Jogtudományi Közlöny, 1875

1875-01-01 / 1. szám

Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: ÜLLŐI- UT 1-s. sz., II. em. KIADÓHIVATAL : EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. ill . A NAGYVÁRADI, KASSAI ÉS KOLOZSVÁRI J MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN. TARTALOM: A büntetőtörvénykönyv IV. fejezete. Dr. Schnierer Aladár, egyetemi tanár úrtól. — A magyar büntetőtörvénykönyvi javaslatról. Körösi Sándor, jogtanár úrtól. — Jogirodalom. Herczegh Mihály, jogtanár úrtól. — Törvénykezési szemle. Az 1874. október 15-től kelt birói ügyviteli szabályok. Enyedy Lajos, kir. járásbiró úrtól. — Különfélék. A budapesti ügyvédi kamara alakulásáról. Tóth Lajos úrtól. MELLÉKLET: A mult évi tartalom. — Birói ügyviteli szabályok. Budapest, 1875. jan. 1. félévre ... 6 frt negyedévre 3 ., A MEGRENDELÉSEK kiadó-hivatalhoz intézendők. A kéziratok A SZERKESZTŐHÖZ ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLŐ bérmentve A büntetőtörvénykönyv IV-ik fejezete. A kísérlet. Jelen czikksorozat olvasói talán feltűnőnek vagy épen megrovást érdemlőnek fogják találni, hogy büntető törvényjavaslatunk bírálgatását a negyedik fejezeten kezdem meg; elismerem — e szokatlan eljárást nem hagyhatom minden igazolás nélkül, s azért utalnom kell azon körülményre, hogy a törvényjavaslat, bármennyire iparkodtak azt a titoktartás leplével takargatni, a közönség bizonyos körében hamar elterjedt s így sokan be voltak már avatva a codificatio titkaiba midőn e czikk írója, aki fájdalom nem tartozott az ilykér kedvezményezett egyének sorába, csöndes resignatioval volt kénytelen bevárni az operátum közzétételét. Az epedve várt idő még el sem jött, midőn egyesek — kiknek a javaslat szerzője tiszteletpéldányokkal kedveskedett a munkálat részeit — a napilapokban ismertetni, sőt bírálgatni kezdették. Minthogy pedig az eddig közzétett czikkek leginkább a javaslat általános elveit, nevezetesen pedig a büntetések rendszerét tárgyalták, — azért czélszerűnek véltem, — nehogy már ismert dolgok újbóli megemlítésével az olvasóközönséget untassam, ha részletesebb tanúk megbeszélésével kezden meg a jelen czikksorozatot, hogy így a fonalat ott vegyem fel, hol mások elhagyták. Ezt előre bocsátva, térjünk immár magára a tárgyra A törvényjavaslat negyedik fejezete a bűnkísérletről szól ; ennek első szakaszában (64. §.) a bünkisérlet fogalommeghatározást oly alakban találjuk kifejezve, mely az újabbkori törvényhozás és tudomány szempontjából minden tekintetben kifogástalannak nyilvánítandó. Midőn a javaslat a bünkisérlet constitutio elemei közé azon nemleges kelléket is vette fel, hogy a bűntett vagy vétség befejezése a tettes akaratától független körülmény által legyen megakadályozva, — a fogalmat egész környeletében s oly modorban állapitotta meg, mely e tekintetben minden kétséget kizár; bátran állíthatjuk tehát hogy a javaslat ezen határozata szemben, a német kir. büntetőtörvénye (43. §.) s az osztrák törvényjavaslattal (36. §.), melyek ezen nemleges kelléket a definitioban mellőzték, — kétségbe nem vonható fölénynyel bir. De épen a fogalommeghatározás e pontossága mellett felesleges volt ama nemleges alkatelemet egy későbbi szakaszban máskép formulázva újólag kifejezni. A 66. §. első bekezdése szerint „nem büntettetik a kísérlet, ha a tettes a szándékolt cselekmény véghezvitelétől külső kényszer nélkül elállott". E rendelés a fentemlített fogalommeghatározás mellett nemcsak felesleges, hanem egyszersmind olyan, mely a szövegezés logikai praecisióját feltűnően megzav varja, mert az ekkép egymás mellé állított tételek értelme az , hogy ami nem bűnkisérlet, azt nem lehet mint bűnkisérletet fenyíték alá vonni. Az indokok elismerik ugyan, hogy mi a törvényben fölösleges, az káros is, de e mellett az ismétlést itt kivételesen mégis szükségesnek tartják, nehogy a régibb törvénykezési gyakorlat, a felette megerősbült régibb nézet az új szabályon rést törjön ; — ez úgy hiszem, túlságos óvakodás — mert alig hiszem, hogy találkoznék ma már ez országban tudományosan képzett bíró, ki a bűnbevégzéstől önkényt visszalépő tettest bűnkísérlet miatt marasztalná el. Egyáltalán erős hitem, hogy ama ismétlés öntudatlanul csúszott be a javaslat szövegébe , valószínűleg azáltal, hogy a német kir. büntetőtörvény 46. §. (melynek ebbeli rendelése a bűnkísérletről adott fogalommeghatározás kiegészítése végett ott feltétlenül szükséges) szórni szóra javaslatunkba átvétetett. Helyeslést érdemel a 66. §. második bekezdésében megállapított azon elv, mely szerint a tettes büntetlen maradjon, ha a tett felfedezése előtt annak bűnös eredményét önkénytes tevékenysége által elhárította. Mindazon okok, melyek a tettes felmentését azon esetben sürgetik, midőn önkényt a még be nem végzett kísérlettől elállott, követelik a büntetlenséget annak javára is, ki a bűnös tevékenység bevégzése után annak jogellenes hatását valamely ellentétes működés által elhárítani iparkodott s e czért valóban el is érte, mert, mellőzve itt mindazon politikai okokat, melyek a mondott intézkedést a czélszerűség szempontjából támogatják : — kétségtelen, hogy a cselekvő személy ura marad akaratának mindaddig, mig a működésbe tett természeti causalismus az akarat megvalósítását nem eredményezte, minélfogva a tettes szándékát mindaddig, mig az ténynyé nem vált, a reális világból önkényt visszavonhatja anélkül, hogy akaratának jogellenes elhatározásáért vagy az annak megfelelő de eredmény nélkül maradt cselekvéséért felelőssé válnék. A 65. §. azon általános szabályt fejezi ki, miszerint a bűnkísérlet a bevégzett tettnél mindenkor enyhébben fenyítendő, minélfogva a kísérlet büntetése a bevégzett tettre határozott büntetés legcsekélyebb mértékén alul, sőt a megállapítottnál enyhébb büntetési nemben is szabható ki. „Oly esetben, melyben a véghezvitt bűntettre halál vagy életfogytiglani fegyházbüntetést határoz a törvény a kisérlet büntetése 15 évig ! A legislatiok intézkedései ez esetre vonatkozólag nagyon eltérők — javaslatunkkal megegyező rendelést tartalmaz a Code penal Art 2. a porosz (31. §.) és a bajor (Art 47.) törvény csupán enyhítő körülménynek nyilvánítják ez esetet: a szász (Art 42.) hesseni (69) és a badeni terv. (117., 118.)