Jogtudományi Közlöny, 1874
1874-03-26 / 13. szám
lett nyilatkoztak, melyhez a törvényhozástól csupán egy legális definitiót kivántak. Végre szavazás útján P fank módosítványa nyervén többséget, már közel állott törvényesítéséhez. Ekkor Lasker és társai a fentebbi értelemben megállapított szövegezéshez egy újabb módosítással járultak, mely szó szerint ekkép hangzik: ,,der Reichstag wolle beschliessen statt der Worten wahrend einer innerhalb seiner Zuständigkeit vorgenommenen Amtshandlung", zu setzen, in der rechtmas sigen Ausübung seines Amtes" 2 __ és ezen újabb szövegezés az utolsó perczben, vagyis a törvény harmadik olvasásakor 1870 május 24-én tartott ülésben minden vita nélkül elfogadtatott, úgy, hogy e szövegezés a következő napon (május 25-én) kihirdetett törvényben (113. §.) végleg helyt foglalt. 3 Kérdem már most várjon a „jogszerű" (rechtmassig) kifejezés nem határozatlan fogalom-e a „törvényszerű" vagy „törvényszabta" (gesetzmássig) kifejezéshez képest? Bátran elmondhatjuk tehát, hogy a vita puszta szóvita, mely csakis azon meggyőződést keltheti bennünk, hogy magát a tudományt codificálni nem lehet. A tudomány vívmányaként jelezhetjük ugyan azon haladást, mely a törvényhozások fentebb előadott pragmaticájában nyilvánul s mely szerint a feltétlen engedelmesség követelményéből kifolyólag az ellenszegülés feltétlen büntethetősége helyett immár a hivatalos hatalom s illetőleg hivatalos cselekmény jogszerűségétől tétetik függővé az ellenszegülés büntethetősége; de hiú törekvés volna e jogszerűség fogalmát a bűnt. törvénykönyvben megállapítani, mert ehhez megkívántatnék az összes állami, társadalmi s egyéni jogviszonyok szabályozását a bűnt. törvénykönyvbe foglalni. A jogszerűség kérdése tudományunk összfoglalatja, ezért a jogszerűséget egyes törvény §§-aiban kifejteni nem lehet, mert helyesen mondja a latin definitio: jurisprudentia omnium divinarum atque humanarum rerum notitia, justi atque injusti scientia. A tudomány feladata tehát a hivatalos hatalom cselekményei jogszerűségének fogalmát meghatározni, és ez a kérdés lényege, melynek megoldását tűzte ki a jogászgyűlés áll. bizottsága, midőn a hivatalos hatalom jogszerűségének határvonalait kérte kijelölni. A közönséges formula, melyvel e kérdésre válaszoltatik, az alaki és anyagi jogosság megkülönböztetése, úgy hogy péld. habár törvénytelen a letartóztatás vagy elfogatás, de ha az egy arra jogosult nyilvános hivatali közeg által eszközöltetik, az az ellen irányzott ellenszegülés bűncselekményt képez. Ezen vezéreszme vagyis csak a formális jogszerűség feltételezése uralta mint láttuk, a német bünt. törvénykönyv fölötti tárgyalást is. E feltétel vonatkozhatik az illető tisztviselő hatáskörére (melyen kívül hivatalos eljárása jogosult nem lehet), vonatkozhatik a külalakzatra(péld. írásba foglalandó elfogatási parancs, a rendőri szolgálati egyenruházat), vonatkozhatik az időre (pl. az éjjeli őr szolgálatánál, vagy a már fentebb említett tiltott házmotozás éj idején) stb. Schwarz e jeles commentárjában a 351-ik lapon e tárgyalásról azt mondja: ,,Aus den Verhandlungen des Reichstages ergiebt sich, dass man keineswegs dem Betheiligten eine Prüfung der materiellen Berechtigung der Amtshandlung einraumen, vielmehr den Widerstand nur dann strafbos lassen wollte, wenn die Handlung von einem zu ihr sachlich nicht zustiindigen Beamten ausgieng oder die formalen Voraussetzungen nicht vorhanden waren, an welche des Gesatz ausdrücklich die Zulassigkeit der Handlung geknüpft hat." Hogy ezen álláspont azonban a legújabbkori törvényhozás jogérzetének nem felelt meg, legjobban kitűnik abból, hogy az utolsó percben vita nélkül s egyhangúlag egy eltérő szövegezést fogadott el, és részemről nem kételkedem