Jó Egészség, 1919 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-01 / 1. szám

1. szám­ után sikerült is teljesen redukálni. Minthogy a betegség csak himlős be­tegtől vitetik tova, az ily beteget a leg­szigorúbban izolálni kell, még­pedig erre berendezett fertőző kórházban, ahol minden tárgy, minden helyiség jól fer­tőtleníthető. Ugyanígy izolálandók azok is, kiknél a betegségre gyanúnk van, vagy akik a beteggel, vagy a beteg környezetével érintkeztek. Azok a tár­gyak, ruhaneműk, melyekkel a beteg érintkezésben volt, a helyiségek, ahol tartózkodtak, gondosan dezinfíciálandók. Mindezeket célozza az ily betegek kö­telező orvosi bejelentése is, miáltal mindezen óvóintézkedéseket a legszigo­rúbban hivatalosan hajtják végre. Legbiztosabban véd a himlő ellen a ma már mindenütt kötelező védő­oltás. E korszakos találmány Jenner angol orvos nevéhez fűződik, ki eljárá­sát 1798-ban publikálta. Ő utána hoz­ták be és tették kötelezővé a himlő­oltást, s mivel ennek hatása legföljebb 7—10 évre terjed, az újraoltást. Mint fentebb említettük, oltás cél­jára az állatpassage által legyöngített nyirkot használjuk. Az oltás kivitele úgy történik, hogy a bőrt (legtöbbször a felkaron) gondosan idezinficiáljuk, s rajta a nyirokba mártott kis lándzsával 3—4 egy cm. hosszú karcolást ejtünk gyorsan egymás mellett, a nyirkot eny­hén rádörzsöljük és 10—15 perc múlva az alig vérző sebet tiszta ruhával be­­fedetjük. A lappangási időszak 3 nap, mely után az oltás helyén a bőr duz­zadt, piros lesz, rajta eleinte (6-ik nap) tiszta, később (7—8-ik nap) sárgás tartalmú hólyagcsák képződnek. A fo­lyamat a 11-ik napon éri el tetőpont­ját (kisebb-nagyobb lobos terület, a nyirokutak, a nyirokmirigyek fájdalma­san duzzadtak, esetleg 39’-ig terjed­hető láz), ezután megkezdődik a be­­száradás, mely körülbelül a 2-ik hét végére befejeződik. Minthogy az oltás hatása legföljebb 7—10 év, törvényeink úgy intézked­nek, hogy az első oltás az első életév második felében, a második a 10-ik év körül történik, járvány idején nagyon üdvös minden további nélkül újra ol­­tatni magunkat. Ha a fertőtelenítés, izolálás és újra­­oltás kellemetlen is, sőt esetleg anyagi kárt is okozna, mindezeket a nagy cél érdekében szívesen kell eltűrnünk, mert így és csakis így érhető el, hogy az emberiségnek évszázadok óta legrette­gettebb ellenségét, a himlőt tovaterje­désében megakadályozzuk. 1íz új évfolyam kezdetén a 16 korona évi előfize­tési díj szíves beküldését kéri a Jó Egészség ki­­adóhivatala, Budapest, V. ker., Pannónia­ utca 21. sz. JÓ EGÉSZSÉG 3. oldal. Babonák a meghűlés körül A meghűlés veszedelmével még mindig ijesztgetik a nagyközönséget, holott evvel igen sok bajt okoznak. Mert az emberek a meghűléstől való félel­mükben ok nélkül a legkisebb lég­áramlatoktól, lehűlésektől félnek, s ezért inkább ülnek zárt, bűzös helyiségben, kocsikban, villamosokban, stb. csak a világért ne legyen ott nyitva még egy rés­ze, melyen az emberhez méltó le­vegő tóduljon be. Ez okból bizonyo­san lehet állítani, hogy az utazási ko­csikban, ahol zárva van az ablak, szerzi meg a legtöbb ember azokat a betegségeket, melyeket aztán meghűlé­ses betegségek címe alatt könyvelnek el. A meghűléstől való félelem miatt a túlzsúfolt iskolákban a tanító nem nyitja ki az ablakot és a gyermekek barmok­nak sem való levegőben töltenek 4—5 órát, mert a tanító maga is fél, hogy meg fog halni. Pedig biztos, hogy a legtöbb gyermek ép ez után károsodik és szerzi azokat a betegségeket, me­lyeket aztán ép meghűlésnek neveznek. Nansen útleírásában olvashatjuk, hogy mikor egyszer egy társával a csa­pattól különválva egy úszó jégszigetre csónakon vadászni ment, akkor a jég­zajlás elszakította a csónakot és az a veszedelem fenyegette őket, hogy nem tudnak visszatérni