Jogtudományi Közlöny, 1874

1874-03-26 / 13. szám

lett nyilatkoztak, melyhez a törvényhozástól csupán egy legális definitiót kivántak.­­ Végre szavazás út­ján P fa­n­k m­ódosítványa nyervén többséget, már kö­zel állott törvényesítéséhez. Ekkor Lasker és társai a fentebbi értelemben megállapított szövegezéshez egy újabb módosítással járultak, mely szó szerint ekkép hang­zik: ,,der Reichstag wolle beschliessen statt der Worte­n wahrend einer innerhalb seiner Zuständigkeit vorgenommenen Amtshandlung", zu setzen, in der rechtmas si­ge­n Ausübung seines Amtes" 2 __ és ezen újabb szövegezés az utolsó perczben, vagyis a törvény harmadik olvasásakor 1870 május 24-én tartott ülésben minden vita nélkül elfogadtatott, úgy, hogy e szövegezés a következő napon (május 25-én) kihirdetett törvényben (113. §.) végleg helyt fog­lalt. 3 Kérdem már most várjon a „jogszerű" (rechtmas­sig) kifejezés nem határozatlan fogalom­-e a „törvény­szerű" vagy „törvényszabta" (gesetzmássig) kifejezés­hez képest? Bátran elmondhatjuk tehát, hogy a vita puszta szóvita, mely csakis azon meggyőződést kelt­heti bennünk, hogy magát a tudományt codificálni nem lehet. A tudomány vívmányaként jelezhetjük ugyan azon haladást, mely a törvényhozások fentebb előadott pragmaticájában nyilvánul s mely szerint a feltétlen engedelmesség követelményéből kifolyólag az ellenszegülés feltétlen büntethetősége helyett immár a hivatalos hatalom s illetőleg hivatalos cselekmény jog­szerűségétől tétetik függővé az ellenszegülés büntethe­tősége; de hiú törekvés volna e jogszerűség fogalmát a bűnt. törvénykönyvben megállapítani, mert ehhez megkívántatnék az összes állami, társadalmi s egyéni jogviszonyok szabályozását a bűnt. törvénykönyvbe foglalni. A jogszerűség kérdése tudományunk össz­foglalatja, ezért a jogszerűséget egyes törvény §§-aiban kifejteni nem lehet, mert helyesen mondja a latin defi­nitio: jurisprudentia omnium divinarum atque huma­narum rerum not­itia, justi atque injusti scientia. A tudomány feladata tehát a hivatalos hatalom cselekményei jogszerűségének fogalmát meghatározni, és ez a kérdés lényege, melynek megoldását tűzte ki a jogászgyűlés áll. bizottsága, midőn a hivatalos hatalom jogszerűségének határvonalait kérte kijelölni. A közönséges formula, mely­­vel e kérdésre vála­szoltatik, az alaki és anyagi jogosság megkülönböz­tetése, úgy hogy péld. habár törvénytelen a letartózta­tás vagy elfogatás, de ha az egy arra jogosult nyilvános hivatali közeg által eszközöltetik, az az ellen irányzott el­lenszegülés bűncselekményt képez.­ Ezen vezéreszme vagyis csak a formális jogsze­rűség feltételezése uralta mint láttuk, a német bünt. törvénykönyv fölötti tárgyalást is. E feltétel vonatkoz­hatik az illető tisztviselő hatáskörére (melyen kívül hi­vatalos eljárása jogosult nem lehet), vonatkozhatik a külalakzatra(péld. írásba foglalandó elfogatási parancs, a rendőri szolgálati egyenruházat), vonatkozhatik az időre (pl. az éjjeli őr szolgálatánál, vagy a már fentebb említett tiltott házmotozás éj idején) stb. Sc­h­wa­r­z e jeles commentárjában a 351-ik lapon e tárgyalásról azt mondja: ,,Aus den Verhandlungen des Reichstages er­giebt sich, dass man keineswegs dem Betheiligten eine Prüfung der materiellen Berechtigung der Amts­handlung einraumen, vielmehr den Widerstand nur dann strafbos lassen wollte, wenn die Handlung von einem zu ihr sachlich nicht zustiindigen Beamten aus­gieng oder die formalen Voraussetzungen nicht vor­handen waren, an welche des Gesatz ausdrücklich die Zulassigkeit der Handlung geknüpft hat." Hogy ezen álláspont azonban a legújabbkori tör­vényhozás jogérzetének nem felelt meg, legjobban ki­tűnik abból, hogy az utolsó perc­ben vita nélkül s egy­hangúlag egy eltérő szövegezést fogadott el, és részem­ről nem