Jóbarát, 1970 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1970-05-28 / 22. szám

Május 22-én Nicolae Ceauşescu elvtárs más párt- és államvezetők kíséretében Galac és Brăila megyébe látogatott, ahol ezekben a na­pokban nehéz küzdelmet vívnak az áradó víz­zel, mindent megtesznek, hogy az áradást el­kerüljék. Képünk Brăila kikötőjében, a kikötő közelében emelt védőgátaknál készült. A párt és államvezetők az eddig foganatosított intéz­kedésekről tárgyalnak a helyszínen. HARCBAN AZ ÁRRAL Mintha valamennyi patak, folyó tengerré akart volna válni, hogy elseperjen útjából min­dent. A semmi kis Szilágy fo­­lyócska versenyre kelt a nagy folyókkal, a Túr a Szamossal, a Szeret az Olttal, a Maros az öreg Iszterrel, a Duna vizével. Nyomukban pusztulás. Az or­szág nagy területén Szatmár, Maros, Fehér, Szilágy, Olt, Hu­­nyad, Arad, Iasi és több megyé­ben elárasztott városnegyedek, egész falvak, termőföldek, csa­ládi otthonok, modern nagyüze­mek estek áldozatául a megva­dult víz roppant erejének.(Csak Szatmár megyében több mint 120 000 hektár föld került víz alá, 3 350 ház és 6 597 gazdasági épület omlott össze). Képek vil­lannak fel előttem a nehéz órák idejéből. Megrázó, megrendítő képek ezek, melyek sokáig nem törlődnek le a szem recehártyá­járól. Szatmáron a Rózsa utca sar­kán öreg asszony áll. Áll a bokán felül érő vízben, arcán megkövesedett nyugalom. Nyu­galom? Feszültség, amely ön­uralmat parancsol. Unokáját vár­ja már több órája egyik belső utcából,­ öreg élete párja után kutat... • Beomlott ház alól fehér csem­­petűzhely villan. Egy kerek asz­tal lebeg a vizen, négy tömzsi lába négy felkiáltójel. Szőnyeg, cipő, sáros hangjegyfüzet és egy zongorafedél sodródik a kerítésmenti poshadt iszapban.. Asszony a cserepek között ku­tat, csak akkor buggyan ki ajkán a sírás, amikor megszólítjuk. — Egész éjszakán át féltérde­men tartottam a gyereket. Az áradás sodort, az eső zuhogott. ítéletidő volt... Csak reggel ta­láltak meg bennünket. A szilágysági Benedekfalván fiatal asszony áll a veranda leg­felső grádicsán. Nem akar moz­dulni a házból. Mintegy meg­szállott hajtogatja: «Nem, ezt nem sodorhatja el a víz! Új ház, kőház, tiszta beton alap­pal.» A katonák éppen, hogy a csónakba rángatják, a zugó ár máris semmivé lapítja, mint egy kártyavárat az új, b'"•in­­alapra rakott házat... A Maros, a Küküllő mentén apró földszigetek, amelyeket minden oldalról ostromol a víz. Rajtuk összeverődött emberek. Fenn helikopterek cirkálnak. Kik lesznek az elsők, akiket felemel­nek innen? És kik maradnak utolsóknak? Vajon azokat van idő megmenteni az egyre ázó földnyelvekről?... EMBERSÉGBŐL JELES Az egész ország megmozdult. Az árvízsújtotta vidékek megsegítése az egész szocialista nemzet hazafias mozgalmává magasztosult. Az ilfovi, a dolfi, a teleormani dolgozó, a nyugdíjas, a háziasz­­szony saját ügyének tekinti a távoli Maros vagy Szatmár megyei árvízkárosult helyzetét, és ha személyesen, kezemunkájával nem is tudott segít­ségére sietni, anyagilag, erkölcsileg igyekszik tá­mogatni. Az árvízkárosultak javára dolgozott napok, a 2­000-es számú csekkszámlára — az emberség számlájára — befizetett kisebb-nagyobb összegek, a hajléktalanoknak gyártott téglák és más építő­anyagok, a nekik juttatott ruhanemű és lábbeli, a gyárakban és üzemekben tett