Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-05-30 / 64. szám

. Nem kétlem, ügyeltek eddig is a’ város tisztviselői arra, hogy mind azok, kik csupán rendőri kihágásért lőnek béki­­sérve, még azon napon, vagy legkésőbb a’ következő nap reggelén, — azok pedig, kik valamelly bűntettről vádoltatva kerültek börtönbe, legfölebb harmadnap alatt—törvényes biró elébe állíttassanak, ’s ellenök a’törvényes eljárás czél­­szerű lehető legnagyobb gyorsasággal folytattassék ’s be­­végeztessék;— csak azt említem meg, hogy minden e’ rész­beni mulasztás súlyos felelet terhét vonná maga után. Elvárom mindezekre nézve a’városnak serény és pon­tos intézkedéseit, ’s a’ teljesítettekről azonnal jelentést kívá­nok.—­Tudom, hogy ezen ideiglenes javítások is növelik a városnak amúgy is tetemes költségeit, de itt az igazság s em­beriség rovására gazdálkodni akarni vélek volna. Végre méltányló elismeréssel kell megemlítenem a’ vá­rosi rabok kórházához rendelt orvosnak, Düffel urnak a’ be­teg rabokkal­ szelíd bánásmódját ’s kitünő­ szorgalmát, mely­­lyet általam a’pesti börtönök megvizsgálására kiküldött osz­tályigazgatónak, Bónis Sámuel urnak hivatalos jelentése sze­rint maguk a beteg rabok is a’ vizgálatteljesitő előtt hálásan kiemeltek, s kívánom, hogy erről maga Düffel úr is a’ város által értesittessék.Pest, május hó 25. napján 1848. Deák Ferencz, igazságügyi minister. Pest, május 29-én. Ki ellenségét kicsinyli, saját ereje kifejtését hanyagolja el, kinagyítja, magát kicsinyíti és csüggeleggé tevén, előnyt nyújt a’vérszemre kapandó ellenségnek. Amott a’ rövid­látás, emitt a’ rémület növeszti az ellenerőt: első eset­ben a’ meglepetés hatálya, másodikban a’ szám el­borító játéka verhet le bennünket menthetlenül. Ismerni kell tehát legelőbb az ellenséget, czél­­jával együtt; ismerni még előbb, vagy ugyanakkor magun­kat, koczkánforgó ügyeinkkel egyetemben,­ hogy hideg számítással öszszetarthassuk a’mérkőzési erőket. De ismerni szükség a’viszo­ny okát is , mik mindünnen környeznek; ismerni az id­őt, mellyben jelen­­nen élünk, ’s jövőben élni akarunk; ismerni a’ tért, melly működéseink színpadjául szolgál vala. Lássuk tehát, kik ellenségeink? Amott a’ Gn-tengeröböl mellett éjszakán másfél szá­zad óta szőnek tervet arra, hogy egy ellenállhatlanul inpo­­náló, vagy épen törvényt dictáló birodalommá óriásodjék az éjszaki hatalom.A’szláv faj uralkodása megörökiltetni czé­­loztatik egész Európa fölött. Újabb időkben, legkivált a’90-i forradalom óta e’ czél mellé egy másik is tüzetett öntudatosan, t. i. az absolutismus meggyökeresitése, melly bizonyos csa­ládoknak kényelmes jövendőt biztosítván—az illetők előtt ki­­mondhatlan vonzerővel bir, még egyúttal hatalmas csalétek a’ fejedelmek elkábitására, hogy az elsőbb titkos czélok előmoz­dításához eszközül fölhasználtassanak. Mert ki nem tudja,hogy a’ korszellem forradalom órai fejleményében egyeseké fölé emelvén a’ közérdeket, minden ezzel ellentétbe hozott érde­ket,­— legyen bár az maga a’trón—száműzni törekszik. És minthogy csakugyan a’ trónok érdeke többnyire éles ellen­tétben áll a’ közérdekkel, sok helyütt a’ had bevallottan elle­nök irányoztatik. Európának respublikái tendentiáját csak a’ vak nem látja, mit láthatólag fejleszt azon makacs jogtagadás, vagy épen jogfosztogatás, mi a’t­ónok részéről olly kiálltólag űzetik a’népek ellenében. És a’ tendentia ’s általán a’ szabadelvüség az, mellyet az éjszaki óriás lelkéből gyűlöl,’s meggyűlöltet minden uralkodó családdal, kiket frigyébe vonni alattomos érdeke kívánja,mint ez napról napra láthatóbbá válik a’ nyílt szeműek előtt. Éjszak ellenséget ismer a’ szabadelvüségben, ’s hogy ugyanezt lássanak benne a’ trónok is, országaikban kirívóvá tenni igyekszik azt ravasz politikájával. Melly fegyvert széttö­rendő