Jogtudományi Közlöny, 1866
1866-03-26 / 13. szám
Pest, márczius 26. 13. 1866. évi folyam. Jogtudományi Közlöny. Megjelenik hetenkint egyszer, minden hétfőn délután. — Előfizetési díj egész évre 8 ft., félévre 4 ft., negyedévre 2 ft. — Előfizethetni helyben a lapkiadói, s vidéken a ca. kir. postahivataloknál. — Szerkesztői iroda Pest, hatvani utcza 1. sz. a. Kiadó-hivatal Pest, egyetem-utcza 4. sz. a. — A kéziratok, bérmentve, a szerkesztőhöz, az előfizetések és reclamatiók a kiadó-hivatalhoz intézendők. Tartalom: Tanulmányok a polgári magánjogi codificatio terén. Suhajda Jánostól. (Folytatás.) — A bíróságok szervezéséről. Prendeszak Károlytól. (Vége.)— Az 1743—44 diki novellaris articulusok keletkezése. (Jogtörténeti tanulmány Szilágyi Sándortól.) — Tárgyalási terem. 5. Summás osztoztató birósági itélet megsemmisítése. — Jogirodalom. Külföldi jog- és államtudományi könyvészet. — Különfélék. Tanulmányok a polgári magánjogi codificatio terén. (Folytatás.) (Suhajda Jánostól.) Több oldalról felhányatott az is, hogy az uj törvényhozásban mindennek újnak kell lenni; ezek az uj törvénykönyvben nem látván egyebet, mint a római jognak, a régi alapelveknek és szokásoknak új átöntését, semmi magas nézetet nem találtak. De bizonyos marad, hogy a merényleti nyítás gyakran csak csillogó hiba, melynek pillanatnyi fénye hasonlít a villámsugárhoz, mely csak azon helyet éri, melyet kivilágított. Óvakodnunk kell a szellemnek, mely teremt, az njitótól, mely felforgat, és elferdít, felcserélésétől. Solon és Lycurg jogintézetei, melyek nekünk oly különöseknek látszanak, a népeknek, melyek számára adattak, szokásain alapulnak. Maga Solon megjegyzi, hogy egy népnek csak oly törvényeket lehet adni, milyeneket az elviselni képes. Korunk a régitől különböző. Régente a nemzetek inkább elkülönözve voltak, és így kizárólag különös intézményekkel kormányozhatók; jelenben azonban, miután a kereskedés a nemzeteket oly közel hozta egymáshoz, mint azelőtt saját városaikat; most midőn ugyanazon művészetek, mesterségek, tudomány, vallás és morál az európai műveltebb népek közt a közösség bizonyos nemét képezi: a nemzet, mely sajátságos intézeteivel és maximáival magát elszigetelni kivánná, oly helyzetbe jönne, mely államrendszerét hátráltatná, hatalmát veszélyeztethetné, és vagy kénytelen lenne minden viszonyait felmondani, vagy ha azok fenmaradnának, ő magát fenn nem tarthatná. Mi azon ellenvetést illeti, hogy a javaslat szerkesztői részben a római törvények, részben a régi szokások után dolgoztak, méltán kérdhetni: Van-e nemzet, mely magának egy teljes, alapjában új, minden tekintet nélkül arra, mit előbb használt, szerkesztett polgári törvénykönyvet adott volna? A történelem tanusítása szerint, mely a törvényhozás tapasztalati természettanának tekintendő, mindenütt 13