Jogtudományi Közlöny, 1878
1878-01-04 / 1. szám
izenharmadik évfolyam. 1. SZ. Budapest, 1878. január 4-én JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY APCSOLATBAN A DÖNTVENYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. KIADO-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. lőfizetési dij: negyedévr-e 3 T . megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: üllői út 1. sz., III. emelet HATALOM: A házasságjog birói gyakorlatához. Sztehlo Kornél, budapesti ügyvéd úrtól. —Jogirodalom: Dr. Nagy Ferencz, budapesti egyetemi magántanár úrtól. — Törvénykezési szemle: A kir. közjegyzői dijak szabályzásáról hagyatéki ügyekben. Csanády Kálmán, nagyváradi kir. közjegyző úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok. A házasságjog birói gyakorlatához. Válasz Dr. KŐNEK SÁNDOR egyetemi, jogtanár urnak ezen :zím alatt a «Jogtud. Közlöny» 18/évi 5. számában közlött czikkére. A mester megszólalt és inti tanítványait, tartsák meg a törvényt, s ne merészeljenek oly elveket hirdetni, melyeket tőle soha sem tanultak s melyek a tételes törvénynyel s annak jogtani magyarázatával világos dentétben vannak. A leczke egészen correct, minden tétele indokolt, minden következtetése helyes. Az érvelés alapossága megnyerő. A czikk elolvasása után kétség nem férhet ahhoz, hgy az 1787. évi febr. 27-én kelt udvari cancell. patrend esetben csakis az ágy- és asztalteli elválás és nem aázassági kötelék felbontása engedtetik meg az egyik ír gyűlölsége alapján. Hiszen csak el kell olvasni az idézett rendeletnek a czikkben is közölt szövegét és a kérdés megszűnt lenni. Czikkíró úr azonban abban téved és ezért szólalok fel, mert azt hiszi, hogy az idézett pótrendelet téves magyarázata folytán történhetett csak, hogy protestáns lázasság az egyik fél ellenzése daczára a másik által állított engesztelhetlen gyűlölség folytán végleg felbontatott, s mert azt hiszi, hogy ezen pótrendelet helyes magyarázatának közzététele folytán ilyesmi többé nem fog történni. Méltatlanságot követnénk el biráinkon, ha feltételeznék róluk, hogy az idézett pótrendeletet egyszeri elolvasás után helyesen meg nem értenék, ha feltennék róluk, hogy nem szándékosan, egy magasabb hatalomnak engedve, emelkedtek felül a törvény holt betűjén. Ha a jogélet bármely terén a törvényhozás egy századon át szünetel, mi természetesebb mint hogy a száz év előtt hozott törvény az élet követelményeivel ellenkezésbe jön, s hogy a bíró, ki a jelenkor embere, a jogélet modern áramlatának nyomása alatt nem ignorálhatván a kor követelményeit, hogy birói lelkiismeretét mégis némileg megnyugtassa a száz éves törvénynek igyekszik oly magyarázatot adni, melylyel a kor követelményeinek hódoló ítéletét némileg indokolhatja. Megfoghatjuk, hogy ily eljárás czikkíró úr jogtanári lelkiismeretét bántja, de ha indokolt az a közjog, különösen a büntetőjog terén, indokoltnak és jogosultnak kell tekintenünk azt a házasságjog terén is, mely hiszen e tekintetben különben is közjogi természetű. II. József császár pátense szabadelvűség tekintetében kora színvonalán állott. A tridenti zsinat merev szabványaival szemben nagy haladást tartalmaznak a pátensnek 55. s követk. §§-ai. De azóta elmúlt közel száz esztendő. Azóta Francziaország száz forradalmat csinált s a társadalmi lét minden terén ezer gyökeres átalakulás kapott lábra. Megváltoztak az emberek nézetei az egyéni szabadság, az erkölcsiség, az egyéni, állami és társadalmi jólét felől, s csak a házasság, e (társadalmi intézmény) tekintetében ne változtak meg légyen azok ? * Az állam- és jogélet modern felfogásából kifolyó egyik elv az, hogy az állam ott ne alkalmazzon kényszert, hol az czélhoz nem vezet, s hol az állam a kényszer alkalmazásában tehetetlen. Kétségbe vonhatlan tény az, hogy a házasság épségben tartására, a házas együttlét fentartására irányzott kényszer czélhoz nem vezet és tehetetlen, hacsak a felek egyike is a házasságot felbontani akarja. A házassági viszony, miután két különböző nemű személy egyesüléséből áll, oly sajátszerű valami, hogy az esetre, ha a kettő közül csak egyik az együtt maradást ellenzi, nem létezik hatalom, mely a kettőből megint egyet csináljon. Ezt belátta már száz év előtt az idézett udvari canc. rendelet is, s megengedte az ágy és asztalteli végleges elválást, ha azt csak az egyik fél is követelte állhatatosan. De a modern felfogás — a protestáns házasságot illetőleg, mert csak erről lehet itt szó — tovább ment, s azon kérdést vetette fel: elengedhetlen követelménye-e a házasság mint társadalmi intézmény természetének, az erkölcsiségnek, a társadalmi jólétnek, hogy egy velejében az ágy- és asztaltéli végleges elválasztás által már bensőleg megtört viszony továbbra is fentartassék, fentartassék talán az egyik házastárs boldogtalanságának árán, anélkül, hogy ezért ellenértékül a másik fél boldogsága eredményezhető lenne? Felmerült továbbá az igen fontos kérdés, kinek érdekében tartatik fen a tényleg szétszakadt kötelék, a válni nem akaró házastárs érdekében, az állam, a társadalom vagy végre mint K. tanár úr mondja, az «emberiség magasabb czéljai» érdekében ? És mindezen kérdésekre megfelelt a kor szava a czikkíró úr által roszült liberális irányban s hála az égnek, hogy ennyire vagyunk, törvénykezési gyakorlatunk szerint előítéletnek hódol (anathema sit!) ki azt tanítja, hogy a házasság természetének, a társadalmi rendnek, az erkölcsiségnek elengedhetlen követelménye, hogy a házassági kötelék fel nem bontható, ha a felbontást csak egyik fél is ellenzi, aki azt tanítja, hogy az említett tényezők érdekében a válni akaró félnek élethossziglan boldogtalanságban kell sintődnie, ha a másik fél az ő boldogságát megakadályozni akarja. Korántsem akarjuk azt tagadásba venni, hogy a házassági kötelék épségben tartása az állam, az egyház és a társadalom érdekében van. Ellenkezőleg, senki sem tiszteli annyira a házasságot, tudja méltányolni annyira . Constatálom, hogy nem én neveztem a házasságot társadalmi intézménynek, hanem K. tanár úr, ki eddig a házasságot a cathedráról kötelességszerűleg isteni intézménynek hirdette.