Jogtudományi Közlöny, 1872

1872-03-26 / 13. szám

tekintve végtére, hogy a bíróságok saját megálla­podásaiktól — surlódások előidézése nélkül — többé nem léphetnek vissza, égető szükséggé vált, hogy ezen különböző eljárásnak törvényhozás útján vége vettes­sék, és az egész országban egyöntetű és törvény sze­rinti eljárás állíttassék helyre. Ha az örökösödési eljárásról szóló a törv. rendt. VII. fejezetében foglalt intézkedéseket jól meg akarjuk érteni, akkor a magyar örökösödési eljárás alapját, kiin­dulási pontját s annak lényeges alkatrészleteit kell sze­münk elé tüntetni. A magyar törvények szerinti örökösödési eljárás­nak egészen más az alapja és kiindulási pontja, mint az osztrák törvények szerinti hagyatéki eljárásnak, melyre az 1-ső és 2-ik nézet szerinti megállapodás pártolói hi­vatkozni szeretnek; az osztrák törvények szerinti ha­gyatéki tárgyalásnak alapja az örökség elnyerése, mint­hogy az osztrák törvények szerint az örökség elnyeré­séhez nem elegendő az öröklési jogcíim­, hanem a­ki az örökséget birtokba venni akarja, annak kötelessége az örökség elfogadása iránt nyilatkozni és az örökséget a bíró által magának átadatni (u. p. t. k. 797., 799, 819. §§.). Ellenben a magyar törvények szerinti örökösödési eljárásnak egyedüli alapja és kiindulási pontja: az örök­ségnek a kiskorúak, gyámoltak és gondnokoltak, továbbá a távollévők és ismeretlen tartózkodási­ örökösök ré­szére való biztosítása, mert ezek saját jogaikat meg­védeni nem képesek; avagy a nagykorú örökösök aka­rat­a (t. r. 560. §-a); magyar törvény szerint, sem örök­ségi nyilatkozat, sem birtokba való birói átadás nem szükséges, hanem az örökös csupán a fenn lévő örökjo­gánál fogva válik tulajdonosává az örökségnek és azt közvetlenül birtokba veheti. A magyar örökösödési eljárásnak súlypontja a lel­tározásban, és a­mennyire az örökösök jelesen testvérek és unokatestvérek örökségi, részeikre nézve meg nem egyezhetnek,­­ a birói osztályban fekszik. A leltározást törvényhozásunk soha nem tekin­tette birói hanem gyámhatósági cselekménynek; ellen­ben a meg nem egyező örökösök közti osztály perenki­vüli ugyan, de mindég birói teendő volt (P. I. u­t. 45. 1836. 14. 1840. 13. ideigl. törv. szab. 170. §-a.). Minthogy pedig törvényeink szerint a gyámható­ságot soha a biróságok, hanem a törvényhatóságok gya­korolták (1715. 68. 1723. 105. 1765. 26. 1836 9. 1848. 11.), ugyanazért a hagyatékok biztosítása, körüli eljá­rás is s avval összefüggő teendők mindég a törvényha­tósági közegek hatásköréhez tartoztak; jelesen megyék­ben az alispánhoz vagy szolgabiróhoz esküdttel együtt, a városokban az árvabizottmányokhoz, a jobbágyi ha­gyatékokra nézve pedig a helybeli biróhoz két esküdttel és jegyzővel együtt (1715. 68. 1765. 26. 1836. 9.). Ezen elvből indult ki az országbirói értekezlet is, midőn id. 1. szab. XIV. fejezetében az öröklés körüli eljárást nem a törvényszékekre, hanem az árvaszékekre bizta, az örökség körüli minden intézkedések megtéte­lét a járásbeli szolgabiró s ott, hol gyámi szolgabiró volt, ennek kötelességévé tette; — jelesen a járásbeli szol­gabiróhoz tartozott a leltározást eszközölni és szükség esetében zárgondnokot rendelni (163. §. utolsó kikez­d­ése) a távollévő örököst a megnyílt örökségről, hir­lapi hirdetvény által tudósitani, a feleket bizonyos ha­tárnapra meghívni, előttök a netaláni végrendeletet ki­hirdetni s köztük az egyesség kisérletét megtenni, ha ez nem sikerülne, azon felet, kinek igényét kevesebb tör­vényes vélelem támogatja, a per útjára utasítani s az örökséget a per bevégeztéig egyik vagy másik fél kívá­natára, gondnoki kezelés alá helyezni (166. §.). Az árvaszéknek ellenben kötelessége volt, az osz­­­­­tályt hivatalból egyeszség útján eszközölni, ha ez nem sikerülne, azon felet, kinek igényei mellett kevesebb törvényes vélelem harczol a perutjára utasítani s ennek befejeztéig a biztonsági felügyelést az örökség felett folytatni (165. §.), kötelességévé tétetvén azonban az árvaszéknek oda törekedni, hogy a fenforgó vitáig az 1836. 