Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)
1848-05-28 / 63. szám
PEST vasárnap május 28-án JELENKOR. 63 ik szám 1848. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Áldozzunk a’hazának. Miniszteri rendeletek, és kinevezések. Rovás. Vidéki mozgalmak: Borsod, Turócz, Jászkunság, Tolna, Körös, Szerém, és Zágrábmegyékből Nyilatkozat.) Külföld. (Ausztria, Franczia, és Németország.) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Pest, május 23-án. Lejárt az üres szavak ideje; a’ fiatanságot ajkainkon hordozni, tettei mit sem tanúsítva, mai napság valóságos árulás. Ki hazáját úgy szereti, mint magyarnak szeretnie kell, lelke honijában is örüljön az alkalomnak, mellyben kimutathatja, hazagsága mennyit ér. Hazánk,csak elfogulatlanul tekintjük a’ viszonyokat,veszélyben van, veszélyben forog nemzetiségünk, sőt a’ föld is, melly bennünket ez ideig táplált; veszélyben létünk, mint már egy közelebbi számban kideritők. És fájdalom! ha vizsgáljuk: igen sok hasonlatot lelünk az 1525/8 év napjai és jelenünk között: ne adja isten, hogy a hasonlat minden következvényeiben megegyező legyen. Akkor is védtelenül állottak határaink,a’ végvidékeken egyetlen Tomori őrködött csekély erővel, miként mai napság Hrabovszky nehány vitézeivel. És akkor a’ határokon hűtelenség nem emelgeté kigyófejét. Akkor Horvátországban egy Frangepán vitte a’ hatalmat, ki a’ határok integritásáért — bár osztrák bérben állott,—buzgón küzdendő vala,— vonakodásával a’ magyarok gőgét szándékozván megtörni csupán.— Most ugyanott egy Jelasics bitorkodik, gyűlölettel viseltetve irányunkban, idegen zsoldban, függetlenségről ábrándozva, czimboraságban az európai szabadelvüség ellenével, ki pedig őt is az elvakultat népével együtt el fogja sodorni a’ rabság igája alá. Akkor Erdélyben egy nagyravágyó Zápolya uralkodott, ki nem kevesebb, mint a’ korona után nyujtá ki kezét, az anyaország parancsainak csak akkor engedő, ha szeszélye, vagy haszna úgy hozta magával. Most Erdélyben Zápolyánál sokkal veszedelmesebb szörny, a’ bureaucratia azigazságait, szinte uralkodásra vágyó, mellyért minden szentet elárulni kész. — Akkor is fegyvertelen volt az ország, mint most; akkor az éretlenség bábot üldözött; az elsatnyult nemzedék kicsinylőleg tivornyákkal ölte öntudatát, és most a’ hoszszu béke ölén elpuhult ivadéknál nem kellett már illyeket is tapasztalnunk ? — Az ellenség akkor kisebb vala, őseink diadalmasan meg meg harczoltak vele: a’ mostanival még soha nem mérkőztünk, mennyit kelljen ellen szegeznünk, nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy a’ toborzandó szám koránsem elég. Akkor ellenségünk frigyeseket e’ honban nem talált, holott most árulók laknak körünkben, rokonszenvre csábitandók iránta az elvakitott fajokat. Az akkori barbár csak hódítani, a’ hódítottak fölött uralkodni akart, a’ mostani pedig a’ hóditottakat megsemmisitni, életgyökerében, nemzetiségében megsemmisitteni törekszik,—mert a’ szolgaság uralmának bizonyos jövőt csak igy ígér. Akkor is nyugaton, keleten ellenség, a’ hazában zavarok, most is nyugat- és éjszakon ellenség, — a’ hazában nyugtalan állapot. Akkor is.... de ne fűzzük tovább a’ hasonlatot. — A’ múlt fölötti előnyünk az volna tán, hogy most nem egy osztály, de az egész