Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-05-30 / 64. szám

PEST szain MPík­Pipnik minden héten négyszer: t. i. a’ Jelenkor vasárnap, kedden és csütörtökön; a T­a­rsalk o d­o pedig pénteken, mindegyik minden ízben egyegy íven. Előfizethetni helyben a' szer­kes/tn 's kiadó tulajdonosnál mn utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivál­tartó példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik 's pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Követjelöltek. Minisz­teri rendeletek. Nyilt levél Vasvári Pálhoz. Vidéki m­ozgal­­m­a­k: Csanád, Zemplén, Szatmármegyékben.) Külföld. (Ausztria. (Bécsben máj. ‘26 án újabb lázadás; Fran­­czia, és Németország.) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A követjelöltek. Beli áldott vagy te Hunnia! Benned minden magától is megterem. Bátorság és vad mák, művészet és csicsóka, tu­domány és gomba, ah­oi könnyen kelnek és virulnak a’ te földedben­. Ásni, vetni, gyomlálni, irtogatni: mindez nem sokára szükségtelen fáradság lesz. Csupán aratni járunk ezentúl, még pedig muzsika mellett. Más szóval annyit akarunk mondani, hogy az önhittség pontja körül még nem történt meg Hunniában a’ szükséges forradalom. — Pedig, komolyan szólva, a’ jövő törvényhozó gyűlésre nézve épen a’ személyek kérdése , tehát egyelőre nem a’ quid, de csakugyan a’ quis?a’ legfontosabb kérdés. Mert sületlen beszéd az, édes polgártársaim, hogy a’ tekintélyek kora valaha lejár. Csupán némelly egyedek tekintélyének múlik el az ő ideje; de általjában a’ tekin­tély soha nem mehet ki divatból, mivel az, örök szüksége minden időnek. És ha már ez igaz, akkor ugyan minő tekintélye volna legközelebb törvényhozásunknak Európa, és a­ hazai 15 mil­­lió nép előtt, ha egy illy rendkívüli országgyűlés tagjai leg­nagyobb részben amollyan széllel bélelt talentumokból álla­nának, minek ez idő szerint számnélküli sokaságban tola­kodnak elő ? Azt nem igen csudáljuk, ha szépnek képzeli magát a’ ripacs; ha e­r­ősnek hiszi magát a’ gyenge; mert ezen tulajdonságok egész misége relativ.De hogy bölcsnek ad­ja ki magát az, a’ ki semmi tudománynak, ismeretnek nem bir elméleti, nem gyakorlati alapjaival; csupán néhány politikai phrasis kong ki belőle minden öntudatosság nélkül, hogy az i­lyen, mint törvényhozó, tehát a’ mai nagy időben mint nép­oktató, népvezér, léphessen föl, önmagával minden nyomori ellenkezés, és mások előtti pirulás félelme nélkül: ez sehogy sem fér agyunkba. A’ tudományosság (legyen akár elméleti, akár gyakorlati) mindig valami absolut dolog, melly nem méretik elébb össze kevesebb tudás, kisebb képzettséggel, hogy e’ szerint csupán relative magát bölcseségnek kanoni­­sálhassa: az ész és értelem bizonyos fokig kül mértéket fel sem vesz, hanem csak önmagában mérheti meg magát; és ha ezen fokig sem jutott még el a’ti positiv képzettségtök, kedves nagymező polgártársak ’s különösen táblabirák! ak­kor ne buzogjatok olly kézzellábbal az értelmiség templomá­nak papjai lenni! Gondoljátok meg, hogy egy — kivált for­radalmi—törvényhozás, ha helyesen működik, száza­doknak, sőt ezredeknek épít; ha pedig oktalanul működik, még egy pillanatnak sem épít, de könnyen örökre mindent lerombol, eltemet. Az istenség világalkotó munkája, és egy forradalmi törvényhozás műve közt nagy a’ hasonlat. De a’ történet egy embert sem mutat föl, ki illy teremtést előstu­­dium