Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-10-25 / 43. szám
Harmadik évfolyam. 43. Pest, 1868. október 25. a sa s m OZLONY -esf-aY®-^ o^aV®"© Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. L. a budapesti ügyvédi egylet közlönye. Az új perrendtartás. A közös ügyeket tárgyazó törvényjavaslat kivételével talán egy törvényjavaslat sem lett az országgyűlésen kívül olyannyira megvitatva és korholva, mint az ideiglenes perrendtartás. De ezen nem csodálkozhatunk, mert az előbbi közvetlenül anyagi érdekeinket érintette, a másik pedig közvetve és oly érzékenyen hat azokra, mert tőle függ a jog , illetőleg a vagyonbiztosság. Lapunknak álláspontja ezen törvényjavaslat irányában eléggé ismeretes, mert mi kezdettől fogva egy rendszeres perrendtartás létrehozatala mellett kardoskodtunk. A képviselőház folyó hó 19-én tartott ülésében egyhangúlag helyeselte is az igazságügyi miniszter azon eljárását, hogy az eligazodást csak nehezítő úgynevezett novelláris ujjítás helyett, egy rendszerbe ontott, Magyarországban úgy mint Erdélyben egyaránt használható, s az eljárás egységét helyreállító művet alkotott. A tanácskozás másik tárgyát az igazságügyi miniszter által, az adott viszonyok tekintetbe vételével javaslatba hozott bírósági szervezet képezte, és a képviselőház nagyobb részt melegen üdvözölte ez ujjításokat, melyek a végleges és teljes bírósági szervezet behozatalának útját egyengetik. Így helyeseltetett, hogy a községi bíráskodás békebírósági minőségben fennálljon, hogy megszűnjék a vegyes folyamodás, s minden biró és biróság kizárólag első vagy felebbviteli hatóságkép ítéljen, hogy minden ügynek kivétel nélkül három fóruma legyen, hogy a kerületi táblák eltörültessenek. Ellenben a királyi itélő táblának felosztása, mely az igazságügyi miniszter által oly igen forrón kivántatott, nem lett elfogadva, s ennélfogva a kir. curiának csak szakosztályonkénti szervezése fog a miniszter legközelebbi feladatához tartozni. Valóban kíváncsiak vagyunk, hogy mennyire fognak azoknak reményei teljesülni, kik a curiának egységes szervezetétől az egységes jogszolgáltatás eredményét várják. Részemről teljes lehetetlenségnek tartom, valamely törvényszéknek szakosztályonkénti felosztását, ha az nem alapul külön anyagi törvényeken. A váltó és kereskedelmi, a pénzügyi és fenyítő törvényszékek, a bánya- és tőzsdebíróságok külön szakbíróságokat képezhetnek, mert külön-külön anyagi jog szerint ítélnek. De hogy ugyanazon anyagi törvények szerint bizonyos alaki különlegességek folytán külön-külön szakbíróságok ítéljenek, s hogy ez legyen annak útja, a mely által a jogegyenlőség eléressék, ezt nem vagyok képes felfogni, mert alig képzelhetek magamnak egy nagyobb pert, melyet a kir. curiának majd stricte ezen vagy azon szakosztályához lehessen utalni; igy p. o., mely örökösödési per nem kapcsolatos egyszersmind hiteltörvényeinkkel, s főleg a telekkönyvi intézménynyel; avagy adás-vevés, kölcsön-szerződés, házasságválásból stb. keletkező perek nem-e kapcsolatosak szintén hiteltörvényeinkkel ? avagy úgy képzelte a képviselőház a jogegységet elérhetőnek, hogy valamely pernek érdemleges eldöntése után a végrehajtási stádiumban ismét egy külön fellebviteli szakbíróság járjon el, amelynek gyakran az egész pert újból kell tanulmányoznia! Meg vagyok győződve, hogy a királyi curiának ezen szervezete mellett még gyakrabban fognak ellentétes ítéletek hozatni, mert a peres ügyek ugyanazon anyagi törvény mellett nem lévén szorosan elkülöníthetők, a külön senatusok (8—10), melyeknek külön elnökei is leendenek, nélkülözni fognak minden érintkező pontot! A kir. curia mindenkor nagyobb befolyást gyakorolt hazánk jogéletére, mint bármely más országnak fős legfőbb törvényszéke, mi máskép nem is lehet mindaddig, míg a positív jog codificálva nem leend. Minthogy pedig jogállapotunknak jelen válságos helyzetében még évekig kell tespednünk, a kir. curia egységes szervezetének megtartása folytán pedig az elnöki áttekintet teljes lehetetlenségé vált, okvetlenül szükséges, hogy a királyi curiának újabb szervezésénél kiváló gond fordíttassék arra, hogy azon ítéletek, melyek valamely elvi kérdésnek eldöntését foglalják magukban, kellően közzététessenek, mert véghetetlen bonyodalmakra adhat okot, ha az irányadó határozatok ugyanazon féltörvényszéknek másik senatusában nem ismertetnek. A curiai ítéleteket senki sem fogja ugyan többé törvényerejű döntvényeknek tekinteni, de azért mégis tagadhatatlan, hogy az ország fő és legfőbb törvényszéke által vallott elveknek egyszerű közlése, jelen bonyolódott jogállapotunkban némi tájékozásul szolgálna. Ha a curiai ítéleteknek ilyképeni közlése lehetséges leend, akkor lapunknak melléklete tökéletesebben fog feladatának megfelelhetni, mert eddig egyes erőt túlhaladó munka lett volna a kir. curiának levéltárát a fentebb jelzett irányban törvénykezésünk javára érdemileg felhasználni. A képviselőház továbbá helyeselte, hogy a Pesten székelő harmadbíróságnak egy önálló osztálya semmitőszék legyen, s végre, hogy az egyházi bíráskodás a miniszteri javaslat szerint megszoríttassék. A szoros értelemben vett törvénykezési rendtartást illetőleg helyeselte a képviselőház; a teljes nyilvánosság behozatalát, a tiszta alakiság és közvetlenség elvére fektetett semmiségi eljárást, a decretális kezelés helyett javaslatba hozott pertári kezelést, és végre azon szabályt, hogy két egybehangzó ítélet után a fellebezés csak birtokon kívül legyen megengedhető. Ezek tehát azon sarkalatos alapelvek, amelyeken az ideiglenes perrendtartás alapulva a törvényhozó hatalom által elfogadtatott. Reméljük, hogy a behozandó nyilvánosság által a megrendített bizalom ismét meg-