Ideiglenes polgári perrendtartás Magyar-, Horvát-, Tótország, a Szerbvajdaság és a Temesi Bánság számára (Pest, 1853)

E­L­Ő­S­Z­Ó. Ki mindazon tényezőket fontolóra veszi, mellyek törvény­kezésünknek az új perrendtartás általi átalakulása tekintetében, jelentőséggel bírnak; ki egyszersmind ezen perrendtartás rend­szerére és kihirdetése módjára figyelve meggondolja, hogy itt törvénykezési viszonyainknak egészen új elvek szerinti vál­toztatásáról van szó, s hogy ezen elvek codificált rendszeres törvény formájában ugyan, de speciális hivatalos indokolás nél­kül hirdettettek ki, az képes leszen azon nehézségekről ítélni, mellyekkel jelen munkám készítésében küzdenem kellett, s mellyeket az annak kidolgozására fordítható idő rövidsége még növelt. Hogy mindamellett a munkától el nem álltam, annak oka részint hivatalbeli állásom, melly illyen munka megírását hallga­tóim tekintetéből is szükségessé tette; részint a tárgynak mind elméleti mind gyakorlati fontossága. E részben szabadjon né­hány szót előre bocsátanom. A munka, mellyet ezennel a tisztelt közönségnek nyújtok, sajátságos természeténél és czéljánál fogva, kétféle irányt és jellemet mutat: doctrinálist és tulajdonképi gyakorlatit. Az elsőt a mai jogtudomány állása, a másikat gyakorlati jogé­letünk kívánalmai szerint kell mérni és megítélni. Első tekintet­ben főkép a perrendtartás szellemét és elveit, mellyek fonalként vonulnak végig annak egészén, kellett feltüntetnem, és folyto­nosan szem előtt tartanom; másikban az egyes §§-ok magya­rázatára és külső momentumok (példák stb.) általi felvilágo­sítására különös gondot fordítanom. A munka korlátolt tere mindkét tekintetben szűk határokat szabott magyarázatomnak. Mindazáltal rajta voltam, hogy feladatomat lehetőleg kimerítsem.

Next