volna, használja elámitottai ellen. Izgattat, hogy igáz­­hasson, ’s igáztatni törekszik fajrokonaival, hogy aztán biz­tosabban nyakukra hághasson. Épen úgy tesz a’birodalmán kívül fekvő szlávokkal,mint durva kedélyű férfiú a’ hajadonnal, édességeket sugdoz füle­ibe, anem lenni igyekszik, mígnem hálóba kerité a’ tévedőt,ki csak a’háziasb életnél érezi,mennyire csalódott, midőn álarcz­­talanul lép föl ágya előtt a’ gaz csábitó. — Oroszország durva politikájának titkos szálai átszövőd­­nek Európa nagyobb részén,­a’kabinetek emberei régóta zsold­­jába szegődtek, hogy a’ jégeorosz terhetlen torkába kerítsék a’ népeket a’ leggyalázatosabb rendszer által. A’ háló a’török és ausztriai birodalomra vettetett ki leg­nagyobb eszélylye hamar már hurkon akadt szegény,emez sem áll messze az örvény szélétől, hacsak talpon nincsenek jobb­jaink.— Hazánk volna épen a’ legkövérebb falat, de egyszers­mind diadalának legnagyobb gátköve, mint volt hajdan a’ tö­rök barbarismus ellen. Oroszország tehát a’ mi fő ’s legfélelmesb ellenségünk. Félelmes, mert támaszt­ott fel, honnan a’ legfőbb jót várni megszokták a’népek. Fejedelmünk személye körül tekerőd­zik a’ kígyó, a’ fejedelmi családot magát föláldozni készen, a’ legalábbvaló ármánykodás ocsmány fegyvereivel. Az orosz zsoldban levő bureaucralia a’, birodalombeli szláv törekvéseket folyvást ápolgatá’s most, midőn hazánk­ban a’szabadelvűség diadalmasan fölemelte fejét, hogy szét­rázza azon machinát, mellyel a’ népeket elbuk­ták, •s a’ sa­rokba szorult szörny végerőködéssel dobta közénk Eris almá­ját. A’ szlávok vérszemre kapva mozogni kezdének, ábrándos Intőkben külön császárságról álmodozók.— Horvátországba e’ fanaticus párt kebléből rendeltetett egy bán. — A’ bureau­crab­a ülteté polezra őt, egy csapásra két legyet csapandó a­­gyon, t. i. megállapítani a’ régi kiváltságos uralmat, egyúttal szolgálni látszani bérlőjének,—kit azonban, ha kell, el is á­­rultak volna, mint gaz czimboráknál szokás.—E’bureaucratia lure,hogy a’szláv ajkú népek között orosz kalendáriumok osz­lathassanak szét,mellyben idegen istenek bálványozására gyuj­­ták a’ népeket. A’ fejedelmi szentség vallása, — egy ukázos czárra vitetett át. A’bureaucraticus gyámolitásu szláv propaganda legkö­zelebb felére nőtt pártfogóinak, eszközből hatalommá válandó ez irányban mutatá ki foga fehérét a’ bécsi mozgalmakban. Nem kevesebb,mint a’dynastiának megtótositása czéloz­­tatik. Fölmutatják a’ statistikát,—játszanak a’ számokkal,hogy a’ gyönge fejüeket elhódítsák. E’ számításból mi magyarok jóformán kifeledteténk, mennyiben önállóságunkat megvédeni erőtleneknek tartának. Szerintük, mi a’ lázadó­k­ országtól és határvidékeinktől vol­nánk legyőzendők. A’ támadást tőlünk várják, legkivált a'jég­­colosz. Mert ha igaz, hogy Szerbországból gyámolittatni i­­gértetett az illyr mozgalom, úgy bizonyos, hogy Oroszország terve szerint megy a’ dolog.—A’ szerbek ugyanis visszaszo­­ritandók lévén általunk, határaikba vitetnének fegyvereink,mit a’ pétervári politika kedvező ürügyül tekintene, egy nagy hó­ditó háborúra. Szerbország protectiója alatt van.— A’támadást innen várhatjuk. Az erő nagy, de nem kell felednünk, hogy szolgacsoportok küzdenének szabadságaikat féltő vitézeink ellen. És bármilly félelmes legyen számra az orosz sereg,—a­ hisztéria tanúsága szerint—támadó hábo­rúkban gyengébbek előtt is meghajult már. Általán minden nép legerősebb védállapotában. Nekünk is ez sorsunk. Még szerencsénkben sem szabadna annyira ragadtatnunk, hogy a’ colosz terrenumán pusztítsunk, mert ott iszonyú dolgok fej­lődhetnének ki. A’ többit lássuk közelebb, minn metropolitájok közbejárására egyesültek. A’ törökök alatt az oláhok elnyomattak, — a’ török később kiűzelvén a’ magyar földről, az oláh ismét letelepedett. Az oláhok rituális püspököket nyertek u. m. a’ südniczi, váradi, munkácsi, ká­­rolyfejérvári metropolitát’s beszterczei püspököt— kik ré­szint Károlyfejérvárt tartott zsinatban a’ szik század vége fe­lé a’római egyházzal ismét egyesültek.