Jogtudományi Közlöny, 1874

1874-03-26 / 13. szám

képezi e határvonalat, mint ezt némely szó állítja,­ sőt mint fentebb láttuk, némely törvényhozás által is elfo­gadva lett, — azt nem tartom szükségesnek bővebben c­áfolni.­ Senki sem vitatja, hogy a közhatóság minden téve­dése és balfogása ellen a tettleges ellenszegülés jogosult lenne. Valamely hivatalos cselekmény törvényszerű ma­rad, ha az illető hatóság vagy tisztviselő a végrehaj­tására bízott törvények keretén belül helytelenül is jár el. De ha a hivatalos hatalom valamely végrehajtási cselekménye egyenesen törvénybe ütköző, v­ogy az törvényellenes, és az ellen irányzott ellenszegülés nem válhatik büntethetővé az által, hogy az illető tisztviselő különben hatáskörén belül járt el.­ Igy pl. ha a biró­sági végrehajtó az 1868. 54. tezikk keretén belül jár el, helytelen eljárása is a törvény oltalma alatt fog állani; ellenben ha pl. árverést előzetes foglalás nélkül kísér­tene meg, avagy az árverést önhatalmúlag akarná ki­terjeszteni oly tárgyakra, melyek előzetesen lefoglalva nem lettek,­­ és így törvényellenesen járna el, az esetben az ellenszegülés büntethető nem le­het . Vagy ha pl. a törvény szökés veszélyének fen­forgása esetében a letartóztatást elrendelhetőnek mondja, úgy a biró tévedésben lehet a veszélynek fenforgása iránt és habár helytelen, de törvényellenes határozatot nem hozna. Ellenben ha a biró valakinek letartóztatását elrendelné, kinek tanuzását szükségesnek véli, de attól tart, hogy az illető tanuzási kötelessége alól elvonná magát,­­h­ogy egyenesen törvénybe ütköző vagyis törvényellenes határozatot­­ hozna, mely ellen az ellenszegülés nem eshetik a büntető törvény súlya alá. C Íme tehát a törvényszerű és a törvényellenes hiva­tali cselekmények megkülönböztetésében van adva a kérdéses határvonal. A törvény helyes vagy helytelen alkalmazása csakis­­törvényszerű eljárás mellett gondolható, míg ellenben a tör­vény­ellenes cselek­mény soha sem lehet törvényszerű. Igen közömbös e mellett, hogy a hivatalos hatalmat gyakorló hatóság vagy eljáró tisztviselő tévedésben volt-e jogszerű hatásköre iránt vagy sem.E kérdés fon­tos lehet az illető tisztviselőnek felelősségére nézve, de nem lehet mérvadó az ellenszegülés jogosultsága tekin­tetében.­­ E felfogás magaslatán állott 1843-iki büntető tör­vénykönyvi javaslatunk is, mely csak a törvényszerű avagy törvényszabta el­járást helyezte a törvény oltalma alá, és bár gúnymosolylyal fogadtassék állításom,­­ merem kimondani, hogy e felfogás magaslatán állott az oppositio és repulsio tana a magyar jogban, melyről Kelemen az id. m. III. kötet 276. lapon azt mondja: „Ha törvényes, vagy arra vihető, és aztán megpróbálandó okból tevődik közbe, semmi büntetést maga után nem hoz, mert a mi a törvénynek engedel­méből, és helybenhagyásából (helyesebben védelméből) lészen, az büntetésre nem méltó".­­ Valóban áll tehát a­mit a bevezető sorokban mondottam, hogy a magyar, jog e tana a büntetőjog körébe átültetve, őseink tör­vényhozói bölcseségét a mai kor tudományának színvo­nalára emeli. Az oppositio és repulsio tana a büntetőjog körébe átültetve, a jogérzetet nem lazítani, hanem szi­lárdítani, és a biróságok tekintélyét nem csorbítani, hanem növelni fogja, mert a birói hatalom ekkép a köz­igazgatási úton ejtett jogsérelmek ellenében, — az ál­lampolgári jogok őre leend. John id. m. 118. lapján azt mondja: „Die Handlung des Beamten, welche zu einem Widerstande fü­hrte, ist gewissermassen selbst vor Gericht zu stellen; d. h. der Richter, welcher über die Strafbarkeit des Widerstandes entscheiden soll,hat die Frage zu beantworten, durfte nach den bestehenden gesetzlichen Vorschriften, durch welche die Amtsbe­fugnisse des Beamten geregelt werden, dieser Beamte diese Handlung an diesem Orte, zu dieser Zeit und in der Weise, wie er es gethan vornehmen ? Beantwortet der Richter diese Frage mit Ja, so ist der Widerstand strafbar; beantwortet dagerren der Richter die obi fte O O C" Frage mit sein, so ist der Widerstand als solcher straffos. Ennek szüksége pedig talán sehol sem érezhető oly mérvben, mint ép nálunk, rendezetlen viszonyaink közt, hol hatalmi túlkapások napi­renden állanak, hol a rendőri és közigazgatási közegek önkénye ellen jog­orvoslat alig létezik. Megjegyzem még félreértés elkerülése végett, hogy itt mindenkor csak akár közigazgatási, akár birói végre­haj­tási cselekményekről lehet szó, tehát maga a birói Legújabban lásd Gerichtssaal 1873. évi folyam, 2. füzet, 1G5. 