Jogtudományi Közlöny, 1878
1878-11-08 / 45. szám
Tizenharmadik évfolyam. 51. SZ. Budapest, 1878. deczemb. 20. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: üllői út 2. sz., III. emelet. Előfizetési dij: félévre ,3 frt negyedévre .. 3 . KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. A megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. TARTALOM: A kisebbségek képviselete. Dr. Molnár Antal úrtól. — Pénzügyi jog. Schulze-től. — Közigazgatási bíráskodás. Dr. Kuncz Ignácz, pozsonyi jogtanár úrtól. — Törvénykezési szemle . Fegyelmi praxisunk a közigazgatásban. Dr. Concha Győző, egyetemi jogtanár úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok. A kisebbségek képviselete. 1. Általánosan elismert, az emberiség történetének egész folyamatában kimutatható igazság az, hogy a népek politikai intézményei, mint ha microcosmos, tükröztetik vissza azon kornak uralkodó eszméit, melytől lételeket nyertek. Mint megannyi gyúpontban egyesülnek bennök az emberi életfejlődés sugarai, amelyek elemzése által legbiztosabban állíthatja össze a cultustörténész rég letűnt időknek igaz színképét. Bennek találjuk föl incarnatióját a nagy históriai korszakok legjellegzőbb vonásainak. Az első államalakulások kora, a történelmi élet élet hajnala, az ókor minden lépten-nyomon a primitív állameszmének merev érvényesítését tárja föl előttünk. Minden népénél az államfő absolut hatalmának, a korlátokat nem ismerő önkénynek következetes alkalmazásával találkozhatunk. A lényeg mindenütt ugyanaz, csak a formák váltakoznak, csak az absolut hatalom gyakorlásában cserélnek egymással helyet egyes individuumok vagy durva néptömegek. A hatalomkezelés egy új nemét fejleszti ki a középkori váltakozás küzdelmeiből. A folytonos harczok csaknem természteszerűnek mondható eredménye a kiegyenlítés, az absolut hatalom physicai személyhez kötött egységének ellensúlyozása a tömegekből kiváló hatalmasabbak, egy nagy kiváltságos osztály keletkezése által. A nép maga megszűnik versenyezni a hatalom birtoka fölött, s a minden kiegyenlítés daczára is elmaradhatlan — mert a természet örök fejlődési törvényeiből folyó — küzdelem ezentúl csak az individuumokhoz kötött hatalomgyakorlat s a kiváltságos osztályok érdekei közt foly, mindkettőnek elgyöngitésével, a passiv szerepre kényszerült, az elnyomott nép előnyére. Mindkét kimerült versenyző féllel harczra szálltak az újkor nemzetei. S e harcz eredménye alig lehet e kétes. Az újkor emlőjén nagyra nőtt egyéniségi- és szabadságérzet sokkal erősb fegyver volt az egyik küzdő kezében, hogysem evvel szemközt ephemer életnél többet ígérhetett volna magának az absolut önkényuralom, s ezen érzet ikertestvére, a jogegyenlőség, az emberi méltóság öntudata sokkal mélyebb gyökereket vert a «népek millióinak » szívében, hogysem a győzelem bármily halvány kilátásával vehette volna fel az eléje dobott kesztyűt a kiváltságos osztály szűkkeblűsége. Uj életirányok, új eszmék lelkesítik az újkor gyermekét, s ezekből szükségképen új politikai intézményeknek is kell kifejlődni. Első helyen áll ezek között az újkor legsajátabb alkotása, uralkodó eszméinek legtisztább crystallisatiója a képviseleti kormányrendszer. Benne ismeri föl e kor eszményképét a legtökéletesb hatalmi formának, benne legalkalmasb kielégítési eszközét társadalmi szükségleteinek, ugy hogy méltán remélhetjük PASSY val, miként közel az idő, midőn e rendszeren kívül egyetlen más szervezetű hatalom sem fog létezni az európai társadalmak kebelén.1 «A képviseleti elv feltalálásában rejlik — úgymond LOWE egyik remek alsóházi beszédében — a régi és modern társadalmak közti nagy különbség. Csak e hatalom létezése által lőnek lehetségesekké a valóban szabad kormányok)). Ezen elv nagy jelentősége korunk államéletére nézve komoly, elutasíthatlan feladatává teszi az államtudomány elméleti s gyakorlati művelőinek a módok és eszközökről való gondoskodást, melyek elháríthatják a képviseleti rendszer nyomában járó veszélyeket, s orvosolhatókká az alkalmazása körül észlelt hiányokat. STUART MILL két fő pontban foglalja össze e hiányokat s veszélyeket. Veszélyes — úgymond — mindenek előtt az, ha a műveltség alacsony fokon áll, ha elégtelen értelmi képességgel bír a képviseleti testület, s a választó közönség, mely azt ellenőrzi; továbbá ha a közjóléttel nem azonos érdekek befolyása alatt áll, vagyis ha a számszerinti többség ugyanazon osztályhoz tartozván, osztály törvényhozást gyakorol. Oly szervezet adandó a képviseleti rendszernek, amely elenyésztesse e bajok esélyeit, s véget vessen a belőlük származó kóros kinövéseknek. Legkevésbbé teszi lehetővé a képviseleti rendszer árnyoldalainak elhárítását az általános szavazatjog (suffrage universel), vagyis a közönségesen elfogadott értelmezés szerint az állam összes belföldi, finomű és cselekvőképes lakóira, sőt némelyek szerint a nőkre is, kiterjedő választási képesítés. Tagadhatlan ugyan, hogy a szavazatjognak e csaknem korlátlan kiterjesztése által csökkentetik a képviseleti rendszer STUART MILL említette egyik hátrányának, az osztály-törvényhozásnak lehetősége; tagadhatlan, hogy a «suffrage universel» a fejlődési momentumnak is foglalja magában egy nemét, a mennyiben — mint BLUNTSCULI mondja — nemcsak politikai jogokat ad, hanem politikai műveltséget is terjeszt s érdekeltséget is kelt a legalsóbb osztályokban, emelvén a nép önbecsülését, s gyakorolván őt a politikai szabadságban. Ámde annál nagyobbak a veszélyek, melyeket más tekintetben könynyen lobbanó gyúanyagként összehalmoz. Az általános szavazatjog arithmeticai egyenlősége félreismeri a nép természetszerű különbségeit, s azon gyászos alternativa k PAS.SY : Des formes de gouvernement et des lois qui les regissent. Páris, 1870. 389. 1. A STUART MILL: On representative gouvernement, ch. VI—VII. 3 V. ö. BLUNTSCHLI «Staatswörterbuch))-jának Wahlrecht und Wáhlbarkeit cz. czikkét, 1870. XI. 18S—146.