kételkedem abban, hogy a felvetett kérdés az elfogadott alapon, vagyis a „jogszerűség" kitétele mellett tágabb magyarázatot fog nyerni. Bármily szem­pontból is tárgyaltassék a kérdés, az bizonyos, hogy a „törvényszerűség", „illetékesség" vagy „jogszerűség" vizsgálata nem egyéb, mint a feltétlen engedelmesség negatíója. A jogszerűség pedig nézetem szerint nem lehet más, mint együttvéve az illetékes és törvényszerű eljárás. Ebben tehát úgy a formális mint a mate­riális jogosság vizsgálata ben foglaltatik. J­ö ö Ö C. Mindez azonban nem vezethet a kitűzött kérdés megoldásához, hanem ki kell jelölnünk azon határvo­nalt, hogy meddig terjedhet minden egyes állampolgár részéről a hivatalos cselekmények jogszerűségének vizs­gálata, és csak így juthatunk azután a contrario annak meghatározásához, hogy hol kezdődik az ellenszegülés büntethetősége. Igen egyszerű volna a kérdés, ha azt a formális és materiális jogosság megkülönböztetésével elüthetnek. O O O , de hogy ezen elmélet elavult és tarthatlan, az már a fentebb mondottakból kitűnik. Lehetetlennek tartom ugyan a jogszerűség határvonalait a fentebbihez hasonló scolasticus módon kijelölni, de azért még­sem kételke­dem abban, hogy a tudomány a joggyakorlatot a felve­tett kérdésbeni helyes válaszvonal felismerésére ve­zetheti. Hogy a szükségbeli önvédelem (Nothwehr) nem ! Érdekes Mendl képviselő beszéde, melyből következő idé­zet itt helyt foglalhat: „Der Begriff der Amtshandlung ist mir vor noch nicht langer Zeit amtlich bekannt gemacht worden. Ich bin etwa vor einem Jahre von dem Obertribunale verurtheilt worden, (Hört! Hört!) nachdem ich von zwei Instanzen freigesprochen war, und ich liabe über den Begriff der Amtshandlungen die Anschauungen be­kommen, von welchen ich hier Gebrauch machen muss. Es war eme ungesetzmiissige Auflösung einer Versammlung und ich war ange­klagt worden, weil ich gegen diese Auflösung protestirt hatte. Ich war, als ich in der ersten Instanz darauf angeklagt wurde, vor die Richter getreten und hatte behauptet: „ein Beamter ist da, um sein Amt zu iiben. Seines Amtes ist aber die Vollstreckung der Ge­setze. Da, wo er nicht melír die Gesetze vollstreckt, übt er keine Amtshandlung mehr; folglicb habe ich mich nicht gegen seine Amts­handlung erhoben". Die erste Instanz war dieser Anschauung beige­treten, dic zweite ebenfalls; das Obertribunal aber entschied, es sei ganz gleichgültig, ob ein Beamter auf Grund des Gesetzes handlé oder nicht, er sei, sobald er in Uniform auftrete und von Gesetzes wegen oder von Amts wegen spreche, im Amte und man hatte sicli ihm zu fügén. Sie sehen alsó, dass bei den Behörden und Gerichten die Iviarheit der Begriffe nicht in dem Masse vorhanden ist, als es wünschenswerth wáre stb. 2 Stenogr. Ber. III. k. 744. 1. 3 Stenogr. Ber. II. k. 1187. 1. John: ,,Die Verbrechen gegen den Staat" a Holtzen­dorf-féle kézikönyv III. kötetében 121. lapon hevesen kikel a gya­korlat ezen irányzata ellen. Idézi ugyanis a Hartwi ch-féle dönt­vénytár VIII. füzetéből a következő elvi határozatot: „Obgleich die Verhaftung des Angeklagten als eine durchaus ungesetzliche und als eine Ueberschreitung der Amtsbefugnisse seitens des Polizei-Ser­g,eanten bezeichnet werden muss, so war doch der Angeklagte nicht beiugt, über die Gesetzlichkeit des gegen ihn eingeschlagenen Ver­fahrens, selbst zu entácheiden uud dem Beamtem gewahltthátig ent­gegen zu treten, wenn dieser in der Absicht, die Pflichten seines Amtes zu erfüllen, eine an sich innerhalb seiner Amtsbefugnisse liegende Handlung vornahm". Helyesen jegyzi meg erre vonatkozólag a nevezett szerző: Sollte sich auf dieser Basis eine Praxis etabliren, so würde die Arbeit des Reichstages für die jetzige Formulirung des §. 113. wohl zimmlich vergeblich gewesen sein.

Next