nemzet polgára e’ hazának, tehát nagyobb az erő, melly szembeszállhat az ellenséggel; de mennyi még e’ részben a’ félreértés! És hinni akarjuk, hogy a’ mostani fiatalság felfogja hivatását,s az annyiszor pengetett hazafiságot vérével is megpecsételni kész; hinni akarjuk, hogy most kormányunkban nincs viszály, jobbjaink egyesülnek a’ haza oltára körül; hinni akarjuk, hogy a’királyi név, ma sokkal varázsabb erővel bir; a’ trón fentartása iránti buzgalom olly magasztos, mint a’veszély perczeiben várható ; hinni akarjuk, hogy a’ trón is megértette az idő intését, miként jövője csak e’ nemzet élén lehet; hinni akarjuk, hogy kötelességét megértette minden honpolgár,’s a’ haza integritása, függetlensége,— szabadsága, nemzetisége fentartásáért semmi áldozatot nagyolni nem fog.— E’ hitben—a’ veszély nagyságát kimutatva, — bizton intézzük szavainkat honfitársainkhoz, hogy ki csak bírja, kösse föl kardját, vigye áldozatul vagyonát a’hon oltárára, mert különben a’jövő reá és utódaira nézve tökéletesen elveszett. Ha most vonakodnánk,ha most is csak szájjal vallanánk hazafiságot, apáink sírjukban fordulnának megátkozva a’pillanatot, mellyben véröket onják olly hazáért, mellynek szentsége az utódok szivéből kihalt, mellynek ugyanazért fiai az életnek egy pillanatára sem érdemesek. És ha nyomoru közöny, vagy gyávaság miatt elveszni hagynék a’ haza szabadságát, gyermekeink, unokáink is átkozva emlegetnék az apák nevét; saját véreink tagadnának meg, mert gyalázat bélyegét ütők a’ nemzetre, melly eddig tiszteletben állott a’ népek előtt. Az nem lehet, hogy mi most, midőn koczkát vetettek sorsunk fölött, közönnyel várnók be az igát:—mi látjuk, érezzük, hogy áldoznunk kell, vért vagyont,—ha még a’jövőben is élni akarunk,—és mi áldozni fogunk, áldozni mindent, hogy dicsőségben viruljon a’ magyar név századok után is. Nekünk elvesznünk nem szabad! Az igazságügyi miniszter a királyi curiának. I. Az igazság gyorsabb kiszolgáltatása tekintetéből, a’ kir. curiánál következőket láttam szükségesnek: A’ hétszemélyes tábla váltóosztálya ezentúl naponként tartson üléseket. A’ váltóosztályon kívül, a’ mennyire csak lehet, még két tanácsban üljön öszsze a’ hétszemélyes tábla, polgári ’s büntető ügyek fölött ítélendő, — és pedig mindaddig, mig szükséges leend, különösen a’ büntető perekben törvényszünetek alatt is. A’ királyi tábla ezentúl az úrbéri perekben is fölebbviteli bíróság leendvén, ott egy állandó ’s rendes úrbéri osztály alakíttassák, mellynek külön állandó előadói lesznek,’s ezen előadókhoz, mind a’ számvevői hivatalból, mind pedig a’ volt helytartó anácsnak eddigi úrbéri dolgokkal foglalkozott némelly egyedeiből, ha szükséges leend, újakból is, segédszemélyzet fog adatni. Ezen úrbéri osztályon kívül a’ kir. tábla minden esetre még két, sőt — ha a’ szükség úgy hozza magával — három tanácsban üljön öszsze,’s foglalkozását különösen a’bűnvádi perekben, valamint szintén az úrbéri osztály is az úrbériekben törvényszünetek alatt is folytassa. A’ váltófeltörvényszék hasonlóul két tanácsban fog ezentúl folyvást öszszeülni.