Dr. Gara Zoltán: Jelzálogkölcsön engedményezési ügylet a pénzintézetek gyakorlatában (Budapest, 1907)
Előszó
ELŐSZÓ Sehol egy országban sem függ a vidék annyira a fővárostól, mint hazánkban. Természetes, hogy a főváros minden országban vezet, irányít és élén áll az ország politikai, gazdasági és kulturális törekvéseinek. Ez nálunk is így van és egészen helyesen. De minálunk ez a függő viszony, különösen gazdasági és pénzügyi tekintetben, annyira megy, hogy a vidék önállóságát és individualitását veszélyezteti. Pedig ez a vidék az igazi erőforrása a magyarságnak, a magyar fajnak. Nemzeti munkát végez az, aki a vidék gazdasági és kulturális fejlesztésén munkálkodik, a vidéken elszórtan élő intézmények önálló létét, virágzását mozdítja elő. Államférfiaink közül a legelső, a ki ezt az igazságot felismerte és annak megvalósításán fáradozott, gróf Tisza István volt. Az ő elnöklete alatt 1892. június 24-én tartotta meg alakuló közgyűlését a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja. Huszonnyolc előkelő vidéki pénzintézet egyesült részvénytársasággá ez alkalomból a czélból, hogy a vidéki intézetek részére egy hitelközpontot teremtsen a vidéki intézetek jelzálogtárcájának mobilizálására.