munkavállalások, a kataszrófa színhelyére siető önkéntesek a segítség fogalmán túlmenően mást is tanúsítanak: azt, hogy a párt köré tömörült népünk igazi gazdája az országnak és egy emberként áll talpra, amikor a haza bármely vidékét károsodás éri. Népünk most mindent elkövet,hogy enyhítse az árvíz okozta súlyos károkat, hogy az áradásos vidékeken meginduljon a termelés. Bízvást elmond­hatjuk, hogy népünk hazaszeretetből és ember­ségből egyaránt jelesre vizsgázott. SEGÍTENI AKARUNK ! A sajtó és a rádió útján mi is értesültünk azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket az árvízsújtotta helységek lakosai átéltek. A veszélyben lévő városok és falvak hathatós anyagi segítségben részesültek. Munkások és ka­tonák, fiatalok és öregek, férfiak és nők a párt hívó szavára egy emberként vívtak harcot a zúduló árral, mentették a bajba jutottak anyagi javait, biztosítot­ták az elszigetelt helységek kenyér és ivóvíz ellátását. Szeretett vezetőnk, Nicolae Ceauşescu elvtárs az elárasztott helységekben tett látogatása során mind­annyiunk nevében ígéretet tett embertársaink to­vábbi megsegítésére Úgy érezzük, hogy ebből az akcióból, ebből az elvtársias együttérzésből mi pio­nírok sem maradhatunk ki. Ezért segíteni akarunk, hogy valóra válhasson mindaz, amit a víz tanulótár­saink nyári vakációs terveiből elmosott. Mi vállaljuk, hogy egységünk minden pionírja a nyár folyamán vendégül lát egy árvízsújtotta pionírt vagy iskolást. Ezt szüleinkkel is megbeszéltük. Mint a haza legfiatalabb állampolgárai bizonyságát akarjuk adni annak, hogy nemcsak emberi helytállás, hanem «pionír helytállás» is létezik! A kisborosnyói általános iskola pioníregysége, Kovászna megye AZ EMBERI ŐSS ERŐSEBB A VÁNDORMADARA. ...Sűrű, sötét felleg borul az égre, eső szemerkél, hullanak a falevelek, jön az ősz. Elindul­nak hosszú vándorútra a f­e­kék, a gólyák, melegebb égtájra, tavasszal ismét visszatérnek. Veszély elől menekülnek, mert a hideg, a tél számukra a ve­szély, így van ez őszel... ...Sűrű, sötét jelleg borult az országra, megáradtak a vizek, dühöngő fékeveszett erővel tör­tek a városokra, falvakra, fel­mérhetetlen pusztítást és jár­ványos betegséget okozó isza­pot hagyva maguk utá Az árvíz sújtotta szatmári csal­ik­­nak tanácsolták, küldjék el gyer­mekeiket más vidékre, így leg­könnyebb megelőzni a megbe­tegedést. Tele autóbuszok in­dultak szatmári gyermekekkel — kicsikkel és iskolásokkal — kolozsvári, nagybányai, bras­sói, eforiai táborok felé. A nő­bizottság, az egészségügyi szer­vek és a tanfelügyelőség gon­doskodása révén közel 2 000 ta­nuló indult Bihar megyei tá­borok, bentlakások felé. Nem tudom, búsulnak- e a vándormadarak, amikor elmen­nek, örülnek-e, amikor vissz­a­­térnek. Ezeknek a gyermekek­nek könnyes a szemük, hiszen nem vidám, vakációs táborozás­ba mennek , veszély elől me­nekülnek. De tudják, érzik ők is, a gyermekek, s a szülők is: féltő gondoskodás ez, vissza­térnek a gyermekek, talán még hamarabb visszatérnek erről a vándorútról, mint a vándorma­darak — újjáépülő városok, is­kolájuk, szerelő szüleik várják majd őket" _ BOKOR KATALIN Az árvíz károsultak ügye az egész ország ügye — Bukarest lakosai ruhaneműt küldenek az arra víz rászorulóknak alatt a dicsőszentmártoni kémiai kombinát Megérkezett a kenyérszállítmány Szatmárra

Next