— Az illyr nép alig jött be—keleti szertartása ’s nemzetisége biztosíttatván, már is üldözte a’ görög katholicusokat, kolostoraikat elfog­lalta, maga hatósága alá vetette; az 1741 évi törvény 4. 5. 6. §. bizonyítja. Az aradi illyr püspök Synesius fegyveres erővel utazta be Biharmegyét ’s sokféle ígéretekkel a’ népet maga ható­sága alá kénytelte. Illy eszközökkel Magyarhonban, Erdély­ben pedig Sopronius által­­­i millió órába’ nem egyesült il­lyr egyház kormánya*­alá jutott. E’ veszteségért M. Terézia ’s József a’ görög katholicusoknak megyés püspökséget alapi­­tottak:munkácsit, körösit, nyáradit (750,000 lélek). A’ n­­­váradiban 100,000 lelket az illyr által elfoglalt lakosokból viszszatéritek­. És midőn a’politikailag annyira óhajtott unió eszméje tanítás’s alkalmatos könyvek terjesztése által a’népben érni kezdett. 1846. január havában az orosz czárnak Bécsbéli el­eimenetele után febr. 21 én a’ nemegyesült egyházi rend ké­relmére a’ viszszatérés a’ nemegyesültekre is kiterjesztetett ,a mit a’ fenálló törvények még akkor tiltottak, miről a’ ha­za kormányszékei meg sem kérdeztettek. E’resolutiót a’kar­loviczi metropolita ugyanott ’s akkor kiadott pásztori levelé­ben országszerte kihirdetette,az egész hazában örömünnepet ’s Te Deumlaudamus misét hirdetett, melly közben a’ karlo­viczi metropolita pásztori levele taraczk durrogások közt ol­vastatott föl. Ebből különféle hírek’s dalmagyarázatok ter­jesztettek a’ nép között,hogy t.i. ő felsége meggyőződött,mi­­szerint a’nemegyesültek vallása a’legjobb vallás’s azért őfels. azt akarja, hogy azon resoluk­ot a’muszka czár eszközlötte,— hogy őfelsége a’muszka czár akaratjának ii hatalmasabb,mint a’ mi királyunk—engedett,’s igy a’nem egyesült egyház leg­erősebb ’s leghatalmasabb.— A’ nem egyesült papok vásáro­kon mutogatták a’király„levelét“nagy pecséttel ellátva,melly­­ben az uj vallás foglalva volt. A’ n.váradi megyében népzen­dülések voltak, a’ nép ittasan’s csoportosan a’ papra ment, hogy őt bocsássák el az unióból ’s „igazságát adnák ki“ a’ templomokat erőszakkal elfoglalta, a’ rendetlenséget meg­szüntetni akaró szolgabirót,harangot félreverve, dorongok­kal űzte ki a’ helységből. A’ nem egyesült papok a’ népet á­­mitandók, házról házra jártak ’s házszenteléssel kinálgatták a’ lakosokat,kik elfogadták híveiküt jelentették,ösztönözvén,hogy legyenek,,ősi­ vallásukban, azon vallásban, mellyben erdő­­deik keresztelkedtek, minthogy ő felsége is akarja. Az illyr papok tudatlanok, az illyr püspökök áruba bocsátják a’ pa­­rochiákat. A’hazára nézve ez szomorú következvényü lenne, ha t. i. egy hatalmas antinationális lelkületű’s külön nemzetet ké­pező öt milliónyi nép nem egyesült egyházba olvadna öszsze, melly szakadatlan öszszeköttetésben volna azon rokon­­érzelmű orientális néppel, melly II.Váradtól kezdve Európá­nak egész éjszaki ’s keleti részét, déli tájékának nagy részét egész Afrikáig foglalja el, és nem hiszi­é valaki, hogy az o­­rosz czár a’keleti’s­zláv népet egyesítve Constantin császár­nak trónját Bizánczban feltámaszsza. A’szláv nép nem feledte el, hogy hajdan a’ magyarok földe az övé volt, az uralkodási vágy benne nagy is. A’ sláv vagy is az illyr 2 millió oláh né­pet magához kapcsolt,ígérvén,hogy kiváltságaiban oszto­­zand , mellyeket Leopold királytól kaptak, — biztosítván mind nemzetiségük mind keleti szertartásukat. Magyar lé­tünk biztosításáról kell gondoskodnunk. A’ szláv orientális egyház’s nemzetisége terjesztését ’s ereje feltartóztatását és létünk biztosítását eszközöljük. A’ magyar