Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-01-14 / 3. szám
Tizenhatodik évfolyam. 3. SZ. Budapest, 1881. január 14. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetemi utezd 4-ik szám. T-M'/- i. ' • J• • lé évre 6 írt Előfizetési díj: negyedévre .. 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM: A K. B. T. 53. §-ához. Csorba K. kir. alügyésztől. — A «North British and Mercantile» magyarországi üzletének beszüntetése. Dr. Held Kálmán ügyvédtől. — Indokolás az ált. magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének az öröklési jogot tárgyazó ötödik része viselése alól felmentettnek, hez. A «Magyar Igazságügy» kritikája. Dr. Dell'Adami Rezső ügyvédtől. — Törvénykezési szenle. A perek kevesbitéséről. Tóth Gáspár selmeczi ügyvédtől. — Észrevételek «az ügyvéd visszatartási joga» tárgyában. Dr. Hollánder Lajos ügyvédtől. — Heti szemle. — Különfélék. — Kivonat a «Budapesti Közlön'»-ből. MELLÉKLETEK: Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868: LIV. törvényczikk módosítása tárgyában. — A múlt évi döntvénygyűjtemény tartalommutatója. Hogy mennyire szigorúan veszi a törvény, hogy csakis a jogosított egyház kötelékébe tartozzék valaki, mutatja az, mikép a vegyes házasságból származott gyermekekre nézve a szülők által adott úgynevezett reversalisokat is érvényteleneknek mondja ki. Az újszülött, neme szerint, annyira kötve van a törvény által azon egyházhoz, melybe A KBT 53 § ához születésekor felvétetett, hogy ha a gyermek a 7. évét már betöltötte, még ha anyja vagy atyja más vallásra tér is, ő — A királyi tábla ítélete alkalmából. — ^ . . , „ ..,„.,,,,, , .. . 18 éves kora előtt szülőjét az átterésben nem követheti, és A K. B. T. 53. §-a szerint „a ki életkorának 18-dik igy ? ^ dm már feltettnek kell lenni törvény szerint minden évét még be nem töltött kiskorú egyént az 1868. évi LILI. kiskorúnak, tehát a csecsemőnek is valamely felekezetbe. t. cz. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz, két _ . , , , , r . . " „ Nagyon fontos tehát az, hogy születesekor mely egyhonapig terjedhető elzarassal, es 300 írtig terjedhető pénz , , . . ,,, •, r 7 • haz kebelebe vétetik fel valaki, büntetéssel büntetendő. Az újszülöttek felvételi módját, mint láttuk, épen úgy A törvény nem azt mondja, hogy azon lelkész, hanem azt mondja : a ki. És így a kihágást nem csak lelkész, hanem más is elkövetheti. Azt mondja a törvény: kiskorú egyént. Hogy itt az újszülött nem értetik, az kitűnik a hivatkozott 1868. LIV. t. czikkből, melynek 1. §-a az áttérést feltételekhez és formaságokhoz köti, a 2. §-a az áttérés feltételeiről, a 3—7. pedig az áttérés formaságairól szólnak. • nem határozza meg a 12. §., mint a serdültek áttérésérőli felvétel módját; kétségkívül azért, mert az a jogosított egyház körébe tartozó dolog. Tehát tekintettel arra, hogy minden újszülött a törvény szerint reá nézve illetékes egyház kötelékébe felveendő, a bíróságnak azt kell megállapítani elsőben is, hogy a fenforgó esetben az illető újszülöttnek bizonyos keresztnévre A 2. §. az áttérést csak a 18. betöltött év után engedi: megkeresztelése, és a r. catholica egyház keresztettjeiről vezemeg. Megkívánja tehát a fejlett értelmet, mirel az újszülötttett anyakönyvbe tett bejegyzése által az újszülött a r.kath. nél szó sem lehet. eyház kebelébe felvettnek tekinthető-e ! A 6. §. igy szól: «Az igy nyert bizonyitványokat az A felelet erre csak az lehet, hogy igenis a megkereszttérni akaró, azon vallásfelekezet lelkészének, melybe átterés ténye által, tekintve, hogy a polgári törvény az egyakar térni, bemutatván (újszülött ezt nem teheti), ez által az házba való felvétel módját nem határozza meg, pl. Sopronban Graszner Rezső az egyházi canon és egészen a középkorból datálódó egyházi gyakorlat szerint a r. kath. egyház kebeillető egyház teljesen fel van jogosítva őt kebelébe felvenni." Tehát az egyház van jogosítva felvenni. A törvény nem mondja meg, miképen történik a felvételébe felvétetett. Mert az a jogosított egyház dolga; a felvétel módozatát az igaz, hogy az 1868: LIII. t. cz. 12. §-a szerint jogtaegyházi törvény, a kánon, a gyakorlat állapítja meg, tanul és törvényellenesen vétetett föl, még ha a lelkész Az eddig előadottak után azt is kell tudni, hogy az ezt netalán reversalis alapján tette volna is. újszülöttre nézve mit mond az 1868. évi LIII. t. cz. ! De épen ezért követett el a lelkész fenyítendő kihá-Erről a 12. §. igy rendelkezik: gást. Ugyanis a hitelemző oktatás a közös iskolákból kizárva «A vegyes házasságból származó gyermekek közül a levén, a közös iskola növendékei saját hitfelekezetök hitokfiuk atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik.»tatói elé vannak utalva a vallás-erkölcsi oktatást illetőleg. Hihető, hogy ha a törvényhozó tudta volna, mikép 12 ott pedig századok óta minden keresztény és keresztyén gyerek múlva egy ily vitás kérdés fog felmerülni, mint a soproni, a 12. §-t így szövegezte volna: «A vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik; ennélfogva a fiuk az apa, a leányok az anya egyháza kebelébe veendők fel." A felvétel módozatát itt épen úgy nem állapította volna meg, mint a 6. §-nál, miután azt a jogosított egyház törvénye vagy gyakorlata állapítja meg. Midőn tehát a 12. §. azt mondja, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik , ez oda értendő, hogy ennélfogva a fiuk az apa, a leányok pedig az anya egyháza kebelébe veendők fel. Ezt a törvényhozó bizonyosan azért nem tette oda, mert az magában a dolog természetében fekszik, miután mindenkinek tartozni kell valamely egyházhoz már a csecsemőkorban, sőt meg azt tanulta és tanulja, hogy a keresztény vagy keresztyén egyház tagjává felvétel a szent keresztség által történik, és ezen felvétel a serdült korban a bérmálás illetőleg confirmatio által megerősíttetik. A polgárok köztudatába ütköző, sértő visszaélést képez tehát minden törvényellenes felvétel vagyis keresztelés. Ezt elvitatni nem lehet. A középkorban csupán a keresztelés ténye által vetettek fel az emberek valamely keresztény egyház-felekezetbe, mert akkor még anyakönyvet az egyház szolgái nem vezettek. A későbbi időre esik az, midőn az állam az anyakönyvek vezetését saját czéljaira leendő használás végett elrendelte. Nézetem szerint azonban, az anyakönyv az időtől fogva nem tisztán polgári czélra, hanem egyházi czélra is szolgál, a felnőtt, aki el nem ismert felekezetbe lép át, pl. nazarénus lesz, azért nem tekintetik az elhagyott egyház, teher-