Jogtudományi Közlöny, 1871

1871-05-30 / 22. szám

Hatodik évfolyam. 22. Pest, 1871. május 30. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a budapesti, nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. — tt­aspa­n — wjtfgrf? % Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: A kéziratok 2 S Üllői-ut­o­só szám, II. emelet, bérmentve a szerkesztőhöz. § Előfizetési dij: Kiadó-hivatal: a megrendelések­­ Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. k­i^XI^ L A vegyes házassági váló perekről. I. Az 1868-dik évi XLVIII-dik törvényczikk, mely a vegyes házassági váló perek illetőségét, és az azok körül követendő eljárást szabályozza, bár igen rövid, és vilá­gos, mégis a­mint az életbeléptetése óta felmerült esetek nagyobb része tanúsítja, a gyakorlatban kételyekkel, sőt téves alkalmazással kezd találkozni. E kételyek eloszlatása és a téves felfogások eltávoz­tatásával a helyes, magának a törvény czéljának egye­dül megfelelő alkalmazásnak még ideje koráni meg­határozása mind a bíróságoknak, mind a feleknek, mindkettőnek az idő, ez utóbbiaknak azon felül a költ­ségek megkímélése tekintetéből egyaránt kívánatosnak jelentkezik. Tudjuk, hogy a vegyes házassági váló perek az 1791. XXVI. t. cz. 16. §-a értelmében, akár azok már eleve vegyesek voltak, akár valamelyik félnek az evan­gelika vallásról a katholika vallásra történt átlépése folytán váltak vegyesekké, miután mindkét esetben valódi szentség forog fenn — mert a katholika egyház még a nem keresztények házasságát is saját szempontjá­ból tekinti — a kath. szentszékek birósági illetőségéhez tartoztak. Az imént idézett törvényczikk szabályozta a kath. vallásról az evangelika (ez alatt mindkét felekezet ér­tendő) vallásra való átlépést, (13. §.) a vegyes házas­ságokból származott gyermekek vallási illetőségét, (15. §.) stb. A módozatok, melyekhez mindezek kötve voltak, az evangelika vallásra nézve sérelmeseknek talál­tatván, éles felszólalásokra nyújtottak okot, a mint ezt az 1840. és 1844-ki v. gyűlési irományok és naplók tanú­sítják, noha az átlépés valamint a vegyes házasságok esetei még akkoron az azokkal járó nehézségek miatt a ritkábbak közé tartoztak. Azonban az 1844. III dik t. cz. heves küzdelmek között meghozta az 1791. XXVI. t. cz. bővítéseit, ille­tőleg módosításait, melyek a vegyes házasságok kötését, az azokból származott gyermekek vallási illetőségét, a kath vallásról az evang. vallásra való átlépés módoza­tait bár enyhébb feltételekhez s módozatokhoz kötötték, de még ezek is leginkább a házasságok megkötése te­kintetében a gyakorlatban igen sok nehézséggel járnak, és e miatt ujabb és ujabb panaszokra s vitákra nyúj­tottak alkalmat; mindazáltal a vegyes házasságok száma folyton növekedett — habár a vegyes házassági váló perek birói illetősége tekintetében az 1791. XXVI. t. sz. 16. §-án változás nem történt, m­elannyira, hogy a statisztikai feljegyzések szerint az 1868 dik évet meg­előzte évtizedben a magyar korona területén a vegyes házasságok átlagos száma évenként 2850. volt, és min­den 44 házasságra egy vegyes házasság esett. A vegyes házasságoknak a mondottak szerint na­ponta növekedő száma növelte egyszersmind a számát azon eseteknek is, melyekben a szép reményekkel meg­kötött házasságot a később felmerült körülmények meghiúsították és alapos bár vagy alaptalan okokból a kellemetlenné vagy végkép elviselhetlenné vált kötelék megszakításának vágyát felkeltették. Ha e vágy a kath. vallású házastárs részéről ere­deti, az reá nézve bármily nyomasztó volt is, meg kel­lett nyugodnia abban, hogy saját vallásának a házas­ságról szóló hitelvei szerint legfelebb is csak életfogyi­g tartó asztal és ágytóli elválasztásra számíthatott. De az evang. vallású házasságra nézve más színben jelentkeze­t a dolog: mert ha őt érte a bal­szerencse, és válni akart, saját hitvallásának házassági hitelvei és szabályai lép­tek elméjében elébe, és miután arra, hogy ka­t. felétől végkép a kötelékre nézve is elválasztassék, és a reá nézve elviselhetlenné vált viszonytól megszabadulva egy más boldognak reményű­ kötelékbe léphessen, kilátása nem lehetett, mert a kath. szent széket illette a jog a vegyes házassági váló perek iránt határozni, ezek pe­dig a már érvényesen megkötött és teljesített házasság­nak a kötelék tekintetébeni felbontását úgy, hogy a felek más házasságra léphessenek, meg nem engedték, de meg sem engedhették, mivel a kath. vallás elvei és szabályai szerint minden házasságban valódi szentség forog fenn. Nem csoda tehát, hogy a vegyes házasságoknak, mint fennebb említettük, olyannyira növekedett száma folytán a panaszok hangja is növekedett, és azon elvnek alkalmazását követelte, mely szerint a vegyes házassági váló perekben mindegyik félre nézve saját hitvallásá­nak elv­ei és szabályai szolgáljanak zsinórmértékül, annál is inkább, mivel az 1791 / XXVI. t. cz. 11. §-a szerint bár a házassági váló perekben a világi hatóságok által hozott ítéletek polgári következményeikre nézve mindenütt érvényeseknek tekintendők, mégis a püspökö­ket a házassági kötelék semmisségének elismerésére, és annak a katholikusokra kiterjesztésére nem kötelez­hetik. Mielőtt a törvény ezen intézkedéseinek gyakorlati eredményeit közelebbről jeleznénk, nem lesz felesleges a kath. valamint az evangelika vallásnak a házasságra vonatkozó elveit és szabályait röviden előrebocsátani annyival is inkább, miután a tapasztalás oda is mutat, hogy e tekintetben igen sokan még olyanok között is, kiktől méltán követelni lehetne, magukkal tisztában nincsenek. A kath. egyháznak a tridenti közzsinaton — szo­kott szentesitménye kíséretében határozottan kifejezett — elve szerint a keresztények közt érvényesen létrejött, és testi közösülés által is végrehajtott házasságnak köte­léke csak a házasfelek egyikének halála által bontható

Next