Jó Egészség, 1919 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-01 / 1. szám
1. szám után sikerült is teljesen redukálni. Minthogy a betegség csak himlős betegtől vitetik tova, az ily beteget a legszigorúbban izolálni kell, mégpedig erre berendezett fertőző kórházban, ahol minden tárgy, minden helyiség jól fertőtleníthető. Ugyanígy izolálandók azok is, kiknél a betegségre gyanúnk van, vagy akik a beteggel, vagy a beteg környezetével érintkeztek. Azok a tárgyak, ruhaneműk, melyekkel a beteg érintkezésben volt, a helyiségek, ahol tartózkodtak, gondosan dezinfíciálandók. Mindezeket célozza az ily betegek kötelező orvosi bejelentése is, miáltal mindezen óvóintézkedéseket a legszigorúbban hivatalosan hajtják végre. Legbiztosabban véd a himlő ellen a ma már mindenütt kötelező védőoltás. E korszakos találmány Jenner angol orvos nevéhez fűződik, ki eljárását 1798-ban publikálta. Ő utána hozták be és tették kötelezővé a himlőoltást, s mivel ennek hatása legföljebb 7—10 évre terjed, az újraoltást. Mint fentebb említettük, oltás céljára az állatpassage által legyöngített nyirkot használjuk. Az oltás kivitele úgy történik, hogy a bőrt (legtöbbször a felkaron) gondosan idezinficiáljuk, s rajta a nyirokba mártott kis lándzsával 3—4 egy cm. hosszú karcolást ejtünk gyorsan egymás mellett, a nyirkot enyhén rádörzsöljük és 10—15 perc múlva az alig vérző sebet tiszta ruhával befedetjük. A lappangási időszak 3 nap, mely után az oltás helyén a bőr duzzadt, piros lesz, rajta eleinte (6-ik nap) tiszta, később (7—8-ik nap) sárgás tartalmú hólyagcsák képződnek. A folyamat a 11-ik napon éri el tetőpontját (kisebb-nagyobb lobos terület, a nyirokutak, a nyirokmirigyek fájdalmasan duzzadtak, esetleg 39’-ig terjedhető láz), ezután megkezdődik a beszáradás, mely körülbelül a 2-ik hét végére befejeződik. Minthogy az oltás hatása legföljebb 7—10 év, törvényeink úgy intézkednek, hogy az első oltás az első életév második felében, a második a 10-ik év körül történik, járvány idején nagyon üdvös minden további nélkül újra oltatni magunkat. Ha a fertőtelenítés, izolálás és újraoltás kellemetlen is, sőt esetleg anyagi kárt is okozna, mindezeket a nagy cél érdekében szívesen kell eltűrnünk, mert így és csakis így érhető el, hogy az emberiségnek évszázadok óta legrettegettebb ellenségét, a himlőt tovaterjedésében megakadályozzuk. 1íz új évfolyam kezdetén a 16 korona évi előfizetési díj szíves beküldését kéri a Jó Egészség kiadóhivatala, Budapest, V. ker., Pannónia utca 21. sz. JÓ EGÉSZSÉG 3. oldal. Babonák a meghűlés körül A meghűlés veszedelmével még mindig ijesztgetik a nagyközönséget, holott evvel igen sok bajt okoznak. Mert az emberek a meghűléstől való félelmükben ok nélkül a legkisebb légáramlatoktól, lehűlésektől félnek, s ezért inkább ülnek zárt, bűzös helyiségben, kocsikban, villamosokban, stb. csak a világért ne legyen ott nyitva még egy része, melyen az emberhez méltó levegő tóduljon be. Ez okból bizonyosan lehet állítani, hogy az utazási kocsikban, ahol zárva van az ablak, szerzi meg a legtöbb ember azokat a betegségeket, melyeket aztán meghűléses betegségek címe alatt könyvelnek el. A meghűléstől való félelem miatt a túlzsúfolt iskolákban a tanító nem nyitja ki az ablakot és a gyermekek barmoknak sem való levegőben töltenek 4—5 órát, mert a tanító maga is fél, hogy meg fog halni. Pedig biztos, hogy a legtöbb gyermek ép ez után károsodik és szerzi azokat a betegségeket, melyeket aztán ép meghűlésnek neveznek. Nansen útleírásában olvashatjuk, hogy mikor egyszer egy társával a csapattól különválva egy úszó jégszigetre csónakon vadászni ment, akkor a jégzajlás elszakította a csónakot és az a veszedelem fenyegette őket, hogy nem tudnak visszatérni