Az 1911-ik évi Országos jogászgyülés irományai 1. (Budapest, 1911)
Dr. Juhász Andor: A váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozása
2 hiányában szenvedett, a váltójogi foganatot eo ipso megtagadni. A fentebb érintett elv teljesen megóvatik az által, ha a váltó teljessége a kereset benyújtásakor kívántatik meg, ez lévén azon időpont, midőn a qualificáló feltételek együttes jelenléte szükséges, miután váltókereset csak érvényes váltó alapján indítható. A tervezet, midőn a váltó valamelyik lényeges kellékének utólagozását megengedi, illetőleg az utólagos kitöltésből merített kifogást kizárja, abból indul ki, hogy arról, aki váltónyilatkozatot ír alá, joggal tehető fel, miszerint érvényes ügyletbe kívánt bocsátkozni, nem lehet tehát ellenére, ha az ügylet, a hiányzó lényeges kellék utólagozása által, teljességre emeltetik. E tekintetben azonban nem lehet az általános szabály felállíta■sával megelégedni, hanem különbséget kell tenni a váltónak egy harmadik jóhiszemű birtokosa s azok között, kik az utólagos kitöltésben részt vettek. Az első ellenében megfelelőleg annak az elvnek, mely szerint a váltóadós egy harmadik személy viszonyaiból merített kifogással egyáltalán nem élhet, a kitöltésből merített kifogást sem lehet megengedni, ellenben meg kellett azt engedni azok ellen, kik a kitöltésben részt vettek, feltéve, hogy a váltóadós a kitöltés szerződésellenes voltát igazolhatja, ez esetben a kifogást kizárni annyit tenne, mint a visszaéléseknek zárt kaput nyitni, azokat sanctionálni ...» A 93. §-nak törvénybe iktatásával — melyhez hasonló rendelkezést a német váltórendszabály nem tartalmaz — a magyar törvényhozás a váltóbirtokosnak utólagos kitöltési jogát kifejezetten elismerte és pedig nemcsak abban az értelemben, hogy harmadik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben az eredetileg hiányzott lényeges kelléknek mikénti kitöltése miatt kifogást, emelni egyátalán nem lehet, hanem ezen túlmenve abban az értelemben is, hogy jóhiszemű harmadik váltóbirtokosnak nem minősíthető hitelezővel szemben is csak akkor támasztható kifogás, ha a váltóadós a kitöltés megállapodásszerű volta mellett a törvényben felállított vélelmet megdönti. Általános és helyes ezek szerint az a felfogás, hogy a VT. 93. §-ában nem ugyan pozitív, hanem negatív szövegezéssel, nevezetesen az utólagos kitöltés kifogásának kizárásával a váltóbirtokosnak utólagos kitöltési joga nyert törvényes elismerést. A kiindulási pont — a tervezet indokolásából is kivehetően — az volt, hogy aki egy forgalomra szánt, az alapul fekvő köztörvényi ügylettől elválasztható értékpapírt teremt, vagy annak értékét aláírásával növeli, kellő óvatossággal köteles eljárni, tehát arról is gondoskodni tartozik, hogy az elvállalt kötelezettségének megítélésénél egyedül irányadó papír már annak aláírásakor tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek az aláíró kötelezettségének jellegét és terjedelmét meghatározzák.