Dr. Huszár Elemér: Egyházjogi dolgozatok (Budapest, 1907)
1. A párbér
A párbér (1892). A párbérről az első nagyobbszabásu munka 1885-ben jelent meg Timon Ákos akkor győri jogakadémiai tanár tollából, aki a párbér történetét következőkép adja elő: Kezdetben az egyház jövedelmének egyedüli forrását a hívek ajándékozásai képezik. Lassankint ezek az ajándékozások kötelezővé lesznek, s már a tridenti zsinat szerint a püspök a lelkészi congrua kiegészítése czéljából jogosítva van a hívek contributióját a helyi viszonyok, illetve a fenálló laudabilis consuetudo figyelembe vételével megszabni. Ez a laudabilis consuetudo az élő, így folyton változó s átalakuló jogszokás, mely a hívek állandó évi szolgálatának alapját képezi, nálunk a visitationalis könyvekben tükröződik vissza. Párbérnek nevezte a magyar nép nevelve az állandó lelkészi szolgáltatást, a parochialis adót, mert az a házasságra lépéssel, a családalapítással vette kezdetét és páronként szabták ki. Tehát a plébániának házasságban élő tagjain nyugszik a lelkészi ellátás terhe. A párbér hovatovább a jobbágyi rendhez fűződő teherré válván, az egyház követelni kezdi a párbért a jobbágyi természetű ingatlanok minden házasságban élő birtokosától a rendi állás figyelembe vétele nélkül. A párbér kérdése azonban csak akkor kezd bonyolódni, mikor a párbérben a protestánsok viszonya kerül szóba. E viszonyt először az 1647: XII. t.-c. rendezi, még pedig úgy, hogy a párbér a katolikusoktól is, a protestánsoktól is beszedetik, s aztán két egyforma részre, a két pap közt megosztatik. Később az Explanatio Leopoldina úgy intézkedik,