Jogtudományi Közlöny, 1871

1871-08-01 / 31. szám

Megjelenik minden kedden. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Üllői-utlsó szám, II. emelet, Kiadó-havatal: Egyetem-utcza. 4-dik szám alatt. Pest, 1871. augusztus 1. i — x? A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések S a kiadó-hivatalhoz intézendők. Általános indokok a m.k. igazságügyminiszter megbízásából Dr. Hoffmann Pál egyet. jogt. ur által kidolgozott magánjogi törvénykönyv (Általános rész.) tervezetéhez. Munkálatok helyes véghezvihetésének első feltétele, alaposan átgondolni a megoldandó feladatot, és mentől fontosabb a feladat, mentől nehezebb a megoldás, annál szükségesebb, amazt szabatosan meghatározni, emezt tervszerűleg megállapítani, eleve, a munkálat zsinórmértékéül. Ha valamely munka fontos és nehéz voltáról az ahhoz kötött érdekek nagysága és a tökélyes véghezvitel ritkasága után ítélhetni, úgy nem szenved kétséget, miszerint az emberi szellemerő egyik legnagyszerűbb és egyszersmind legnehezebb feladványa a törvénykészítés. Igaz, csak fogalmazás az egész, de az egyéni és társadalmi élet legbecsesebb érdekei függenek a fogalmazványtól; évezredek óta és annyi sok nemzet körében a legkiválóbb elmék foglalkoznak immár avval, de mennyi az oly törvényművek száma, melyek a nagy feladatnak teljesen megfeleltek, hosszasabb érvényre képesek lettek, vagy épen a létrehozó hatalom anyagi támogatásának megszűnte után is, egyedül beltartalmak szellemhódító és életkielégítő erejéből irányadók maradtak volna ? Ezen páratlan fontosság és nehézség két körülményből támad: a törvényeknek, mint abstract jogformulázásoknak természetszerű viszonyából a concret jogélethez, és a törvényszövegeknek, mint absolut hatalommal felruházandó fogalmazványoknak roppant rendeltetéséből. Amaz következő megfontolás nyomán mutatkozik. A jogi élet tömérdek és felette változatos viszonyokból áll, mint melyekbe az ember részint más személyekkel, részint az életszükségleteit kielégítő anyagi világ egyes darabjaival lép; a törvényül formulázott szabványokpedig mindazon viszonyok megítélésénél megfelelő zsinórmértékül kell, hogy szolgáljanak. Ezen nyilvánvaló vonatkozásból következik, miszerint jó törvényszövegnek a jogi élet azon részét, melyre szabályzólag irányul, teljesen és hozzáidomlólag fednie kell, azaz: egyrészt ki kell annak tartalmát merítenie, másrészt pedig minden egyes rendelkezésében a tárgyazott jogviszonyok sajátszerű struktúrájának megfelelőt el kell találnia. Törvénykészítésnél tehát bizonyos életkor összes vagy (mennyiben a szabályzat kevesebbre szorítkozik) egynémely viszonyai felveendők és abstract elvi szabványokban reproducálandók, hogy t. i. a törvény szabványait az uralma alá tartozó minden viszonyalakulatokra bizton alkalmazni, vagy jobban szólva, hogy a törvény uralma alá helyzett minden jogeseteket annak szabványa alá vonni, minden amazokból támadó jogkérdéseket a törvényből kehes , eldönteni csakugyan lehessen. Azon kettős szellemű műtét: kimerítő és kis subsumtió, aztán pedig páran tott mérvű, de elvileg mégis mindent involváló reproductió, olyannyira nehéz, miszerint emberi erőtől csak megközelítő sikerű véghezvitel telik ki, amaz az illető jogi életkor összes viszonyainak alapos ismeretét tétezi fel, ez az egyetemes jogászi képzettségen és különös szakjártasságn kívül még hatalmas kombinálási és formulázási tehetséget igényel. Öregbíti pedig még a törvénykészítés mondott nehézségeit, a törvényszövegnek valóban roppant rendeltetése. Hivatva lévén, ugyanis, a tárgyát képező életviszonyokra vonatkozólag hajthatatlan szabályzatul szolgálni, a törvények csakugyan „absolut hatalommal felruházott fogalmazványok". A törvényhozás akarata törvénynyé vált szövegben önállóságot nyer, különátt létet és független uralmat; az uralom már most a törvény szövegének van átengedve és a törvényhozás szándékainak megvalósulta csaknem egyedül a szóhangzattól, ennek eszmei tartalmától függ. A roppant jelentőség és hatalom miatt, melylyel itt minden mondat, sőt minden egyes szó és írásjel bír, az eszme vagy kifejezés legcsekélyebb hibássága és gyarlósága is kiszámíthatatlan ártalmat okozhat, minélfogva mindkettőtől a tökélynek legnagyobb foka igényeltetik. Ha pedig a mondott nehézség fenforog már egyes törvények készítésénél is, holott ezeknél a tárgynak, t. i. egyes jogviszonyoknak különvált állása, éles felfogást és könnyebb áttekintést, a szövegnek kisebb terjedelme biztosabb praecisiót enged, mennyivel öregbül a feladat nehézsége összefoglaló törvény művek, törvénykönyvek szerkesztésénél, melyekben egész életkor szabályzandó és mindaz, mi máskülönben számos egyes törvények és jogszokások anyagát teszi, összítendő és egészszé alakítandó. És még ily munkálatok nehézsége is fokozódik, ahhoz képest, amint egyrészt az összefoglalandó joganyag, azaz: az együttes szabályzás alá vonandó jogi életkor kisebb vagy nagyobb, és mennyiben másrészt összefoglaló törvényhozatalnak kétféle neme van. Amannak tekintetéből a nehézség tetőpontját kétségkívül a magánjog képezi, nemcsak mivel ennek anyaga terjedelemre a legnagyobb, hanem mivelhogy szabványai az egyéni és társadalmi lét rétegeit legmélyebben és legérzékenyebben hatják is át. Mi az összefoglaló törvény műveket és az ilyek készítésének kétféle módját illeti, az iránt a múlt század közepe óta felette eltérő és jobbára egyoldalú vagy épen egészen téves nézetek támadtak ; de ma, kivált mennyiben az egyes törvények hozatalával , avagy pedig törvénykönyvek készítésével járó nagyobb hasznosságnak, a budapesti, nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye.