Jogtudományi Közlöny, 1881

1881-01-14 / 3. szám

Tizenhatodik évfolyam. 3. SZ. Budapest, 1881. január 14. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői­ út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetemi utezd­ 4-ik szám. T-M'/- i. ' • J• • lé évre 6 írt Előfizetési díj: negyedévre .. 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM: A K. B. T. 53. §-ához. Csorba K. kir. alügyésztől. — A «North British and Mercantile» magyarországi üzletének beszünte­tése. Dr. H­eld Kálmán ügyvédtől. — Indokolás az ált. magyar magán­jogi törvénykönyv tervezetének az öröklési jogot tárgyazó ötödik része­ viselése alól felmentettnek, hez. A «Magyar Igazságügy» kritikája. Dr. Dell'Adami Rezső ügyvédtől. — Törvénykezési sze­nle. A perek kevesbitéséről. Tóth Gáspár selmeczi ügyvédtől. — Észrevételek «az ügyvéd visszatartási joga» tárgyában. Dr. H­o­ll­án­d­e­r Lajos ügyvédtől. — Heti szemle. — Különfélék. — Kivonat a «Budapesti Közl­ön­'»-ből. MELLÉKLETEK: Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868: LIV. törvényczikk módosítása tárgyában. — A múlt évi döntvénygyűjtemény tartalommutatója. Hogy mennyire szigorúan veszi a törvény, hogy csakis a jogosított egyház kötelékébe tartozzék valaki, mutatja az, mikép a vegyes házasságból származott gyermekekre nézve a szülők által adott úgynevezett reversalisokat is érvényteleneknek mondja ki. Az újszülött, neme szerint, annyira kötve van a törvény által azon egyházhoz, melybe A K­B­T 53 § ához születésekor felvétetett, hogy ha a gyermek a 7. évét már betöltötte, még ha anyja vagy atyja más vallásra tér is, ő — A királyi tábla ítélete alkalmából. — ^ . . , „ ..,„.,,,,, , .. . 18 éves kora előtt szülőjét az átterésben nem követheti, és A K. B. T. 53. §-a szerint „a ki életkorának 18-dik igy ? ^ dm már feltettnek kell lenni törvény szerint minden évét még be nem töltött kiskorú egyént az 1868. évi LILI. kiskorúnak, tehát a csecsemőnek is valamely felekezetbe. t. cz. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz, két _ . , , , , r . . " „ Nagyon fontos tehát az, hogy születesekor mely egy­honapig terjedhető elzarassal, es 300 írtig terjedhető pénz­ , , . . ,,, •, r 7 • haz kebelebe vétetik fel valaki, büntetéssel büntetendő. Az újszülöttek felvételi módját, mint láttuk, épen úgy A törvény nem azt mondja, hogy azon lelkész, hanem azt mondja : a ki. És így a kihágást nem csak lelkész, hanem más is elkövetheti. Azt mondja a törvény: kiskorú egyént. Hogy itt az újszü­lött nem értetik, az kitűnik a hivatkozott 1868. LIV. t. czikk­ből, melynek 1. §-a az áttérést feltételekhez és formaságokhoz köti, a 2. §-a az áttérés feltételeiről, a 3—7. pedig az áttérés formaságairól szólnak. • nem határozza meg a 12. §., mint a serdültek áttérésérőli felvétel módját; kétségkívül azért, mert az a jogosított egy­ház körébe tartozó dolog. Tehát tekintettel arra, hogy minden újszülött a törvény szerint reá nézve illetékes egyház kötelékébe felveendő, a bíróságnak azt kell megállapítani elsőben is, hogy a fen­forgó esetben az illető újszülöttnek bizony­os keresztnévre A 2. §. az áttérést csak a 18. betöltött év után engedi: megkeresztelése, és a r. catholica egyház keresztettjeiről veze­meg. Megkívánja tehát a fejlett értelmet, mirel az újszülött­­tett anyakönyvbe tett bejegyzése által az újszülött a r.