Jogtudományi Közlöny, 1868

1868-09-27 / 39. szám

Harmadik évfolyam. 3©. Pest, 1868. szeptember 27. TUDOMÁNYI KOZLÓ a budapesti ügyvédi egylet közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési díj: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadóhivatal, Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. A börtönjavítás történetének lényegesebb momentumai. II. A haladó művelődés és a finomodó erkölcsök enyhitőleg hatottak a rabok sorsára. Igy a francziáknál IX-ik Károly már 1560-ban megtilta a földalatti börtönök alkalmazását, XIV-ik Lajos pedig 1970-ben rendeletet bocsátott ki, hogy „a börtönök az egészségre ártalmasak ne legyenek, s hogy a raboknak szalmamin háljanak, s kenyér és viz, a mit egyenek, rendesen kiszolgáltassák". Ilyféle intézkedések történtek idővel mindenfelé a többi országokban is. Működött az egyház, működtek a jogtudósok, s működtek az emberbarátok, de csak a javítás elvének megismerése, a büntetőjognak erre való fektetése után kezdtek komolyabban gondolkodni a bötönügy javításáról. Főbb hibái lévén az eddigi börtönöknek a tisztátalanság, egészségtelenség, a nem rendes élelmezés, helyesség s a raboknak erkölcsrontó együttléte, a 18-ik század vége felé törekvés támadt ezen hiányoktól ment fogházak létesítésére. A különféle javításokkal ellátott e korbeli börtönök közül leginkább említésre méltó a genfi, mely a flandriai államok által XIV. Villám gróf javaslata folytán épült 1775-ben. Különösen arról nevezetes, hogy itt a foglyok éjjel már akkor külön czellákban háltak. Ennek mintájára készült egy mindjárt 1776-ban a brabanti államokban Wilwordban is. Ezen mozgalom azonban még igen gyenge volt, s nem sokára i, téves felfogások által roszba fordult. Az eddigi embertelen bán mód az ellenkező túlságba capott át. A rabok igenis bőségesen kezdtek elláttatni mindenféle ét - és itlelfélék, ha nem is a hatóságok, egyéb emberbarátok által. Jogtalannak tartották őket munkára kényszeríni, midőn a törvények úgyis csak a szabadságveszést i adták ki reájok, s midőn „ezen büntetést állják oda rablók, gyilkosok s más gonosztevők, egyéb képen is sanárgatni, véteknek tartották." A megkezdett jó ut egy isme: burjánnal nőtt be, a börtönök továbbra sem feleltek meg czéljuknak, t. i. büntetni, javítani, és ártalmatlanná -t-miket az azokban feltalálhatott kényemetetmód miatt számos bűntény, épen csak azt követi el a... elbocsátott foglyok által ismét, hogy oda újra felvétessenek. De tán sehol sem voltak roszeb állapotban a börtönök s förtelmesebb hírnzetben a foglyok mint Angolországban, melyekről Macaulay azt mondja, hogy „pokol volt a földön, s iskolája minden bűnök és betegségeknek". És ugy látszik,, hogy épen onnan — hol a baj legnagyobb volt — indult ki a legerélyesebb ló és a javításokra. Leibnitz, Kant, Montesquieu, Paley, Mably, de Beccaria, Blackstone s más jeles kriminalisták századja volt ez, kik a büntetések czélja, lényege, jelentősége és hatása iránt világosságot terjesztvén, a börtönök hiányait is napfényre hozák. Ki nem hallotta Howardt hírét? Howardt egy nemes ember és angol volt, tehát két előnynyel bírt. Ő egyike volt az emberi nem legnagyobb jóltevőinek, ki fáradhatlan kitartással utazta be a világ nagyobb részét, meglátogatta mindenütt a börtönöket, vizsgálta a hiányokat, és bemutatta azokat munkájában a műveit emberiségnek, hogy borzadjon el tette, vagy jobban mondva tétlensége miatt. Működései felzaglatták a törvényhozókat erélyesebb intézkedések tételére a börtönjavítás terén. Hazájában már 1779-ben egy törvényt eszközölt Howardt (19. Georg III. cz. 74.) a hires Blackstone és Eden közreműködése mellett, mely egészségi szempontból teendő intézkedések által, a roszabb foglyoknak jobbaktóli elkülönítése, tanítás hasznos munkában és hitben, és szorgalomra a szoktatás által azt volt eszközlendő, hogy a foglyok kiszabadulásuk után becsületes életmódot folytathassanak. Egy államfogháznak ily értelemben való létesítése azonban a hely megválasztása iránti viták miatt nem is sikerülvén, Howardt az e czélra összeállított bizottmányból kilépett, s belátván, hogy honfiai e szép eszmére még nem értek meg eléggé, elutazott ismét, ujabb adatokat gyűjteni, országról-országra, börtönből-börtönbe, míg végre emberszerető eszméi mártyrjaként egy, valamely börtönből reá ragadott — betegség következtében a krimiai Chersonesben meghalt. Az angol népben még tartottak egy ideig a börtönök javítása iránti kísérletek, a börtönök tulajdonképeni reformja azonban az északamerikai gyarmat államokból indult ki *). Azon hiányok, mik az európai börtönöket jellemzők, a 18-ik század végéig, Északamerikában sem voltak még eltávolítva. Ezen hiányok megszüntetése itt is égető szükséggé lévén, 1776-ik évi február 7-én egy társulat alakult, mely a börtönügy javítását tűzte ki magának feladata, de 1778-ban, midőn az angol hadsereg Philadelfiába ismét benyomult, feloszlattatott. 1786-ban azonban újra összeállót „Philadelfia Prison Society" czim alatt. 1833-ban némi átalakuláson menvén keresztül, mostan is működik, és 1845-ben saját közlönyt is indított meg. Ezen társulat hatása, bár átalában a büntető törvények enyhítésére is, de kivált a börtönügyet illetőleg igen jelentékeny volt. ") Báró Eötvös (Themis II. füz. 19. 1): ,,Egy más boldogabb éghajlat alatt tenyészet az, mint annyi más szép és jó, minek magvait mindig Európa hinti el, de mi mindig csak ott hajtja kalászait". -vollt.