Jóbarát, 1970 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1970-05-28 / 22. szám
Május 22-én Nicolae Ceauşescu elvtárs más párt- és államvezetők kíséretében Galac és Brăila megyébe látogatott, ahol ezekben a napokban nehéz küzdelmet vívnak az áradó vízzel, mindent megtesznek, hogy az áradást elkerüljék. Képünk Brăila kikötőjében, a kikötő közelében emelt védőgátaknál készült. A párt és államvezetők az eddig foganatosított intézkedésekről tárgyalnak a helyszínen. HARCBAN AZ ÁRRAL Mintha valamennyi patak, folyó tengerré akart volna válni, hogy elseperjen útjából mindent. A semmi kis Szilágy folyócska versenyre kelt a nagy folyókkal, a Túr a Szamossal, a Szeret az Olttal, a Maros az öreg Iszterrel, a Duna vizével. Nyomukban pusztulás. Az ország nagy területén Szatmár, Maros, Fehér, Szilágy, Olt, Hunyad, Arad, Iasi és több megyében elárasztott városnegyedek, egész falvak, termőföldek, családi otthonok, modern nagyüzemek estek áldozatául a megvadult víz roppant erejének.(Csak Szatmár megyében több mint 120 000 hektár föld került víz alá, 3 350 ház és 6 597 gazdasági épület omlott össze). Képek villannak fel előttem a nehéz órák idejéből. Megrázó, megrendítő képek ezek, melyek sokáig nem törlődnek le a szem recehártyájáról. Szatmáron a Rózsa utca sarkán öreg asszony áll. Áll a bokán felül érő vízben, arcán megkövesedett nyugalom. Nyugalom? Feszültség, amely önuralmat parancsol. Unokáját várja már több órája egyik belső utcából, öreg élete párja után kutat... • Beomlott ház alól fehér csempetűzhely villan. Egy kerek asztal lebeg a vizen, négy tömzsi lába négy felkiáltójel. Szőnyeg, cipő, sáros hangjegyfüzet és egy zongorafedél sodródik a kerítésmenti poshadt iszapban.. Asszony a cserepek között kutat, csak akkor buggyan ki ajkán a sírás, amikor megszólítjuk. — Egész éjszakán át féltérdemen tartottam a gyereket. Az áradás sodort, az eső zuhogott. ítéletidő volt... Csak reggel találtak meg bennünket. A szilágysági Benedekfalván fiatal asszony áll a veranda legfelső grádicsán. Nem akar mozdulni a házból. Mintegy megszállott hajtogatja: «Nem, ezt nem sodorhatja el a víz! Új ház, kőház, tiszta beton alappal.» A katonák éppen, hogy a csónakba rángatják, a zugó ár máris semmivé lapítja, mint egy kártyavárat az új, b'"•inalapra rakott házat... A Maros, a Küküllő mentén apró földszigetek, amelyeket minden oldalról ostromol a víz. Rajtuk összeverődött emberek. Fenn helikopterek cirkálnak. Kik lesznek az elsők, akiket felemelnek innen? És kik maradnak utolsóknak? Vajon azokat van idő megmenteni az egyre ázó földnyelvekről?... EMBERSÉGBŐL JELES Az egész ország megmozdult. Az árvízsújtotta vidékek megsegítése az egész szocialista nemzet hazafias mozgalmává magasztosult. Az ilfovi, a dolfi, a teleormani dolgozó, a nyugdíjas, a háziaszszony saját ügyének tekinti a távoli Maros vagy Szatmár megyei árvízkárosult helyzetét, és ha személyesen, kezemunkájával nem is tudott segítségére sietni, anyagilag, erkölcsileg igyekszik támogatni. Az árvízkárosultak javára dolgozott napok, a 2000-es számú csekkszámlára — az emberség számlájára — befizetett kisebb-nagyobb összegek, a hajléktalanoknak gyártott téglák és más építőanyagok, a nekik juttatott ruhanemű és lábbeli, a gyárakban és üzemekben tett