatása annyi terményességnek lesz szülő anyja; más részről a’cse­­lekvés elutasithatlan is. Mert hisz mit mondanánk ollyatén egyedről, kit lakásábul folyton kiönt a’ viz ’s ki még is azon töprenkednék, hogy vájjon rá nézve mi legyen a’ teendők elseje? ... mit mondanánk ollyatén emberről igen, ki gyá­ván tűrve a’ viz zsarnokságát birtokán, tehetségének, ere­jének munkatért válogatna?Az illyentől uraim! nemde meg­tagadnék az egészséges öszszevetési tehetséget’s bárgyu­­sága fölött mélták vigadhatnánk is! Nincs különben. És ha ekkép van a’ dolog egynek irányában, még különben van úgy, többek, sokakra nézve, azon különbséggel, hog­y midőn előbbi esetben, egyes fölött csintalankodhatnak az ökölbe nevetni szeretők, emitt egész népfajt tehetnek ne­vetségessé! Nem uraim, nincsen, de nem is lehet fonto­sabb teendőjük önöknek,mint önérzetre emelkedvén eman­cipálni magukat ’s vagyonukat a’ vizek átkaitól, szeszélye­itől; ellenben nincsen, nem lehet rosz­­szabb sz­ámít­ás, mint posványban ülve nyakig, arról gondolkodni: ha vájjon a’ posványbóli kimászás a’teendők elsejé­n? Ezekhez járul,hogy midőn a’ szóban levő vállalat olly kitünőleg nagyszerű ’s egyelőre az egészre nézve ki sem számítható jótékonyságot keblez magában; midőn, mon­dom, e’ vállalat gondolkozó ’s önérzetű nemzet szemében végleg elutasithatlan, tárgyának nagyszerű kiterjedése mi­att szükségkép nem is lehet egyéb, mint aránylag igen ol­csó, igen jutalmazó. A’ vállalat közvetlen tárgya ugyanis nem kevesebb, mint körülbelül másfél millió hold földnek mivel betűvé, lakhatóvá tétele! Nagy erő, nagy teher—viselési ’s munka-kiállitási képesség fekszik illy alapban! mert hisz csak 10 pftot számítván egy holdra, már 15 millió pftnyi erő kínálkozik. Ennyivel pedig a’czél bizonnyal tökéletesen elérhető, melly mihelyt elé­retett, azonnal hálásan, sok helyütt már első évben, fizeten­­di viszsza a csekély — de nagyszerű terményző erőre ki­adott — beruházást. És itt még csak a’ földben rejlő ter­ményzés van szóban; nincsen tehát említve a’ szállítási ’s termékenyítési képesség ’s alkalmasság, mellyel a’ Tisza önmaga és szabályoztatása következtében Alföldnek számos egyéb vizei és téréi megajándékoztatandnak;nincsen szám­

Next