Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-01-01 / 1. szám
Tizenhatodik évfolyam. 1. SZ. Budapest, 1881. január 1. JOGTOPOMIMTI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem=utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: le.évre írt negyedévre .. . « A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM: A csődalatti szerzemény. (B.)-től. — Észrevételek a magyar csődtörvényjavaslatra. Hannich József pozsonyi kir. törvényszéki bírótól. — A franczia ügyvédség. Dr. Nagy Dezsőtől. — Indokolás az általános magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének az öröklési jogot tárgyazó ötödik részéhez. — Törvénykezési szemle : Egy nemzetközjogi házassági eset. Báró Szentkereszty Ferencz kir. táblai fogalmazótól. — A H. T. K. 2. S.-ához. Bodor László kir. alügyésztől. — A rágalmazás vétsége. Dr. Held Kálmán ügyvédtől. — Heti szemle. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. A csődalatti szerzemény. (B.) A jogügyi bizottság a csődalatti szerzemény kérdésében feltétlenül és minden további philantrophikus megkülönböztetés mellőzésével a csődhitelezők javára döntött. A javaslat jelenlegi 5. §-a szerint ugyanis még abból is, amit a közadós a csőd tartama alatt saját tevékenysége által szerez, csak azon összeg nem vonatik be a csődtömegbe, mely a közadósnak vagy azon személyeknek tartására szükséges, akik irányában a közadós törvény vagy törvényes gyakorlatnál fogva tartásra köteles. De mintha csak a jogügyi bizottság e concessiót is megsokalta volna, «igen természetesnek» találta a beneficium competentiae fejében kimondani, hogy a közadós — legyen az bár munkaképtelen, a fentebbi kedvezménynek magára nézve gyakorlati értéket szerezni nem tudó elaggott vagyonbukott — a csődtömeghez tartozó vagyonból tartást nem követelhet. Amit a jogügyi bizottság jelentése a csődalatti szerzeménynek feltétlen zár alá vétele mellett felhoz, távolról sem képes megerőtleníteni azon érveket, melyek a csődalatti szerzeménynek felszabadítása mellett szólnak. Azt mondja a jelentés, hogy a jogügyi bizottság nem tartaná sem a méltányossággal, sem az erkölcsiséggel megegyeztethetőnek, ha a hitelezők tétlenül lennének kénytelenek nézni azt, hogy a közadós az ő rovásukra esetleg több kényelmet és nagyobb jólétet élvezhessen, mintha csőd alatt nem állana. Ha — érvel a jelentés — a közadósnak csődalatti keresete teljesen felszabadíttatnék, a csőd megszűnnék az lenni, aminek lennie kell, vagyis az nem csak átalános, de még (! !) singuláris végrehajtásnak sem tekintethetnék. Micsoda több kényelem és nagyobb jólét az, mely a jogügyi bizottság nézete szerint annyira ellenkeznék a méltányossággal, nem kevésbbé az erkölcsiséggel. Azt lehetne hinnünk, hogy legalább is jogfosztásról van szó, hogy a csődalatti szerzemény felszabadításával mód adatnék a bukottnak nem kevesebbre, mint hogy tisztesség szerével kihúzza magát csődalatti szerzeménye erejéig kötelezettségei alól. Pedig a csődalatti szerzemény lefoglalhatlansága valójában felfogva, nem azt teszi, hogy az egyszer és mindenkorra felszabadíttatik a csődhitelezők joga alól, hogy soha és semmi körülmények között, még a csőd megszüntetése után sem képezhetné végrehajtás tárgyát, hanem csak azt jelenti, hogy a csődalatti szerzemény a csődtömegbe való ipso jure háramlás alól a csődeljárás idejére felmentetik, vagyis azt, hogy a csődhitelezők addig, míg a csődnyitáskori vagyont fel nem osztották, a csődalatti szerzeményt nem támadhatják meg. Mihelyest azonban a csőd formailag véget érte, újból feléled a csődhitelezők felfüggesztett végrehajtási joga; követelésük ki nem elégített részének erejéig igénybe vehetik most már a közadósnak csupán a csőd tartama alatt mentességet élvezett csődalatti szerzeményét is. Röviden, a csődalatti szerzeménynek a csődeljárás idejére való felszabadítása nem egyéb, különösen ott, hol a csődeljárás egyszerűsége a csőd gyors lebonyolítását lehetővé teszi, mint a bukottat a csődtörvény erejénél fogva megillető rövid idejű részleges moratórium a csődhitelezőkkel szemben. Igaz ugyan, hogy ez a haladéktöbb kényelem és nagyobb jólét», mint minőt a bukott a csődön kivüli jog szerint élvezhetne. Perrendünk 412. §-a szerint még a csődön kivüli egyes hitelező is mindaddig üldözheti adósát folytatólagos végrehajtásokkal, míg csak pénzét meg nem kapja, még annyi moratóriumot sem kellvén engednie, hogy adósa fellábadhasson. Azonban gyökerében téves azon felfogás, mintha az összvégrehajtásnak, mely a bukottat valamennyi hitelezője javára egész vagyonából kimozdítja, szükségképen mindenben ugyanazon elvek uralma alatt kellene állnia, mint a singularis executiónak. Igenis, legyen az összvégrehajtás refugiuma a singularis végrehajtásokkal agyonüldözött adósnak, legyen a csőd lehetőség arra leszámolni a múlttal és újra kezdhetni. E lehetőség pedig a csődalatti szerzemény felszabadításában rejlő végrehajtási moratórium nélkül nem nyerhetne valóságot. Mert a csődalatti szerzemény zár alá vétele, a hitelképesség és ezzel a szerzőképesség zár alá vétele. Ugyanazon elv, melyet a bizottság jelentése a kényszeregyezség mellett felhoz, hogy ugyanis az államnak nemcsak jogában, hanem kötelességében is áll, ott, hol a csődnyitás folytán a közadós gazdasági existentiája m Megsemmisültnek nem tekinthető meggátolni azt, hogy ezen existentia a csődnyitás következtében megsemmisíttessék a nélkül, hogy ezt a hitelezők lehető legelőnyösebb kielégítése megkívánná— még meggyőzőbben szól legalább a csődalattti munkakeresmény felszabadítása mellett. A közadós gazdasági existentiájának megsemmisítését, melyet pedig a csődalatti szerzemény zár alá vétele elkerülhetlenül maga után vonna, eltekintve attól, hogy közgazdasági érdekekkel jön nyilvánvaló összeütközésbe, a csődhitelezők lehető legelőnyösebb kielégítése sem kívánja meg a szóban forgó esetben. A csődalatti szerzemény zár alá vétele inthesi a csődhitelezők javát czélozhatja ugyan, gyakorlati végeredményében azonban az ellenkezőre vezet. Egyfelől gondoskodik a bukott magáról, másfelől újra nem szerez, mert nem szerezhet, szerzőképessége életfeltételétől a hitelképességtől lévén megfosztva. Attól aggódni, hogy szívesen keresik fel majd az adósok a több kényelmet és nagyobb jólétet nyújtó refugiumot, alaptalan. Mert habár az adóstól függne is belemenni csőd útján a moratórium békés állapotába, de tekintve a közadós minimális befolyását a csődper megakasztására, legkevésbbé sem állna módjában, lehetőleg jó ideig bennemaradni.