társaikhoz. Ekkor Nansen meggondolás nélkül a 40,1-es temperatura dacára beugrott a vízbe és kihúzta a csónakot. Természetesen e hőmérsékletben a ruha csakhamar rajtafagyott. Két hétig kellett e ruhában élnie, míg újra megtalálta társait. Ez alatt az idő alatt a ruha rajta nappal mindig meg volt fagyva, éjjel pedig, mikor hókunyhóban jól betakarva feküdt, felengedett a fagy és mintegy priznic borogatásban volt. Az egész északsarki utazás alatt se neki, se társainak nem volt náthája, sem más „meghűléses baja. Egyáltalában konstatálta Nansen, hogy az egész sarkvidéki utazás alatt nem volt senkinek se olyan betegsége, melyet meghűléses bajnak lehet nevezni. Valószínűleg azért, mert ott, ezen tiszta levegőben nincsenek oly mikrobák, amelyek ilyen megbetegedéseket okozhatnának. Mikor vagy hat évvel ezelőtt a Titanic hajó, a vezetőszemélyzet alkoholos mámora következtében, a jéghegynek vigyázatlanul nekiment és elsülyedt, ismeretes dolog, hogy 705 utas lett csak megmentve. Ez történt egy márciusi hajnalban, dermesztő hidegben. A menekültek félig meztelenül, nyitott csónakban, vagy 3 órai hajózás után lettek a Kárpátia hajóra felvéve és csodálatoskép senki sem kapott úgynevezett meghűléses bajt. Ellenben volt közöttük kéz és láblefagyás, idegbajok, elmezavar stb., csak amire leginkább számított az ember: meghűlés, az nem volt. Bizonyára ez esetben is azért nem volt meghűléses megbetegedés, mert a tiszta tengeri levegőben nem volt semmiféle olyan mikroba, amely úgynevezett meghűléses bajokra alkalmat adott volna. E körülmények a józan gondolkozót a meghűléses babona ellen hangolják. Valóban eddigelé még soha senki sem tudott pozitívet bizonyítani a meghűlésről. Ezek szerint a meghűlést ráfogásnak lehetne tekinteni. Még csak 100 év előtt csaknem minden betegséget meghűléstől származtattak, most azonban már csak 3-4 bajra mondják, hogy meghűléstől származik. Ezek a nátha, torokgyulladás, tüdőgyulladás, reuma stb. Körülbelül hét évvel ezelőtt jelent meg Chodomsky prágai egyetemi orvostanárnak körülbelül 300 oldalra terjedő munkája, melyben felsorolja azokat a kísérleteket, melyeket előbb állatokon, majd önmagán végzett és melyekkel minden variációban bizonyítja, hogy meghűlés nincs. Ezeknek a kísérleteknek az alapján még azt is bebizonyítja orvosi ellenőrző fórum előtt, hogy a meg- vagy lehűlés nem hajlamosítja az embereket és állatokat ragályos betegségekre. Az említett prágai tudós leborotvált nyulakat, melyek bizonyára jobban fáztak, mint az ép szőrűek, tüdőgyulladást okozó bacilusokkal oltott be és véletlenül ép a leborotváltak kisebb számban kapták meg a tüdőgyulladást, mint a le nem borotváltak. Csodálatos, hogy az orvosi világ ezt a könyvet nem méltányolta. Pedig ideje volna már a meghűlési komédiával és a meghűléstől való félelemmel végezni, mert ez a félelem rossz tanácsadó. Aki a meghűléstől fél, az retteg a tiszta levegőtől, fél a szellőzéstől, fél a légáramtól, a huzattól, illetve magyarul a „cug“-tól. Pedig a tiszta levegő a mi éltető elemünk. Ha 100 ember áll légáramban és háromnak talán szuvas foga, vagy egyéb baja következtében egyik arcfele elferdül, mindjárt kész még az orvos is azt mondani, hogy „cug“-ot kapott. Pedig a „cug“ legtöbb esetben határozottan jóltevőnk, mert például csak „cug“-gal lehet egy szobát alaposan szellőzni. Bizonyos körülmények közt lehet ugyan a „cug“ káros is. Ha például egy éjjeli kávéháznak az ajtait és ablakait reggel kinyitjuk és annak a piszkos, bűzös légáramlásába beállunk, mikor nemcsak romlott levegőt, hanem sok mikrobát is belehelhetünk. De ittnem a „cug“, mint olyan káros, hanem a levegőbeli szenyfelhalmozódás a kórokozó. Mindenesetre sokkal nagyobb bajt okoz, ha zárt levegőben, sok ember lehelett.