társaikhoz. Ekkor Nansen meggondolás nélkül a­­ 40,1-es temperatura dacára beugrott a vízbe és kihúzta a csónakot. Természetesen e hőmérsékletben a ruha csakhamar rajta­fagyott. Két hétig kellett e ruhában élnie, míg újra megtalálta társait. Ez alatt az idő alatt a ruha rajta nappal mindig meg volt fagyva, éjjel pedig, mikor hókunyhóban jól betakarva fe­küdt, felengedett a fagy és mintegy priznic borogatásban volt. Az egész északsarki utazás alatt se neki, se tár­sainak nem volt náthája, sem más „meghűléses­ baja. Egyáltalában kon­statálta Nansen, hogy az egész sark­vidéki utazás alatt nem volt senkinek se olyan betegsége, melyet meghűléses baj­nak lehet nevezni. Valószínűleg azért, mert ott, ezen tiszta levegőben nincsenek oly mikrobák, amelyek ilyen megbete­gedéseket okozhatnának. Mikor vagy hat évvel ezelőtt a Tita­nic hajó, a vezetőszemélyzet alkoholos mámora következtében, a jéghegynek vigyázatlanul nekiment és elsülyedt, ismeretes dolog, hogy 705 utas lett csak megmentve. Ez történt egy már­ciusi hajnalban, dermesztő hidegben. A menekültek félig meztelenül, nyitott csónakban, vagy 3 órai hajózás után lettek a Kárpátia hajóra felvéve és csodálatoskép senki sem kapott úgy­nevezett meghűléses bajt. Ellenben volt közöttük kéz és láblefagyás, idegbajok, elmezavar stb., csak amire leginkább számított az ember: meghűlés, az nem volt. Bizonyára ez esetben is azért nem volt meghűléses megbetegedés, mert a tiszta tengeri levegőben nem volt sem­miféle olyan mikroba, amely úgynevezett meghűléses bajokra alkalmat adott volna. E körülmények a józan gondolko­zót a meghűléses babona ellen han­golják. Valóban eddigelé még soha senki sem tudott pozitívet bizonyítani a meg­hűlésről. Ezek szerint a meghűlést rá­­fogásnak lehetne tekinteni. Még csak 100 év előtt csaknem min­den betegséget meghűléstől származ­tattak, most azonban már csak 3-4 bajra mondják, hogy meghűléstől szár­mazik. Ezek a nátha, torokgyulladás, tüdőgyulladás, reuma stb. Körülbelül hét évvel ezelőtt jelent meg Chodo­­m­sky prágai egyetemi orvostanárnak körülbelül 300 oldalra terjedő munkája, melyben felsorolja azokat a kísérleteket, melyeket előbb állatokon, majd önmagán végzett és melyekkel minden variációban bizonyítja, hogy meghűlés nincs. Ezek­nek a kísérleteknek az alapján még azt is bebizonyítja orvosi ellenőrző fórum előtt, hogy a meg- vagy lehűlés nem hajlamosítja az embereket és állatokat ragályos betegségekre. Az említett prágai tudós leborotvált nyulakat, melyek bizonyára jobban fáztak, mint az ép szőrűek, tüdőgyulladást okozó bacilu­­sokkal oltott be és véletlenül ép a leborotváltak kisebb számban kapták meg a tüdőgyulladást, mint a le nem borotváltak. Csodálatos, hogy az orvosi világ ezt a könyvet nem méltányolta. Pedig ideje volna már a meghűlési komédiá­val és a meghűléstől való félelem­mel végezni, mert ez a félelem rossz tanácsadó. Aki a meghűléstől fél, az retteg a tiszta levegőtől, fél a szellő­zéstől, fél a légáramtól, a huzattól, il­letve magyarul a „cug“-tól. Pedig a tiszta levegő a mi éltető elemünk. Ha 100 ember áll légáramban és három­nak talán szuvas foga, vagy egyéb baja következtében egyik arcfele elfer­dül, mindjárt kész még az orvos is azt mondani, hogy „cug“-ot kapott. Pedig a „cug“ legtöbb esetben határozottan jóltevőnk, mert például csak „cug“-gal lehet egy szobát alaposan szellőzni. Bizonyos körülmények közt lehet ugyan a „cug“ káros is. Ha például egy éjjeli kávéháznak az ajtait és ablakait reggel kinyitjuk és annak a piszkos, bűzös légáramlásába beállunk, mikor nemcsak romlott levegőt, hanem sok mikrobát is belehelhetünk. De itt­­nem a „cug“, mint olyan káros, hanem a levegőbeli szenyfelhalmozódás a kórokozó. Min­denesetre sokkal nagyobb bajt okoz, ha zárt levegőben, sok ember lehelett.

Next