nemzet a’ vallási unió által gyarapodott, a’ tapasztalás bizonyítja. Vannak a’ munkácsi és váradi egyházi megyékben egész kerületek, hol az orosz ’s oláh népnek magyarul prédikálnak. Itt az éret­len ’s műveletlen népnél óvatosság szükséges—rögtönzések­nek nincs helye, mert a’ nép ősi szokásaihoz ’s nyelvéhez ra­gaszkodik, különösen a’ nem egyesült nép utálja a’ magyar nemzetet,és a’ német kormányt annyira, hogy az oláhokat az­zal ijesztik az illyrek az uniótól, hogy magyarok és „nyám­­etok“—németek leendnek. A’ hon magasztos czélját szük­ség­ eszközlenünk. A’ nép könnyen megnyugszik, ha okos megnyugtatóji vannak, de szintolly könnyen felingerelhető’s lázitható.— Illy értetlen’s neveletlen népnek se jogról, se vallásról képzete nincs—muszkaféle restauratiók által csen­des nyugalmát felzavarni ’s olly nagy népet a’ magánérdek­nek a’ hon érdeke ellenére elvadászni, elfoglalni nem lehet. Nem szabad tűrnünk, hogy a’honban egy külön privilegizált nemzeti idegen szövetkezés és társulat a’ nemzet érdekét sértse.—Itt csak külön egyházi társulatokról lehet szó—mert ugyanazon rituális és symbolicus könyveik vannak, és a’ nem unitusok külön nationális illyr egyházi társulatot képeznek. A’nationális fundusból az illyrek kitiltván a’népel azt egy,vagy 30?4 Nyílt levél Vasvár­i Pálhoz. Tisztelt polgártárs! Az illyr mozgalmak hazánk életgyökereit porlasztják’s igy minden hony köteles azok elfojtásán munkálni, de szük­ség is, mert azok még nem végső falánkjai a’ bureaucralia régi szolgáinak. Mikép kelljen ezen kaján boszszu szülemé­nyeit elnyomni saját erőnk megkimélésével?az iránt több lát­szólag jónak mutatkozó indítvány hangzók. — Véleményem szerint legjobb volna az illyrek ellenébe állítanunk a’ szabad­ságot szerető oláh barátinkat, kik fájdalmas kebellel nyögik a’ karloviczi érsek nyűgét. A’szláv nemzet’s egyház feje a’ muszka czár. Bács , Krassó, Temes,Torontálban a’ ráczok öszszetartanak ’s gya­rapodnak, Serbiából naponta többen átköltöznek a’ legszebb bánáti kincstári jószágokat markukba szorítván.— 1690 ben Arsenius Csernovics ipeki pátriárka vezérlete alatt az illyr 40,000 családdal a’ magyar határszélekre telepedett, Leo­pold királytól kiváltságot nyert, sok millióból álló nationalis fundussal bir, a’karloviczi érsek főnöksége alatt liz püspökből legfényesebb egyházi ’s nemzeti hyerarchyával és számos jószágokkal ellátott kolostorokat számlál. — Az illyr 1790-i törvény szerint a’ főhivatalokat viselé, illyr sajátságát állha­­tosan bizonyítván 18 millió lengyel a’ 70 millió szláv néptől el volt szakadva csupán r. k. vallása által. A’ szláv nép között részint Magyarhonban ’s Erdélyben úgy a’ szomszéd dunai tartományokban Oláhország, Moldva, Bukovina és Bessara­bia tartományokban, mellyek a’ magyar koronához tartoztak ’s mellyekhez jogát most is fentartja, mintegy 8 milliót számi­tó oláh nép római nyelvű ’s eredetű a’ szlávhoz semmi ro­konságot nem tart, sőt olly idegen, mint a’ franczia vagy o­­lasz római eredetű nép,mellynek sympathiáját a’magyar meg­nyerni mindig törekedett. A’ dunai tartományok a’ pétervári szláv protectiója alá jutottak ’s igy az oláh népnek egy része által gyarapodott a’ szláv elem,—sőt tulajdon hazájában az illyr-szláv nemzet 2 millió oláh népet magához csatolt. Mu­tatja a’ történet,midőn Pannóniát elfoglalák őseink, az oláhok ott a’ Tiszáig laktak—’s akkor a’hegyes vidékekre szoriltat­­tak. A’ 9ik században Cyrill ’s Method által a’ keresztyén hit­re téríttettek ’s a’ konstantinápolyi patriarchitushoz, melly akkor a’római apostoli székkel egyesülve volt, tartoztak.— Az oláhok egy része a’ görög szertartást megtartotta’s 1 sik században a’ konstantinápolyi patriarchatussal a’ római egy­háztól elszakadtak.­­— De később kivált 1439 ben a’florenczi zsinatban Do­

Next