—Magától a’ törvényszéktől véleményt kívánok az iránt: nem volna e czélszerű e’ két tanácsra nézve, hogy az egyik folyvást’s kizárólag váltói —a’másik pedig csak csődperekkel foglalkozzék. Hogy pedig a’ k. curia eképen több tanácsokra oszolhasson, szükséges, hogy annak állandó rendes tagjai megszaporittassanak. Ugyanazért : A’hétszemélyes táblának,—mellynél a’főherczeg nádor, mint ő felségének az országbéli távollétében teljhatalmú királyi helytartója, semmi esetben nem elnökölhet,—rendes elnöke az országbirája leend;—ezen elnökön kivül,az ország prímásával együtt, kit, ha a’ most üres primási szék betöltetik is,egyéb foglalatoskodásai ritkán engednek a’ bíráskodásban részt venni,—harminczhárom egyházi’s világi tagokból álland, kik között öt váltói előadó leend. A’ kir. tábla fog állani, elnökén a’ kir. személynökön kívül, szinte harminczhárom egyházi’s világi tagból; ezek között négy tag állandóul és rendesen az úrbéri pereket fogja előadni. Az úrbéri osztályhoz kir. személynök ur nevezzen ki a’ tábla tagjai közül egy állandó elnököt és az általam alább kijelölendő előadókon fölül még két közbirót. A’ váltójeltörvényszék állani fog az elnökön fölül még egy rendes alelnökből,és tizenegy tagból. A’ hétszemélyes táblához, kir. táblához és váltófeltörvényszékhez f. hó 2 jén történt kinevezéseket azon megjegyzéssel küldöm át a’ kir. curiának, hogy e’ hétszemélyes táblánál eddig volt számfölötti három közbiró: Vághy Ferencz, Széll Imre és Bay Gyögy urak — valamint szintén a’ most kinevezettek és a’ legközelebb kinevezendők is — egyiránt rendes tagoknak tekintendők. A’ hétszemélyes táblához még hiányzó egy ország zászlósa, az egyházi rendből hiányzó egy tag,és a’ világiakból hiányzó négy tag ’s ezek között különösen két váltói előadó,— valamint szintén a’királyi táblánál hiányzó egy papi’s három világi tagok,közelebb fognak előterjesztésemre őfensége a’ nádor’s kir. helytartó által kineveztetni;—ugyanakkor a’ most ürességben levő itélőmesteri hivatal is betöltetik. Az úrbéri osztályban előadók leendenek: Olgyay Titus, Balla Endre, Toperczer Ödön urak, a’ negyedik még kinevezendő. Az 1807. lödik czikkelynek rendelete, melly szerint a’királyi curiánál minden odafölebbvitt ’s ott folyamatban levő perek szigorúan megtartandó sorozat szerint volnának elítélendők, már hoszszabb idő óta meg nem tartatott. Legegyszerűbb volna ugyan a’ pereket mostantól kezdve az említett törvényben kijelölt sor szerint venni vizsgálat alá;de mivel a’ vizsgálandó perek száma fölötte nagy , ’s azok között számos olly per van, mellynek fölvételét a’ felek csak azért nem sürgetik, mert már magok közt rég megegyeztek, és igy az illy pereket is sorszerint vizsgálat alá venni nemcsak szükségtelen idővesztés volna, hanem az egyezség által már megnyugtatott felek között könnyen újabb zavart ’s egyenetlenséget is támaszthatna: felszólítom ezennel a’ kir. curat, terjeszszen előmbe javaslatot az iránt, mikép lehetne, a’ most említett bajt is elkerülve, a’ sorozatra nézve úgy intézkedni, hogy minden kedvezés vagy különböztetés nélkül a’ perlekedők a’ felhívott 1807. lödik t. ez. értelmében sorszerint nyernék el az igazságkiszolgáltatást. Addig is pedig szükségesnek tartom azt, hogy azon sorozat, melly minden törvényfolyam idejére megállapittatik, nyilván kifüggesztessék, és szigorúan megtartassák. Ezen fölül pedig naponként kifüggesztessék azon perek sora is, mellyek következő napon a’ királyi vagy