és kellő önképzettség nélkül valaha végbevitt volna. A’ szentkönyv is csak egypár lényt említ ollyat, kik sem nem szántottak, sem nem vetettek a’ positiv értelem mezején, — és mégis arattak. Alkalmazzuk mindezeket egészen világosan. Az ország választókerületeiben,biztos tudomásunk sze­rint, olly egyediségek is kapaszkodnak követségre, kik, ha magyar hazánk földabroszát kezökbe adnák: Fiumét, vagy Pestet 24 óráig sem tudnák fellelni rajta; kik a’ történet­nek legrövidebb compendiumát sem tevék egyáltalján ma­gukévá, úgy, hogy ha p. o. a’ római birodalomnak egykori legnagyobb kiterjedéséről akarnék hallani véleményüket,fel­pattannának, hogy tőlük illyesmit kérdeni becsületsér­tés!­ és hamarább megvinának egypár golyóra, mintsem megfelelnének arra, a’ mit tőlük kérdezőnk.A’ közjog, a’ köz­gazdászat tana előttük ismeretes ugyan, de csak azon hatá­rig, meddig ama könyvek czimei terjednek, mellyek üveg­­szekrényükben, olvasottságuk czégére ül, fölmetszetten tisz­ta kötetekben pompáznak, ’stb.’stb. Az illy urak a’ követi pályát csak önző hiú czéljaik esz­közének, csak hágcsónak tekintik. De ebbeli nézetük is oktalan és szüretien. Mert, miután a’ forradalom mindenben r­é­g­­­i­s­s­á te­szi az életet, ugyan mire lehetne őket bármi szakban süker­rel használni, kik nemcsak szakismeretekkel nem, de egyál­tal­án semmi igazi ismeret-alappal nem bírnak ! Ezért fgyelmeztetjük rájok a’ hazát, mellynek nem pa­rád­é-k­ö­v­e­t­e­k­re van szüksége, épen most. Felhívjuk azon leendő tagjait a’ leendő fontos törvény­­hozásnak, kik a’satyra, és sarcalmusok hatalmát kirándják, használják e’hatalmat a’legmetszőbb éllel ott a’törvényho­zó asztalnál mindazok ellen, kik midőn követségre tolakodó­nak,—túlmentek a’ k­ap­­­án. És mit tegyünk mi, hogy ki rostáltassanak ezen konko­lyok a’ tiszabuzából—még aratás előtt? Feleletül: álljon itt egy honnas kérelmünk a’ politikai lapok szerkesztőihez . Mielőtt a’ választási közvetlen mozgalmak hazaszerte megkezdődnek, kérjék be az illető szerkesztők lapjok számára minden megye, kerület és városból azon természetes jelöltek neveit, kik nem önmaguktól, eltelve merő értelmi káprázattal, lépnek fel jelöltekül, habár különben senkinek eszébe nem jutna is nevök, hanem a’ kik úgy a’ fiatalság,mint a’ korosbak, úgy a’ nép és polgárok, mint a’ nemesek osz­tályaiból a’ közéletben már hatással működének, azaz kik bi­zonyos idő óta gyakorlati kitünőbb képességüknek az előa­dásban, ’s egyszersmind elméleti képzettségüknek valamelly ismereti szakban nyilván­os,elvitathatlan jeleit adák, rendü­letlen fjazalui jellemekre, szabadságszeretetükre nézve sem­­mi gyanú alá nem jöhetnek, és kik ekkép arra nézve, hogy a’ törvényhozás nagy munkája körül is eredményesen közredol­gozni tudnak, már elismert kezességet és biztosítékot nyúj­tanak. — Ezen neveket előre kitudni, hírlapok utján népszerű­ségük emelésére, közzététel, jellemzés és ajánlás által hat­ni: egyik legfőbb, legmellőzhetlenebb feladata úgyis az idő­szaki sajtónak, melly, hogy hivatva van a’törvényhozást mind subjectivitásaira, mind objective teendőire nézve előkészí­teni—, már megállapodott közvélemény.