1. II i 11 e r : die Rechtmássigkeit der Amtsübung czimü érte­kezéséről. * Schwarze id. Commt. II. kiad. 322. 1. Es ist oft auf die allgemeinen Grundsatze über die Nothwehr verwiesen werden. In ibnen liegt aber jedenfalls eine Einschránkung, nicht eine Aus­dehnung des Rechts zum Widerstande. Denn eine Gefahr, wie sie bei der Nothwehr vorausgesetzt wird, kann in der Regei bei Ueber­schreitungen der Amtsbefugnisse nicht vorkommen. 3 J o h n id. hely. 121. 1. ,,War die Vollstreckungshandlung nach den bestehenden Gesetzen zulássig, so ist sie gesetzmássig, selbst wenn sie innerhalb des Spielraumes, welcher dem Beamten über die Erwágung des Nützlichen und Zweckmássigen vor dem Ge­setze gelassen sein moclite, sich als eine un ri elit ige Massregel darstellen sollte. Wenn aber eine Vollstreckungshandlung von dem Gesetze fúr un zulássig erklárt ist, so ist sie allemale ge­setz widrig und der Widerstand gegen eine solche Ilandlung kann dadurch nicht strat'bar werden, dass llandlungen der fraglichen Art im Allgemeinen in den Kreis der Amtsbefugnisse dieses Beamten fallen." 4 Félremagyarázat elkerülése végett szükségesnek tartom kü­lönösen hangsúlyozni, hogy itt de lege ferenda van szó, mert ezen állásponttal homlokegyesen ellenkezik az 1871. LI. tezikk 28. §-a, mely szerint az ellenszegülés a bírósági végrehajtó irányá­ban , ha e cselekmény rendes bűnvádi eljárás alá tartozó büntettet nem képez, mégis mint kihágás 3 hónapra terjedhető fogsággal vagy 300 frtig terjedhető bírsággal büntettethetik. ” John, kinek nézetét e kérdésben teljesen osztom, és kinek tekintélyével hatni kívánok, a felhozott esetre vonatkozólag mondja: „In so weit wird alsó auch bei Prüfung der Frage, ob der Beamte in der rechtmiissigen Ausübung seines Amtes gehandelt habe, ein Eingehen auf den materiellen Inhalt der Amtshandlung erfor­derlich sein, und die Prüfung nicht damit abgeschlossen werden kön­nen, dass der Beamte innerhalb seiner Kompetenz — in abstracto und unter Beobachtung der erforderlichen Formalien gehandelt habe". — E törvénymagyarázatot Schwarze is osztja, ki commt. 316.1. n következő esetet idézi: „Der Damin-Meister, welcher, obsehon da* Gesetz nur innerhalb 12 Fuss vom I)amme die Grundstücke der WeidenpHanzung unterwirft, in einer Entfernung von 24 Fuss Wei­den einsetzt, — befindet sich nicht in einer Amts­liandlun g". 6 Schwarze id. Commt. 317. 1. Es ist vielfach darauf Werth gelegt worden, ob der Beamte, welcher in der Vollzieliung der Amtshandlung seine Befugnisse iiberschritten, hierbei sich in gutem Glauben befunden. Letzterenfalls hat man den Widerstand für straf­bar erachtet. Dies ist unrichtig. Man verwechselt die Haftpflicht mit der Frage über das Recht zum Widerstande; letzteres kann sich nicht nach der Entschuldbarkeit oder Nichtentschuldbarkeit eines Irrthums des Beamten béí der Vollziehung richten; -- nicht der Beamte ist es, welchem der Widerstand geleistet wird, der als straf­bar sicli darstellt, sondern der Widerstand wird dem in der Hand­lung sich aussprechenden obrigkeitlichen Willen geleistet, und dieser ist hier nicht vorhanden; der Beamte ist nicht mehr Vollstrecker des obrigkeitlichen oder gesetzlichen Willens. Die bona fides des Beain­ten und der dolus des Tháters können selbstverstiindlich nicht gegen­seitic sich bedin{ren.

Next