Jogtudományi Közlöny, 1871
1871-11-21 / 48. szám
Megjelenik minden kedden. Szerkesztői Iroda: • A kéziratok : a „magy.jogászgyűlés" tartama alatt naponként Üllői-utosó szám, II. emelet, bérmentve a szerkesztőhöz. Előfizetési dij: Kiadóhivatal: a megrendelések 1 . Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. K ePQX^t — w^of^Q vtrxs^ « aa JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a budapesti, nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye EGYESÍTVE A „THEMIS"-SZEL. A tanácsjegyzőkönyvek viteléről. Az 1868. évi 54. t. cz. függelékeül kibocsátott ügyviteli szabályok 89-ik §-a, a társas bíróságok tanácskozásáról az úgynevezett tanácsjegyzőkönyvet „rendeli vezetni, s előírja, hogy ezen jegyzőkönyvek mikép vezetendők." A gyakorlat azon tapasztalatra vezetett, hogy a tanácsjegyzőkönyvek ily alakban és terjedelemben vezetve, a gyors ügymenet rovására felesleges bürokratikus munkát tesznek szükségessé.A tanácsjegyzőkönyvek czélja: egyrészt a bírói felelősség biztosítására, másrészt a bírák saját megnyugtatására vihető vissza; mi végre feltétlenül szükséges az, hogy a társas bíróságoknál keletkezett határozatok keresésére a tanácsjegyzőkönyvek lapjain mindenkor vissza lehessen menni; szükséges tehát, hogy maradandóvá tétessék a bírói tanácskozások folyamának olyatén feltüntetése, mely által mindenkor megtudható legyen, hogy e vagy ama határozatot a bírák közül kik hozták, s egyértelmű vagy eltérő véleményezés folytán-e? Kérdés azonban, hogy szükséges e az egyhangúlag hozott határozatok feljegyzése épen úgy, mint az eltérő véleményezések folytán hozott határozatok feljegyzése ? Ezen kérdésre, a tanácsjegyzőkönyvek czélját tartván szem előtt — nemmel kell válaszolnunk. A tanácsjegyzőkönyvek által ugyanis nem az czéloztatik kimutattatni, hogy valamely ügyben mily határozat hozatott, hanem átalában az, hogy a határozat mily módon, t. i. kik által s mily vélemény és hozzájárulással hozatott? Ném a qud, hanem a quomodo czéloztatik itt feltüntettetni. Ezért a tanácsjegyzőkönyv fogalmazványai kiadványozásra nem is alkalmazhatók, s a határozat egész és teljes tartalmának hitelességével nem is bírnak. Ha tehát a határozat az előadó bíró véleményének — az előadmánynak — egyhangú elfogadásával hozatik, megszűnik az ok arra, hogy a határozat tanácsjegyzőkönyvileg feljegyeztessék, mert a határozat az előadói igen egész terjedelmében, teljes egészében úgyis feltalálható; mi szükség van tehát az ily határozatoknak ismételt és különben is tartalmilag mindig hiányos feljegyzésére? Nem elég volna-e ily egyhangúlag hozott határozatoknál a tanácsjegyzőkönyvek szorosan vett czéljánál megmaradni, t. i. feltüntetni a tanács tagjait, az elnök az előadó és szavazó bírák feljegyzésével, s az ügydarab számának feljegyzése mellett egyszerűen azt bevezetni, hogy a határozat az előadmány szerint egyhangúlag hozatott. Ezen eljárás még egyrészről a tanácsjegyzőkönyvek tulajdonképeni czélját kellőleg biztosítaná, másrészről lehetővé tenné azt, hogy az ügydarabok a tanácsülésből közvetlenül kiadványozás alá bocsáthatók lennének, s a törvényszékek mellett legalább is egy jegyző felesleges munkáját nélkülözhetővé tenné. Mert tény az, hogy az egy ülésben néha 100—150 darabra menő — határozatot, a jegyző csak igen felületesen, sőt hiányosan lesz képes 1 — 2 nap alatt extrahálhatni. Miután tehát azon esetben, ha a határozatok egyhangúlag hozatnak, a tanácsjegyzőkönyv semmi másra nem szolgál, mint a tanács tagjainak feltüntetésére, — teljesen felesleges a gyakorlatilag semmi szükségen nem alapuló kivonatos és töredékes jegyzőkönyvezés. A „Jogt. Közi." nagy örömünkre gyakran felszólalt az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztető fukarkodás ellen , ezért most viszont talán az igazságügyi miniszter úrnak örömére fog szolgálni, ha az egyszer az ő ügyeimet egy könnyű megtakarítás módjára irányozhatjuk, mert annyi bizonyos, hogy az egyhangúlag hozott bírói határozatok tanácsjegyzőkönyvi kivonatozásának elhagyásával , minden törvényszéknél legalább is egy munkaerő nyeretnék meg, amelyet más munkakörben sokkal gyümölcsözőbbé lehet tenni. TÓTH PÁFFY SOMA, a rimaszombati ügyvéd-egylet titkára. A polgári peres eljárás reformja. (Folytatás.) VII. Az érdemleges tárgyalás legfontosabb részét a bizonyítási eljárás képezi. — Természetes sorrend szerint, de lényegében is, a bizonyítás a tényelőadás és a jogalkalmazás összekötő kapcsául szolgál, a ténykérdésről a jogkérdésre való átmenetet képezi. A perben érvényesítendő jog alapjául s igazolásául szolgáló tények csak a bizonyítás által válnak jogalappá, melyre a biró ítéletét építi. — A törvénykezési eljárás folyamában a bizonyítás nemcsak valamely tény igaz voltáról győz meg, hanem valamely jogviszony létezését is megállapítja. Az anyagi törvények bizonyos tényeket jogalkotó hatálylyal ruházván fel, ezen tényeknek törvénykezési úton való igazolása, s bebizonyítása egyszersmind bizonyítékul szolgál azon jog létezésére is. Az anyagi törvény bizonyos jogügyletek érvényét formaságokhoz, bizonyos ténykörülmények létezéséhez, mint feltételekhez köti; ezen feltételek teljesítése nélkül is származhatnak jogviszonyok, de a jogügylet, mint olyan, létre nem jó. (Szász polg. tok. 100. §.) A mennyiben csak valamely tény létezéséről van szó, a biró a bizonyítékokat szabadon bírálhatja; de