*) y. A’ hadügyminiszter. Megszokott 35 éves hadipá­lyámról, hazám és királyomtól urunktól, a’ hazai hadügy élé­re állíttatván; midőn ennek súlyos terhét gyönge vállaimra venném, ’s azt mindannyi tisztelt polgári hatóságnak egész hódolattal jelenteném;­—tekintve azt, hogy a’ valóban na­gyok sem nélkülözhetik a’közös segélyt és hozzájárulást—■ e’szerint én is, ki jelen körlevelemben magamat bemutatva, önöket üdvözlöm,—annál inkább igénylem és kikérem taná­csukat és közremunkálásukat, hogy e’ bonyolódott és boron­­gós időben, a’ honnak valódi hasznát e’ pályámon is előmoz­dítani mindinkább képes legyek. És egyébiránt midőn legjobb akaratom mellett, szolgá­lati készségemet, egyszersmind alkotmányos uton leendő ha­ladási törekvésemet fölajánlom, egyúttal magamnak igaz hon­fiúi barátságukat és szívességüket ismételve kikérem. Mészáros Lázár. Pénzügy­miniszteri rendelet a hitelintézet (Hypothek­­bank) fölállítása ügyében. Az 1848. évi XIV. t.cz. rendelete következtében a’föld­­birtokosok javára haladék nélkül fölállítandó hitelintézet alap­szabályai már nyomtatás alá adatván, legközelebb közhírré fog tétetni,’s az intézet egybeszerkesztése immár eszközlés­be vétetett. Ezen intézet működésére megkivántatik, hogy ország­szerte minden megyében, kerületben’s a’szükséghez képest egyes városokban is ügynökei legyenek, kiknek hivatásuk le­­end, a’ kölcsönért folyamodóktól az irományokat átvenni; a’ kölcsön biztosítékául szolgálandó földbirtokot szabályszerü­­leg megbecsültetni; a’ kötelező levél aláírását, betáblázását ’s telekkönyvezését eszközölni; a’ kölcsönül adandó pénzt­­, hitelleveleket kézhez szolgáltatni ’s az intézet biztosítására lekötött birtokokat időnkint megvizsgálni, és állapotukról az intézetet tudósítani. *) Nem tudjuk, mikép fogják fel más lapok saját hivatásu­kat. Mi (a’ J­e­l­enko­r) — főleg miután uj programmunk a’ kö­zönség előtt már ismeretes — az idő komoly intése szerint cse­lekszünk, midőn a’jövő törvényhozás roppant fontossága érze­tében tisztelettel felhívjuk a’ megyék, kerületek és városok mind­azon buzgó közügyi bajnokait, kk az érdeklekt nagy czélt velünk és általunk is előmozdítani kívánják: „szíveskedjenek kebelük­ből azon tisztelt hazafiak neveit, kik egy követ mai hivatásának megfelelni tudnak is, akarnak is, velünk mihamarább pontosan tudatni, miszerint mi őket a’ honnal, ’s a’ hont velők idejekorán megismertethessük, ’s ezen viszonyhatás által úgy az ő szemé­lyes állásukra, valamint általuk a’ hon állására szilárditólag munkálhassunk.“ A’ szerkesztőség. Ezen ügynökök, az illető hatóságok ajánlatára,a’pénz­­ügyminiszter által neveztetnek. Egy megyében vagy kerületben a’ szükséghez képest több ügynök is neveztethetik; azonban mindeniknek megha­tározott külön kerülete leend. Miszerint tehát az intézet működésének megkezdése,mit a’földbirtokosok érdeke siettetni javasol, az ügynökök meg­választása miatt késleltetést ne szenvedjen, ezennel mindazok, kik a’ hitelintézet ügynökségét elvállalni hajlandók, hivatalosan fölszólittatnak, hogy ajánlkozásaikat azon törvényhatóság­hoz, mellynek kebelében laknak, benyújtani annál inkább­ si­essenek, mivel az ország minden törvényhatóságai, e’tárgy­­bani rendeletem vételétől számított tizenöt nap alatt, a’ke­­belekbeni ügynökök számának a’ működésök kerületének ja­vaslatba tételére, nemkülönben az okadatolt ajánlkozásoknak véleményes fölterjesztésére, mai napról általam utasittatlak. Mivel pedig a’hitelintézeti ügynökség, pénz-és pénz­­értékű vagyonkezeléssel jár, ez pedig nemcsak feddhetlen be­­csületességet’s a’ vidékbeli lakosság bizodalmát, hanem egy­szersmind független állást’s körülmény szerint fekvő javakban vagy más biztos fedezetű értékben 5—10 ezer pftnyi bizto­síték-nyújtást is igényel; az ajánlkozásoknak ezekre vonatko­zólag szükséges bizonyítványokkal és kimutatásokkal ellátása kívántatik. Kellő tájékozás végett, a’ hitelintézeti alapszabályoknak az ügynökségekre vonatkozó lényeges­ tartalmáról—addig is, mig az alapszabályok, legfölebb egy hét lefolyta alatt,egész terjedelműkben közhírré tétetnének—a’közönség ezennel ./• alatti mellékletben tudósittatván. *) Kelt Budapesten, május 27k én 1848. Kossuth Lajos, pénzügyminiszter. Az igazságügyi minister Pestváros közönségének. A’ pestvárosi börtönök legnagyobb része sötét, nedves, nehezen szellőztethető’s fölötte egészségtelen; illy tömlöcz­­be záratnak nemcsak az elitélt bűnösök, hanem a­ vizsgálat­alatti vádlottak is; nemcsak azok, kik súlyos bűntettet követ­nek el, de a kóborlásért vagy koldulásért rendőrileg befogat­tak is. És még ezen felül hely szűke miatt számosabb egyének záratnak össze apró, nedves, sötét, eészségtelen börtönökbe, ’s a’ tömlöczök lakói az őrizeti személyzet csekély száma miatt csupán a’tömlöczök előtti elzárt földalatti sikátorra bocsát­tatván időnkénti szellőzés végett, még egészséges jó levegőt sem szíhatnak. A’ börtönök illy állapota, kivált az ország fővárosában, undorral ’s borzadással tölti el a’jobb ember kebelét. Ezen állapotot tovább is eltűrni, súlyosan vétkes hanyagság volna, igazság, méltányosság és emberiség ellen. — Gúny volna a’ civilisátiónak. Oda utasítom tehát a’ város közönségét, hogy addig is, mig a’ börtönök állapota az egész országban czélszerűbben rendeztetik, haladék nélkül gondoskodjék börtönei jelen ál­lapotának javításáról, és ha egyébként rögtön nem lehetne a’ bajon segíteni, keressen módot abban, hogy valamelly köz­vagy magán­ épületet bérelhessen ki, mellyet új börtönök épí­téséig, hasonló czélra fentarthasson.Ügyeljenek a’város tiszt­viselői különösen arra, hogy számos egyént egy börtönbe ösz­­sze ne zárjanak, mert ez egészségnek és erköltsiségnek egy­aránt veszedelmes. Ne felejtsék, hogy a’ vádlott ítélet előtt még bűnösnek nem mondathatik, ’s annak irányában igazság­­talanságot követ el a’ közállomány, ha személyének letartózta­tásán kívül, neki szenvedéseket is okoz, miket a’letartóztatás biztossága mulhatlanul meg nem kíván. — Ne felejtsék, hogy a’ bűnös ellen kimondott ítélet is sokszorosan súlyos, ha az a’büntetésül kiszabott időt rész és egészségtelen börtön­ben kénytelen eltölteni; a’birónak kimondott ítéletét pedig magában a végrehajtásban még meg is súlyosítani, igazság­talanság, kegyetlenség. Tétessék továbbá haladék nélkül rendelés, hogy a ra­bok időnként elegendő őrizet mellett tiszta és egészséges le­vegőre bocsáttassanak, és ha a’város őreinek eddigi száma e’czélra nem elégséges, szaporítsák azokat,’s legyen szoros ügyelés arra is,hogy valamellyik orvos a’város börtöneit na­ponként meglátogassa,­ a’betegeket azonnal kórházba vi­tesse. — A’kisebb rendőri kihágásokért letartóztatott egyéne­ket csak néhány órára is olly börtönbe zárni, mint a’ pestvá­rosi börtönök nagyobb része, gyakran súlyosabb büntetés, mint a’ mit a’ legszigorúbb ítélet mellett is vonhatna maga után az elkövetett kihágás; gondoskodjék tehát a­ város ezek számára is czélszerű elzárási helyekről. *) Közelebbi számunkban közöljük. S­z­e­r­k.

Next