Jogtudományi Közlöny, 1879
1879-11-21 / 47. szám
Tizennegyedik évfolyam. 39. SZ. Budapest, 1879. szeptember 26. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: MEGJELEN RAINDEN ^ KIADÓ-HIVATAL: Wesselenyi utcza 4. sz., 1. em. OUr egyetem-utcza 4~ik szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 ^ megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Keleti jogviszonyok. Dr. Herich Károly úrtól. — Az osztrák felsőbb biróságok gyakorlatából kereskedelmi ügyekben. Z. I. úrtól. — Törvénykezési szemle : Kalászok az igazságszolgáltatás köréből. Zlinszky Imre úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok. Az 1878-ki évfolyamnak még rendelkezésünkre álló teljes számú példányai 8 forintért, a jul.—deczemberi példányok 4 forintért, a folyó év teljes számú példányai pedig a rendes előfizetési ár mellett még megrendelhetők. Keleti jogviszonyok. A román törvény a védjegyekről. Nem szorul az bővebb indokolásra, hogy úgy nálunk, valamint kivált Romániában és még nagyobb mérvben a többi keleti államokban igen nevezetes forgalmi szerep jut a német, franczia és angol iparczikkek bevitelének. Különösen Oláhországgal magyar- és erdélyországi iparosaink is már évszázadok óta sűrű üzleti összeköttetésben állanak. Romániának összes évi bevitele átlag 110 millió frank, ebből esik monarchiánkra 39, Angliára 22, Törökországra 18, Francziaországra 16, Németországra 8 és Oroszországra 4 millió frank. (L. OBÉDENAIRE: la Rumanie économique 281. 1.) A kereskedelmi törvénynek, nemcsak nálunk, egyik sajnosan érezhető hézaga az, hogy a cégeken kívül nem intézkedik részletesen és rendszeresen az árujegyekről és védjegyekről. Sehol ezek nagyobb fontossággal nem bírnak, mint nálunk és keleten, mert sehol annyi visszaélés és csalás e téren nem történik. Valamint a kereskedő okmányait cégével írja alá, úgy másrészt árulta bizonyos megismertető jegyeket, árujegyet,mely a kereskedelmi- és iparkamaránál bejegyeztetvén, védjegynek, (Schutzmarke, marque de fabrique, trade-mark) neveztetik, alkalmaz. A védjegynek rendeltetése kétféle, először a vevő közönség érdekében, hogy ez biztosan tudhassa, kitől való az áru, — másodszor az iparosok és kereskedők érdekében, hogy mindenki áruikat felismerhesse és ezek utánzásával senki más sem nekik, sem a vevőknek kárt ne okozhasson. (L. különösen ENDEMANN : Der Markenschutz nach dem deutschen Reichsgesetz) Ezért kimondatott a Romániával kötött szerződésben, hogy a két szerződő fél alattvalói a gyári és kereskedelmi védjegyek, valamint a minták és mustrák tekintetében a másik fél területén ugyanazon oltalomban fognak részesülni, mint a saját nemzetbeliek, és nem hosszabb időre, mint amilyent az illető állam törvényei a belföldiekre nézve megállapítanak. Kimondatott továbbá, hogy ha a minta, mustra vagy védjegy azon országban, melyből származik, köztulajdonná vált, (mert a védelmi idő letelt) a másik fél területén kizárólagos használat tárgya többé nem lehet. Megállapíttatott végül, hogy az osztrák-magyar alattvalók Romániában valamely védjegy, minta vagy mustra kizárólagos tulajdonjoga iránt igényt nem támaszthatnak, ha azoknak két példányát a bukaresti kereskedelmi törvényszéknél be nem jegyeztették, valamint viszont a román alattvalók sem követelhetik az osztrák-magyar monarchiában valamely védjegynek, mintának vagy mustrának tulajdonát, ha annak két példányát vagy a bécsi vagy a budapesti kereskedelmi kamaránál le nem tették. A romániai fejedelem pedig kötelezte magát arra, hogy a védjegyekről, mustrákról és mintákról szóló és az e tárgyban általánosan elfogadott elveken alapuló törvényt fog a romániai kamara elé terjeszteni és annak egy év alatti szentesítésére törekedni. Ez részben, tudniillik a védjegyekre vonatkozólag, melyeknek védelme a keleti forgalomban csakugyan sokkal fontosabb, mint a minták, mustrák és egyéb találmányok szabadalmazása, az 1879. évi május hó 28-án hatálybalépett román törvény alkotása folytán meg is történt. Kötelességemnek tartom ezen iparunkra és kereskedelmünkre nézve oly fontos törvényt, mely mindazáltal sokaknak csak nehezen hozzáférhető és tudtommal nálunk még sehol ismertetve nem lett, szószerinti fordításban közölni. Mellesleg megjegyzem, hogy a Bukarestban megjelent Authentische deutsche Uebersetzung von Prof. W. A. SENIOR mint nem szakember részéről készült fordítás praktikus használatra nem ajánlható és még a román «ministére des affaires publiques» részéről kiadott loi sur les marques de fabrique et de commerce sok helytt hibás. Megjegyzem továbbá, hogy nálunk a védjegy bejegyeztetéséért folyamodók leghelyesebben teszik (elkerülendők a meghatalmazás hitelesítése körüli nehézségeket), ha kérvényeiket egyenesen a Bukarestben székelő cs. és kir. követségünkhez intézik s a kivánt védjegyeknek és azok leírásának valamint a bélyegekért járó 20 franknyi összegnek csatolásán kivül egy felhatalmazást «in bianco» mellékelnek, melyben a követség részéről majd megnevezendő követségi tisztviselő a voltaképen bírósági beadvány szerkesztésére s a félnek ez ügyben való képviseltetésére meghatalmazottnak jelentkezik. Törvény a gyári és kereskedelmi védjegyekről. I. CZÍM. A védjegyekre vonatkozó tulajdonjogról. /. czikk. Gyári vagy kereskedelmi védjegyeknek tekintetnek azon különféle jegyek, melyek valamely iparos termelvényeinek megkülönböztetésére szolgálnak. Ilyenek a különféle alakú jelvények, bélyegek, pecsétek, diszképek, (vignettes), domború jegyek, számok, csomagolások sat. czikk. Nem tekintetnek vagy gyári kereskedelmi védjegyeknek betlik vagy monogrammok, állami vagy községi czimerek, melyeket ezen termelvényeken alkalmazni szoktak. 3. czikk. Gyári vagy kereskedelmi védjegy használata az iparos tetszésétől függ, mindazáltal a gyógyszerészeti és azon czikkekre nézve, melyek a közegészség-