hétszemélyes táblánál megviszgáltatnak. Azon szokást sem tartom czélszerűnek, hogy a’ királyi táblánál minden előadónak külön pertára van, ’s azt mindeniket az előadó által megbízott egyedek kezelik, kik minduntalan változnak, — minden illyen pertárban külön folyó száma van a’ pereknek, ’s midőn magok az előadók is változnak, ’s egyik vagy másik per az elébbi pertárból elvéve, más előadónak adatik át, a’ zavart elkerülni gyakran alig lehet. Szükségesnek tartom tehát, hogy egy öszszes nagy pertár alakíttassák, mellyben minden, akár fölebbvitt, akár a’kir. tábla előtt folyamatba tett polgári’s bűnvádi perek egyesittessenek. Úgy mindazáltal, hogy külön helye, osztálya és folyó száma legyen a’táblai pereknek, külön a’ fölebbvitteknek ’s ezek közt ismét külön a’ polgáriaknak, külön a’bűnvádiaknak. Az egész pertárra egy állandó , rendes fizetéssel ellátott, hites főpertárnok, ’s a’ szükséghez képest többe, szintén állandó ’s fizetéses pertárnokok viselnének gondot; ezek volnának felelősek az egész kezelésről, ők adnák ki az illető feleknek vagy ügyvédeiknek téritvény mellett a’ pereket, mindenről rendes jegyzőkönyvet vezetnének; az ítélet alá bocsátott pereket is ők adnák az elnök rendeletére az előadókhoz.—Intézkedjék a’ királyi curia e’ szabálynak czélszerű végrehajtása módjáról, ’s nekem aziránt tegyen tudósítást. Pesten, május 25én 1848. Deák Ferencz, igazságügyi miniszter. II. A’ helybeli törvényszékekben az igazságügyi miniszter előterjesztésére, következő egyedek neveztettek ki a’nádor kir. helytartó ő fönsége által: A’ hétszemélyes táblához közbirákká: Noszlopy Ignácz, eddig sopronyi váltótörvényszéki elnök,’s Császár Sándor,váltói előadóvá: Laczkovics János, váltóföltorv. ülnök. A’ királyi táblához: Olgyay T., Toperczer Ed., Tolnay Károly, Balla Endre,Kendelényi Károly,Nagy Lajos (Kecskemét város főbírája), kik közül Olgyay Titus, Toperczer Ödön ’s Balla Endre úrbéri perekben lesznek előadók. A’ váltófeltörvényszékhez előadó közbirákká: Stettner Gy., Katinelli K., Zlinszky János,és Joannovich Döme. III. Az eperjesi ker. táblához, az igazságügyi miniszter előterjesztésére. Bükk Zsigmond elnökké, Turánszky Péter pedig ülnökké neveztetett. Miniszterelnöki hivatalos közlés. Kinevezések a’miniszterelnöki hivatalhoz. Miniszterelnöki titoknokká, a’főlig nádor kir. helytartó által a’ministerelnök előterjesztésére kineveztetett: Jászay Pál. Iroda igazgatóvá: Kuthy Lajos, fogalmazóvá:Térey Ign. Rovás. Petőfinek ,,A’ királyokhoz“ irt versére egy klarinétos ellenverset irt:—A’ bécsi ágostaiak templomában Canova remek mausoleuma előtt megállt egyszer egy művész,’s mondá:— „megfoghatatlan, hogy tudának illy nyomoru emléket ide állítani, koldust és oroszlánt.“ — és haza ment, ihletsége teremte egy más oda állítandó művet.— Egy hó múlva jelenté magát,’s művét.— Megvizsgáltatván az ajánlott mű, szent Lázárt ábrázold. —a’művész pedig volt fazekas. — Éj volt az erdőben. — Uralkodtak a’ baglyok,— megviradt,’s a’ baglyok eltűntek, — ’s elkezdék a’ madarak hallatni hangjaikat.— Elsők voltak a’ kakasok, kik hirdeték a’ világosságot.— miután a’rigókat, és szajkókat felköltötték volna, suttogni kezdenek ezek, hogy miért kiabálnak a’ kakasok oly hangosan, hogy azt nem kell tűrni, és elhatározók