Jogtudományi Közlöny, 1875
1875-01-13 / 2. szám
10 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY k lönbözteti meg, úgymint a társulat azonnali felállítását vagy az alaptőkének aláírás útján létrehozását. Az első esetben megelégszik azzal, hogy a törvényi feltételek teljesítése valamennyi tag közbejöttével hiteles okmány által constatáltassék. Az aláírás esetén szintén megkülönbözteti az alapítót az aláírótól, valamint a részvényestől. A társaság tervezete okvetlenül előlegesen közzéteendő s az aláírásnál az aláírt részvények legalább 5°/0-ja azonnal befizetendő. A legfontosabb intézkedés pedig abban áll, hogy az aláirók, tekintet nélkül ellenkező megállapodásokra, az aláirt részvények teljes névértéke erejéig felelősek maradnak, s hogy a részvények mindaddig bizonyos névre kell hogy szóljanak, mig teljesen be nem fizettettek. Ugyanezt kivánja az 1867-iki angol s az 1870. évi német törvény (222. sz. 1. sz.), míg a franczia törvény 50°/o-nyi befizetéssel beéri. Javaslatunk, mint láttuk, e tekintetben semmiféle megszorítást nem tartalmaz. Ép ezért, mivel az „au porteur" vagyis „előmutató"-ra szóló részvények kibocsátása szabadon hagyatott és mivel ily esetben a társulat csakis az aláírókat ismeri, kétségkívül nálunk sem ártana annak kimondása, hogy az aláírók az aláírt részvények teljes névértékének erejéig felelősek mindaddig, míg az egész alaptőke be nem fizettetett. Mert a részvények birtokosai jelentkezni fognak ugyan mindannyiszor, a hányszor osztalék leszen felveendő, de ha a társulat ügyei roszabbul állanak és utánfizetések kivántatnak, melyekre minden részvényes részvényes névértékének erejéig kötelezhető, egy részvényest sem fog a társulat találhatni, s igy az alaptőke illustrius marad. A válságot megelőzött, alapítási szédelgés utóhatásai mindezekben kézzelfoghatók. A törvény bizonyosságot akar teremteni az irányban, hogy az alapítók, valamint az aláírók, komolyan vegyék feladatukat, nehogy továbbra is, lépre csábítván a bizalom teljes de tudatlan közönséget, mesterkélt agrotage után elillanjanak : après eux le déluge. Az alakulás második stádiuma az alapszabályok létrehozása körül pontosul össze. Javaslatunk szerint az alapítók, az aláírás záridejétől számítandó két hó alatt, kötelesek az aláírókat alakuló közgyűlésre meghívni. E gyűlés feladatához tartozik: 1. az alaptőkének kellő aláírás és befizetés által történt biztosításáról meggyőződést szerezni; 2. az alapszabályokat megállapítani s az alapítókkal vagy másokkal netalán történt megállapodások iránt határozni; 3. a társaság megalakulása iránt határozni; 4. a társaság igazgatóságát, amennyiben ez az alapítók által kinevezve nem lett, nemkülönben a felügyelő bizottságot megválasztani; 5. az alapítók felelőssége iránt intézkedni. Az alakuló közgyűlés határozatképes, ha abban, akár személyesen, akár képviselve, legalább hét oly aláíró van jelen, kik az alaptőkének legalább negyedrészét képviselik. E gyűlésen minden aláírt részvény egy szavazatot ad, de tíz szavazatnál többet senki sem gyakorolhat. Ez utóbbi megszorítás ellenkezik az észjoggal és azon anomáliára vezethet, hogy a tőkének kisebbsége megjelent képviselőinek nagyobb számával döntően fog határozni a társaság legfontosabb életkérdései felett oly tulajdonképeni részvénytöbbség ellenében, mely a közgyűlésen kevesebb egyén által van képviselve. Ha a közgyűlés két hó alatt össze nem hivatik, vagy ha az aláírás siker nélkül maradt, az aláírók befizetett pénzeiket visszakövetelhetik. A visszafizetés kötelessége az alapítókat egyetemlegesen terheli. — Ezen intézkedés tökéletesen helyes, mert nem lehet az aláírókat minden időpont meghatározása nélkül obligá-lta hagyni oly esetekben is, midőn a társaság megalakult és az alakuló közgyűlést megtartani nem képes. A belga törvény szerint az aláírás záridejétől számítandó 3 hó alatt közjegyző előtt az alakuló közgyűlés megtartandó, melynek határozatképességéhez szintén 7 részvényes jelenléte szükséges. E gyűlésen az alapítók (fondateurs) kötelesek kimutatni ,hogy a törvényes kellékeknek megfeleltek. Az alapitókon kívül jelenlevő aláírók többsége ezután a társulatot végkép megalakultnak kimondhatja. Javaslatunk azonban még egy feltételhez köti a részvénytársaság jogi megalakulhatását: megköveteli ugyanis, hogy a társulat a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezettessék. Erről a jövő czikkben. Dr. Rérich Károly, m. királyi miniszteri titkár. A büntető törvénykönyv V-ik fejezete. II. A javaslatnak a bűnrészességre vonatkozó szabványai csekély számú tételekre szorítkoznak. Legelőször a bűnelkövetésben közreműködő személyek vannak felemlítve, kik tevékenységük mivolta és jelentősége szerint 3 osztályzatba soroltatnak, a 67. s 68. §§. értelmében ugyanis meg kell különböztetni a tetteseket, felbujtókat s a segédeket. A bűnrészesek ezen osztályzatai között legnyomósabb a tettesek és segédek törvényes megkülönböztetése. Tetteseknek a 68. §. értelmében mindazok tekintendők, „kik a bűntényt vagy vétséget együtt követték el", bűnsegéd ellenben az, ,,ki a bűntettet, vétséget (jobban annak elkövetését) szándékosan előmozdítja vagy könnyíti, úgyszinte ki a tettesekkel vagy felbujtókkal a cselekmény elkövetése után nyújtandó segély vagy a cselekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt előzetesen megállapodik". (67. §) Ha a tett utáni támogatásra vonatkozó segélyt — mint olyat — melyre nehézség vagy kétely egykönnyen fenn nem foroghat, itt mellőzzük, akkor a közreműködés két fő formáját a javaslat értelmében úgy jellemezhetjük, hogy míg a tettesek a bűntényt elkövetik , addig a segédek annak elkövetését csak előmozdítják és megkönnyítik. A megkülönböztetés így formulázva ugyancsak egyszerű és még a laikus által is könnyen felfogható, de más kérdés: váljon az ekkér megállapított ismérv tökéletesen kielégítő s olyan-e,mely a gyakorlati alkalmazásban minden kétséget kizár? Mielőtt a javaslat ezen intézkedését behatóbb megbírálás alá venném, szükséges leene röviden megemlékezni azon lényegesebb véleménykülönbözetekről, melyek a bűnszerzőség és bűnsegély fogalommeghatározása tekintetében a tudomány s a törvényhozás terén felmerültek. A jogtudósok s az azok nyomdokain haladó ujabbkori legislatiok az érintett kérdés megoldásánál majd túlnyomólag tárgyi, majd pedig kizárólag alanyi szempontból indulnak ki. Kik a fő nyomatékot a bűntény tárgyi oldalára alapítják, azok a bűnszerzők és segédek közötti különbséget a tett külső jelentősége, tehát azon tevékenység mivolta szerint határozzák meg, melylyel valaki a bűnelkövetés- 35. SZÁM.