Az 1911-ik évi Országos jogászgyülés irományai 1. (Budapest, 1911)

Dr. Juhász Andor: A váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozása

2 hiányában szenvedett, a váltójogi foganatot eo ipso megtagadni. A fen­tebb érintett elv teljesen megóvatik az által, ha a váltó teljessége a kereset benyújtásakor kívántatik meg, ez lévén azon időpont, midőn a qualificáló feltételek együttes jelenléte szükséges, miután váltó­kereset csak érvényes váltó alapján indítható. A tervezet, midőn a váltó valamelyik lényeges kellékének utólagozását megengedi, illetőleg az utólagos kitöltésből merített kifogást kizárja, abból indul ki, hogy arról, a­ki váltónyilatkozatot ír alá, joggal tehető fel, miszerint érvé­nyes ügyletbe kívánt bocsátkozni, nem lehet tehát ellenére, ha az ügylet, a hiányzó lényeges kellék utólagozása által, teljességre emel­tetik. E tekintetben azonban nem lehet az általános szabály felállíta­­■sával megelégedni, hanem különbséget kell tenni a váltónak egy har­madik jóhiszemű birtokosa s azok között, kik az utólagos kitöltésben részt vettek. Az első ellenében megfelelőleg annak az elvnek, mely szerint a váltóadós egy harmadik személy viszonyaiból merített ki­fogással egyáltalán nem élhet, a kitöltésből merített kifogást sem lehet megengedni, ellenben meg kellett azt engedni azok ellen, kik a ki­töltésben részt vettek, feltéve, hogy a váltóadós a kitöltés szerződés­­ellenes voltát igazolhatja, ez esetben a kifogást kizárni annyit tenne, mint a visszaéléseknek zárt kaput nyitni, azokat sanctionálni ...» A 93. §-nak törvénybe iktatásával — melyhez hasonló rendel­kezést a német váltórendszabály nem tartalmaz — a magyar tör­vényhozás a váltóbirtokosnak utólagos kitöltési jogát kifejezetten el­ismerte és pedig nemcsak abban az értelemben, hogy harmadik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben az eredetileg hiányzott lényeges kelléknek mikénti kitöltése miatt kifogást, emelni egyátalán nem lehet, hanem ezen túlmenve abban az értelemben is, hogy jóhiszemű har­madik váltóbirtokosnak nem minősíthető hitelezővel szemben is csak akkor támasztható kifogás, ha a váltóadós a kitöltés megállapodás­­szerű volta mellett a törvényben felállított vélelmet megdönti. Általános és helyes ezek szerint az a felfogás, hogy a V­­T. 93. §-ában nem ugyan pozitív, hanem negatív szövegezéssel, neveze­tesen az utólagos kitöltés kifogásának kizárásával a váltóbirtokosnak utólagos kitöltési j­oga nyert törvényes elismerést. A kiindulási pont — a tervezet indokolásából is kivehetően — az volt, hogy a­ki egy forgalomra szánt, az alapul fekvő köztörvényi ügylettől elválaszt­ható értékpapírt teremt, vagy annak értékét aláírásával növeli, kellő óvatossággal köteles eljárni, tehát arról is gondoskodni tartozik, hogy az elvállalt kötelezettségének megítélésénél egyedül irányadó papír már annak aláírásakor tartalmazza mindazokat az adatokat, a­melyek az aláíró kötelezettségének jellegét és terjedelmét meghatározzák.

Next