­kath. nél szó sem lehet.­­ e­­yház kebelébe felvettnek tekinthető-e­ ! A 6. §. igy szól: «Az igy nyert bizonyitványokat az­­ A felelet erre csak az lehet, hogy igenis a megkeresz­­ttérni akaró, azon vallásfelekezet lelkészének, melybe át­terés ténye által, tekintve, hogy a polgári törvény az egy­akar térni, bemutatván (újszülött ezt nem teheti), ez által az házba való felvétel módját nem határozza meg, pl. Sopron­ban Graszner Rezső az egyházi canon és egészen a középkorból datálódó egyházi gyakorlat szerint a r. kath. egyház kebe­illető egyház teljesen fel van jogosítva őt kebelébe felvenni." Tehát az egyház van jogosítva felvenni. A törvény nem mondja meg, miképen történik a felvétel­­ébe felvétetett. Mert az a jogosított egyház dolga; a felvétel módozatát az igaz, hogy az 1868: LIII. t. cz. 12. §-a szerint jogta­egyházi törvény, a kánon, a gyakorlat állapítja meg, tanul és törvényellenesen vétetett föl, még ha a lelkész Az eddig előadottak után azt is kell tudni, hogy az­­ ezt netalán reversalis alapján tette volna is. újszülöttre nézve mit mond az 1868. évi LIII. t. cz. ! De épen ezért követett el a lelkész fenyítendő kihá-Erről a 12. §. igy rendelkezik: gást. Ugyanis a hitelemző oktatás a közös iskolákból kizárva «A vegyes házasságból származó gyermekek közül a levén, a közös iskola növendékei saját hitfelekezetök hitok­fiuk atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik.»­tatói elé vannak utalva a vallás-erkölcsi oktatást illetőleg. Hihető, hogy ha a törvényhozó tudta volna, mikép 12 ott pedig századok óta minden keresztény és keresztyén gyer­ek múlva egy ily vitás kérdés fog felmerülni, mint a soproni, a 12. §-t így szövegezte volna: «A vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik; ennélfogva a fiuk az apa, a leányok az anya egyháza kebelébe veendők fel." A felvétel módozatát itt épen úgy nem állapította volna meg, mint a 6. §-nál, miután azt a jogosított egyház törvénye vagy gyakorlata állapítja meg. Midőn tehát a 12. §. azt mondja, hogy a vegyes házas­ságból származó gyermekek közül a fiuk az apa, a leányok az anya vallását követik , ez oda értendő, hogy ennélfogva a fiuk az apa, a leányok pedig az anya egyháza kebelébe veendők fel. Ezt a törvényhozó bizonyosan azért nem tette oda, mert az magában a dolog természetében fekszik, miután mindenkinek tartozni kell valamely egyházhoz már a csecsemő­korban, sőt meg azt tanulta és tanulja, hogy a keresztény vagy keresz­tyén egyház tagjává felvétel a szent keresztség által történik, és ezen felvétel a serdült korban a bérmálás illetőleg con­firmatio által megerősíttetik. A polgárok köztudatába ütköző, sértő visszaélést képez tehát minden törvényellenes felvétel vagyis keresztelés. Ezt elvitatni nem lehet. A középkorban csupán a keresztelés ténye által vetettek fel az emberek valamely keresztény egyház-felekezetbe, mert akkor még anyakönyvet az egyház szolgái nem vezettek. A későbbi időre esik az, midőn az állam az anya­könyvek vezetését saját czéljaira leendő használás végett elrendelte. Nézetem szerint azonban, az anyakönyv az időtől fogva nem tisztán polgári czélra, hanem egyházi czélra is szolgál, a felnőtt, a­ki el nem ismert felekezetbe lép át, pl. naza­rénus lesz, azért nem tekintetik az elhagyott egyház, teher-

Next