Jogtudományi Közlöny, 1867

1867-01-13 / 2. szám

Második évfolyam. 2. Pest, 1867. január 13. § Megjelenik minden vasárnap.­­ Előfizetési dij: G) Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. clXIX. Szerkesztői iroda: Pest, kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők, s mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK. ^tIWS:*-' Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. ev-o^a-w- A nemzetközi magánjog kérdése s a jogszolgál­tatás nemzetközi viszonyossága. Miután az 1865-ben életbelépett osztrák-angol nem­zetközi Enquête-bizottmány feladata abban látszik állani, miszerint az ausztriai birodalom s Angolország közötti forgalom s érintkezés minden feltételeit figyelembe ve­gye, hogy ennek folytán az e tekintetbeni kölcsönös meg­könnyebbítés minden eszközei iránt megállapodhassék, — Angolhon maga közvetlenül csak kiviteli kereskedé­sének érdekeit kívánja előmozdítani,­­ tehát úgy lát­szik, mintha a közforgalom egyes ágaira való tekintet nem lépne előtérbe, hanem sokkal inkább maga az ösz­szes nemzetgazdászati tevékenység előmozdítása legyen irányadó. Azon ügyekezethez, Ausztriának Angolországgali forgalmát élénkíteni, csatlakozik különösen azon remény is, hogy Ausztria közgazdászati élete ugyanazon irány­ban fejlesztessék, melyben Angolhan oly rendkívüli eredményeket, idézett elő. A rend, pontosság s takaré­kosság gazdászati erényei, a társulati ügybeni közszel­lem, az autonómiábani kitartás és alkotó erő azonban csak akkor fognak az Angolhonban tett tapasztalások helyes utánzására és tapintatos felhasználására vezetni, ha a forgalom nem egyedül csak kész áruczikkek egy­m­ássali felcserélésére szorítkozik, hanem számos más oly fonalak által is fizetik össze, melyek a termelésnek a tőkében s munkában fekvő tényezőit is egymással összekötik. Ha e szempontból indulunk ki, akkor szükségképen­­oda vezettetünk, hogy vizsgáljuk azon befolyást, melyet mindkét állam törvényhozása s közigazgatása a nemzet­közi forgalomra gyakorolni alkalmas. Ha sikerülene e téren végmegállapodást és terjedelmes egyezményt létre­hozni, akkor e ténydolog nem csak az émlített két államra, hanem magára az egész világforgalomra is nagy jelentőségű leend. Azon elv gyakorlati keresztülvitele, miszerint bel­­s külföldiek magánjogi tekintetben egyenlősittessenek, hogy azok vagyoni jogai egy polgári mint büntetőjogi te­kintetben ugyanazon utalomban részesittessenek, s hogy a közhatóságok az említett jogok védelmére irányzott feladatukban s tevékenységükben egymást kölcsönösen gyámolítani, segélyezni kötelesek legyenek, nem fog el­szigetelten maradni. Az igazság követelményei s a nem­zetközi forgalom szükségletei egymással összhangzanak, s oly világosak, miszerint azoknak gyakorlati valósítása két nagyhatalmasságnak egymásközti forgalmában a legalkalmatosabb eszköznek látszik arra, hogy az idege­nek s belföldiek közti nyomasztó jogegyenlőtlenséget, a­mint ez például Francziaországban a polgári törvény­kezés terén fennáll, leküzdje, elenyésztesse. Az említett Enquête-bizottmány feladata ép oly terjedelmes, mint a­mennyire az meg van nehezítve azon lényeges különbség által, mely Ausztria s Angolhon közigazgatási rendszere közt fenn áll. Hasznos lesz min­denek előtt az iránypontokat szem elé állítani, azok sokoldalúsága s elérésük vagy megközelítésük feltűnő szükségessége nem kis mértékben fogják a két állam közigazgatási rendszerének különféleségéből származó nehézségek iránti kiegyenlítést s az erre vezető alkal­mas eszközök helyes megválasztását elősegíteni. Miután Ausztriában az idegenek, tekintve a magán­jogok szerzését s azoknak bíróság előtti foganatosítását, a belföldiekkel elvileg tökéletesen egyenlőknek tekintet­nek (osztrák polg. trkönyv 33. §.) a jogszolgáltatás egyes ágaibani viszonyosság iránti egyezmény vagy megállapodás csak akkor fog az idegenek s belföldiek­nek egymássali valóságos egyenlősítéséhez vezetni, ha ezen elvet viszont Angolhon is sajátjának vallja. Ezen elv egyik következménye gyanánt tekinthetjük azon kö­vetelményt, hogy az észbeli vagyis szellemi tulajdon, továbbá hogy áruminták s gyári bélyegek, tekintet nél­kül az azokkali visszaélés folytán károsított fél hazájára vagy az áruczikk előállítási helyére, mindkét államban egyenlő jogi védelemben részesíttessenek. Mindaddig, m­íg a forgalmi ügyletek háborútlan fo­lyamatban végeztetnek, azok már a dolog természeténél fogva is a jogszolgáltatástól távol állanak ; a forgalom ezen állapotában a pénznemek, a mértékek és súlyok, a közlekedési eszközök, a gyarmatok és megtelepedések, a társulati ügy sat. iránt hozott törvényes intézkedések azok, melyektől az üzleti világ a közforgalom kívánatos könnyítését, biztosítását s előmozdítását várja. A jogszolgáltatás közlegeinek beavatkozására alka­lom fog nyílni, ha valamely halálozási eset a hagyatéki vagyon biztosítását, kezelését, felosztását vonja maga után. Az osztrák bíróságok egy Ausztriában kimúlt kül­földinek halála után hagyatéka körül csak annyiban lép­nek fel, a­mennyiben ez az illető hagyatékkal jogellenes beavatkozások megakadályozására szükséges; minden egyéb intézkedések ez iránt, különösen azon kérdés feletti határozás, kiket illessen meg a hagyatékbani jog­utódlás, az illető egyén saját külföldi hatóságának ma­radnak fenntartva. Ausztria tehát ennélfogva a külföldön elhalt honpolgárainak hagyatékára s annak időközbeni megvédésére nézve hasonló készséget vehet igénybe a külföld részéről, de igényelheti viszont azt is, hogy An­gelhonban ezentúl egy ott elhalt ausztriai alattvaló ha­gyatéka felett ne gyakoroltassák úgy mint eddig, egy a mondottnál messzebb terjedő bírói eljárás, s ne tör­ténjék különösen az, mi eddig szokásban volt, hogy t. i. az angol bíróságok egy ott kimúlt osztrák alattvaló ha­gyatékábani jogutódlás felett — ha ez Angolhonban -Ia@QX\P % §­I

Next