Az 1911-ik évi Országos jogászgyülés irományai 1. (Budapest, 1911)

Dr. Juhász Andor: A váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozása

I . A váltóbirtokos utólagos kitöltési joga a törvény szavai szerint a váltó lényeges kellékeire terjed ki, vagyis a forgalomban csaknem kizárólagosan használt idegen váltót tartva szem előtt, annak a V. T. 3. §. 1—8. pontjában meghatározott nyolc­ alkotó elemére. A gazdasági élet és különösen az évről-évre hatalmas arányok­ban fejlődő váltóleszámítolási üzlet azonban a lényegesség kérdésének •és ezzel együtt az utólagos kitöltési jog terjedelmének a megítélésé-­ nél eltért a törvény betűjétől és az utólagos kitöltési jogot a külön fizetési hely (telephely) és a Jelenés megjelölése, vagyis olyan két­váltói kellék tekintetében is gyakorolja, a­melyek közül az egyiket semmiképen, a másikat pedig az uralkodó jogi felfogás szerint nem­­sorozhatjuk az idegen váltónak a törvényben kimerítően (taxatíve) felsorolt lényeges kellékei közé. Váltóleszámítolással foglalkozó pénzintézeteink ugyanis általában azt az eljárást követik, hogy a telepítetlenül leszámítolt váltón a le­számítolás megtörténte után külön fizetési helyként (telepként) saját székhelyüket, telepesként pedig saját magukat jelölik meg, vagyis a váltót utólagosan «önmagukhoz telepítik». Hogy a telepes kijelölése nem eshetik a V. T. 8. §-ában meg­határozott valamelyik lényeges váltói kellék utólagos kitöltésének fo­galma alá, az vita tárgyát nem képezheti, a külön fiftetégi hely (telep) tekintetében ugyanez a kérdés már vitás. A V. T. 3. §. 7. pontja szerint ugyanis a «fizetés helye» az ide­gen váltónak egyik lényeges kelléke, már­pedig az ú. n. telep nem más, mint a kifejezetten ilyenül megjelölt fizetési hely. Bírói gyakorlatunk a hazai szakírók túlnyomó többségével, to­vábbá a német-osztrák jogi irodalommal és judicaturával egyetértve, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a­mennyiben a 3. §. 7. pont­jának további szövege szerint «az intézményezett neve vagy c­ége mellett előforduló hely, ha magán a váltón külön fizetési hely ki­­­/jelölve nincsen, fizetési helynek és egyszersmind az intézvényezett il lakhelyének is tekinthető», az intézvényezett lakhelyének, mint sub­­jusidiarius fizetési helynek a váltóra írása felemészti a váltóbirtokos­nak e lényeges kellék kitöltéséhez való jogát.* * Grill: Dtár. V. k. 276., 280., 288., 289. sz. cur. hat. — Plósz: A magy. váltójog kézikönyve. 3. kiad. 243. 1. 10. j. — Nagy F.: A magy. váltójog kézi­könyve. 5. kiad. 483. 1. 5. j. — Grecsák: A magyar váltójog magyarázata. 378. 1. — Staub-Stranz : Commentar zur Wechselordnung. 6. kiad. 64. 1. — Grünhut: Wechselrecht. I. köt. 318. 1. — Rehbein : Alig. deut. Wechselordnung. 6. kiad. Caustein : Lehrb. d. Wechselrechts. 156. 1. 49. j. — Lehmann: Lehrb. d. deut. Wechselrechts. 412. 1. 25. j. - - Reichs-Oberhanclelsgericht: 547/1871. sz. hat. -fEntsch. des ROH. 3. köt. 51. 1.)1*

Next