Ideiglenes polgári perrendtartás Magyar-, Horvát-, Tótország, a Szerbvajdaság és a Temesi Bánság számára (Pest, 1853)
ELŐSZÓ. Ki mindazon tényezőket fontolóra veszi, mellyek törvénykezésünknek az új perrendtartás általi átalakulása tekintetében, jelentőséggel bírnak; ki egyszersmind ezen perrendtartás rendszerére és kihirdetése módjára figyelve meggondolja, hogy itt törvénykezési viszonyainknak egészen új elvek szerinti változtatásáról van szó, s hogy ezen elvek codificált rendszeres törvény formájában ugyan, de speciális hivatalos indokolás nélkül hirdettettek ki, az képes leszen azon nehézségekről ítélni, mellyekkel jelen munkám készítésében küzdenem kellett, s mellyeket az annak kidolgozására fordítható idő rövidsége még növelt. Hogy mindamellett a munkától el nem álltam, annak oka részint hivatalbeli állásom, melly illyen munka megírását hallgatóim tekintetéből is szükségessé tette; részint a tárgynak mind elméleti mind gyakorlati fontossága. E részben szabadjon néhány szót előre bocsátanom. A munka, mellyet ezennel a tisztelt közönségnek nyújtok, sajátságos természeténél és czéljánál fogva, kétféle irányt és jellemet mutat: doctrinálist és tulajdonképi gyakorlatit. Az elsőt a mai jogtudomány állása, a másikat gyakorlati jogéletünk kívánalmai szerint kell mérni és megítélni. Első tekintetben főkép a perrendtartás szellemét és elveit, mellyek fonalként vonulnak végig annak egészén, kellett feltüntetnem, és folytonosan szem előtt tartanom; másikban az egyes §§-ok magyarázatára és külső momentumok (példák stb.) általi felvilágosítására különös gondot fordítanom. A munka korlátolt tere mindkét tekintetben szűk határokat szabott magyarázatomnak. Mindazáltal rajta voltam, hogy feladatomat lehetőleg kimerítsem.