abban, hogy a felvetett kérdés az elfogadott alapon, vagyis a „jogszerűség" kitétele mellett tágabb magyarázatot fog nyerni. Bármily szempontból is tárgyaltassék a kérdés, az bizonyos, hogy a „törvényszerűség", „illetékesség" vagy „jogszerűség" vizsgálata nem egyéb, mint a feltétlen engedelmesség negatíója. A jogszerűség pedig nézetem szerint nem lehet más, mint együttvéve az illetékes és törvényszerű eljárás. Ebben tehát úgy a formális mint a materiális jogosság vizsgálata ben foglaltatik. Jö ö Ö C. Mindez azonban nem vezethet a kitűzött kérdés megoldásához, hanem ki kell jelölnünk azon határvonalt, hogy meddig terjedhet minden egyes állampolgár részéről a hivatalos cselekmények jogszerűségének vizsgálata, és csak így juthatunk azután a contrario annak meghatározásához, hogy hol kezdődik az ellenszegülés büntethetősége. Igen egyszerű volna a kérdés, ha azt a formális és materiális jogosság megkülönböztetésével elüthetnek. O O O , de hogy ezen elmélet elavult és tarthatlan, az már a fentebb mondottakból kitűnik. Lehetetlennek tartom ugyan a jogszerűség határvonalait a fentebbihez hasonló scolasticus módon kijelölni, de azért mégsem kételkedem abban, hogy a tudomány a joggyakorlatot a felvetett kérdésbeni helyes válaszvonal felismerésére vezetheti. Hogy a szükségbeli önvédelem (Nothwehr) nem ! Érdekes Mendl képviselő beszéde, melyből következő idézet itt helyt foglalhat: „Der Begriff der Amtshandlung ist mir vor noch nicht langer Zeit amtlich bekannt gemacht worden. Ich bin etwa vor einem Jahre von dem Obertribunale verurtheilt worden, (Hört! Hört!) nachdem ich von zwei Instanzen freigesprochen war, und ich liabe über den Begriff der Amtshandlungen die Anschauungen bekommen, von welchen ich hier Gebrauch machen muss. Es war eme ungesetzmiissige Auflösung einer Versammlung und ich war angeklagt worden, weil ich gegen diese Auflösung protestirt hatte. Ich war, als ich in der ersten Instanz darauf angeklagt wurde, vor die Richter getreten und hatte behauptet: „ein Beamter ist da, um sein Amt zu iiben. Seines Amtes ist aber die Vollstreckung der Gesetze. Da, wo er nicht melír die Gesetze vollstreckt, übt er keine Amtshandlung mehr; folglicb habe ich mich nicht gegen seine Amtshandlung erhoben". Die erste Instanz war dieser Anschauung beigetreten, dic zweite ebenfalls; das Obertribunal aber entschied, es sei ganz gleichgültig, ob ein Beamter auf Grund des Gesetzes handlé oder nicht, er sei, sobald er in Uniform auftrete und von Gesetzes wegen oder von Amts wegen spreche, im Amte und man hatte sicli ihm zu fügén. Sie sehen alsó, dass bei den Behörden und Gerichten die Iviarheit der Begriffe nicht in dem Masse vorhanden ist, als es wünschenswerth wáre stb. 2 Stenogr. Ber. III. k. 744. 1. 3 Stenogr. Ber. II. k. 1187. 1. John: ,,Die Verbrechen gegen den Staat" a Holtzendorf-féle kézikönyv III. kötetében 121. lapon hevesen kikel a gyakorlat ezen irányzata ellen. Idézi ugyanis a Hartwi ch-féle döntvénytár VIII. füzetéből a következő elvi határozatot: „Obgleich die Verhaftung des Angeklagten als eine durchaus ungesetzliche und als eine Ueberschreitung der Amtsbefugnisse seitens des Polizei-Serg,eanten bezeichnet werden muss, so war doch der Angeklagte nicht beiugt, über die Gesetzlichkeit des gegen ihn eingeschlagenen Verfahrens, selbst zu entácheiden uud dem Beamtem gewahltthátig entgegen zu treten, wenn dieser in der Absicht, die Pflichten seines Amtes zu erfüllen, eine an sich innerhalb seiner Amtsbefugnisse liegende Handlung vornahm". Helyesen jegyzi meg erre vonatkozólag a nevezett szerző: Sollte sich auf dieser Basis eine Praxis etabliren, so würde die Arbeit des Reichstages für die jetzige Formulirung des §. 113. wohl zimmlich vergeblich gewesen sein.