14. és 1840. 1. cz. szabta eljárás utján lehető rö­vid idő alatt kiegyenlittessék (170. §.). Az árvaszéknek végtére az is kötelességévé tétetett, hogy ha a perre utasított fél az 1836. 14. és 1840. 13. t. cz. szerinti eljárásban vesztes lett, vagy a pert a kitű­zött határidő alatt még meg nem indította volna, — az örökséget a többi érdekletteknek átadni (170.). A törvénykezési rendtartás, — azon elvnek fentar­tása mellett, hogy az öröklés körüli eljárás, illetőleg az előleges intézkedések megtétele, a gyámhatóság teendői közé tartozik — VII. fejezetében mindazon intézkedé­seket, melyeket fentebb elősoroltunk s melyek az ideigl. törv. szab. szerint járásbeli s illetőleg gyámi szolgabi­róhoz tartoznak, megyékben a járásbeli szolgabiróhoz, városokban pedig a városi törvényszékhez, illetőleg an­nak gyámhatósági osztályához utasította (t. r. 562. §.); ellenben az árvaszékek fent elősorolt teendőit meg­szüntette, azon okból, mert azok részint feleslegesek voltak, részint pedig az árvaszék hatásköréhez egyáta­lában — jogi fogalmak szerint — nem tartoztak, mint p. a peressé vált hagyatéknak, a per eldöntése után avagy meg nem indítása esetében az örökösök közt való felosztása s átadása. A törvénykezési rendtartás az 1836. 14. és 1840. 13. t. cz. szerinti eljárást megszüntettvén, helyébe a t. r. 583. § ban előirt sommás utu osztályt hozta be s ezt a rendes bíróra bízta.2) Végtére a törvénykezési rendtartás a hagyatékhoz tartozó ingatlan javak bekebelezése iránt is változást tett, mert az úgynevezett birtokbizonyitványnak kiada­tását (id. t. szab. 168. §.) megszüntetvén, a telekkönyvi hitel fentartása tekintetéből a t. r. 580. és 581. §§-ban előírt hirdetvényi eljárást hozta be, és az ingatlanok tulajdonjogának hivatalból való bekebelezését elrendelte. Térjünk már most át az örökösödési eljárás egyes alkatrészleteire. Az örökösödési eljárás három főrészre osztható. I. Az első részhez tartoznak az előleges intézkedé­sek, vagyis mind­azon teendők, melyek az örökség pe­ressé váltáig teljesitendők, s igy, ha az örökség peressé nem válik, ezen előleges intézkedések az egész örökösö­dési eljárást kimerítik. II. Az örökösödési eljárás második részét képezi az úgynevezett hirdetvényi eljárás, vagyis egyeszség ese­tében az ingatlanoknak hivatalból való bekebeleztetése s végtére a III.­A harmadik részhez tartoznak a peressé vált örökség körüli teendők. *) Hogy a városi tvszékek nem mint biróságok, hanem mint gyámhatóságok jártak el az örökösödési ügyekben bizo­nyítja maga a törvény szövege, hol az mondatik „városokban a tvszék illetőleg annak gyámhatósági osztályához intézendő" (t. r. 562. §.) mert ha a törvényhozó a tvszék kifejezés alatt a tvszék mint bíróságot értette volna, akkor következetlen volna és maga magának ellenmondana, mivel ugyanazon teen­dőket egyúttal a tvszékhez mint bírósághoz, s egyúttal a gyám­hatósághoz is utasítaná.­­ Hogy a törvényhozó azon kifejezést ,,törvényszék" használja, az onnan ered, mert tudjuk, hogy sok városban, különösen pedig kisebb városokban külön gyámható­sági osztály nem létezett, hanem ennek teendőit maga a tvszék végezte. 2)Lásd: Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtar­tás tárgyában. Előterjesztés IX. 5. p. 35. I.

Next