munkavállalások, a kataszrófa színhelyére siető önkéntesek a segítség fogalmán túlmenően mást is tanúsítanak: azt, hogy a párt köré tömörült népünk igazi gazdája az országnak és egy emberként áll talpra, amikor a haza bármely vidékét károsodás éri. Népünk most mindent elkövet,hogy enyhítse az árvíz okozta súlyos károkat, hogy az áradásos vidékeken meginduljon a termelés. Bízvást elmondhatjuk, hogy népünk hazaszeretetből és emberségből egyaránt jelesre vizsgázott. SEGÍTENI AKARUNK ! A sajtó és a rádió útján mi is értesültünk azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket az árvízsújtotta helységek lakosai átéltek. A veszélyben lévő városok és falvak hathatós anyagi segítségben részesültek. Munkások és katonák, fiatalok és öregek, férfiak és nők a párt hívó szavára egy emberként vívtak harcot a zúduló árral, mentették a bajba jutottak anyagi javait, biztosították az elszigetelt helységek kenyér és ivóvíz ellátását. Szeretett vezetőnk, Nicolae Ceauşescu elvtárs az elárasztott helységekben tett látogatása során mindannyiunk nevében ígéretet tett embertársaink további megsegítésére Úgy érezzük, hogy ebből az akcióból, ebből az elvtársias együttérzésből mi pionírok sem maradhatunk ki. Ezért segíteni akarunk, hogy valóra válhasson mindaz, amit a víz tanulótársaink nyári vakációs terveiből elmosott. Mi vállaljuk, hogy egységünk minden pionírja a nyár folyamán vendégül lát egy árvízsújtotta pionírt vagy iskolást. Ezt szüleinkkel is megbeszéltük. Mint a haza legfiatalabb állampolgárai bizonyságát akarjuk adni annak, hogy nemcsak emberi helytállás, hanem «pionír helytállás» is létezik! A kisborosnyói általános iskola pioníregysége, Kovászna megye AZ EMBERI ŐSS ERŐSEBB A VÁNDORMADARA. ...Sűrű, sötét felleg borul az égre, eső szemerkél, hullanak a falevelek, jön az ősz. Elindulnak hosszú vándorútra a fekék, a gólyák, melegebb égtájra, tavasszal ismét visszatérnek. Veszély elől menekülnek, mert a hideg, a tél számukra a veszély, így van ez őszel... ...Sűrű, sötét jelleg borult az országra, megáradtak a vizek, dühöngő fékeveszett erővel törtek a városokra, falvakra, felmérhetetlen pusztítást és járványos betegséget okozó iszapot hagyva maguk utá Az árvíz sújtotta szatmári csaliknak tanácsolták, küldjék el gyermekeiket más vidékre, így legkönnyebb megelőzni a megbetegedést. Tele autóbuszok indultak szatmári gyermekekkel — kicsikkel és iskolásokkal — kolozsvári, nagybányai, brassói, eforiai táborok felé. A nőbizottság, az egészségügyi szervek és a tanfelügyelőség gondoskodása révén közel 2 000 tanuló indult Bihar megyei táborok, bentlakások felé. Nem tudom, búsulnak- e a vándormadarak, amikor elmennek, örülnek-e, amikor visszatérnek. Ezeknek a gyermekeknek könnyes a szemük, hiszen nem vidám, vakációs táborozásba mennek , veszély elől menekülnek. De tudják, érzik ők is, a gyermekek, s a szülők is: féltő gondoskodás ez, visszatérnek a gyermekek, talán még hamarabb visszatérnek erről a vándorútról, mint a vándormadarak — újjáépülő városok, iskolájuk, szerelő szüleik várják majd őket" _ BOKOR KATALIN Az árvíz károsultak ügye az egész ország ügye — Bukarest lakosai ruhaneműt küldenek az arra víz rászorulóknak alatt a dicsőszentmártoni kémiai kombinát Megérkezett a kenyérszállítmány Szatmárra