Jogtudományi Közlöny, 1868

1868-01-05 / 1. szám

Harmadik évfolyam. 1. Pest, 1868. január 5. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY s mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK. B'xeo^­Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. i: Szerkesztői iroda: Pest, kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-liivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. -ev-sA 2-^ A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. Uj-év napján. A történelem korszakait nem bizonyos számú nap­nak, nem egy évnek jötte és távozása, hanem fontos ese­mények jelölik, melyeket az idö hoz magával s mara­dandó emlékül hagy maga után. A mult év ily eseményekkel nyitott korszakot a nemzet történetében. A fejdelem és nemzet közt megszilárdította a bizal­mat, megszentesitette az egyetértést. Egyetértést hozott létre a népek jól felfogott érde­kében, hol addig félreértés vont válaszfalat s visszavonás sorvasztotta az erőket. A nemzeti kormányt uj életre ébresztette és ezzel a nemzetet urává tette saját sorsának. Együtt vezette az országgyűlést a felelős kormány­nyal a függő kérdések szirtjei közt és a törvényhozás nehéz feladatában. Munkába vette az igazságügy reformjait, törvénye­ket léptetett életbe, s törvényeket készített elő, dús ha­gyományul az újév számára. Szóval, tett és alkotott, azon irányban, mint vár­tuk, s azon mértékben, mint az időtartam és lehetőség engedte. Azonban nem tartjuk soknak a végzetteket, vala­meddig a végzendők száma nagyobb amazokénál. Legfőbb érdemét tehát a mult évnek abba helyez­zük, hogy az erők mozgását szabaddá, az alkotást lehe­tővé tette. Évtizedek folytak el; a nemzet önvédelmi harczban fogyasztá erejét, vagy leszorítva a munkásság teréről, a haladó korszellemmel egyenlépteket nem tarthatott. A mult év tért nyitott a nemzet erejének, lehetőséget az erő működésének. Azok, kik csodákat vártak a kormánytól; kik azt hitték, hogy egy varázsütésre elháritva lesz minden baj, kielégítve minden követelés: várakozásukban csalódhat­tak ; de a lehetőség érdemét nem kicsinyelhetik. Miképen fogjuk azt felhasználni: a kormány eljárá­sától s a nemzet magatartásától függ. Kétkedni nincs ok a múltból a siker felett. A kormány őszinte jó szándokairól, tevékenységé­ről és munkaképességéről meg vagyunk győződve. S a nemzet fogna-e szunnyadni, midőn a közjólét nagy mun­kája egész erőnk súlyát veszi igénybe? Ily tényezők közreműködése mellett bízvást nézünk a jövő nehéz feladásai elé, — s ha az újév a kezdemé­nyezés dicsőségében megelőztetett: azon érdem marad fenn számára, hogy méltó utóda lehet az előbbinek. ÖKRÖSS BÁLINT. A külföldi törvények bizonyításáról a polgári törvénykezésben. A polgári törvénykezésbeni bizonyítási tan körül támasztható kérdések közt első helyen áll a bizonyítás tárgya s a bizonyítás alanya körüli kérdés, vagyis 1) mit kell bizonyítani — mi a bizonyítás tárgya és 2) ki tartozik bizonyítani — ki a bizonyítás alanya? Szabály gyanánt áll, hogy a ki a perben valamit állit, legyen az felperes vagy alperes, azt bizonyítani is tartozik. Bizonyítani tehát kell a perben felhozott állí­tólagos tényeket, különben azok az ellenfél ellenmon­dása esetében a per elintézésénél a biró által tekin­tetbe nem vétetnek A perbeni bizonyítás tárgyát e szerint csak tények (facta) képezik, de nem a törvények s az azok által meg­állapított jogok is. Facta probantur, iura deducuntur. Ez pedig már magában a dolog természetében alapul, miután a törvényeket a biró tudhatja a nélkül, ho<?y a felek azokat a perben bizonyítanák, minthogy azok az alattvalóknak kellően kihirdettetnek; de tudnia is kell azokat, mert azonkívül hogy a kellőleg kihirdetett tör­vényt minden alattvaló ismerje, azok ismeretét a tör­vényhozó a bírótól mint hivatalbeli kötelességet is meg­kívánja, s ennélfogva bírói - hivatalt senki nem nyerhet, ki a törvények kellő ismeretével nem bir 2). E szabály azonban, mely szerint törvények nem ké­pezik a perbeni bizonyítás tárgyát, mégis szenved meg­szorításokat és egyes kivételeket azon oknál fogva, mely­nek alapján a bírótól a törvények tudása megkívántatik, s megkivántathatik. Ezen ok, mint már mondva lett, egy részről abban keresendő, hogy a törvények az alatt­valóknak kellőképen kihirdettetnek, más részt pedig abban, hogy a törvényhozó törvényeinek tudását a bíró­nak kötelességül tevé. Azon esetekben tehát, hol a mon­dott ok vagy az egyik vagy a másik irányban be nem áll, a bírótól nem lehet követelni, hogy valamely tör­vényt ismerjen vagy annak létezéséről tudomással bír­jon s azt minden hizonyitás nélkül valónak, fennállónak tekintse. Ide tartoznak már most kétségtelenül külföldi tör­vények. Miután ezek számunkra, rendszerint ki nem hir­dettetnek, s azok ismerete a bírónak kötelességül nem tétetik, ennélfogva tőle meg se kívánhatjuk, hogy azo­kat tudja s bizonyítás nélkül elfogadja; de még a legna­gyobb szorgalom és a legkitűnőbb észbeli tehetségek mellett sem volna képes valamely biró az egész világ egyes államaiban fennálló minden törvényeknek isme­') 1840: XV. tcz. II. r. 80- 89. 93. §§. — Osztrák polg. törv. rend­tartás (Alig. Gerichts-Ordn.) 104. §. — Polgári törv. rendtartás 111. 66. 89. 9% 94, §§. s) Osztr. polg. törv. remit. (Alig. Gerichts-Ord.) 431. §. — Ország­bírói ért. 27. §.

Next

/
Thumbnails
Contents